Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 31. VENDÉGKOMMENTÁR Kinek az érdekében? JURAJ H RAB KO Politikai és társadalmi vészhelyzetben van a Magyr Koalíció Pártja Országos Tanácsának ülése előtt. A mai tárgyalásnak egyetlen pontja van: a közigazgatási reorm. Rendkívül kényes téma, amely nemcsak az MKP-ban rezonál, hanemkomoly vitá­kat váltott ki a kormánykoalíió többi tagjában. A mai tanács azért is jelentős, mert holnapi rendkívüli ülésén döntenie kell a kormánynak a reformról. Értelmes ember nem vonja kétségbe, hogy szükség van a reform­ra. A kérdés ugyanis nem úgy vetődik fel, hogy szükség van-e a reformra vagy sem. Az alapvető kérdés három részre oszlik. Az első a megvalósítás módja, a másik, ki kezdi végrehajtani, a har­madik a reformot támogató pártok politikai hitelének növelése. A kormánynak is három lehetősége van. Vagy elhalasztja a reformot, vagy a parlament elé terjeszti alternatíváit, vagy jóvá­hagyja valamelyik javaslatot, és ebben az esetben nem kell to­vább tárgyalni. A jelenlegi állapot ellentmondásos - az öt kor­mánykoalíciós pártból egyet, a Magyar Koalíció Pártját kisakkoz­ták; az ő területi felosztási javaslatáról a többi párt nem is volt hajlandó tárgyalni. A többi négy párt közül kettő az úgynevezett Meciar-féle modell híve, amely 8+8 néven került a köztudatba. A másik két politikai szubjektum a 12+12 híve. Nem véletlen, hogy a meciaros megoldást a Demokratikus Baloldal Pártja (SDK) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) támogatja, mint ahogy az sem a véletlen műve, hogy a 12 + 12-es verziót a Szlo­vák Demokratikus Koalíció (SDK) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). Vajon az MKP-hoz melyik áll közelebb? Az SDL és az SOP vagy az SDK és a KDH? Azaz: megbízhatóbb poli­tikai partnernek tekinti-e az MKP Migast, Kanist és Andrassyt vagy Hrusovskyt, Mikloskót és Brockát? Kivel tud jobban együtt­működni az MKP? Hamzíkkal, Mesiarikkal és Presperínnel vagy Dzurindával, Mikloskóval és Kukannal? Az országos tanács mai döntésének komoly következményei lesznek. Az alapvető kérdés, ragaszkodik-e az MKP a 12 megyés változat támogatásához, ahogyan azt tették miniszterei, vagy azokhoz csatakozik, akika kormány döntésének megváltoztatá­sát követelik. A különbség kézenfekvő. Míg a 12+12-es változat­nál még van lehetőség a megegyezésre, a 8+8-as modell még csak a megegyezés jelét sem mutatja. Arra hagyatkozni, hogy az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a parlamentben majd támogatja ezt a modellt, egyszerű politikai analfabetizmus. Az ellenzék célja a kormány szétverése és a hatalomátvétel, nem pedig az együtt­működés. Sem több, sem kevesebb. Ezért azt is hozzá kell tenni, hogy Csáky Pál, a kormány alelnöke hiába mutatott hajlandóságot a nyilvánosság előtt tárgyalni a 8 +8-as modellről is, ez nem reális, és egyáltalán nem vezet kí­vánt és elfogadható állapothoz. Végeredményben a miniszterel­nök-helyettes arra a kérdésre is képtelen volt válaszolni, hogyan képzeli el a 8+8-as modellt. Arról nem is beszélve, hogy vala­mennyi elképzelés elfogadhatatlan lesz az SDL és az SOP, kivált­képp pedig a HZDS és az SNS számára. Ilyen a politika realitás, miközben az ellenzékkel való kokettálás több mint helytelen. Paradoxul hangzik, mégis így van: az MKP-javaslatokról való tárgyalás elutasítása után - a párt országos tanácsa tagjainak se­gítségével - éppen a Magyar Koalíció Pártja dönthet az ország sorsának alakulásáról, valamint arról, tovább fejlődik-e vagy megreked. Megegyezhet a szlovák demokratikus pártokkal a 12 megye határának módosításában, amelyet a parlamenti jóváha­gyás után a közeljövőben a következő kormányok sem változtat­hatnak meg. Olyan módosításban, amely előnyös az MKP és a demokratikus szlovák pártok számára, és amely a modern euró­pai államok elveinek szellemében fogant. A másik lehetőség, hogy az MKP semmilyen alternatívát nem támogat, vagyis nem kötelezi minisztereit, hogy a kormányban szavazzák meg a 12 megye módosított határait. Ez viszont azt jelentené, hogy a köz- igazgatási reform két változata kerülne a törvényhozás elé, mi­közben a parlament egyiket sem fogadja el. Ez pedig azt jelente­né, hogy megrekedne a reform, amelynek minden állampolgárt kellene szolgálna, tekintet nélkül nemzetiségére, bőrszínére vagy vallására. És egy kitörölhetetlen foltot is jelentene a Magyar Koalíció Pártja becsületén. A szerző a Sme kommentátora Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanácselnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz rlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ DÓM! NO FÓRU (yv Pavel Vilikovskyval közöl inteijút a szlovák kritikai hetilap. A Dominik Tatarka- és Vilenica-díjas íróval Ján Strasser és Róbert Zitnansky beszél­getett, s nem hagyták ki a politikai, nemzetiségi kérdéseket sem. Vili- kovsky úgy érzi, alapvetően téve­dett 1989-ben, amikor marginális kérdésnek tekintette, hogy néhány szlovák a Duna túloldarára küldi a magyarokat, s hangoztatja, egyedül akar kormányozni. Arról, hogy a kormánykoalíció hátat fordított az MKP-nak az alkotmány módosítása után, úgy vélekedik, ez már a szava­zás előtt megtörtént. Egy megoldást lát: „mindnyájunknak a magyarok­ra kell voksolni, így az etnikai zug­ból a politika középpontjába terel­jük őket, s ezzel az alapkérdések megoldásához” - nyüatkozta Vüi- kovsky. „Értsük ezt úgy, hogy a kö­vetkező választásoknál ez lesz az Ön elsődleges szempontja?” - tették fel a kérdést a szerzők. „Nagyon va­lószínű” - hangzott a válasz. HÉTVÉG(R)i Decentralizáció Gondolom, nincs olyan pol­gára a honnak, akinek a de­centralizáció szó ne mondana valamit. Sejtem, nincs olyan, akiben ne váltana ki valamifé­le emóciót. Tudom azonban, hogy nincs az a párt, amely legalább még eggyel meg­egyezne abban, milyen is le­gyen a reform. JARÁBIK BALÁZS Nem állhatok messze az igazságtól, ha azt mondom, ha a politikai elit ilyen hévvel kereste volna a megol­dást, mint ezen a héten, már régóta az önkormányzatok és nem a kor­mány terhét nyögnénk. Naponta újabb érvek és ellenérvek, meg per­sze vádaskodások hangzottak el a parlamentben, de főleg a médiában a kérdéssel kapcsolatban. Közben folyt a reklám- és a szerencsejáték­törvény módosítása, amit csak egyes újságírók és érdekszervezetek lobbistái követtek figyelemmel. A decentralizáció iránt támadt,hirte­len” érdeklődés persze nem vélet­len. Ha más nem, hát Günter Verhe­ugen, az EU bővítési biztosa tette biztossá szlovákiai látogatása során pár héttel ezelőtt: a reform esetle­ges sikertelensége (vagyis a meg­egyezés hiánya) jelentős mértékben lassíthatja az ország európai integ­rációját. Azért a politikai elit meg­egyezési szándékát sem lehet két­ségbe vonni, amiben megint az MKP jár az élen. Egyrészt bizonyítva a magyarok kompromisszumkészé- ségét, támogatási szándékát, más­részt meg a szlovák demokraták megint világossá tették, eszük ágá­ban sincs semmit sem támogatni, ami magyar. Ez nálunk még nem járja. Esterházy, meg az alkotmány módosítását megelőző vita ponto­san megmutatta, mire számíthat a vagy micsoda? magyar párt a választási kampány során. Talán nem ártana az MKP- nak világossá tennie: az, amit a párt Szlovákiáért tett, több annál, mint amit a szlovákiai magyarságért. Aki akar, ért ebből. A többi esemény nem is érdekes, vagy eltörpül a fen­tiek mellett. A parlament zajlik, a politikusok egymást vádolják a saj­tóban, majd kedélyesen beszélget­nek a parlamentben. George W. Bush amerikai elnök támogatása is csökken, de mi ez Rusko tervezett pártjához képest? Mert ezt fújja az egyetlen sikeres kereskedelmi tele­vízió, ezzel foglalkozik a szlovák média, miközben az MKP OT ma ülésezik, s valószínűleg a tetemrehí- vás is a programra kerül. Közben to­vább dagad a falfirkaügy: Magyar- országon anarchista csoport vállalta az elkövetést (mint ahogy paleszti­nok harminc éve elkezdték, mit mondjak, nagyon jó hír), nálunk az SNS egyelőre „csak” a bíróságon szeremé betiltatni a magyar pártot. Sikerült lezavami a rasszizmus elle­ni vüágnapot is. Mind Schuster, mind Dzurinda szóban harcol a fajgyűlölet ellen, de legalább fogad­ták azon szervezetek képviselőit, amelyek ennél jóval többet tesznek. A romák politikai pártjai a változa­tosság kedvéért egymásnak estek, gondolván, Csáky Pál a parlamenti visszahívásával van elfoglalva. Ez­alatt nyugodtan kezdődött Peter B. pere, akinek a lelkén a nyolcgyer­mekes Bálázóvá asszony sorsa szá­rad. A katonaságát töltő fiatalember megnyugtató választ adott tettére: „Igazán nem akartuk agyonverni”. Köszönöm szépen. Meciar a Play­boynak nyilatkozik, mintha a szlo­vák lányok nem jelentenének elég vonzerőt. Legalább a Playboy dönt­hetne ebben az ügyben, az előbbi-e vagy az utóbbi (ak) fontosak ennek az országnak. Ha már a lakosság még (mindig) ingadozik. MAGYAR TÜKÖR Papp Laci nem része az országimázsnalc FORRÓ EVELYN Ha finoman akarnék fogalmazni, azt írnám, méltadan. De nem aka­rok! így azt írom, gyalázat! Egy élő legendát ünnepeltünk a múlt vasárnap, Papp László, a há­romszoros olimpiai bajnok ökölvívó 75 éves volt. Igaz, még nagyon kis­lány voltam, amikor Papp Laci Mel- bourne-ben nyert, de azt soha nem felejtem el. Azt sem, hogy hányszor, de hányszor volt „főhőse” a mozik­ban a nagyfilmek előtti filmhíradó­nak. Aztán szerepelt igazi filmben is. Később a felnöveknő nemzedék, a legjobbak oktatója, edzője lett. Oldaláról soha nem hiányzott egy­kori mestere, Adler Zsiga bácsi, aki­vel évek múltán némileg megrom­lott a kapcsolata. Ó az ország papp­iacija, így egybe mondva, volt, van és műidig is az lesz! Namármost, tessék nekem megma­gyarázni, miért nem része Papp La­ci az országimázsnak? Történt ugyanis, hogy a hetvenötödik szüle­tésnapra filmet készítettek, elsősor­ban fia, ifjabb Papp László pén­zéből, mert végül nem volt, aki a produkciót támogassa. Az Ifjúsági és Sportminisztérium ugyan hozzá­járult a költségekhez, ám ez ért­hetően nem volt elég. Az ifjabbik Papp próbálkozott az Országimázs Központban is, de többszöri ígérge­tés, mellébeszélés után elzárkóztak a támogatástól. A Mai Blikk című újság adatait felhasználva szeret­ném megosztani önökkel, mire is költ az Országimázs Központ, mitől nincs pénze egy olyan fűmre, amely Papp László, még egyszer mon­dom, háromszoros olimpiai bajnok életéről szól. Tavaly ünnepségek rendezésére 2 müliárd 500 millió forintot költöttek. Tételesen: 500 millió a március 15-ei ünnepségek­re, ugyanennyi a szüveszteri tűzijá­tékokra. Az új köztársasági elnök beiktatási ünnepsége trónokkal, cserkészekkel együtt 120 műlió, az augusztus 20-ai ünnepség 978 mü- lió, Ausztráliában az olimpia idején a magyar kulturális napokra 143 millió. Az idén a március 15-ei ün­nepség alig 130 millióba került. Ugye, minden érthető? Ennyi ki­adás mellett már nem futja rongyos 2, azaz kettő miüióra. Ennyibe ke­rült ugyanis a film. Papp László édesanyja, azt hiszem, nagyot hibá­zott 75 évvel ezelőtt. Alcsútdobo- zon kelleti volna megszülnie fiát, akkor talán az Országimázs Köz­pont látókörébe is bekerült volna. A szerző budapesti tudósítónk HÁTTÉR Három út a Magyar Koalíció Pártj a előtt SZILVÁSSY JÓZSEF Miután a józan szlovák politikusok szavazatainak hála meghiúsult a nacionalista ellenzék újabb támadá­sa - most Csáky Pál kormányalel- nök ellen -, újra a hónapok óta vajú­dó közigazgatási reform kerül elő­térbe. Három út áű Szlovákia előtt. Az egyik a központi államhatalom­hoz eszelősen ragaszkodók porhin­tése, vagyis minimális jogkör átadá­sa a másodfokú önkormányzatok­nak. A másik ugyancsak a 8+8-as modell, amelyben ugyan nagyobb kompetenciája lenne a megyei és helyi testületeknek, ám az elmaradt régiók továbbra is hátrányos hely­zetben lennének a viszonylag távoli és gazdagabb központokkal szem­ben. A szubszidiaritás elvének leg­inkább a tizenkét megyés megoldás felel meg, amelyben a legnagyobb gazdasági és szociális gondokkal szembesülő térségek több önállósá­got és esélyt kapnának a fokozatos felzárkózáshoz. Három út áű az MKP előtt is. Egyik a Komárom me­gye további szorgalmazása. Legitim törekvés, és nem jelent semmiféle sanda elszakadási szándékot, ám ez a követelés az alignacionalista, de még a tárgyűagos szlovákok szemé­ben is vörös posztó. Emiatt egyre határozottabban körvonalazódik az elmúlt hetekben talán túl gyakran hangoztatott lehetőség: küépni a koalícióból. Ha valóban nem jutunk számunkra is elfogadható egyezség­re, ez a lépés politikai és morális szempontból elkerülhetetlen. Ma még felsejlik egy vékonyka ösvény is: valamiképp szót érteni azokkal a szlovák mérvadó politikusokkal, akik a 12 megyés megoldás hívei. S együtt találni olyan értelmes komp­romisszumot, amelynek eredmé­nyeként a déli megyékben a ma­gyarság aránya mindenhol számot­tevő, legalább harminc százalék kö­rüli lenne, s amelynek még arra is van esélye, hogy a szlovák partne­rek akár nélkülünk is megszavazzák a törvényhozásban. Ha ez elérhető lenne, akkor a jövő évi választások után sem lesz olyan kormány, amely ezeket a számunkra nem kedvezőt­len arányokat lefaragni merészelné. Természetesen jól ismerem Deák Ferenc mondását, hogy csak az ve­szett el, amiről mi magunk mon­dunk le végképp. De azt sem fele­dem, hogy a politika a lehetőségek művészete. Márpedig országunk­ban nincs és évtizedekig nem is lesz olyan szlovák politikai erő, amely támogatná a magyar többségű me­gye létrehozását. Ezért ésszerű azt mérlegelni, hogy az MKP köthetne-e számunkra is részben megfelelő al­kut partnereivel. Az üyen egyezség révén az európai úton araszolhatna előre az ország, s a dél-szlovákiai ré­giók is. A baloldal és az ellenzék ná­szából születendő nyolcmegyés torzszülött sok gondot okozna Szlo­vákiának, de leginkább nekünk, ha­zai magyaroknak, mert alig lenne nagyobb szavunk szülőföldünk sor­sának, jövőjének alakításában, mint Meciarék idejében volt. A szerző a Csallóköz lapigazga­tója (Peter Gossányi karikatúrája- Előbb mutassa az igazolását, hogy nincs száj- és körömfájása!

Next

/
Thumbnails
Contents