Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-05 / 53. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 5. KOMMENTÁR Valuta: Zrínyi-bankó TÓTH MIHÁLY A progresszió legtávolabbra tekintő hívei mindig is tamáskodva szemlélték a felülről kezdeményezett és irányított reformokat. A bennük kételkedők számára egész évszázadra elegendő érvet sorakoztattak fel a dugába dőlt orosz, majd szovjet reformpróbálkozások. Európa Bécstől keletre és délre eső országaiban ennek ellenére 1989 után is reformnak nevezik a társadalom, főképp pedig a gazdaság előrelendí- tését célzó merész elképzeléseket. Mindegyiket központilag álmodták meg és „kormányüag” vezénylik le. A közigazgatás átépítésére tett javaslatok, majd e javaslatok megvalósítása nálunk már legalább 60 éve nem tekinthetők alulról kezdeményezett, netán gazdasági célszerűség által kikényszerített ideáknak, cselekményeknek. Ezt arról a tervről is megállapíthatjuk, amelynek törvénybe iktatására, tehát a centralizmus leépítésére nem kevesebb mint néhány hét áll rendelkezésre. A szovjet birodalom összeomlása után meggyőződhettünk róla, hogy Prága is éppen úgy humusza lehetett a centralizmusnak, mint korábban Moszkva volt, vagy mint később Pozsony lett. Most folyik a számháború, hogy 12 egy tucat, vagy 13. Közben a politikai pártok műhelyeiben a mértékadók saját szívonaluk alatt teljesítenek. Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy pénzről, elosztásáról, tehát gazdasági érdekekről van szó. Az is szerepet játszik, hogy Szlovákia önálló államként csak néhány éve létezik; nemcsak az ellenzékiek kénytelenek figyelembe venni, hogy a lakosság jelentős része még élvezkedni kíván az önálló államiságban, és azt a „centralizált” jelzővel felpándi- kázva képzeli el. Emiatt (is) érheti kellemetlen meglepetés azokat a leendő megyei politikusokat, akik költségvetés-decentralizálást remélve már most vakaiják viszkető tenyerüket. Külön színfolt a Komárom megye eszméjének megtorpedózása miatt kivonult MKP esete. Kirohantak, Zrínyi-bankóval fizették ki koalíciós partnereiket. Szavazatuk nélkül is lesz törvény. Komárom ama bizonyos nagygyűlés óta vörös posztó szinte minden szlovák szemében. De azokat se elégíti ki a gondolat előterjesztésének módja, akik az idea indoklásában elsősorban gazdasági szempontokat hangsúlyoztak volna. Ha az MKP ezt megteszi, legalább arra számíthatnánk, hogy egy kései történész majd feljegyzi erről az epizódról: volt az MKP-nek egy javaslata, amelyben az érzelmekkel szemben az értelem volt túlsúlyban. Nyugaton a helyzet.... BUCHLOVICS PÉTER ... változadan - idézte Remarque-ot Bugár Béla, a koalíciós tanács péntek esd ülése után. Tisztelt partnereink az MKP egyeden javaslatát se fogadták el, noha a területi reform kapcsán az MKP vezetői a múlt hét közepén is optimistán nyilatkoztak. Péntektől a napnál is világosabb: partnereink már nem egyezkedni akarnak, hanem - az alkotmánymódosítás pürrhoszi győzelmétől ittasan - feltételeket diktálni. Az SOP és az SDL (ki más) pedig odáig ment: ha sokat ugrálnak a magyarok, akkor még a Niznansky-féle modellbe se egyeznek bele, nyolc közigazgatási egységet szavaznának meg, és kihagynák a Gömör-Nógrád régiót is. Bugárék még abba is belementek volna, ha az új egységeken belül néhány területen a magyarok számarányát 52 százalékról 38-ra csökkentik (vagyis ezt figyelembe véve alakítanák ki a megyehatárt-gratulálunk Niznanskynak), de még ez a javaslat is süket fülekre talált. Akárhogy szépítjük, péntektől „a mór megtette a kötelességét, a mór mehet” mondás érvényes. Dzurinda miniszterelnök a Twist rádióban egyértelművé tette azt is, miért ragaszkodik a koalíció a tizenkettes területi felosztáshoz. Az Unió már többször figyelmeztette Szlovákiát: szívesen adnának pénzt, egyenesen a régióknak és a közigazgatási egységeknek - ha léteznének. Mármint a reform értelmében, önálló jogalanyisággal beruházási és fejlesztési kérdésekben önálló komptenciával, ahogy ez boldogabb vidékeken szokásos. Ezzel a kormányfő azt ismerte be: a mostani garnitúra éppúgy fél a magyar többségű területek gazdasági megerősödésétől, mint Meciar a tömjénfüsttől. Dzurinda azt mondja, a magasabb területi egységekbe történő választások már kevesebb fejfájást okoznak, mint a megyehatárok meghúzása, ugyanakkor a koalíció, az MKP kivételével, a többségi mandátumon alapuló modellt részesíti előnyben. Ez se véletlen, mert a magasabb területi egységek székhelye lényegében azonos a mai kerületi székhelyekkel, gondolhatjuk, hány magyar választók által delegált képviselő foglalna helyet a regionális parlamentekben. A többi párt képviselői által simán leszavazhatóak lennének. A Nyugaton a helyzet változatlan című regény végén Paul Bämer kiábrándultán, ám de méltósággal hal meg. A reform elhalasztva, méltóságról szó sincs, döbbent kiábrándultságról annál inkább. # • Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz Üace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com HETI GAZDA(G)SÁG Ipari parkok délen Ha többet importálunk, mint amennyit kiviszünk, a különbséget előbb-utóbb ki kell egyenlíteni. Ezért érdemes odafigyelni a külkereskedelmi hiány mértékére. Idén januárban ez 5,3 milliárd korona volt, jóval több, mint a rossz emlékű Meciar- kormány évei idején. TUBA LAJOS A szakemberek mégsem látnak okot különösebb pánikra. Véleményük szerint az importot növelte például, hogy a vámpótlék eltörlése miatt sokan januárra halasztották üzlet- ekötéseiket. Az is nyilvánvaló, hogy az emelkedésben csak kis szerepe volt a lakossági fogyasztásnak, a legnagyobb tételt a külföldi beruházók által behozott technológiák jelentették. Ez pedig kedvező fordulat, hiszen az így behozott berendezések itt fognak dolgozni, és termékeik várhatóan az exportban is megjelennek. A kivitellel egyébként nincs különösebb probléma, a januári érték 34 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az év első hónapjában leginkább a kassai vasmű tevékenységének élénkülése hatott kedvezően az exportra. A hazai - fogyasztói és beruházási - kereslet megélénkülése miatt a banki elemzők idén 50 milliárd korona körüli külkereskedelmi hiányra számítanak. A gazdaság változásával kapcsolatban a múlt héten a gazdasági minisztérium is érdekes adatokat tett közzé. Eszerint a kivitel 90 százalékát biztosító hazai feldolgozóipari ágazatok tavaly 457,5 milliárd koronás bevételt könyvelhettek el, ami 25 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Ezen belül is a vegyipar és gyógyszeripar bevétele 45 százalékkal emelkedett, ezt követte a fafeldolgozó ipar (24,5 százalék), valamint a gépipar (18,2 százalék). Ráadásul mindezt jó tízezer alkalmazottal kevesebbel érték el. Bár az említett adatok az inflációs hatást is tartalmazzák, az nyilvánvaló, hogy ezekben az ágazatokban egyre kevesebb emberrel egyre többet tudnak termelni az egyes iparágak, vagyis javul a termelékenység. Ennek megfelelően tavaly egy alkalmazott 1,6 millió korona értéket állított elő. A termelékenység a vegyiparban nőtt, s az egyetlen ágazat, ahol a létszám is emelkedett, az elektrotechnika volt. A gazdasági minisztérium becslése szerint az ipari termelés 2004-re akár az 578 milliárd koronát is elérheti, miközben az alkalmazotti létszám a mai 284 ezerről 270 ezerre csökkenhet. Az ipari termelés növekedéséhez leginkább az ipari parkok elterjedése járulhatna hozzá. Múlt szerdán a kormány hosszú vajúdás után el is fogadta az erről szóló törvényjavaslatot. Eubomír Harach gazdasági miniszter szerint abban a formában, ahogy azt ók tavaly májusban beterjesztették - utalva arra, hogy tulajdonképpen felesleges volt a majdnem egyéves idő- veszteség. Örvendetes viszont, hogy a reményteljes ipari parkok között az ismert losonci és erdőháti kezdeményezés mellett több délszlovákiai is előfordul: Horvátjár- falu, Bős és Léva. Bősön a vízi erőmű felvonulási területén telepednének meg a külföldi cégek, Léván pedig a Levitex területére szeretnének új beruházókat csábítani. A makrogazdasághoz visszatérve Elena Kohútiková, a jegybank új al- elnöke bejelentette, hogy a tavalyi folyó fizetési mérleghiány valószínűleg a GDP 3,7 százaléka lesz. Ez ugyan jóval kevesebb, mint a meciari idők önpusztító tízszázalékos hiányai, de szinte duplája annak, amit a kormánykoalíció ígért. Márpedig ebben a szférában különösen érvényes az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó elve, így nem csodálkozhatunk, ha ennek pénzpiaci következményei lesznek. Az egyetlen mentség, hogy a hiány az utolsó negyedév váratlan, 25 milliárd koronás külkereskedelmi hiánya miatt ugrott meg, ez pedig nagyrészt a technológiák behozatalával függ össze. Enélkül a folyó fizetési mérleghiány 2,5 százalék körül alakult volna. A jegybank egyébként nem kifejezetten optimista, az idei évre 4 százalékos hiányt, az elkövetkező évekre pedig 4,5 százalékos hiányt vár. A fő ok továbbra is a külföldi beruházók - tulajdonképpen örvendetes - élénkülő aktivitása, és idén a vagyonalapi kötvények kifizetése. Ami a kötvényeket illeti, a múlt hét nem túl biztató híre volt, hogy a Szlovák Takarékpénztár vételára kifizetésének késése miatt a Nemzeti Vagyonalap március eleje helyett várhatóan csak a hónap végén kezdi meg a kifizetéseket. Újra megkezdődött viszont a kötvények kereskedelme, az első napon az árfolyam több mint ötszáz koronával volt magasabb, mint decemberben. Újdonság, hogy ha valaki az RM-Systémen kívül adja el a kötvényét, azt be kell jelentenie a Nemzeti Vagyonalapnak. Egyébként is érdemes az RM-Systémen keresztül lebonyolítani a tranzakciót, mivel az új rendszerben ott már csak a legkomolyabb érdeklődők vásárolhatnak kötvényt, ami komoly garanciát jelent a vételár gyors és megbízható kifizetésére. TALLÓZÓ DIE WELT Ausztria, amely a hidegháború idején sokat tett a szabadság eszméjének diadaláért, manapság gyakran egykedvű, sőt ellenséges magatartást tanúsít keleti szomszédaival szemben, mintha fékezni akarná csatlakozásukat az Európai Unióhoz, írta a Die Welt. A német konzervatív újság Európa rovatában közölt írásában Paul Lendvai bécsi újságíró, az Europäische Rundschau főszerkesztője leszögezte: nem arról van szó, hogy el kellene hallgatni az egyes államok közötti érdekellentéteket. Inkább tárgyszerű párbeszédre volna szükség az egyes, belpolitikai síkon is vitatott témákról. ,.Atomerőművek építése vagy befejezése miatt a szomszédos országoknak szóló fenyegetések vagy határlezárások, kelet- és közép-európai államférfiak elleni személyeskedő támadások, a nemszeretem jelöltek EU-felvételének megvétózá- sával való fenyegetőzés - mindezek az utóbbi években aláásták Ausztria pozícióját. Bármi hangzik el osztrák politikusok szájából (mint legutóbb egyes, Magyarországon át tervezett vasútvonalak Ausztria elárulásaként való emlegetése, vagy a tranzitszerződés és az EU-bővítés összekapcsolásával történt fenyegetőzés), azt a sajtó vülámgyorsan szét- kürtöli, ráadásul gyakran dramatizált formában” - mutat rá Lendvai. Véleménye szerint a bővítésben rejlő esélyeket és kockázatokat alaposan meg kell vizsgálni. Az Unió bővítése nem válhat politikai düettán- sok és szavazatokra vadászó populisták játszóterévé. Az utóbbiakkal való szembeszállás nélkül Ausztriára az a veszély leselkedik, hogy szomszédjai már nem fölvezetőnek, hanem bajkeverőnek fogják tekinteni az új Európa felé vezető úton. Ugyancsak az újság Európa rovatában Rudolf Schuster, Szlovákia elnöke egy interjúban síkra szállt hazája mielőbbi NATO-tagságáért. Mint rámutatott, Szlovákiának már csak stratégiai megfontolásokból is az atlanti szövetségben a helye, hiszen nélküle „Ukrajnától kiindulva ék fúródna a NATO-államok közé”. A csehek és a szlovákok nehezen emésztenék meg, ha egykor közös államuk közepén húzódna az EU külső határa. y^SÁRNAPIHÍREK A vasárnap megjelenő lap kérdéseire válaszolt a 24 éves előzetes letartóztatásban lévő F. Tímea ápolónő, a Fekete Angyal. „Semmit sem akartam bizonyítani, nem találtam ki semmilyen történetet, nem játszottam semmiféle szerepet. Őszintén mondtam el mindent a vallomásomban, úgy, ahogyan történt, illetve ahogyan emlékszem rá. De azt hiszem, valamit félreértettek, mert én soha senkit nem akartam megölni. Tüdtam, hogy ezek a betegek gyógyíthatatlanok, és hogy rettenetes fájdalmaik vannak. Szerettem volna segítem” - mondta. A jövőjét illetően nem bizakodik az ápolónő. „Lehet, hogy elítélnek majd, és hosszú évekig börtönben maradok.” VISSZHANG Új Szó, 2001. február 27. Ftá£nik nyolcosztályos elképzelései Alaposabb elemzést Az 1989-es változásokat követően - a tanszabadság és a pedagógiai altemativitás zászlaja alatt - itthon és külföldön is sorra nyíltak a nyolc- osztályos gimnáziumok. Egyeseket az újítás, a kísérletezés ösztönzött, és egy más pedagógiai minőség létrehozása hajtott - ők voltak kevesebben. Másokat a nosztalgia, a divat és a fogyó gyereklétszámmal összefüggő vészhelyzet. Hiszen ha nincs gyerek, nincs pénz, bezárják az iskolát, elbocsátják a pedagógust. A négyosztályos gimnáziumok gyorsan felismerve a veszélyt, jó marketing-, menedzser- és PR- tevékenységgel szippantották el az alapiskolákból a tanulók egy részét. A történetnek itt véget is vethetnénk, ha nem maradna a levegőben néhány kérdés: Szabad-e iskolát alapítani erős belső késztetés, szakmai előkészítettség, átgondolt pedagógiai program, megfelelő szakembergárda híján, csupán „elhalászás miatt”? Ismerték és mérlegel- ték-e az alapítók azokat a kutatásokat, pedagógusok, szociológusok, pszichológusok által felvetett dilemmákat, amelyek az „elitképzés” (?), a tévesen felfogott, szelekción alapuló tehetséggondozás, a tízéves gyerek kiemelése természetes közösségéből, a versenyeztetés kapcsán vetődnek fel? Milyen információkkal rendelkeztek(-nek) a szülők a fenti kérdésekkel kapcsolatban, vagy csupán az angol és német nyelv, az informatika, az emelt óraszámú matematika „érvényesülést” (?!) biztosító hívószavát ismerték? Amikor számos fejlett ország oktatásügye a 12 éves egységes iskola felé halad, célszerű e tömegesen elterjeszteni a szép múltú, de egy teljesen más történelmi-társadalmi- iskolázottsági közegben alkalmas 4+8 szerkezetű modellt? És nem utolsó sorban, kisebbségi létünkből adódóan átgondoltuk-e, milyen hatással lesz alapiskoláink színvonalára, melyek többségében egy-egy osztályt már csak 12-15 tanuló alkot, ha a felső tagozatból a húzóembereket, a legtehetségesebb 3-4 (rosszabb esetben a város alapiskolájából 20-25) tanulót kiemeljük? Mennyire lesznek vonzók ezek az alapiskolák? Vagy elég lesz, hajó az alsó tagozat, a felsőben meg marad, aki nem elit? Mennyire volt hasznos a magyar közösség számára, amikor egy felvidéki kisváros és a szinte már szórványként tekinthető környezete alapiskoláira (és egymásra is) kivetette hálóját a két nyolcéves gimnázium? A nyolcosztályos gimnáziumoknak elsősorban ott van helyük, ahol nagy a merítési bázis (magyarul sok iskola és sok gyerek esik a vonzáskörzetébe). Mi, szlovákiai magyarok ebbe a kategóriába tartozunk? Számtalan kérdést lehetne még feltenni, és teszi is fel szakemberek hada. A nyolcosztályos gimnáziumok megítélésében eltérőek a vélemények, maga a „szakma” is megosztott. A vitának, a különböző válaszoknak igen gazdag a szakirodalma. Az Új Szóban megjelent cikk megtévesztő, több ponton téves. A nyolcosztályos gimnáziumok számának csökkentése nem Ftácnik-ötlet, hanem európai gyakorlat, EU-ajánlás, de pl. a jelenlegi magyarországi kormányzat politikája is ez. Nem kell vele egyetérteni, lehet róla szakmaüag, kulturáltan, érvek és ellenérvek, mérések, kutatások alapján vitatkozni (a szülőket és közösségünket segítendő nagyon jó lenne, ha napilapunk ezt felvállalná). Jómagam a kérdésben (itt és most) nem kívánok állást foglalni, csupán a probléma összetettségére kívántam felhívni a figyelmet. Az már magánügyem, hogy a „gyerekeim jövőjéért felelősen gondolkodó”, „öntudatos” szülőnek tartom magam, annak ellenére is, hogy nem adtam őket nyolc- osztályos gimnáziumba. A komáromi gimnázium igazgatójának - számomra elfogadhatatlan - szakmaipedagógiai érvelése megerősített döntésem helyességében. Fodor Attila Érsekújvár
