Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-27 / 72. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR A fal adja a másikat BUCHLOVICS PÉTER Stefan Hríb, a Domino fórum főszerkesztője a kicsinyesség diadalá­nak nevezte mindazt, ami ebben az országban történik. Az utóbbi na­pok szervezettnek tűnő magyarellenes kirohanásait látva óhatatlanul femerül a kérdés, hová süllyed intellektuálisan ez az ország a rend­szerváltás és különösen az önálló Szlovákia megteremtése óta? Mi­ként az is, hány száz Kusy, Simecka, Hríb, Miklosko, Chmel; hány ezer Os, Domino fórum, Kalligram tudná ellensúlyozni azt a mérhetetlen bunkóságot, arroganciát, ami mára odáig fajult, hogy egy rég halott és többszörösen meggyalázott ember tisztességét, erkölcsi hitelét, tör­ténelmi tisztánlátását kell védeni politikai (!) szinten, és lehet újra meggyalázni bután, ám diadalittasan, parlamenti keretek között. Per­sze, egy ország szellemi felemelkedését politikusoktól várni marha­ság, még akkor is, ha csak a javunkra szolgál, hogy az MKP vezetői és a szlovák értelmiség prominens képviselői zömmel képesek a józan, higgadt ítéletalkotásra, és nem kardcsörtető mártírként vagdailkoz- nak. Ugyanakkor végtelenül szomorú, hogy míg az MKP mára abba­hagyta a trianonozást (legalábbis felső szinten), addig az itt élő ma­gyarságot ért sérelmeket szlovák részről csak az íróknak, szociológu­soknak, újságíróknak van merszük szóvá tenni, a politikusoknak nincs. De tegyük fel őszintén a kérdést magunknak is: hányán olvas­suk mindazon emberek gondolatait, cikkeit, esszéit, tanulmányait, akik komolyan veszik a közös jövőt? Akár szlovákok vagyunk, akár magyarok? Hányán olvasunk még egyáltalán könyveket, szépirodal­mat? Van-e rá időnk, pénzünk? Ha akarjuk, van. Ha nem akarjuk, ak­kor kifogásokat gyűjtünk, másokra mutogatunk, keressük a bűnöst, miként a kormánykoalíció teszi ezt saját nevetséges haláltáncában. Ez olcsóbb, kényelmesebb - és főként szlovák részről - örökös táptalaja a politikailag manipulált gyűlöletkeltésnek. Unjuk a történelmet, az iro­dalmat, nem divat, nem lehet vele nagy pénzeket kaszálni, fölösleges ismerni. Netán csak felületes tartalmi összefoglalókból féligazságo­kat, hazugságokat tényként tálaló hejszlovák tankönyvekből ismer­jük? Akkor viszont ne csodálkozzunk, ha egyszer mi is agymosottan, csillogó szemmel masírozunk önjelölt diktátorocskák védőszárnya alatt a saját butaságunk szakadékába. Nem ám Európába! De jön majd a kijózanító pofon. Akkora, hogy a shengeni „fal” adja a másikat. JEGYZET Emberi tényező JUHÁSZ KATALIN Az ügyész mostanáig vakargatta fejét, minek minősítse a kassai magyar középületeket díszítő mi- nimalista képzőművészeti alko­tásokat. Valószínűleg ma dől el, hogy szándékos rongálás, vagy nemzetgyalázás esete forog-e fenn, az előbbi esetben ugyanis az áthúzott H betűk egyenrangú­vá válhatnak a Hajrá, Fradi! feli­ratokkal. Nem szándékozom a je­lenleginél is nagyobbra fújni ezt a sajnálatos gyerekcsínt, ám min- denldnek jobb lenne, ha nemzet- gyalázásnak minősülhetne. Ezzel ugyanis Magyarország is kien- gesztelődne egy időre, amíg Pitt- ner jövendölése szerint nem tör­ténik meg a soron következő at­rocitás. Egy festékszóróval rend­kívül egyszerű, ám rendkívül erős hatás kelthető, akár nemzet­közi bonyodalmak is generálha­tók, ha az illetékesek rosszul, késve, halkan reagálnak. Most ez történt, a sajtó fokozott izgalmi állapotba került, a lakosság nor­málisabb fele országszerte meg- botránkozott, a belügyminiszter pedig mindezek ellenére sem emelte fel mutatóujját, ehelyett ajakbiggyesztéssel kísért vállrán- gatásba fogott. Ez veszett fejsze nyele, maradjunk az emberi té­nyezőnél. Aznap reggel figyeltem a nyolcéves kassai gyerekeket, ahogy iskolába menet szembe­sülnek a tényekkel, és majd a szí­vem szakadt meg. A Thália gond­noka pedig épp letörölni készült a szellemes üzenetet, már ellen- támadásba lendült volna egy al­koholos ronggyal, amikor odaér­tem, és javasoltam a hatóság ér­tesítését, mint egyeden ésszerű lépést. A könyvesbolt mellett szlovákok is szép számmal elha­ladtak aznap, és szép számmal háborodtak fel ők is a látottakon. A legszomorúbb és legrosszal­lóbb arcokat azonban a magyar fókonzulátus környékén lehetett látni, mivel a lassacskán szárba szökkenő kétoldalú barátságon esett csorbát azért műiden járó­kelő regisztrálta. Az akció kirán­gatta Kassát többéves viszonyla­gos csöndjéből, a főpolgármester az elsők közt kért bocsánatot a főkonzultól, mivel itt a tolerancia városának eszménye lett megté­pázva. A magyar polgárok most ijedten szemlélődnek, figyelik a falakat, hallgatóznak a villamo­sokon, minden mögött rosszat sejtenek. A sajtó vigyázzban vá­rakozik. Remélhetőleg hiába. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com (TASR-felvétel) Ki bírja hallgatni ezt a sok süketséget?! TALLÓZÓ NOVY CAS Pavol Rusko pártalapítási igyekeze­tei Rudolf Schuster szerint nem tesznek jót, mert tovább darabolják a szlovák politikai színteret. Úgy tűnik, az államfő már elfelejtette, hogy annak idején kevéssel a válasz­tások előtt ő is egy új párttal állt elő. Ebben éppen a Markíza televízió társtulajdonosa volt segítségére. „Mi jogon osztogat tehát tanácsokat ez ügyben?” - teszi fel a kérdést a lap. Figyelemre méltó az is, hogy az elnököt nem zavarja, ha egy isme- reden ember akar pártot alapítani, annál komolyabbak az aggodalmai. Ezek a félelmek Schuster ismert hiúságának újabb megnyilvánulá­sai. Az államfő attól tart, hogy a Markíza képernyőjén neki nem jut hely. Arról lehetne vitázni, helyes-e, hogy egy televízió társtulajdonosa pártot alapít, arról is, hogy Rusko a Markízát esedeg saját céljaira hasz­nálja fel. Viszont elfogadhatatian az államfő azon kijelentése, hogy egy párt alapítása megosztja a politikai színteret. A kijelentés annál inkább elfogadhatadan, hogy egy olyan ember szájából hangzott el, aki ha szükség lenne rá, ismét pártot alapí­tana, csak teljesüljön politikai álma. Eleddig tulajdonképpen Malíková az egyetlen olyan szlovák pártvezér, aki a firkászoktól nyilvánosan elhatárolódott A gladiátor és a rókák Anna Malíková figyelemre méltó asszony, szelíd, mint egy gladiátor és kedves, mint egy leopárd. Nem a gyengébb idegzetű vagy hi­pertóniás magyarok számá­ra találták ki, az szent igaz. GRENDEL LAJOS Egy kis harciasságért nem megy a szomszédba, másfelől - el kell is­merni - a gyalázkodás nem kenye­re, ellentétben hajdani pártfónö- kével és néhány fékevesztett HZDS-főkolompossal. Szókimon­dásán és férfias határozottságán olykor inkább mosolyogni érde­mes, semmint mérgelődni. Hogy a pozsonyi és kassai ma­gyarellenes gyalázkodó firkálmá- nyok miatt kipattant botrány kap­csán is hallatni fogja a hangját, nem lehetett kétséges. Megint csípőből tüzelt, ebben sincs sem­mi új. Hogy Petőfit janicsárnak nevezte, hát Istenem, matemati­katanár és nem irodalmár, meg egyébként is, az ő pártjának háza táján ez olyan természetes, mint fasisztáéknál a zsidózás vagy kommunistáéknál a burzsujozás. Mégis szeretném emlékeztetni rá, hogy más háztájakon, Csacától nyugatra ez egy kicsit másképp van. Az írek vagy a skótok, példá­ul, sokat tudnának erről mesélni Malíková asszonynak. Ha úgy hozza a sors, hogy a nemzeti párt elnök asszonya egyszer elvetődik Dublinba, talán elmondják neki az ottaniak, hogy Jonathan Swift, Oscar Wilde, G. B. Shaw, W. B. Ye­ats, James Joyce, Samuel Beckett, ezek a nagy angol írók nem voltak angolok. Joyce (pedig ír volt és katolikus) úgy megutálta az ír na­cionalista handabandázást, hogy otthagyta az egész vircsaftot, és meg sem állt Triesztig. Pedig az íreket sokkal, de sokkal brutáli- sabban elnyomták, mint a szlová­kokat. Mégis ma az ír nacionalis­ták is büszkék ezekre az írókra, és eszükbe sem jut janicsározni. A románoknak sem Eugen Ionesco miatt, és az oroszoknak sem Na­bokov miatt. Janicsározni ma már csak vérgőzös rasszista álláspont­ról lehetséges, arról, amely a nemzet fogalmát a „faj” fogalmá­val azonosítja. De ez sem hír. Az igazi hír az, hogy úgymond az SNS, éppen mert a gádástalan szlovák hazafiak pártja, sosem alacsonyodna le a gyalázkodók Az MKP szövetségesei nem jobbak holmi zsu­gori falusi szatócsnál. színvonalára. Ezt bizony jó halla­ni. Még akkor is, ha jól emléke­zünk Malíková elődjének, egy szintén gátlástalan hazafinak és lovagnak Le Pent is megszégye­nítő stílusára. Az igazi hír az, hogy eleddig tulajdonképpen Malíková az egyetlen olyan szlo­vák pártvezér, aki a vérszomjas firkászoktól nyilvánosan elhatá­rolódott. Igaz, nagyon közvetve és faramuci módon, s talán nem is volt egészen a tudatában an­nak, mit mond, de akkor is! A többiek?... Nos, a többiek megint úgy tesznek, mint Max Frisch Bie­dermann ura. Hogy a jövő évi vá­lasztásokon csúfosan felsülnek, ezt ők is sejtik talán. S hogy buká­sukat nem kis részben politikusi kisszerűségüknek köszönhetik majd, ezt rajtuk kívül jóformán mindenki látja már ebben az or­szágban. Malíková szélsőséges politikus, de legalább van benne valami rokonszenves karakánság. Az MKP „szövetségesei” nem szélsőségesek, de nem is jobbak holmi zsugori falusi szatócsnál. Szlovákia pedig olyan ország, ahol a szegény, mindenre elszánt gladiátornak tigrisek és oroszlá­nok helyett csupán egy falka ró­kával kell megvívnia. Több képviselő szerint Csehországban nincsenek semmiféle problémák a többség és a nemzetiségek viszonyában Nem biztos a kisebbségi törvény elfogadása KOKES JÁNOS Még nem biztos, hogy Csehország­ban július elsején - ahogy azt már korábban bejelentették - valóban életbe lép a kisebbségi törvény, amelyet első olvasatban decem­berben fogadott el a képviselőház. A törvényjavaslatról az elfogadási procedúra második körében ugyanis az egyes parlamenti bi­zottságokban éles és indulatos vi­ták alakultak ki, s egyelőre csak a petíciós és az integrációs bizottság mondott véglegesen igent, míg az alkotmányjogi bizottság elutasí­totta a javaslatot, tehát nem ajánl­ja elfogadásra. A médiában, illetve a kulturális bizottságokban pedig még nem zárult le a vita, s a hona­tyák különféle változtatásokat kö­vetelnek a kormány által benyúj­tott tervezetben. A kisebbségi törvény elfogadását főként az ellenzéki Polgári De­mokratikus Párt (ODS), valamint Cseh- és Morvaország Kommu­nista Pártja ellenzi. Václav Klaus polgári demokratái szerint a ki­sebbségi törvény egyenesen fel­esleges, mert az adott jogokat más törvények már biztosítják a kisebbségelmek. „A kisebbségek jogainak meghatározására irá­nyuló túlságos igyekezet ellenke­zik a polgári elvvel, amely Cseh­ország számára meghatározó. Nagyon veszélyes az a paragra­fus, mely szerint a pozitív diszkri­mináció nem diszkrimináció” - jelentette ki Marek Benda, az ODS képviselője az alkotmányjo­gi bizottságban. Több képviselő ugyanakkor azt állítja, hogy Csehországban nin­csenek semmiféle problémák a többség és a nemzeti kisebbségek viszonyában. A törvény elfogadá­sa ezért szerintük ahhoz vezetne, hogy ez a probléma mesterséges úton létrejönne. A lengyelek kép­viselői, akiket leginkább érint a dolog, több ízben is nyíltan bírál­ták és visszautasították ezt az ál­láspontot. A képviselők egy másik csoportja viszont attól tart, hogy a törvény bizonyos csoportoknak lehetővé teszi, hogy önkényesen nemzeti ki­sebbségekké nyilvánítsák magu­kat, s ezzel bizonyos többletjogok­hoz jussanak. Ezek a honatyák ezért követelik, hogy a törvény so­rolja fel, melyek azok a népcsopor­A kisebbségi tör­vényt Klausék és a kom­munisták ellenzik. tok, amelyeket a törvény érint. A kormány előterjesztése szerint a törvény a következő kisebbségeket ismerné el: bolgár, horvát, ma­gyar, német, lengyel, osztrák, ro­ma, ruszin, orosz, görög, szlovák és ukrán. Ez a felsorolás azonban a törvényben egyelőre így konkré­tan nincs benne. A törvénytervezet a Cseh Köztár­saság állampolgárainak olyan cso­portját minősíti nemzeti kisebbség­nek, amely etnikai származása, nyelve, kultúrája és hagyománya alapján eltér a többiektől, s önma­gát nemzeti kisebbségként határoz­za meg. Cyril Svoboda néppárti képviselő szerint ez a meghatáro­zás ellentétben van az emberi jogok listájával, amely a cseh alkotmány része, s amely szerint mindenki sa­ját maga dönti el nemzetiségét. Vita van a cseh állampolgárság körül is. Pavel Rychetsky kormányfőhelyet­tes szerint a vietnamiakat nem le­het nemzeti kisebbségnek tekinte­ni, mert többségüknek csak tartóz­kodási engedélyük van Csehország­ban, nem pedig állampolgárságuk. A törvény által elismert kisebbsé­geknek joguk lesz az anyanyelvű is­kolákra és a hivatalokkal való anya­nyelvű érintkezésekre, illetve a két­nyelvű feliratokra, falvak, városok, utcák anyanyelvű megnevezésére olyan helyeken, ahol a lakosság leg­alább 10 százalékát alkotják. A gya­korlatban ez Csehországban csu­pán a Cesky Teáin környékén élő lengyeleket érintené, hiszen egyet­len más kisebbség sem él össze­függő területen. A médiabizottság azt kérte a kor­mánytól, hogy pontosítsa a kisebb­ségek jogait a médiák területén. Például az olyan kérdést, hogy a kisebbségek nyelvén való műsor- sugárzás bebiztosítása csak a köz- szolgálati rádióra és televízióra, vagy pedig a kereskedelmi adókra is vonatkozik-e. Csehországban magyar nyelven a prágai (közszol­gálati) Regina Rádió sugároz há­romhetente egy 15 perces műsort. A kormány előterjeszté­se szerint a törvény 12 kisebbséget ismerne el. A magyarok azonban elégedetle­nek azzal, hogy ez a műsor ked­veződen időben, vasárnap reggel hat órakor kezdődik. A bizottság azt is szeretné, ha a törvény ponto­san felsorolná, mely médiákra vo­natkoznak az előírások. Miloslav Kucera szociáldemokrata képvi­selő leszögezte, ez olyan dolog, amit nem az egyes médiák igazga­tóinak, hanem a törvénynek kell eldöntenie. Maguk az érintett kisebbségek alapvetően azt bírálják, hogy az első olvasatban elfogadott törvény tervezete túlságosan deklaratív jel­legű: a jogokat ugyan kinyilatkoz­tatja, de betartásukat nem biztosít­ja. A bizottságokban folyó éles vita jelzi, hogy a nemzed kisebbségek számára kedvezőbb változásokra mégsem igen lehet számítani. A szerző prágai munkatársunk

Next

/
Thumbnails
Contents