Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-14 / 87. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 14. KOMMENTÁR Felsőoktatási lecke TÓTH MIHÁLY A nagy reformok kiiktathatatlan fékezője, hogy mindig akkor pró­bál a politika sort keríteni rájuk, amikor már „ég a ház”; a gazdaság hanyatlása miatt nincs pénz a nyugdíjakra, a pedagógusok reálke­resetének szinten tartására, a mentőautók benzinszámlájának kifizetésére... A nagy elosztási rendszerek keretében jelentős összeget igényel a felsőoktatás. A kormánypártok az elmúlt hét folyamán ismételten kinyilvánították, melyikük miként képzeli el az egyetemi oktatás költségeinek ésszerűsítését. Többségük a tandíjmentesség meg­szüntetését szorgalmazza, és bevezetnék az ösztöndíjak és a tanul­mányi kölcsönök rendszerét. A tandíjat egyedül a Demokratikus Baloldal Pártja ellenzi. Sőt a párton belül még Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter is ellene van, noha korábban számos olyan megszorító intézkedésre adta ál­dását, amelyek alapján megrögzött liberálisnak is minősíthetnénk. Ahogy közelednek a jövő évi választások, a baloldal egyre inkább tudatosítja, ha a többségében jobboldali koalíció uszályában ma­rad, ha további lépéseivel is „ministrál” a kormány kudarcaihoz, rokonszenvezői ezt legkésőbb az általános választásokon elfordu­lással juttatják kifejezésre. Abban tehát van némi ráció, hogy a párt a tandíjmentesség tekintetében politikai irányultságával összhang­ban köti az ebet a karóhoz. Ha kajánkodni akarnék, most azt írnám, hogy a tandíjmentesség kérdésében az MKP is választóinak érdekeihez igazítja álláspontját, mert országosan a magyar nemzetiségűek körében a legnagyobb az egy hektárra eső milliomosok, gyáriparosok, részvénytulajdono­sok és más jómódúak száma. Csakhogy kitekintek az ablakomon, és nem tudom figyelmen kívül hagyni a kemény valóságot: a munkanélküliségben, az alulképzett­ségben, a piacgazdasági siker hiányában éppen a magyarlakta járá­sok érnek el dobogós helyezést. Abban is van némi ráció, hogy a jobboldal és személy szerint Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök­helyettes a tandíj ügyében is olyan, amilyennek programjában vall­ja magát. Kérdés, az MKP vezetősége ebben a konkrét esetben miért nem me­ri kimondani: mi, politikusok ugyan kemény jobboldaliak vagyunk, a ránk voksolók 80 százalékának anyagi helyzetére való tekintettel azonban nem szavazzuk meg a tandíjkötelezettséget. JEGYZET Suszter a kaptafánál CSENGER FERENC Három közjogi méltóságunk úgy döntött, az államfő által is nagyon kedvelt közlekedési esz­közön, vonaton teszi meg a Pozsony-Garamszentkereszt utat. A miniszterelnök örült, mert mint mondta: otthon érez­te magát. A nap mint nap vonat­tal utazó állampolgár persze nem dobta el magát ettől a megállapítástól, bár tény: neki is nagy kaland lenne, ha egy reggel szolgálati BMW vinné őt az esztergapad mellé. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, mert a kocsi mellé meg kell ren­delni a különvonatot is. Ja, hogy ez így nem logikus? Nem, de mutatós. A köztársasági, par­lamenti és miniszterelnök gép­kocsija pedig futott a vonat után. Mellesleg kiszámították, hogy Rudolf Schuster (Pozsony- Kassa retúr) útjai mégis repülve lennének a legol­csóbbak, a vonat bizony még neki is drága. De hiszen most értem meg: nem képmutatás a vonatozás, hanem luxus! Igen, nekik is. Számítsuk csak ki, hogy ha egy háromtagú család vasúton utazik, az jóval drá­gább, mint ha kocsival menné­nek. És mi még azt hittük, hogy a szolgálati kocsikázás kerül sok pénzbe! De elég a rosszmájúságból! Való igaz: szép gesztus, hogy válasz­tott vezetőink itt-ott az egysze­rű polgár életét próbálják élni. Hogy elmennek kolbászt tölte­ni, fát ültetni vagy biciklizni. De valahogy ezek a lelkes próbál­kozások mindig rosszul sülnek el. Pédául miért kellett növelni a mostani vonatozás költségeit azzal, hogy a vonat mellett mentek a BMW-k is. Ha annyira kellettek, azokat is fel lehetett volna pakolni egy szerelvényre. Nem kétlem: a szándék megvolt, tisztelem a gesztust, de valaki már megint eltolt valamit. A suszter marad­jon a kaptafánál! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 tel. üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, "'-J az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ofcjr<uut<*is E-mail: redakcia@ujszo.com Árvíz valahol Amerikában, avagy Mária-szobor a Szent József temetőben (ČTK/AP-fotó) A ma embere és a halál féligazsága - az élethez kevés az értelem, hit is szükséges Mint Pilátus a credóba Rendkívüli, váratlan és talán hihetetlennek tűnő helyzetekre szoktuk mondani, hogy „úgy ke- rült(em) bele, mint Pilátus a credóba”. SOMOGYI ALFRÉD Nem is gondoljuk végig, hogy ezzel a mondattal a váratlanság kifejezé­se helyett pontosan a megfontoltsá­got, a tényszerűséget, sőt annak történeti hitelességét fejezték ki va­lamikor. Mert bizony Pilátus ponto­san azért került bele a credóba, az apostoli hitvallásba, vagy ismer­tebb nevén a hiszekegybe, hogy tör­ténetileg is hitelesítse a hajdani ese­ményeket. „...szenvede Poncius Pi­látus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték; szállá alá poklok­ra; harmadnapon halottaiból fel- támada...”. Ez az az eseménysor, amelynek nem a tudatunk és nem a logikánk, hanem a lelkünk, a hi­tünk a címzettje. Hitvallásunk előt­tünk álló töredéke iskolapéldája an­nak, hogyan is születnek - máig - a féligazságok. Mert ugyan azt a részt, hogy „szenvede”, senki sem vonja kétségbe. Az, hogy „Poncius Püátus alatt”, történelmileg és jogi­lag teszi hitelessé az eljárást. Az, hogy „megfeszítteték” nem más, mint az ítélet, amely ugyancsak tör­ténelmi tény, hiszen kétezer évvel ezelőtt a kivégzések egyik bevett módja volt a kereszt. Még azzal sincs gond, hogy „meghala”, mert ez természetes következménye az ítélet végrehajtásának, és az „elte­metteték” sem igényel különösebb indoklást. Vagyis a történet első fe­lére logikánk azt mondja, hogy rendben van, hihető! De ami a to­vábbiakban van, az már nem véd­hető észérvekkel. Már más dimen­ziók nyílnak meg az emberi észjá­rás előtt. Nem lehet, nem bizonyít­ható, hihetetlen, nincs, kitaláció! Ez elől elzárkózik az ember, mert a ter­mészet rendjét érzi megkérdőjelez­OLVASÓI LEVELEK Nemzeti jenkinóta Kisebbségvédő SNS - olvashattuk a minap. Címnek szép, a valóság vi­szont teljesen más. Az említett párt kisebbségvédelme nem más, mint kisebbségellenesség. Ez rejlik min­den megnyilvánulásában, parla­menti képviselőinek felszólalásai­ban. Úgy hangzanak, mint az a jenkinóta, melynek az eredete visszanyúlik a kommunizmus évéi­vé. És elzárkózik azért is, mert nincs közveüen ráhatása mindarra, ami történik. Nincs köze hozzá, nem ő cselekszi, nem az ő érdeme. Sokak lelkében valami hasonló ját­szódik le a húsvéti eseménnyel kap­csolatban, mint abban a fiatalban, aki megkapta szüleitől új kocsiját, és nem számít a sebesség, nincs fe­lelősség: tönkre lehet tenni, mert nem ő dolgozott meg érte! Vagyis egészen addig, amíg emberileg kö­zünk van a dolgokhoz, hihetőnek tartjuk, de amikor már nem a mi kezünkben van az irányítás, vagy már nem tudunk az eseményekre hatni, akkor egyszerűen elfordu­lunk tőle. A húsvétban a halál és az élet fe­szül egymásnak. S ebből a tusako- dó szembenállásból a ma embere csak a halál féligazságát tudja megérteni. Az élethez ugyanis ke­vés az értelem, ahhoz hitre is Jézus nem az emberi lo­gikának és az észérvek­nek akar megfelelni. szükség van. Olyan hitre, ami a remélt dolgokat valóságként éli meg. A feltámadást, vagyis az éle­tet, örök életet is olyan valós tény­ként, mint amilyen a halál volt. Jézus nem az emberi logikának és az észérveknek akar megfelelni. Az Ő megértéséhez az ember minden „tulajdonságára” - így hitére is - szükség van. Aki tehát csak Jézus halálát fogadja el és feltámadását nem, az megrekedt a féligazságok szintjén. Ha Jézus nem támadt vol­na fel, nem lenne több egy önfelál­dozó embernél, akinek önfeláldozá­sa semmit sem eredményezett. Nem lenne húsvét-ünnepünk. A feltáma­dásba vetett hit teszi gyász helyett örömmé a húsvéti ünnepkört. Nagy­péntek elmúltával, húsvét vasár­napjára készülve kerülünk legköze­lebb ahhoz, hogy megértsük: miért is jelent mérhetetlen örömöt szá­be. Az elvtársak mulattak, daloltak egy tükrös kávéházban. Aztán, hogy már kifogytak az ismert da­lokból, az egyik elvtárs jenkinótát rendelt a prímástól. Rázendített a zenekar - a „Föl, föl, ti rabjai a föld­nek” dallamára. Az elvtárs tiltako­zott a prímásnál, hogy a lejátszott dallam nem jenkinótából való. „Már hogyne volna, kérem, ez jenkinóta, amikor már a kenye- kemen jen ki!” - válaszolt a prímás. A Szlovák Nemzeti Párt kisebbség­ellensége valódi jenkinóta. A gon­dolkodástudó embernek a könyö­kén jön már ki. Ennek ellenére egy­munkra az evangélium üzenete: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy áld hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Talán megéri a hit érveivel együtt újragondolni a húsvét üzenetét: a legnagyobb ajándékot. így léphe­tünk túl a féligazság határán, és így ragadhatjuk meg a teljes igazságot! Jézus nemcsak értünk - így, nagy általánosságban -, hanem értem is meghalt és értem is feltámadott. Is­ten ezzel olyan helyzetbe hozta az embert, amilyent az ember sem magatartásával, sem cselekedetei révén nem érdemelt meg. Vissza az ingyen kapott autó - sántító - pél­dájához: el lehet tékozolni az aján­dékot, de ha a gyermek tudja, hogy szülei milyen áldozatok, erőfeszíté­sek árán teremtették elő, másképp fog viszonyulni az ajándékához, mint az, áld „alanyi jogon kijáró”, természetes és pótolható járandó­ságként veszi át a kocsi kulcsait. Belecsöppentünk egy megismé­telhetetlen lehetőségbe, miként Pilátus a credóba. Nem tettünk semmit, ami miatt érdemessé vált volna az ember arra, hogy ennek az isteni ajándéknak a részese le­gyen. Önmagunk nem tudjuk el­érni, hogy a húsvét-esemény tel­jessége a miénk lehessen. Önerő­ből csak a féligazságokig jutha­tunk. A húsvét éppen azt üzeni fe­lénk, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk csupán a saját lehe­tőségeinkre hagyatva. Van más is, van folytatás is, létezik tovább is! Az Isten és ember között megkö­tött új szövetség pontosan a hús­vétban köttetett meg! Ez az, ami­nek mi is részesei lehetünk, ha el­fogadjuk a „szerződés” feltételeit: „...aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A húsvét legfontosabb üzenete fe­lénk, hogy Isten már cselekedett értünk, most rajtunk a sor! A szerző apácaszakállasi refor­mátus lelkész. re csak fújják, dalolják, nem tágíta­nak tőle. Meddig még? Mezőlaki Tibor Szódo Népszámlálás és nemzetiség Már sokat foglalkoznak a májusi népszámlálással. Ismerve régiónk, falvaink helyzetét, féltem a ma­gyar iskola volt diákjait, akik ma édesapák. Bízom abban, hogy be­csületesen vállalják gyökereiket, nemzetiségüket, de azok a gyer­TALLÓZÓ DER STANDARD Az osztrák lap inteijút közölt Bugár Bélával, a Magyar Koalíció Pártjá­nak elnökével. A szerző ismertette a szlovákiai helyzetet, majd azt kér­dezte Bugár Bélától: miután a párt­nak annyi kompromisszumot kellett komié, sőt a koalíciós megállapo­dásban elfogadott követeléseiről is le kell mondania, az a látszat, hogy semmit nem ért el. Mi értelme ma­radt a kormányban való részvétel­nek? Bugár kifejtette: az MKP euró­pai párt, Szlovákia EU- és NATO-in- tegrációjának egyik garanciája. Ki­lépése a kormányból bizonyosan dezintegrációt jelentene. „Megvál­toztattuk a klímát az országban, s a szlovák polgárokat, legalábbis rész­ben, meg tudtuk győzni arról, hogy a magyarokat érintő kisebbségi po­litika nem szlovákellenes” - mond­ta, s hozzátette: ezek olyan alapvető dolgok, amelyek miatt szükséges a részvétel a kormányban. Ám hang­súlyozta, vannak határok. Miután a koalíciós megállapodásban elfoga­dott, s nemzetközileg is jó szemmel nézett követelésekben az MKP en­gedett, de a közigazgatási reform kapcsán a kormányból való távozás­sal fenyegetőzik, ez azt sejteti, hogy a pártnak fontosabb a régiók közötti határok meghúzása, mint a tartalmi kérdések - vetette fel a kérdező. Bugár Béla kijelentette: éppen itt húzódik az MKP említett határvona­la. A közigazgatási reformban arról van szó, hogy a jövőben ki, miről, milyen mértékben dönt. Nem en­gedhető meg, hogy a magyarokat mindenütt marginalizálják. A tudó­sító utalt arra, hogy a felmérések szerint a következő választásokon a koalíciós pártok közül egyedül szá­míthat szavazatai számának növe­kedésére, s az a kérdés, hogy az MKP ilyen körülmények között a jö­vő évi választások után helyet kap- hat-e a szlovák kormányban. Bugár Béla ezzel kapcsolatban kijelentet­te: nem annyira szavazati arányok­ról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy akaiják-e az MKP rész­vételét a kormányban, vagy sem. „Szlovákiában a »magyar kártyát« ma túlságosan jól ki lehet használni azoknak a pártoknak a kárára, ame­lyek együttműködnek az MKP-val” - mondta. VILÁGGAZDASÁG A Magyarországgal határos államok még nem véglegesítették a szom­szédos országokban élő magyarok­ról szóló törvény tervezetével kap­csolatos álláspontjukat. A tervek szerint 2002 januárjában életbe lé­pő státustörvény általános parla­menti vitája csütörtökön kezdődik. A lap úgy tudja, hogy a magyar kül­ügyminisztériumot kritika érte ami­att, hogy a törvény tervezetéről vi­szonylag későn tájékoztatta az EU illetékeseit. A törvény angol nyelvre lefordított tervezetét egy múlt heti, Martonyi János külügyminiszter kezdeményezésére tartott konzultá­ción kapták kézhez a környező or­szágokat, az EU-t, valamint a NA- TO-t képviselő diplomaták. A sze­rencsések közé tartozik a szlovák diplomáciai képviselet, amely már egy hónappal ezelőtt tájékoztatást kapott a készülő törvényről. Mind­azonáltal az Európai Unió a Magya­rországgal szomszédos országok képviselői diplomatikusan fogal­maznak a készülő jogszabályról, hozzátéve, még nem alakították ki álláspontjukat. A határon túli ki­sebbségi szervezetek egyelőre nem tapasztaltak ellenérzést a kormány­zatok részéről. mekek, akiknek édesanyja szlovák, már szlovák nemzetiségűek, a szlovák óvodákat, szlovák iskolá­kat látogatják. A vegyes házassá­gokból származó utódok csak kivé­teles esetekben tartoznak hoz­zánk, általában ha fordított a hely­zet: magyar édesanya, szlovák édesapa. Értesülésem szerint a szomszédos Csehország a demok­ratikus elveket tiszteletben tartva lehetőséget biztosított arra, hogy két nemzetiséget is választhat egy- egy polgár. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents