Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-28 / 73. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 28. KOMMENTAR Alagút végén a vasút? PÁKOZDI GERTRÚD Átalakítás előtt áll legnagyobb állami vállalatunk, a vasút is. Ez év közepén kettéválasztják; egyik része állami vállalatként igazgatja a vasútvonalakat, a másik teher- és személyszállítást végző részvénytársasággá alakul át. A kormány által is jóváhagyott tervezet ellen máris tiltakoznak a vasút alkalmazottai. Attól tartanak, kiárusítják a 46 ezer embert foglalkoztató óriásvállalatot. Az ágazati minisztérium nem osztja a vasutasok szakszervezetének véleményét, és nem enged a vasút hatékonyabb működését célzó elképzeléseinek végrehajtásából. Várható, hogy tovább korlátozzák a vasúti szolgáltatásokat, vasúti munkahelyek ezrei és veszteséges regionális vasútvonalak szűnnek meg. A tiltakozó akcióhoz csatlakozók a munkahelyüket veszélyeztető lépésektől tartanak. Öt év alatt fokozatosan 12-16 ezerrel csökkenne a vasút alkalmazottainak száma, egyrészt az állami megrendelések, másrészt a vasúti társaság által nyújtott teljesítmények függvényében. Érthető, hogy az alkalmazottak féltik munkahelyüket. Történjék bármilyen fokozatosan a vasúton dolgozók létszámlefaragása, lehetetlen, hogy az itt felszabaduló munkaerő máshol el tud helyezkedni. Az is várható, hogy az elbocsátások inkább több, mint kevesebb személyt érintenek a még állami vállalatként működő óriáscégnél. Annál a szervezetnél, amelynek például csak az energiaszektorral szembeni tartozása meghaladja a másfél milliárd koronát. Ugyanakkor a céget üzemeltető állam vasúttal szemben felhalmozott és egyelőre nem törlesztett adóssága 1994-1997-ben több mint 15 milliárd koronát tett ki. Ez az adat is bizonyítja, hogy az állam korántsem a legjobb gazda, bár a vasút új vezetésének már sikerült úrrá lennie a korábbi vezetés okozta áldatlan helyzeten. Ami persze nem jelenti azt, hogy a ZSR megszabadult a szerkezetváltási teendőktől, bármennyire szeretnék is a tiltakozás támogatói. Persze azzal a minisztériumi szemlélettel sem lehet egyetérteni, hogy nem helytálló a tiltakozás azon pontja, melyben a vasutasok romló szociális helyzetére hívják fel a figyelmet. Tény, az átlagbérek rangsorában a vasutasoké a harmadik legmagasabb. Ám ez a munka sajátosságaiból következik. A hivatalnokok érvelése kincstári ízű. Sok mindenen múlik, hogy a vasút csak átszervezéssel képes lesz-e kikerülni a hosszú alagútból. JEGYZET Szavak és tettek VOJTEK KATALIN Tegnap, a tanítók napja előestéjén Müan Ftácnik oktatási miniszter sokéves áldozatos és eredményes munkájuk elismeréseként pedagógusokat tüntetett ki. A kitüntetettek között nem voltak a besztercebányai Játékos Iskola pedagógusai. Miért is lettek volna, ha iskolájuk csak néhány éve működik, ráadásul nehezen sorolható be a szokványos tanintézetek közé. Ott nincs osztályozás, ki- és becsöngetés, de vannak olyan alternatív oktatási és nevelési módszerek, amelyekkel játékos formában sajátíthatják el az alsó tagozatosok a tudás alapjait és az empátián alapuló kapcsolatteremtést, -tartást. Nincs stressz, de van figyelés, a gyerekek örömmel ülnek be az iskolapadba, és a szüleik is elégedettek. Csak a fölöttes szervek nézik idegenkedve az újdonságot, kezdve az igazgatón, aki szerint Játékos Iskola nem is létezik, csak az általa vezetett, Okruzná utcai állami alapiskolának vannak alternatív osztályai. „Ha önállósulni kívánnak, és betagolódni az állami alapiskolák hálózatába, csak rajta, de képtelenségnek tartom egy kisiskola működtetését olyan városban, ahol több teljes szervezettségű alapiskola működik” - mondja. Ä szülők és a pedagógusok más véleményen vannak, és a járási hivatallal javaslatot dolgoztak ki a Játékos Iskola hálózatba iktatására. Ám a járási iskolatanács nem támogatta javaslatukat. Az oktatási minisztérium pedig nem a szülőknek, a tanítóknak és a járási hivatalnak adott igazat, hanem a járási iskolatanácsnak. Az önállóságukért harcolók nem adták fel, a minisztériumhoz fordultak, s megegyeztek vele, hogy újratárgyalják az ügyet a járási hivatallal, s az általa hozott döntés alapján mondja ki a végső szót a tárca. A minisztérium azonban meggondolta magát, egyszerűen elutasította a Játékos Iskola besorolási kérvényét. Pedig Ftácnik úr és minisztériuma szóban lelkesen támogatja az alternatív állami iskolákat, és azokat a pedagógusokat, akik nem akármüyen munka árán mernek új ösvényt vágni a jövő nemzedékek érdekében. Mikor hozza végre összhangba az oktatási tárca hangzatos deklarációit a napi gyakorlattal, de nemcsak a Játékos Iskola esetében, hanem a pedagógusok társadalmi megbecsülésének, bérezésének ügyében is? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com- Tűzoltófőparancsnokelvtársnak jelentem, a kis tüzeket eloltottam (TASR-felvétel) TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Strasbourgba szeretne utazni öt komlói család, és a környező településekről is vannak már jelentkezők, értesült a magyarországi napilap Gál Józseftől, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megyei koordinátorától. Gál szerint ez egy újabb kivándorlási hullám kezdete, amelyet megpróbálnak megakadályozni. A kormánynak minél előbb el kell indítania egy gyors válságkezelő programot, amellyel biztosítani lehetne a romák lakhatási és munkavállalási lehetőségeit, hangsúlyozta. A magyarországi romák integrációs lehetőségeiről tárgyal holnap Dávid Ibolyával az az 50 roma értelmiségi, akiket a miniszter hívott meg a problémák megbeszélése érdekében, közölte Osztojkán Béla, az OCÖ alelnöke. Tartok tőle, hogy a találkozó nem lesz sikeres, mert mindegyik roma képviselő más értékeket tart fontosnak, másképpen gondolkodik, vélekedett az alelnök. Egyet kell értenünk abban, hogy a hazai cigányság helyzete aggasztó, ezen a társadalmi szervezetek nem tudnak segíteni, fogalmazott. Csak komoly kormányzati eszközökkel lehet megelőzni egy újabb „Zámoly-ügy” kialakulását. Megdöbbentő, hogy a nők számára azok a férfiak jelentik a legnagyobb veszélyt, akiket jól ismernek Megkínzott lányok és asszonyok A nők ellen a világ minden országában követnek el erőszakot, ott is, ahol fegyveres konfliktusok vannak, és ott is, ahol évtizedek óta demokráciával dicsekedhetnek. SZENTGÁLI ANIKÓ Számos államban a közvélemény nem értesül a nők elleni erőszakos megnyilvánulásokról, vagy azt gondolják, hogy a nők jogai nem tartoznak a legfontosabb kérdések közé, ezért nem is foglalkoznak velük, nem figyelnek az áldozatok segélykiáltásaira, mutatott rá Ingrid Králová, az Amnesty International emberi jogvédő szervezet kínzásról szóló kiadványát ismertetve. Világszerte ismert tény, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak; kevesebb vagyonnal rendelkeznek, nehezebben tudják érvényesíteni a művelődéshez, munkavállaláshoz, egészségügyi ellátáshoz való jogukat; kisebb a társadalmi, gazdasági és politikai hatalmuk. Ennek következtében ha bántalmazzák őket, nehezen tudnak védekezni, hivatalos panaszt emelni. A nemzetközi emberjogi egyezményekben ugyan megfogalmazódik, hogy minden államnak megfelelő lépéseket kell tennie, meg kell torolnia az erőszakos bűncselekményeket, tekintet nélkül arra, hogy állami alkalmazottak vagy magánszemélyek követik-e el, ezzel szemben a gyakorlatban az igazságszolgáltatás nem mindig a megkínzott, bántalmazott nők oldalán áll. Megdöbbentő, hogy a nők számára éppen azok a férfiak jelentik a legnagyobb veszélyt, akiket jól ismernek: férjük, rokonuk, ismerősük. A statisztikai adatok az egyes országokban némileg eltérnek, ám a nők szenvedései, a kin- zás módja általában ugyanaz. A háztartásokban elkövetett erőszakot nemrégen még a család belü- gyének tartották, miközben az otthon több ezer asszonynak a poklot jelentette. A háztartásokban elkövetett erőszak nemcsak fizikai, hanem pszichikai következményekkel is jár. Az erőszakoskodó kizárólagos célja megalázni, degradálni, megijeszteni, engedelmességre kényszeríteni a gyengébbet. A Világbank adatai szerint a nők 20%-ának már volt része szexuális és pszichikai zaklatásban. Az Egyesült Államokban naponta 700 ezer nőt kínoznak. Indiában a nők 40%-át gyakran bántalmazza a férje hűtlenség és rossz házimunka megtorlása címén. Kenyában 1998-1999-ben legkevesebb 60 halálos áldozata volt a háztartásbeli erőszaknak. Egyiptomban a nők 35%-át rendszeresen veri a férje. A háztartásbeli erőszaknak számtalan formája van, ide tartozik a hozomány miatti fenyítés is, amire az ázsiai nők szakadatlan fáradozásának köszönhetően felfigyeltek az illetékesek. A keleti országokban gyakoriak a kényszerített házasságok. Pakisztánban például bevett szokás, hogy az örömapák A háztartásbeli erőszakhoz tartozik a hozomány miatti fenyítés is. üzletet kötnek lányukra, eladják őket, a vőlegénnyel előre megegyeznek a hozományban. A férfiakat szintén kényszeríthetik, hogy akaratuk ellenére vegyenek el valakit, ám még mindig szerencsésebb helyzetben vannak feleségüknél: könnyedén elválhatnak, vagy két feleséget tarthatnak. Ha egy nő lázad fel sorsa ellen, legtöbbször fizikai erőszakot alkalmaznak vele szemben. Ugyanez a jutalma”, ha cselekedetével, viselkedésével szégyent hoz családjára, közösségére. A nő egy adott közösség tulajdonának számít. Ha a közösség bűnösnek találja, férjének kötelessége megfelelően megbüntetni őt. A becsület nevében elkövetett bűncselekmények, kínzások elsősorban Irakra, Jordániára és Törökországra jellemzőek. Emberjogi szervezetek többször rámutattak, a nők elleni erőszakot nem lehet szokásokkal vagy vallással magyarázni. A mozlimok többsége nem ért egyet ilyen erőszakos megnyilvánulásokkal. A háztartásbeli erőszak speciális típusa az ún. szolgálólányon vagy házvezetőnőn elkövetett erőszak. Leginkább azok a lányok veszélyeztetettek, akik illegálisan érkeztek egy adott országba, akiktől elkobozták irataikat, vagy rabszolgák módjára áruba bocsátottak. A szolgálók kínzása az egész vüágot érintő probléma. Az Amerikai Egyesült Államokba és Nagy -Britanniába rengeteg lány érkezik, hogy háztartásbeli alkalmazottként, kisegítőként, gyerekgondozóként pénzt kerresen, miközben sokszor a kényszermunkákhoz hasonló körülmények között dolgoznak. Nagy-Britanniában 1987 és 1998 között több mint 2000 esetről tudnak, amikor a háztartásbeli szolgálólányt fizikailag kínoztak, szexuálisan zaklatták. „Idegileg összeomlottam. Szabadulni akartam, de nem tudtam, hova menjek. A gazdám egyik ügyfelétől kértem segítséget. Óriási hibát követtem el, ő is közülük való volt. Az ablakomon rács volt, az ajtóm előtt testőrök álltak” - hangzott a 27 éves ukrajnai Valentina vallomása, aki pszichológusként érkezett Izraelbe 1998 augusztusában. Azzal a meggyőződéssel jött az országba, hogy egy kereskedelmi vállalatnál fog dolgozni. Alig érkezett meg, pénzét, útlevelét, menettérti jegyét elkobozták. Két hónapig kényszerítették prostitúcióra, végül sikerült megszöknie. Valentina kegyetlen emberkereskedők hálójába került. A leánykereskedelem a fegyver- és kábítószerkereskedelem után a harmadik legnagyobb hasznot hozó vállalkozás. Az ENSZ adataiból kitűnik, évente kb. négymillió embert adnak el, az USA jelenetése szerint pedig évente 45-50 ezer gyerek és nő Az ENSZ adataiból kitűnik, évente kb. négymillió embert adnak el. kerül így az Államokba. Rengeteg gyermek és nő esett áldozatul a háborús konfliktusoknak is. A nők kínzása a bosszú egy módja, hiszen a nők a jövő generációt és a közösséget jelképezik. A nemi erőszak nemcsak a katonák vágyainak a kielégítését jelenti, hanem gyakran a gyilkosság előtti rítusnak számít. Ákik túlélik az erőszakot, vagy nem kívánt gyermeket szülnek, vagy AIDS-vírussal fertőződnek meg, nem beszélve a lelki traumáról. A nemi erőszak az etnikai tisztogatás egyik fajtája. A jugoszláviai, ugandai, kongói vagy indiai esetekből kiderült, a nők nem szívesen beszélnek megaláztatásukról. Inkább hallgatnak, mert félnek attól, hogy a társadalom kitaszítja őket. „Szlovákia szerencsére nem tartozik a rendkívül veszélyeztetett államok közé” - mondta Ingrid Králová, ugyanakkor elismerte, sajnos hazánkban is nyilvánvalóan előfordul háztartásbeli erőszak, amire a washingtoni kormány Szlovákiáról szóló jelentésében is rámutatott. Az Ál azonban addig tehetetlen, amíg maguk az áldozatok nem kérik a szervezet segítségét. OLVASÓI LEVÉL Falfirkák kora A falfirkák korát éljük. Méghozzá az egyre jobban kiszélesedőkét és durvulókét, mert már nem arról van szó, hogy Józsi szerelmes bódulatban öles betűkkel közhírré teszi, hogy mennyire imádja Marit, hanem egész népközösségek az üzenetek címzettjei, és mocskolják őket. Kassai és békéscsabai (köz) épületek után egy szakrális építmény, a rimaszombati református templom a gyalázat újabb áldozata... Van elég sok nagy magyar falfelület az országban, melyik van soron? Az efféle jelenség ugyanis olyan, mint a vízbe dobott kő keltette hullám: biztosan és akadálytalanul terjed tova. Jól látható ez az iskolai bombariadók vagy a robogó vonatokat kővel dobáló sihederek támadásainak ciklikusságán és számának gyakoriságán. Es bár mindenféle barbárság ellen fel kell emelni a hangunkat, sajnos kontraproduktívnak mutatkozik az említett rokonjelenségek túlzott medializálása. Amint bemond a rádió egy falfirkát, elolvasható az újságokban, máris elkészül egy újabb „alkotás”. Mert az ordas eszmékkel telítődött egyéneknek - miután kapnak egy kis löketet rögtön elkezd viszketni az ecsetük, és már rohannak is, hogy szabad utat engedjenek komplexusaiknak. Főleg akkor, ha látják, nincs következménye piktori ténykedésüknek. Mintha a bűnüldöző szervek is kisded játékot lámának a falfirkákban, mert nem a súlyuknak megfelelően kezelik őket. Kassán idegen tulajdon megrongálása miatt indítottak eljárást ismeretlen elkövető ellen. A kirakatüvegre vagy falra mázolt felirat által okozott anyagi kár aligha éri el a büntethetőség alsó határát. Holott a kár mérhetetlen, csak éppen erkölcsi és társadalmi vonatkozásban. Ha már egyszer muszáj nyomozni, nem találtak volna a büntető törvény- könyvben más paragrafust? Mondjuk azt, amelyik a nemzetgyalázás bűntettéért, vagy azt, amelyik a nemzetiségi gyűlölködés szításáért kapható tarifát taglalja? A. Kis Béla Alistál
