Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-30 / 75. szám, péntek

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 30. Jövőnk a múltból gyökerezik - kiállítás Komárom. A Duna Menti Könyvtár Eötvös utcai főépületében április 2-án 16.30-kor kiállítás nyílik Juraj Dudás fotóiból. A Jövőnk a múlt­ból gyökerezik című kiállítást - melyet a könyvtár a pozsonyi Határon Túli Szlovákok Házával és a Duna Menti Művelődési Központtal közö­sen szervezett - az érdeklődők április 23-ig tekinthetik meg. (cza) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 A.HA SZÍNHÁZ: A puhatestű 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (vendégjáték Nagymegyeren) 10,19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Piaf és Simone 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 11,18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Eszeveszett birodalom (amerikai) 15, 16.30 Túszharc (amerikai) 18, 20.30 OBZOR: Family Man (amerikai) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Magányosok (cseh) 15.15, 17.30, 20 MUZEUM: Aranypolgár (amerikai) 19 CHARLIE CENTRUM: Szerelem a szere­lem? (svéd) 20.30 Magányosok (cseh) 18.45, 20.30 Eszeveszett birodalom (amerikai) 16, 17 Silberschmidt úr bőröndjei (belga- német-holland) 17 Kék bársony (amerikai) 18 A városból kivezető út (cseh) 17,18.30 2001: A Space Travesty (amerikai) 21 A félke­gyelmű visszatér (cseh) 20 Signum laudis (szlovák) 19 KASSA ÚSMEV: Bedazzled (amerikai) 16,18, 20IMPULZ: Szerelem a sze­relem? (svéd) 16.15, 19.15 CÁPITOL: Túszharc (amerikai) 15.30, 18, 20.15 DRUZBA: Magányosok (cseh) 16,18, 20 TATRA: A város­ból kivezető út (cseh) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: 102 kiskutya (amerikai) 17,19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (amerikai) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Számkivetett (ameri­kai) 16.30,19 GALÁNTA-VMK: Frekvencia (amerikai) 17.30,20 Április másodikától francia kulturális napok Kassán Élő kövek és egyebek ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Április 2-tól tíz napon ke­resztül a francia kultúráé lesz a fő­szerep Kassán. A tavalyi francia kulturális hét sikerén felbuzdulva a szervezők meghosszabbították és gazdagították a rendezvényt, melyen helyet kap a komoly- és könnyűzene, a képzőművészet, a film és nem utolsósorban a világ­szerte közkedvelt konyhaművészet is. A Kassa-Óváros polgármeste­rének védnöksége alatt zajló kul­turális napok előkészítésében ak­tív részt vállalt a Francia Kulturális Intézet, a pozsonyi francia nagykö­vetség, valamint a kassai francia gimnázium tanári kara. A rendez­vény célja a harmincas évek ha­gyományainak újjáélesztése, ab­ban az időben ugyanis rendszere­sek voltak a francia kultúra napjai Kassán. A városról rendkívül po­zitívan nyilatkozott Ronan Corf- div, a nagykövetség munkatársa, aki szerint ez a város ideális hely­szín egy nagyszabású kulturális rendezvény számára. A kapcsolattartás terén a legna­gyobb eredményekkel a fiatal ha­zai és francia képzőművészek di­csekedhetnek, akik tulajdonkép­pen eddigi együttműködésüknek találtak hivatalos keretet az április 2-án nyíló, Élő kövek című közös kiállítással, melyen közös társulást alapítanak. A kassai Műszaki Egye­tem Iparművészeti Kara szintén jó kapcsolatokat ápol a Párizsi Ipar­művészed Akadémiával, melynek képviselői ellátogatnak a rendez­vényre. Nemzetközi érdeklődésre tarthat számot az az esszéírói ver­seny, melyre egész Európából ér­keznek résztvevők, (-juk-) A Budapesti Tavaszi Fesztivál rangos eseményének számít a moszkvai Taganka Színház Peter Weiss német drámaíró Marat és Sade című darab­jának bemutatója, melynek rendezője Jurij Ljubimov (képünkön), aki több alkalommal is dolgozott már Magyarországon. (CTK/AP-felvétel) Virginia Woolf az Orlandóval megteremtette „a korokon idegenül átvándorló magányosság költeményét" Az ironikus képzelet termékei Néhány szóval fényes vízfestékszíneket csillogtat." (Archív felvétel) Virginia Woolffal (1882-1941) vagy harminc évvel ezelőtt egy prágai an­tikváriumban, nevetségesnek is mondható félreértésnek köszönhetően találkoztam először egyik írása révén. Ke­zembe akadt ugyanis a Felvo­nások között című regényé­nek cseh fordítása, természe­tesen a Mezi akty címmel, amelyet akkor én „Aktok között”-nek fordítottam. LACZA TIHAMÉR Mivel az írónő nevét olvastam már valahol, a könyvet megvettem, és kollégiumi szobám magányában azonnal olvasni kezdtem. Őszin­tén megvallva, egyre nagyobb ér­tetlenséggel forgattam a könyvet, amelyben egy vidéki környezetben játszódó, meglehetősen zavaros­nak tűnő történet eseményeit úja le a szerző. A meztelen női testek helyett mindenféle fura hölgyek és urak bukkantak fel, majd tűntek el ismét, anélkül persze, hogy kide­rült volna, mit is akarnak. Csak jó­val később, amikor ezt-azt már ol­vastam a modern XX. századi re­gényről, vált világossá számomra, hogy Virginia Woolfnak ez az utol­só, már halála után megjelent könyve (valamint az 1931 február­jában elkészült Hullámok című re­génye) ugyanolyan mérföldkőnek számít a világirodalomban, mint Proust regényfolyama, James Joyce Ulyssese vagy Bloch Vergili­us halála című alkotása. Virginia Woolf már életében elismert, sőt népszerű írónőnek számított, amit csak részben magyaráz az a körül­mény, hogy baráti köre (az ún. Bloomsbury Társaság) az 1910-es évektől kezdve vagy két évtizeden át egyik meghatározó szellemi központja volt az angol irodalmi életnek. Ebben a „posztviktoriá­nus” társaságban olyan kiváló em­berek fordultak meg, mint Bert­rand Russell matematikus és filo­zófus, E. M. Forster regényíró és esztéta, Maynard Keynes közgaz­dász, Clive Bell művészettörté­nész, Lytton Strachey életrajzíró, Ford Madox Ford regényíró és még sokan mások. Ez a társaság jelen­tette azt a szellemi elitet, amely először nézett szembe a viktoriá­nus kor Angliájának társadalmi képmutatásával és sznobériájával, s ismerte fel azt is, hogy Anglia vi­láguralmának végérvényesen be­fellegzett. Ezt a tényt nem volt könnyű tudomásul venni, s még nehezebb volt beletörődni. A kon­zervatív és jobboldali beállítottsá­gú politikai erők továbbra is a régi dicsőségről álmodoztak, a más­ként gondolkodók értelemszerűen a baloldalon, leginkább a fabiá- nusok között bukkantak fel. Virgi­nia Woolf is közöttük volt, igaz, ekkor még Stephen volt a vezeték­neve. Édesapja nagy tudású ember volt, aki tekintélyes könyvtárát so­hasem zárta el gyermekei elől. A leendő írónő számára ez a környe­zet szinte eszményi volt, de 13 éves korában egy súlyos tragédia árnyékolta be életét: elveszítette édesanyját. Ez annyira megviselte, hogy hónapokig súlyos idegro­hamok törtek rá. Egész életében labilis idegzetű maradt, s harminc­éves korában olyan súlyos dep­resszió tört rá, hogy egyszerre több tucat nyugtatót vett be, és csak az utolsó pillanatban elvég­zett gyomormosás mentette meg az életét. Nyugodt korszakaiban viszont elbűvölően szellemes tár­salgó és minden tréfára kapható volt. Egyszer országos botrányt ka­vart barátaival, amikor az abesszin császár küldöttségének adva ki magukat, meglátogattak egy brit hadihajót, sőt a kapitánynak átad­ták a „legnagyobb abesszin állami kitüntetést”. Jóval később, nem kis iróniával jegyezte fel Naplójában, hogy ez a csínytett nagyban hozzá­járult a brit hadiflotta fegyelmé­nek megszilárdításához. Virginia Stephen első írásai tárcák és könyvrecenziók voltak. Már igen közel volt harmincadik életévéhez, amikor férjhez ment Leonard Woolf esztétához. A férfi nemcsak kiváló toliforgatónak, hanem nagy­szerű lélekismerőnek is bizonyult, s leginkább az ő érdeme, hogy Vir­ginia Woolf évtizedeken át sikere­sen harcolt a depresszióval és a hullámokban előtörő idegroham­okkal, amelyek leginkább egy-egy új művének befejezését követően jelentkeztek. Első regénye, az 1913-ban megje­lent Kiutazás még hagyományos­nak mondható történet, a kritika dicsérően szólt róla. De további művei, mint a Mrs. Dalloway vagy a szüleinek emléket állító Világí­tótorony is jó visszhangot keltet­tek, s Virginia Woolf az 1920-as években már az egyik vezető an­gol írónak számított. Ehhez nagy­mértékben hozzájárultak esszéi is, amelyek a kortárs regény eszté­tikai és filozófiai kérdéseit taglal­ták. Férje ötlete volt, hogy alapít­sanak egy nyomdát és kiadóválla­latot. A Hogarth Press életképes­nek, sőt nyereségesnek bizonyult, s ennek köszönhetően a Woolf há­zaspár elfogadható jómódban él­hetett. Ez megnyugtató hatással volt az írónő kedélyére is, amelyet csak egy szenvedélyes érzelem ka­vart fel. Hogy mit érzett a rendkí­vüli szépségű és férjezett Victoria Sackville iránt, arról megoszlanak a vélemények, de egyre többen vélik úgy, hogy leszbikus szere­lemről volt szó. Ennek a találko­zásnak a gyümölcse az Orlando című Woolf-regény, amelynek fő­hősét Victoriáról mintázta. Orlan­do életének egy részét férfiként, a másikat nőként éli le, s a regény ideje Shakespeare korától az 1920-as évek végéig terjed. Ez alatt a közel négy évszázad alatt azonban Orlando csupán 36 évet él. Németh László így ír a könyv­ről: „A regény az angol történe­lem szellemes kis tükre, s ugyan­akkor a korokon idegenül átván­dorló magányosság költeménye (...) Virginia Woolf kitűnő leíró. Apró képei az ironikus képzelet termékei. Néhány szóval fényes vízfestékszíneket csillogtat meg; ábrázol s mindjárt túloz is.” Az angol kritika is elégedett, de egy­re több burkolt támadás indul a Bloomsbury-kör ellen, elsősorban azok részéről, akiket irritál ez a tehetséges és sikeres emberekből álló csoportosulás, jóllehet a har­mincas évek derekán már egészen más emberek alkotják, mint a kez­det kezdetén. Talán ezek a táma­dások is hozzájárultak depresszió­ja kiújulásához. A második világ­háború kitörése után Leonard Woolf jobbnak látta, ha egy Lon­donhoz közeli faluba költöznek. Ez azonban már nem segített. Az írónő még befejezte a Felvonások között című regényét, de viselke­dése egyre furcsábbá vált, s egy hűvös kora tavaszi délelőtt (1941. március 28-át mutatott a naptár) a közeli folyópartra ment, ahon­nan már nem tért vissza. Holttes­tét két héttel később halászták ki a vízből, kabátja zsebében nehéz köveket találtak. Utolsó sorai fér­jének szóltak: „Ha valaki meg­menthetett volna engem, te lettél volna az. Minden elmúlt már belő­lem, csak a tejóságod tudata nem. Nem tehetem tovább tönkre az életed. Nem hiszem, hogy két em­ber lehetett boldogabb, mint mi voltunk egymással. V.” Polanski új filmjének egyes jeleneteit Varsóban forgatja A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Szpilman szenvedései MTI-TUDÓSÍTÁS Varsó. Roman Polanski lengyel származású világhírű filmrendező Varsóban megkezdte A zongorista című legújabb fümje lengyelorszá­gi jeleneteinek forgatását. Polans­ki, aki 1933-ban lengyel zsidó csa­ládban Párizsban született, gyer­mekként a krakkói gettóban átélte a hitleri megszállás borzalmait. El­mondása szerint régóta tervezett egy saját filmet a holokausztról, de egy ideig korainak érezte ezt a té­mát. Csak miután családot alapí­tott (évekkel első felesége, Sharon Tate amerikai filmszínésznő besti­ális meggyilkolása után Emma- nuelle Seigner francia színésznőt vette el), és két gyermeke született, értette meg igazán, mit erezhettek egykor a gettóban saját szülei. A film a két éve elhunyt Wladys- law Szpilman neves lengyel zene­szerző önéletrajzán alapul, aki túl­élte a zsidóüldözést, és emlékeit könyvben örökítette meg. A világ­sikerű Kés a vízben óta Polans- kinak ez az első olyan filmje, ame­lyet lengyel stábbal, részben len­gyel szereplőkkel készít. A forgató- könyv szerzője Ronald Harwood brit író, a főszerepet Adrien Brody fiatal amerikai színész alakítja. Régóta tervezett egy saját filmet a holokausztról. (CTK/AP-felvétel) Operatőre Pawel Edelman, zene­szerzője (megannyi lengyel film komponistája) Wojciech Kilar. A jelenetek egy része már elkészült a Berlin melletti babelsbergi stúdi­óban. Varsó prágai negyedében, a Stalowa utcában felépült az egyko­ri gettó kőfalakkal övezett korhű mása, ahol A zongorista lengyel­országijeleneteit forgatják. Hétvégi programok MÜSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 8 órakor a Hét­ről hétre című magazinban vissza­térünk a hét belpolitikai esemé­nyeire, és összefoglaljuk a parla­menti történéseket. Foglalkozunk a köztársasági elnök királyhelmeci látogatásával, a Hídverő Napok előkészületeivel és a Magyarok Vi­lágszövetsége szlovákiai tagságá­nak megosztottságával. Pontosan egy hónap múlva kezdődik az A csoportos jégkorong vb, a szlová­kiai válogatott előkészületeiről, il­letve bajnoki esélyeiről a stúdió- vendég nyilatkozik a háromórás magazin szerkesztő-műsorvezető­jének, Haják Bélának. A déli híre­kig orvosi tanácsokkal szolgálunk, a Vándorbot című honismereti mű­sorban Böszörményi István a fü­leld vár történetéről mesél, majd a Hazai tükör következik. 13 órakor az Ezeregyéjszaka meséinek teljes, hétkötetes magyar nyelvű kiadásá­ról szólunk a Tékában, amelyben téma lesz még Milan Rúfus költé­szete és Heinrich Mann. 13.30-kor a már elhangzott riportokból válo­gatunk - egyebek közt ismét lefor­gatjuk a népszerű újságíróval, Ha­vas Henrikkel készült beszélgetést. Pokémonőrület - ezzel foglalkozik 15 órakor az Élő reménység leg­újabb adása. Elmondja véleményét a lelkipásztor, a pszichológus, a hitoktató, és hozzászólnak a legin­kább érintettek, a gyerekek is. 16.05-kor a Köszöntővel folytató­dik műsorunk. Vasárnap ugyancsak reggel 8-kor kezdődik a műsor. A hírek után A héten történt. A történelem és a kultúrtörténet a témája a gyere­keknek szóló ismeretterjesztő mű­sornak, fél 9-től. Az evangélikus félórában Nagy Zoltán somorjai se­gédlelkész igehirdetése hangzik el, majd beszámolunk a Dekalógusról tartott konferenciáról. Komolyze­nei fejtörőnk 9.30-kor jelentkezik, Aki tudja, írja meg! címmel. Puha József Randevúja 10.05-től az áp­rilis elsejei bolondozások jegyében telik. Egyebek között azt is meg­tudhatják, milyen volt (lett volna) a Randevú a múlt században - 1918-ban, 1974-ben, valamint hogy milyen lesz 2044-ben. 14.05- kor Sándor Anna nyelvművelő írá­sa hangzik el. E hétvégén tartják Rozsnyón a 7. országos pedagógus­találkozót, erről hallanak beszá­molót 15 órakor a Nevelők fórumá­ban. Ezután a Hazai tájakon című néprajzi összeállítás egyik korábbi adását ismételjük meg. (-tek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents