Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-17 / 88. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 17. KOMMENTÁR Nyugdíjra várva PÁKOZDI GERTRÚD Újabb átcsoportosításra kényszerült a kormány a múlt héten, hogy megmentse az összeomlástól a fizetésképtelenség szélén álló társada­lombiztosítót. A kényszerintézkedés lényege: a Nemzeti Vagyonalap (FNM) 1 milliárd koronát utal át az egészségügyi tárcának, amely ebből megtéríti a társadalombiztosítóval szembeni adósságának egy részét. A vagyonalap a Szlovák Takarékpénztár eladásából származó bevételből fedezi a „tranzakciót”, abból a pénzcsomagból, amelynek jó részét a vagyonalapi kötvények kifizetésére szánják. Peter Magvaši munka- és szociális ügyi miniszter szerint ezzel nem kerül veszélybe az értékpapírok ütemterv szerinti kifizetése sem. Ha az embernek évődni volna kedve, mondhatnánk, e kérdésben azért is igaza van a tárcavezetőnek, mert pillanatnyilag kevés dolog bizonytalanabb a va­gyonalapi kötvények kifizetésének ütemtervénél. A társadalombizto­sító rossz anyagi helyzetének oka közismert: követelései a késedelmi bírságokkal együtt meghaladják az 51 milliárd koronát; legnagyobb adósai a kórházak, a vasút, csőd szélére sodródott mezőgazdasági szövetkezetek, ületve tönkretett vállalatok. Az állam tisztában van ve­le: nem engedheti meg, hogy járandóságukat a nyugdíjasok akár csak egyszer ne kapják meg időben. De azt sem engedheti meg, hogy elo­dázza bármely más fizetési kötelezettsége teljesítését. Az állam nem számíthat a végtelenségig arra, hogy „majd privatizál valamit a köz­vagyonból”, hosszú távon járhatatlan ez az út. A privatizációs pénzek helyes felhasználásáról akkor beszélhetünk majd, ha sikerül megvaló­sítani belőlük például a nyugdíjrendszer várva várt reformját. Addig is, míg a jelenleginél hatékonyabb rendszer előnyeit kezdik majd él­vezni a mostani negyvenesek, az államnak a járulékfizetési fegyelem erősítéséért kellene többet tennie. Nem ártana, ha az erről sokat be­szélő kormánypártok maguk is élenjárnának ebben. Mert több mint visszás, ha valamely pártról (legutóbb az SDĽ egyik szervezetéről) de­rül ki, hogy alkalmazottai után nem fizeti rendesen a nyugdíjbiztosí­tásijárulékot. A társadalombiztosító kintlévősége fölött a politika nem térhet napirendre. Ehelyett kormánypárti politikusok részéről is nyugdíjasellenes hangulatot gerjesztő kijelentéseknek lehetünk tanúi. GLOSSZA Könyvek és ünnepek BUCHLOVICS PÉTER Évek óta minden ünnepet amo­lyan csendes félrevonulásban töl­tök. Nincs nagyobb áhítat annál, mint amikor jó könyvvel a kéz­ben, egy fiaska bor társaságában telik az idő. Az idő, ami ilyenkor egyáltalán nem számít. Ezeken a napokon vissza-visszatérek ked­vébe köteteimhez, netán a pár hónapja dédelgetett, de a hétköz­napok gályapadján alig kinyitott, az esti, éjjeli órákban lapozott kötetekért nyúlok. És bár az esz­tendők során az ember szinte minden helyzetben „megtanult” olvasni, azért annak nincs mása, mint amikor ráérősen, nyugod­tan, a keddszerdák őrületét ki­kapcsolva születik meg benne az élmény. A csoda, amely a legpo­csékabb és legszürkébb hetekben is megtart, sőt fölemel. A napi hajszában ez az ünnep méze. így jöttek az utóbbi húsvétok és kará­csonyok, így jött Krúdy, Fekete István, Nádas, Garaczi, így jött Rilke, Duras, Vonnegut, üyentájt ütöm fel újra a Holmit, a 2000- et, hogy csak találomra kiraga­dott példákat említsek. Most nem érdekel a politika, nem va­gyok hajlandó hatalomittas perc­emberkék marhaságaival törőd­ni. Egyszerűen csak vagyok, ülök a tavaszi kert illatában és bűvöle­tében, jóféle száraz rizlinget kor­tyolgatok, és néha beleborzon- gok egy-egy remek verssor, egy­két sallangmentes kristálytiszta mondat, gondolat tökéletességé­be. És ilyenkor tudom azt, mond­janak bármit is a nyomoroncok, amit az ember mindig is tud, csak gyakran felejti el, ha pedig végleg, akkor tönkremegy: hogy van szépség, van harmónia, van létezés, ami több, mint az életnek nevezett nyüzsgés ránk és belénk kövesedett mocska és hordaléka. És van felszabadító humor. A- vagy: depressziós? Kedélybeteg? Olvasson Švejket! Mert az iroda­lom szívgyógyszer, és egy picit megváltás is. Persze az igazit ma­gunkban kell keresnünk. Apropó, húsvét. Hamvas Béla több mint fél évszázada írta le a követ­kezőket: „Rögeszmém, amelytől nem szívesen válnék meg, arra gondolni, a Golgotán ki hogyan viselkedne. Püspök ismerősöm ügyelne arra, nehogy cipőjére lépjenek. Kommunista vezetőm cukorkát árulna. Többen fényké­peznének, néhányan öt percen­ként karórájukat néznék. Metter­nich herceg háttal a keresztfának a római századossal az időjárás rendkívüliségéről diskurálna.” Megdöbbentő mondatok. De va­jon ma megrendít ez bárkit is? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostqjevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Sčhlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, /V-J az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of circulations E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Visszakéri a Krisztus Pilátus előtt című Munkácsy-képet annak ka­nadai tulajdonosa. A festmény je­lenleg a debreceni Déri Múzeum­ban látható a világhírű hármas képegyüttes legértékesebb da­rabjaként. A kanadai tulajdonos ügyvédje levélben szólította fel a múzeumot, hogy a mostanáig le­tétben lévő festményt, amelynek letéti szerződése tavaly decem­ber 31-én lejárt, szállíttassa visz- sza Kanadába. Forbáth Péter, a Torontóban élő magyar szárma­zású kardiológus, aki kezdettől fogva bábáskodott a festmények hazakerülése körül, a lapnak el­mondta: a hatályos kanadai adó­ügyi szabályok miatt változott meg a kép kanadai tulajdonosá­nak, Joseph T. Tanenbaumnak az eredeti terve, amelynek értelmé­ben Munkácsy Mihály egyik leg­híresebb festménye örökös letét­ként végleg a debreceni Déri Mú­zeumba került volna. Forbáth hozzátette, az a karitatív intéz­mény, amelynek a képet adómen­tességi igazolás fejében a Toron­tóban élő Tanenbaum adomá­nyozta volna, nem tud eleget ten­ni a jelenleg érvényes kanadai adóügyi szabályoknak. HETI GAZDA(G)SAG Feléljük a privatizációs bevételt? A szomorú igazság pillana­tát éltük meg a múlt héten: a kormány mégiscsak úgy határozott, hogy a takarék- pénztárért járó privatizációs bevételből a vagyonalapi kötvények kifizetése helyett egymilliárd koronát nyugdíj- fizetésre használ fel. TUBA LAJOS Még további egymilliárd hiányzik, és nem nagyon lehet kétségünk afelől, hogy néhány hét hatásszü­net után újból ebből a forrásból csíp le a kabinet. A nyugdíjasoktól természetesen senki sem sajnálja a pénzt. A gond azzal a rendszerrel van, amely lenyúzza az aktív ke­resők bőrét, miközben az állami szervezetek tízmilliárdos társada­lombiztosítási hátralékokat hal­moznak fel, a rendszer átalakítását pedig csak ígérgetik. Mert azt ki kell mondani, hogy a nyugdíjbizto­sítási rendszert ez a kormány is olyan állapotban adja tovább utód­jának, mint amilyenben találta. Vagyis különféle koncepciók és nyilatkozatok formájában, ame­lyekéi nyugdíjas korunkban nem lakunk majd jól. Még jó, hogy van­nak privatizációs bevételek, így egyelőre szőnyeg alá lehet söpörni a problémákat. Mire ez a forrás elapad, a mai hatalmasok nem lesznek már funkcióban. Különben is, a közigazgatási reform össze­omlásával kapcsolatban éppen ezekben a napokban tapasztalhat­juk, hogy vezető politikusaink ki­beszélő teljesítményüket illetően már elérték a világviszonylatban is versenyképes színvonalat. A kötvénytulajdonosok megnyug­tatására azért közöljük, hogy a ki­fizetés megkezdődik, csak éppen jelenleg senki sem tudja - vagy nem mondja -, hogy az első részlet összekoldulása után mikor is foly­tatódik. Azt azért a választások előtt nyilvánvalóan nem merik megtenni a kormánypártok, hogy a kisembereknek járó 15 milliár- dot ne fizessék ki, a nagybefek­tetőkkel pedig majd csak elintézik valahogy az ügyet. A múlt hét közepén Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter néhány egészen ideges reakcióját is megértük, amikor kiderült: a Kibeszélő teljesítmény­ben politikusaink már el­érték a világszínvonalat. parlament jelenlegi állapotában bizony az egyetértése nélkül is be­lenyúlhat az adóreformba. A maga módján igaza is van, hiszen milyen dolog az, amikor egy adórendszert a pénzúgyminisžter nélkül alakít­gatnak. Csak éppen az a kérdés, mi van akkor, ha a pénzügyminiszter ugyan szorgalmasan nyilatkozgat az adóreform szükségességéről, csak éppen a tettek váratnak ma­gukra. Schmögnerová minden­esetre olyan erős kijelentésekre ra­gadtatta magát, amelyeket később saját pártja is cáfolt. Ezek hallatán a korona néhány órára egy tízfillé­res árfolyamcsökkenés erejéig megingott, de még aznap magá­hoz tért, és tovább folytatta erősö­dését. A koronával kapcsolatban mindenképpen említésre méltó a hír, hogy az euró árfolyama áttörte a 43,50 koronás határt, és még erősödött. A hazai exportcégek en­nek nyilvánvalóan nem örülnek, de az is tisztázásra szorul, hogy ebben a javulásban mekkora sze­repe van a Szlovák Takarékpénz­tár 340 millió koronás vételára át­váltásának. A hét közben a kormány - az ere­detileg tervezetthez képest szintén több hónapos késéssel - jóváhagy­ta a Szlovák Gázművek és a Szlo­vák Villamosművek privatizációjá­nak tervét. Bár csak a kisebbségi részvénycsomagok eladásáról van szó, vagyis a döntő szó továbbra is az államé, a politikusok ügy visel­kedtek, mintha monopóliumot árultak volna. Ezekről az ügyekről még sokat hallunk a közeljövőben, hiszen mindkét esetben az fenye­get, hogy még a kisebbségi csoma­gokat sem lesznek képesek eladni a választásokig. Ez persze nem za­varja őket, hogy mindenkinek a re­mélt bevételből ígérgessenek. így a több hónapos huzavona után az egyetlen értékelhető új hír: a Szlo­vák Villamosművek átalakítása so­rán leválasztják a komáromi távfű­tőművet, amely térítésmentesen a város tulajdonába kerül. Bejelentették azt is, hogy az autó­busz-vállalatok - szintén 49 szá­Az autóbusz-vállalatok privatizációja iránt 200 érdeklődő van. zalékos - privatizációjára már több mint kétszáz érdeklődő van. Mivel a privatizáció egyben az ár­koncepció tisztázását is jelenti, ez várhatóan nem tartozik majd a népszerű intézkedések közé. így az illetékesek legfeljebb maguk­nak tehetik fel a kérdést, vajon miért kellett ezt szintén a válasz­tások előtti időszakra halasztani. Ha ugyan egyáltalán lesz valami az egészből, hiszen a 17 érintett cég közül eddig mindössze a pop- rádi és a dunaszerdahelyi eseté­ben fejezték be a privatizációs projektum kidolgozását. Kicsiség, de az esetleges érdeklődő csak ebből tudhatja meg, mit is vá­sárolna tulajdonképpen. Német és osztrák belpolitikai célt szolgál az új EU-tagok szabad munkaerő-áramlására vonatkozó korlátozás Ausztriának szüksége van bevándorlókra MTI-HÁTTÉR Az Európai Unió bővítése során a munkaerő szabad vándorlását il­lető átmeneti rendezések Német­országban és Ausztriában belpoli­tikai célt szolgálnak, hogy elsimít­sák a választóknak a bevándorlás­hoz fűzött félelmeit, de valójában nem sokan jönnek majd e két or­szágba az új tagállamokból - véli Rainer Münz osztrák demográfus a Profil című osztrák politikai he­tilap hétfői számában. Münz egy osztrák lapnak kifejtet­Ausztriában arányaiban több külföldi születésű él, mint az USA-ban. te: Ausztria klasszikus befogadó ország, ám ez a tény tabunak szá­mít, holott arányaiban már ma is több külföldön született ember él Ausztriában, mint például az Egyesült Államokban. A tabu csak akkor dől majd meg, amikor érez­hetővé válnak a bezárkózás okoz­ta hátrányok. A kérdés az, hogy ezt ki kell-e várni, vagy előbb meggyőzi a politika az embereket arról, hogy a bevándorlás nem csapás, hanem esély. Németországban már megindult a változás, mert sokan látják, hogy bevándorlás nélkül a helyzet rom­lani fog. A folyamatot nem lehet több gyerekkel ellensúlyozni, a születési arányszámok ugyanis to­vább fognak csökkenni, már csak azért is, mert most harmadával ke­vesebb a potenciális szülő, mint a hatvanas években, s ezen a gyer­mekgondozási segély sem tud lé­nyegesen változtatni. A szakértő úgy véli, a félelmek nem annyira a bővítéssel függnek össze, mint in­kább a munka világának rendkívül gyors változásaival, s az ezáltal okozott szorongásokat a bővítésre vetítik. A szakszervezeteknek a szabad munkaerő-vándorlástól va­ló elzárkózásának okát a szakértő abban jelölte meg, hogy egyfelől az érdekvédelmet az utóbbi tíz év­ben számos kudarc érte, másfelől A Szlovákiába vezető közlekedési útvonalak igen rosszak. az integráció nem azt jelenti, hogy mindenkinek saját helyén javul­nak az esélyei, hanem hogy egyes gazdasági szektorok nőnek, mások zsugorodnak, s a munkaerő moz­gásával ezt ki lehet használni, ez azonban az ágazatok szerint szer­veződő szakszervezeteknek nem állhat érdekükben. Münz az ingázók valós problémá­jával kapcsolatban rámutatott, hogy például a Csehországba és Szlovákiába vezető közlekedési útvonalak igen rosszak, s már ön­magában ez is gátat vet az áradat­nak. Ám éppen az Ausztria keleti szélén élő iparosoknak és szolgál­tatóknak hatalmas lehetőségek tárulnak fel az új tagállamok ha­tárvidékein, s ennek esélye leg­alább akkora, mint annak, hogy bővül a konkurencia. Összefoglalólag a szakértő figyel­meztetett: a keleti bővítés Auszt­ria számára nagy szerencse len­ne, ha az ország beengedné a munkaerőt. Az új tagállamokban a kivándorlási potenciál - ha egy­általán van ilyen - korlátozott, mert egyrészt ott is fogyatkozik a lakosság, másrészt kedvező mun­kalehetőségek tárulnak fel hely­ben. Az esetleges potenciál azon­ban időben is határok közé szo­rul, mert 7-10 év múlva már sen­ki nem akar majd kivándorolni, r a képzett munkaerő addig bőve talál olyan országot, ahol bold' gan fogadják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents