Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-30 / 75. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 30. KOMMENTÁR WKKKí Továbbképzett zsaruk jTÓTH MIHÁLY Belügyminisztériumi hírek szerint a rendőrség keretében külön oszta­gokat hoztak létre a rasszizmus által motivált bűncselekmények fel­derítésére, minősítésére. E közlemény alapján legalább két fő követ­keztetésre juthatunk: 1. a bűnüldözők belátták, a „közeg” képzése so­rán egyáltalán nem fordítottak gondot arra, hogy beavatkozáskor ké­pes legyen megkülönböztetni a sima utcai, szomszédi verekedést az olyantól, amelynek kirobbantásában az egyik fél bőrének színe, orrá­nak formája vagy akcentusa játszik főszerepet; 2. a beígért intézke­dést szorgalmazó politikusok tudják, a valóságban több rasszista bűn- cselekményt követnek el, mint amennyiről a statisztika beszámol. Kí­váncsian várjuk, mennyire lesz gyümölcsöző az elhatározás, mikorra várható a „termés” beérése. Anélkül, hogy a politikusok és a rendőrsé­gi illetékesek jószándékát kétségbe vonnám, szeretném megjegyezni, jobb társadalmak eszköztárában legalább egy évszázada létezett egy tényező, amelynek érvényesült pozitív hatása, noha az egy lyukas ga­rasába sem került az országnak. Ez pedig a szegényekkel való együtt­érzés, vagy ha úgy tetszik, a szolidaritás. A létrehozandó antirasszista rendórbrigádok tagjait sok mindenre meg lehet tanítani. Megtanul­ható, hogy egy zsidóanekdota, egy cigányvicc mettől meddig élcelő­dés vagy fajgyűlölettől terhes uszítás. Megtanulható, hogy az I. világ­háború előtti évtizedekben kezdődött antiszemita szerveződések „másik végén” a 30-as és 40-es években hogyan épültek fel koncentrá­ciós táborok. A rendőrségi továbbképzéseken a hallgatók megtanul­hatják, mi a különbség az arisztokraták és a házmesterek antiszemi­tizmusa között, illetve, hogy 1944-ben hogyan tűnt el a különbség a kettő között. Tény, jobb, ha valakinek vannak ilyen ismeretei, mintha nem lennének. Azt azonban naivan ne tételezzük fel, hogy a másság- ellenesség letörése elsősorban rendőri feladat. A tájékozott rendőr ar­ra képes, hogy faji összecsapások esetén meg tudja különböztetni a megtámadottat a támadótól. Az idegengyűlölet kiiktatása azonban csak úgy érhető el, ha - ezúttal a cigányellenességről van szó - a sze­gények nem nézik le a még szegényebbet. A „politikai osztályban” a hivatalnok abban különbözik az entellektüeltől, hogy az előbbi lenézi a nála szegényebbet, az utóbbi együttérez vele. Látszatmegoldás, ha csak a rendőröket küldjük antirasszista továbbképzésre. Majdnem-háború MALINÁK ISTVÁN Ezt érzem a legtalálóbb kifejezésnek arra, ami most palesztinok és iz­raeliek között történik. Benne van, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint a bő fél évvel ezelőtti majdnem-béke idején, de mégsem annyira rossz, mint amilyenné bármikor válhat. Ez a pillanat egyenlő egy na­gyon érzékeny határral, amelyről senki sem tudja, hol van, csak érez­ni lehet. Az ammáni arab csúcsra időzített, felháborító Hamász-me- rényletekkel nehéz helyzetbe hozták Ariel Saront. Ha nem tesz sem­mit, gyengeséggel vádolják. Ha visszavág - mint szerdán Rámalláh és Gáza ellen -, s a csapás valamivel nagyobbra sikeredik a kelleténél, mondjuk több polgári áldozatot követel, akkor szembefordul vele a nemzetközi közvélemény. Márpedig egyre nyüvánvalóbb, hogy a pa­lesztinok - különösen a szélsőséges Hamász, de Arafat testőrsége is - egyet akarnak: kiprovokálni a lehető legdurvább izraeli csapást. Az arabok propagandája jobban eladható, a közvélemény mindig a gyen­gébbet pártolja, a televíziókban csak kődobáló palesztin gyerekeket meg állig felfegyverzett zsidó katonákat látni, így nem lehet kétséges, hogy ki nyeri el a nagyérdemű szimpátiáját. De a szeptember óta tartó erőszakot nem az izraeliek robbantották ki. Volt egy Saron-látogatás a Templom-hegyen, ami rossz, pontosabban: érzéketlen politikai lépés volt, de sem anyagi, sem jogi kára nem származott belőle senkinek. Erre a szerencsétlen politikai lépésre válaszolhattak volna a paleszti­nok jó politikai lépéssel, de ők az erőszakot választották. És beleestek a saját csapdájukba, mert megbuktatták Ehud Barakot, pedig jobb bé­két soha senkitől nem fognak kapni, mint amilyet tőle kaphattak vol­na. Tehát maguk a palesztinok segítették hatalomra az ősellenségük­nek tartott Saront. Szívesen eltávolítanák őt, de az eszköz alapvetően hibás. Pillanatnyüag úgy tűnik, az erőszak fokozásával, a csapás-vá- laszcsapás ördögi körének felpörgetésével akarnak Izraelben olyan zűrzavaros helyzetet teremteni, amely végül is a kormány bukásához vezetne. Csakhogy ez nagyon rossz út, az utóbbi fél évszázad tanulsá­ga szerint ez a konfliktus fegyverrel nem oldható meg. Az elmúlt fél évben már sokan elverték a port Izraelen a palesztin áldozatok miatt. De miért kellene elhinni a palesztin békeszándékot, amikor maguk „lövik ki” azokat, akikkel meg tudnának egyezni, ha akarnának? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacík - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Braüsíava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Alig néhány hónapja, hogy sűrű bo­csánatkérések közepette Magyaror­szágon járt az Amnesty Internatio­nal (AI) küldöttsége, a jogvédő szer­vezet ismét Magyarország nemzet­közi megítélését károsan befolyáso­ló fizetett hirdetést tett közzé - ezút­tal egy szlovén televíziós adón. A felhívás újból a magyar rendőrök brutalitását hangoztatja. Sokkoló zene, egy mezítelen véres lábfej, P. O. 39 éves magyar rendőré. „Kép­zeljétek el, hogyan nézhet ki az ál­dozata! Állítsátok le a kínzást! Am­nesty International” láthatták tizen­hétszer a szlovén nézők. Az AI szlo­véniai szekciójának vezetője a tör­ténteket sajnálatosnak minősítette. Natasa Posel hozzátette: a szlovén AI képviseletén dolgozó kollégájuk hibájának tudható be Magyarország téves bemutatása, aki példás bünte­tésben részesül. Szerinte a hirdetés azért jelenhetett meg, mert a reklá­mért felelős munkatársaik vélet­lenül Magyarországot szemelték ki kampányuk „mintaországaként”. A reklámhadjárat célja az volt, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a rendőri visszaélésekre. Ma a csehországi magyarok tipikus szórványt alkotnak, a szervezetben túlsúlyban vannak az idősebbek Csehországi magyar gondok Rendkívüli tisztújító küldött- közgyűlést tart szombaton Prágában a Cseh- és Morva­országi Magyarok Szövetsé­ge. Ezt az tette szükségessé, hogy a tavaly májusi rendes országos értekezlet után sze­mélyi ellentétek robbantak ki a szervezetben, minek követ­keztében Becske Katalin űj országos elnök szeptember­ben lemondott tisztségéről. KOKES JÁNOS Az országos tanács ezért még ak­kor úgy döntött, hogy fél éven be­lül rendkívüli közgyűlést kell összehívni, amelyen rendeződne a helyzet és új elnököt választana a szövetség. A szervezeten belüli áll­apotokat jellemzi, hogy az elmúlt félévben megbízott elnökként a szövetséget az az Albert Lajos ve­zette, akinek prágai vélemények szerint megalapozatlanul szem­élyeskedő és rosszindulatú tám­adása tavaly nyáron a volt elnök ellen a jelenlegi bonyolult helyze­tet konkrétan kirobbantotta. Az alapszervezetek - öt működik: Brünnben, Litomericében, Pilzen- ben, Prágában és Osztraván - ja­vaslataikat az új elnök személyére a közgyűlésen teszik meg, így hát korai még azt latolgatni, hogy ki is fog a jövőben a szervezet élén áll­ni. Az azonban most sem titok, hogy nincs tolongás az elnöki tiszt­ségért. Azon személyek sora ugyanis, akik hajlandóak - és ké­pesek - lennének a nem kis fe­lelősséggel, sok munkával s olykor áldozatokkal járó különféle közös­ségi tisztségeket, szerepeket elvál­lalni, bizony objektív és szubjektív okokból hosszúnak éppen nem mondható. Ez a probléma Szlová­kiában is ismert, de hatványozot­tan jelen van egy olyan közegben, ahol nincs magyar háttér, s a „ma­gyar” funkciók vállalása még sző­kébb keretek között sem jelent tár­sadalmi elismerést. Ma a csehor­szági magyarok tipikus szórványt alkotnak, a szervezetben túlsúly­ban vannak az idősebbek, a közép- korosztály képviselete szerény, s a fiatalok teljességgel hiányoznak. A gyerekek többsége ugyanis egy­szerűen nem tud magyarul, hogy a magyar nemzeti vagy kulturális öntudatról már ne is beszéljünk. Ez azonban elsősorban a szülőket, s nem a gyerekeket minősíti. Per­sze azt is el kell ismerni, hogy van „objektív” helyzet is. Magyar isko­lák nincsenek, hiszen sehol sem le­het összehozni egy osztályra való gyereket, a szlovákiai magyarság­gal, a mi „szűkebb anyaországunk­kal” a szerves kapcsolat mára már megszakadt, s ugyan mi is ösztö­nözzön egy serdülőt, aki magyar szót is alig hall, hogy magyarnak vallja magát? Szükséges azt is megjegyezni, hogy az orvoslásra váró problémák köre, amelyekről a szervezeten belül már hónapok - sőt bizonyos esetekben már évek - óta éles viták folynak, sokkal szé­lesebb, mint az előbb említett eset. Ugyanis a lelkesedés, és a tettvágy, amely a rendszerváltás utáni hó­napokban a szervezetet létrehoz­A gyerekek többsége ugyanis egyszerűen nem tud magyarul. ta, a megváltozott körülmények között kifulladni látszik, vagy egy­szerűen már nem elég. Tovább, magasabb szintre kell lépni. Bár az öt alapszervezet a lehetőségekhez képest teszi a dolgát és érdekes, si­keres munkát végez, amit nem csak saját tagságuk, hanem a kí- vülállóak is pozitívan értékelnek, mégis el kell gondolkodni azon, hogy 11 évvel a megalakulás után a szervezetnek csak nem egészen 900 tagja van, tehát az 1991-es népszámlálás alapján húszezres csehországi magyarok négy száza­léka. Nyilván lehet vitatkozni azon, hogy ez sok-e vagy kevés, de tény és való, hogy ezzel valamit tenni kell. Mégpedig igen sürgő­sen és országos szinten kellene új­ra végiggondolni azt, hogyan lehet a tagságot bővíteni, s új alapszer­vezeteket létrehozni. Hiszen pél­dául a Karlovy Vary-i, a Sokolovi és a Karvinái járásokban több ezer magyar él, de helyi szervezete a szövetségnek ott még nincs. Olyan tevékenységre van tehát szükség, amely sok ember számára vonzó lehet. Példaként említhető, hogy egyre népszerűbbek a klubrendez­vények, s így kezdenek kialakulni a kisebb magyar közösségek. Meggyőződésem, hogy a tagsági alap kibővítése lehetséges. Ugyan­akkor a szervezetnek meg kellene találnia az utat a Csehországban élő magyar nemzetiségű értelmi­ségiekhez, a különböző állami hi­vatalokban dolgozó magyarokhoz, a kultúra magyar képviselőihez, vállalkozókhoz, hogy valami mó­don ők is bekapcsolójának a „ma­gyar életbe”. A szövetség társadal­mi rangját ezzel is emelni lehetne, s talán a káderproblémák is kiseb­bek lennének, ha a szervezet mun­kájába hatványozottabban bekap­csolódnának azok is, akiknek a közéleti szerepvállalással nagyob­bak a tapasztalataik mint a min­dennapok egyszerű emberének. Sajnálatos, hogy éppen a jól szitu­ált s a társadalmi ranglétra maga­sabb fokán álló magyaroknak vala­hogy „nincs idejük” a magyar kö­zösség érdekében való tevékeny­ségre. Másrészt az is igaz, hogy so­kan - s ez nem csak az értelmiségi­ekre vonatkozik - nem is tudnak a szervezet létezéséről, s ha esetleg tudnak is, nem tudják, hol, hogyan jelentkezzenek tagnak. Az sem ti­tok, hogy komoly gondok vannak a Prágai Tükörrel, a szervezet évente öt alkalommal megjelenő folyóiratával is. Sajnos már hosszú évek óta húzódik a vita arról, hogy milyen is legyen a lap profilja, illet­ve hogy egy szűkebb értelmiségi körhöz szóljon-e vagy pedig a szé­lesebb olvasói rétegekhez, akik kö­zé a csehországi magyarok is beso­rolhatók. Az utóbbi hetek kedvező fejleménye, hogy megalakult egy munkabizottság, amely megpró­bálja megtalálni a megfelelő lap­koncepciót. Miután az eddigi főszerkesztő, Ku- bány Éva munkaszerződésének meghosszabbítását az országos ta­Az sem titok, hogy komoly gondok vannak a Prágai Tükörrel. nács már nem hagyta jóvá, a lap új főszerkesztőt is keres. Minde­zekből jól látható, hogy gondok, problémák vannak bőven, s az is kitűnik, hogy megoldásuk a szer­vezettől, elsősorban annak ve­zetőitől és tisztviselőitől függ, és szemléletváltást igényel. A tisztá­zó vitákra, eszmecserékre termé­szetesen szükség van, de a viszá­lyok, személyeskedések nem ve­zetnek sehová. Azokat félre kell tenni, s arra kell összpontosítani, ami összeköt. A csehországi ma­gyarok az elmúlt több mint egy év­tized alatt megteremtették szerve­zetük alapjait, amelyre már lehet építeni. Ez a mai helyzetben csak tőlük, akaratuktól s igényeiktől függ. Ugyanakkor a gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozásnak ki­emelt helyet kell kapnia a szerve­zetben. Nélkülük ugyanis nincs, nem lesz, nem lehet magyar jövő Csehországban. A szerző prágai munkatársunk OLVASÓI LEVÉL Még mindig él a tévhit A minap jelent meg Dolník Erzsé­betnek, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőjének Fel­mérés a magyar óvodákról és alapiskolákról című írása. A sta­tisztikai adatokból kitűnik, hogy van némi elmozdulás pozitív irányba, de még így is riasztó adatokat tartalmaz: a magyar aj­kú gyerekek 30-35%-a szlovák is­kolákban tanul. Egyes járások­ban pedig különösen riasztó a helyzet. (Igaz, az írásból valami­lyen oknál fogva kimaradt a Rozsnyói Református Egyházi Alapsikola.) Úgy látszik, a ma­gyar szülők egy részében még mindig él az a tévhit, hogy ha szlovák alapiskolában tanul a gyermek, jobban érvényesül majd az életben. (Érdemes lenne ezzel kapcsolatban is egy felmé­rést elvégezni.) Igaz, hogy meg­tanulja a nyelvet, de hiányos ala­pokra nehéz építeni. A magyar­ságtudatról nem is beszélve. Ro­hanó világunkban, a mindennapi betevő falat egyre nehezebb elő­teremtése miatt sok szülőnek nem is igen jutna arra ideje, hogy csemetéjének esetleg külön órát adjon mondjuk magyar tör­ténelemből. Mátyás király, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, vagy éppen a magyar Nobel-díja- sok ismeretei nélkül még a vé­gén, ha véletlenül felnőttként a „napi sajtóból” azt olvassa, hogy janicsár volt Petőfi, kénytelen el­hinni. Ezért is hárul egyre na­gyobb felelősség iskoláinkra, ma­gyar pedagógusainkra. Aztán ne csodálkozzon a szülő, ha úgy jár, mint az egyik ismerősöm, akinek kislánya az egyik dél-szlovákiai kisváros szlovák tannyelvű alap­iskolájából hazafelé tartva egy szép napon megkérdezte az anyukáját: miért beszélünk mi itthon magyarul, amikor Szlová­kiában élünk? Volt min törnie a fejét a kedves anyukának, mit is mondjon a gyermekének. (A pe­dagógus nagyszüleire nem is me­rek gondolni.) Ulmán István sza­vait idézve az anyaország a ke­nyér, melynek mi, határon túli magyarok vagyunk a héja. Már pedig ha ez megsérül, a kenyér kezd kiszáradni. Talán ezt ismer­te fel a jelenlegi Orbán-kormány a státustörvénnyel, hogy védeni kell ezt a héjat, és tenni is kell ér­te valamit, hogy megmaradhas­sunk szülőföldünkön jó állam­polgárként - magyarnak. Sok­szorosan megtérülő befektetés ez az anyaországnak is. Hegedűs István Beretke (Peter Gossányi karikatúrája)- Uraim, ez pártunk rövid története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents