Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-29 / 74. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 29. Régióink 11 LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1898. március 26-i számából Földműves-iskola Komáromban Múlt számunkban jeleztük már, hogy a megvalósulás felé közeledik egy, városunkban létesítendő földműves-iskola eszméje is. Mint értesültünk, a kérdés már a megoldás küszöbén áll s Darányi minister leiratban kereste meg a város közönségét a szükséges terület díjtalan átengedése iránt. Városunk gazdasági bizottsága már határozott is e kérdésben s a legközelebbi közgyűlés elé a miniszteri leirat értelmében javaslatot fog benyújtani. Azt hisszük, mindenki őszinte örömmel olvassa e hírt, mely ismét egy fokot jelent városunk fejlődésének lépcsőjén s melyből újabban meggyőződhettünk a földművelésügyi miniszter urnák városunk iránt táplált megtisztelő rokonszenvéről s kiválójóindulatáról. Méhész-egyletünk dicsérete Kovács Antal országos méhészeti felügyelő e hét folyamán hivatalos küldetésben városunkban időzvén, több helybeli méhészetet tisztelt meglátogatásával, mi közben úgy méhészeteinkről, mint megyénk méhész-egyesületéről akként nyilatkozott, hogy az egyeden ilynemű egyesület hazánkban, mely a szakszerű méhészet terjesztését czéljának megfelelő eszközökkel, szakelőadások, felolvasások, vándorgyűlések tartásával munkálja. Ez illetékes helyről jövő elismerés bizonyára megyeszerte jól fog esni méhészeinknek, s csak serkentem fogja őket a fokozottabb munkára. Adomány A Klapka-szobor költségeire utóbb jeles földink id.Szinney József múzeumi hirlap-könyvtárőr küldött Budapestről 5 irtot. Ügy látszik, hogy a szobor-bizottság pénztárába ma is csurran-csöppen még egy- egy adomány, s így valahogy mégis egybegyül tán a még hiányzó összeg. Perzse legtöbbet segíthetne a fővárosi sajtó, ha nem sajnálna gyűjtési mozgalmat indítani úgy vagy 5000 frt erejéig!... Gyászhír Lépten-nyomon találkozunk a földi lét szomorú talányaival, melyeknek nyitját, megfejtését hiába keresi a kutató emberi elme. Halljuk a gyilkos fegyver durranását, de örök homályban maradnak előttünk a végzetes tett rugói. Schvartz György nyugalmazott cs. és kir. századosnak /számtiszt/ városunk égjük jól ismert, tiszteletreméltó alakjának váratlan halála is egyike a megfejtheden rejtélyeknek. Kedélyes rendezett vagyoni viszonyok közt élő úri ember volt, ki a jól megérdemelt nyugalom napjait élvezte városunkban s kinek még sok derűs évet ígért a jövő, s ime egy végzetes pillanatban önkezével oltja ki életét. Folyó hó 23-án éjjel történt meg a szomorú katasztrófa a derék ur dunasori lakásán. A házbeliek csak a reggeli órákban vették észre a szerencsédenséget. A gyertya még égett a szobában s a revolver is ott volt kezei között. A megboldogult 56-ik életévében volt s alig néhány éve vált meg a tényleges szolgálattól. Hült tetemei a helybeli helyőrségi kórházból ma délután 3 órakor fognak örök nyugalomra helyeztetni a róm. kath. sirkertben. Legyen neki könnyű a föld! Rózsatolvajok Mindnyájan egyforma élvezettel gyönyörködtünk tavasz idején a katonai kincstár tulajdonát képező sétatér ültetvényeiben s különösen a pavilion előtti nemes fajú rózsák virágaiban. Annál kellemetienebbül érint mindnyájunkat a hir, hogy utóbbi időben ismeretien tettesek a gondosan ápolt ültetvényekben szándékos pusztításokat vittek véghez, sőt a rózsafákat is tervszerűleg lopkodják. A visszaélések meg- gátíása végett a mérnökkari igazgatóság a napokban intézett megkeresést rendőrségünkhöz, melynek következtében főkapitányunk a következő hirdetményt bocsátotta ki: A cs. és kir. katonai kincstár tulajdonát képező sétatereket gondozó műszaki igazgatóság azon panasz- szal fordult hozzám, hogy az utóbbi időben a polgári lakosság részéről az ültetvényeken rosszakaratú rongálások és pusztítások tétetnek, s a napokban azonfelül 24 drb rózsatő is ellopatott. Felhívom a közönséget, hogy az ültetvényeket kímélje s az esetre, ha a rózsafa tolvaj személye tekintetében gyanúja volna, azt a közérdek szempontjából a hatósággal közölni szíveskedjék. Amerika felé Szaporodik azoknak a száma, kik megunva az európai élet keserveit: az új világ partjain vélik feltalálhatni reményeik Eldorádóját. A kivándorló ügynökök lelküsmereden serege is erősen működik s csábító biztatásaik nyomán sok szegény ember veszi nyakába a vüágot, hogy aztán csalódottan tétjén vissza erre a földre, hol a költő szerint élnünk és halnunk kell. Újvárosi rendőrségünk a napokban vágta be az útját egy ilyen kivándorló társaságnak. F. hó 20-án éjjel az újvárosi állomáson három ácsteszéri illetőségű leányt névszerint Vachler Anna (20 éves), Fodor Juli (18 éves) és Krikler Anna (19 éves), cselédeket tartóztattak le szemes rendőreink. A letartóztatottak azonnal bevallották kivándorlási szándékukat: egy közülük külföldi údevéllel is birt. Folyó hó 22-én éjjel ismét több kivándorló-jelölt lett letartóztatva szintén az újvárosi állomáson: névszerint Jungvitz Izidor és neje Schwartz Róza, valamint Róza nevű kiskorú leányuk. Mindhárman bodajki ületőségű- ek. Továbbá Hittner István és Hittner Teréz és Rieder Anna balinkai lakosok, kik közül az utóbbi Amerikában lakó szeretője után akart szökni. Mindannyian vissszatolonczoltattak illetőségük helyére. A vonat kerekei alatt Véres katasztrófa játszódott le f. hó 22-én reggel a Csillagerőd közelében. A Tata felől érkező vegyes vonat elgázolta Koszorús István 35 éves aranyosi segédet, ki öngyilkossági szándékból feküdt a pályára s fejét az egyik sínen nyugtatta. A gépész észrevette ugyan a sínek mellett fekvő emberi alakot s nyomban ellengőzt adott, de későn. Koszorúsnak fejét a felismerhetetlenségik szétroncsolták a vasút kerekei. Holt tetemei a városi kórházból helyeztettek örök nyugalomra. Öngyilkos fogoly A helybeli kir. törvényszék fogházában Péntek Ignácz szentpéteri illetőségű 37 éves földműves f. hó 21-én a reggeli órákban felakasztotta magát. A szerencséden ember előtte való este végzetes szándékának minden előjele nélkül tért nyugalomra magánzárkájában s reggelre törülkező kendőjével a fogasra felakasztva találták. Válogatta: Kamoncza Márta Elfeledett írók és egy fáradhatatlan ember, aki létrehozta az ország első és mindmáig egyetlen magánkönyvtárát Egy kiállítás könyvei KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA érsekújváriak természetesnek veszik, hogy Sírba Sándor mindig kitalál valamit. Létrehozta a Bibliotheca Kalákát, az ország első és mindmáig egyetlen magánkönyvtárát. Tavaly jótékony célú műsoros estet rendezett a könyvtár javára (mivel szükség volt még polcokra) érsekújvári származású művészek közreműködésével, akik valamennyien ingyen vállalták a szereplést. A magyarországi vendég, Virág László Radnóti-díjas előadóművész sem kért honoráriumot, sőt maga adott egy jelentős összeget. Csodálatos este volt. A közönség felállva tapsolt. A művészek egy-egy könyvet kaptak köszönet képpen. A tetszés szerinti belépti díjakból megcsináltathatták a polcokat. A több mint 7000 kötetes könyvtárat sokan látogatják, és senki sem megy el úgy, hogy ne talált volna valamit. Ha a keresett mű nincs meg, Strbáék a saját könyvtárukból kölcsönzik. Előfordult, hogy valaki egy verset keresett, de azt is megszerezték - Magyarországról. Legutóbb egy kiállításra invitálta Strba Sándor az újváriakat. A megnyitóra olyan sokan mentek el, hogy nem is fértek be a Zsitvaa városhoz kötődik. Érdekes lenne az idősebbeknek, és érdekes lenne azok számára, akiket érdekel a város, de főleg az ifjúságnak lenne tanulságos, hogy megismerjék: milyen sok csodálatos dologról írtak Újvárral kapcsolatban. így született az ötlet. A továbblépés az volt, hogy felkértem az Anton Bernolák Könyvtár igazgatónőjét, Szilágyi Mártát és közösen rendeztük meg a kiállítást. Ez az első próbálkozás könyvtárak között” - mondta Strba Sándor. Szépen megfér egymás mellett a magyar, a szlovák, sőt az angol nyelvű könyv is. Különösen ez utóbbira büszke Strba Sándor. „Egy héttel a kiállítás megnyitása előtt kaptam Tasmaniából, Ausztráliából egy angol nyelvű doktori disszertációt. Egy ottani egyetemi tanár Érsekújvár építészetét dolgozta fel. Két évvel azelőtt felkeresett azzal, hogy szeretné megírni Újvár történetét.” Amikor azt kérdeztük, érsekújvári-e az illető, Strba Sándor így válaszolt: „Nem. Valami keveset tud magyarul, a szülei Magyarországról származnak. Csupán annyi történt, hogy utazásai során eljutott hozzánk, és annyira megtetszett neki az újvári vár építészeti stílusa - hiszen valóban különleges, a legmodernebb építészeti stílust képviseli -, hogy elhatározta: feldolgozza. Sokat segítettem neki, és most hálából elküldte a disszertációját. Méghozzá futárral, amiért egy csomó pénzt és vámot kellett fizetnem. A munka angol nyelvű. Megígérte, ha majd nyugdíjba megy - most valamikor lesz aktuális -, lefordítja nekem magyarra.” Másfél száz kiadvány sorakozik a pultokon szabadon vagy üveg alatt, egyrészt Újvárról szóló történelmi, másrészt irodalmi jellegű munkák - régi és mai újvári szerzők művei. Folyóiratok, különböző értesítők teszik színesebbé az anyagot. Major Ferenc hely- történész magángyűjteményének néhány értékes darabja is helyet kapott a kiállításon; okvetlenül említést érdemel a város tízkötetes krónikája (egy kötetet mutatnak be a sorozatból), szerzője Saskó Kázmér. És ott vannak az elfeledett írók: Nagyfalussy István, Csicsátka József... Strba Sándor jelenleg nem tervez újabb kiállítást - most minden erejét és idejét az újvári zsidóság történetét feltáró könyvének szenteli. A plébániatemplom történetét már feldolgozta. S ha végre lesz ideje, szeretné megírni Érsekújvár történetét a kezdetektől Féltve őrzött kiadványok (A szerző felvételei) napjainkig. menti Művelődési Központba, a Szlovák Nemzeti Felkelés utca 32. szám alá, a volt „oszvetába”. De a szervező személyesen kézbesítette a meghívókat 180 címre. A kiállítás, amely a Városunk a történelem és az irodalom tükrében címet viseli, a tizedik, jubileumi kiállítás a lelkes helytörténész szervezésében. Kettőt még a múzeum munkatársaként készített, a többit, kilencvenkettőtől, magánemberként. (Az előző képkiállítás anyagát magángyűjtők adták kölcsön.). A kiállítás a hó végéig megtekinthető. A könyvtáron belül ki kellene alakítani egy regionális részleget. „Helytörténészként Újvárral foglalkozom, rengeteg újvári könyv kerül a kezembe. Most, hogy létrehoztuk a magánkönyvtárat, eszembe jutott, hogy a könyvtáron belül ki kellene alakítani egy regionális részleget. Igaz, hogy egyelőre még két kis polcon elférnek ezek a kiadványok, mert az emberek nehezen válnak meg ezektől a könyvektől. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bemutatnám annak a sok könyvnek, folyóiratnak a keresztmetszetét, ami Újvárról szól, Strba Sándor A megnyitó közönsége w~<r - .------w~.--------s
