Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-24 / 70. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 24. VENDEGKOMMENTAR Márciusi mementó SZILVÁSSV JÓZSEF Néhány napja méltóságteljes márciusi megemlékezéseknek örvendhettünk. így volt ez a színtiszta szlovák községben, a Szeredhez közeli Vágpattán is, ahol Noszek Ferenc nagymácsédi és Milan Cambalík helyi polgármester példaértékű összefogásának eredményeként több mint ötven esztendő elteltével tartottak újra emlékünnepséget. Ezek után zúdult ránk a hidegzuhany: a magyargyűlölő megnyilvánulások, melyek után elvárnák elsősorban az európai értékrendet valló maroknyi szlovák értelmiségi erkölcsi támogatását. Mielőtt még legyáváz- nánk őket, nézzünk szembe önmagunkkal: nem járulunk-e hozzá számunkra fájdalmas némaságukhoz? Például azzal, hogy talán legszebb nemzeti ünnepünkön megfeledkeztünk arról, szabadságharcunk és forradalmunk volt az első olyan történelmi esemény, melynek során nemzeti eszmék miatt került szembe a magyarság a szlovákokkal, románokkal, horvátokkal. Kossuth Lajost azért is tartom történelmünk kimagasló személyiségének, mert rádöbbent arra, hogy Balcescut ugyanazok az eszmék tüzelik, mint ót, és Közép-Európában nem a nemzeti egyeduralom, hanem a nemzeti pluralizmus, a Duna menti népek együttműködése, a nemzeti felsőbbrendűség elutasítása hozhat megbékélést. Több mint másfél évszázad múltán hány politikusjutott el Pozsonyban, Budapesten és Bukarestben a kossuthi felismerésig? Az említett szlovák értelmiségiek nem fasisztázzák le Esterházy Jánost, és fejet hajtanak emberi nagysága és mártír sorsa előtt, de úgy tartják, nem voít híve a polgári Csehszlovákiának, és a szlovákságjogait is a történelmi Magyarországon szavatolta volna. Főleg emiatt értékelik nyugtalanító jelzésként még a félhivatalos országházi emlékünnepséget is. S elbizonytalanodva hallgatnak akkor is, amikor a nacionalista garázdálkodásokat látva meg kellene szólalniuk. A mai meghasonlott Szlovákiában Meciarék és Malíkováék bagázsával tisztességes magyar nem áll szóba, ám végzetes és nemzeti közösségünk számára is tragikus hiba lenne, ha kölcsönös empátia és párbeszéd helyett újra a bizalmatlanság és a nemzeti kizárólagosság mételyezné a szlovákság és a magyarság, a demokratikus szlovák pártok és az MKP viszonyát. Dugovics Titusz páratlan hőstettet hajtott végre, amikor Nándorfehérvárnál életét feláldozva magával együtt a mélybe ragadta a zászlóvivő törököt. Ma végzetes tragédia lenne, ha a balkáni mélybe rántanánk egymást. Mert a magyar és a szlovák zászlót együtt, egyszerre kellene kitűzni a civilizált Európában. A szerző a Csallóköz lapigazgatója JEGYZET Játék helyett füstölgés MISLAY EDIT A játékok korát éljük. A különböző cégek attraktív díjakat ígérő játékot, versenyt hirdetnek, hogy növeljék a vásárlási kedvet. Dohányzójátékos kedvű ismerősöm megütközve mesélte friss tapasztalatát. Az egyik ismert (és drága) cigarettát gyártó cég is játékot indított. .Játssz és nyelj!” - hirdeti a felirat a dobozokon. Annyit elárult a cég, hogy az ezüstpapírokat kell gyűjteni, de hogy hová kell őket küldeni, és mit lehet nyerni, arról szemérmesen hallgatott. Sebaj, a cigarettásdobozokon egy infóvonal száma díszeleg. Ismerősöm feltárcsázta a számot (a hívást neki kellett fizetnie). A vonal túlsó végén egy „operátor hölgy” jelentkezett. Ismerősöm közölte, a játék részletei iránt érdeklődik. A hölgy felvüágosította, mivel a játékban csak 18 éven felüliek vehetnek részt, be kell diktálnia a nevét és a születési dátumát, a vele készített beszélgetést rögzítik. Ismerősöm belement a feltételekbe. Gondolta, cserébe legalább végre megtudja, gyűjtsön-e vagy sem. Bediktálta adatait, megismételte a kérdését: mi a játék a lényege. A hölgy válasza enyhén szólva meglepte: „Mivel a társadalomban jelenleg nagyon érzékeny kérdés a dohányáruk reklámozása, erről nem adhatok önnek felvilágosítást.” Annyit viszont kegyesen közölt, hogy a játék feltételeit ismertető röplapokat újságosstandokon, valamint azokon a helyeken kérhet, ahol cigarettát árulnak. Vajon mi lehetett a cég szándéka egy eléggé titkolódzó infóvonallal? Talán megegyezett a távközlési vállalattal, és részesedik a hívások árából? Az a gyanú is felmerült bennem, hogy a cég statisztikát készít a vevőkörről, és majdnem ingyen gyűjt adatokat mondjuk nénikről és korukról. Hogy törvényes-e a módszere, arra nem mernék megesküdni. Egy biztos: itt nem a vásárlók játszanak, hanem a cég játszik velük. Megáll az ész! Mármint a vásárlóé. Vagy füstölög a kedves vevő - cigaretta nélkül is. . Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Koáická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Itt a tavasz, a természet ébredezik, egészségügyünk viszont haldoklik. (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E H-t borzongató helyzet Ügy, ugye, mindig van. Ha már nincs, akkor is. Egy hete még azt hihettük, megúsz- szuk március idusát, a himnuszéneklést, a koszorúzásokat, és Esterházyt sem nevezik többé Szarházynak. De nem fújhattuk ki magunkat, ellenkezőleg, a héten középületeinket, szobrainkat fújták le vandál nemzetmentők. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az áthúzott H betűkkel, meggyalázott Petőfi-szobrunkkal, iskoláinkkal, főkonzulátusunkkal kapcsolatban ékelődni - ugye, elnézik nekem - nincs kedvem. Ha pedig komolyra fordítanám a szót, hamar felmenne bennem a pumpa, és olyat találnék mondani, amit újságírás közben nem szokott az ember, csak újságolvasás közben. Tudom, hogy kedvenc kormányfőnknek van egyéb dolga is, de egy mondatot - ha nem is a zsarnokságról, de a magyarellenes provokációk ellen - azért igazán megereszthetett volna. Ha már egyszer fölszálltunk vele arra a bizonyos euroexpresszre, ami, ha így folytatjuk, hamarosan a Szlovák Al- lóvasutak egyik szerelvényére emlékeztet majd, telefirkálva fenyegető nacionalista uszításokkal, kockakövekkel betört ablakokkal, lefújt menetirányjelző táblákkal. Nem volt táblás, csak fél ház a Tisztelt Házban, mikor kedden ismét egybegyűlt a parlament. Az MKP frakció fegyelmezetten megjelent, de hiába: a többi fáradt frakció nem vette magának a fáradságot, hogy folytassa áldásos országépítő tevékenységét. Anna Malíková azért hozta a formáját, tett egy kétségbeesett kísérletet Bugár Béla leváltására, visszanyúlva a szaftos Esterházy-ügyhöz. Nem jött össze, sebaj, majd legközelebb megint megpróbálja, nehogy elkezdjen zuhanni a népszerűségük. A Mir viszont lezuhant, ahogy tervezték, az agg űrállomásnak legalább az abgangja jól sikerült. Őt MAGYAR TŰKOR éves élettartamot jósoltak neki, 15 évig szolgált, az utolsó éveket betegeskedve csak végig, hogy a vüág legdrágább, ám meglehetősen látványos tűzijátékaként földet, pontosabban óceánt éljen. Béke poraira. Véget ért a béke Macedóniában, a Balkán eddigi utolsó nyugalmas pontján; a koszovói tűzfészekkel az albán gerillák is átszivárgotak Tetovo közelébe. Isten ments, hogy párhuzamot vonjak a lakosság egynegyedét kitevő albán kisebbség es a szlovákiai magyarok között. Ők annak idején kikiáltották az autonómiát, mi csak a tabunak számító autonómia szót említettük, s lett is belőle egy takaros botrány. Ők megpróbálták hivatalos nyelvvé emelni az albánt, mi csak hivatali nyelvvé avanzsáltuk a magyart. Tény, hogy a macedón kormányban is ott van a legnagyobb kisebbség pártja, és a macedón többség sem ismeri el államalkotónak az albánokat, ők viszont létrehozták az egyetemüket. Szerencsére egyelőre csak ennyi a párhuzam. Mit csinál a szél, ha nem fúj? FORRÓ EVELYN A címben szereplő kérdést már sok gyerek szájából hallottam, de értelmes választ rá még soha. Magam is csak suta feleleteket fogalmaztam meg, mint ahogy arra kérdésre is, vajon mit csinálnak a nemzeti huszárok, amikor nem parádéznak? Talán emlékeznek, a múlt heti összegzésben emlegettem őket, azóta foglalkoztat a gondolat, szegény huszárok mivel töltik napjaikat? Szörnyen unalmas lehet várni a következő nemzeti ünnepre. Bezzeg a horvát gárda Tudjman idejében - annak volt pontosan ilyen jelmeze - nap mint nap parádézott földön, lovon, elnöki rezidencián, hivatal előtt, szóval őt foglalkoztatták, az elnök legnagyobb gyönyörűségére. No, de nem akarok tippeket adni, mert a végén aztán nem csak külsőségekben kezdünk majd hasonlítani az egykori horvát elnök OLVASÓI LEVEL Vandalizmus a temetőben Az esztendő minden napján láthatunk sétálni embereket a jászói tó körül, amint gyönyörködnek a természet szépségében. Sokan meglátogatják a rendi temetőt a tó fölött. Oda temették a premontrei rend elhunyt tagjait, sőt néhány szerzetes nővért is, akik az ötvenes rendszeréhez. Persze, ott azóta nagyot változott a világ. De hová is kalandoztam? Lássuk, mi történt nálunk! Már működik a Zámbó Jimmy emlékkocsma, a legjobb számaiból készült emlék-CD-t páncélautón viszik majd a nem emlékszem hová. Háborúznak a bulvárlapok, a Mai Blikk mellé kinőtt egy Mai Lap. Egyik nagyszerűbb, műit a másik. Zalatnay Cinit becitálták a bíróságra, naiv tekintettel rácsodálkozott az ügyészre, hogy müyen százötvenmilliót keresnek rajta. Feljelentették Szógyényi doktort, tudják, a Fekete Angyal ügyvédjét, pedig ezt állítólag csak a védence tehetné meg, ám ő bízik az ügyvédben. Tudjuk továbbá az ügyről, hogy Tímea ropit rágcsál idegesség ellen. Csak nehogy úgy járjon, mint Monica Lewinsky, aki a zaklatások okozta izgalmakat csokoládéval próbálta tompítani, fel is szedett húsz kilót. A lapok körkérdést intéznek az utca emberéhez, években hunytak el. Ugyanis abban az időben a monostort átalakították internáló táborrá és több mint háromszáz nővért ide internáltak. Akik ez alatt az idő alatt meghaltak, a rendi temetőbe temették el. Ebben a temetőben hiába keresnénk olyan személyek földi maradványait, akik valaha is ártottak valakinek. Hiszen akiket oda temettek, egész életüket a jó Isten és az emberek szolgálatára szentelték. Az utókor, tehát mi, tisztelettel és hálával tartozunk nehogy mit szólnak a megerőszakolt apácák ügyéhez, adnának-e kölcsön uzsorakamatra stb. Mindezek elhomályosítják a koalíciós ügyeket, azt, hogy a kisgazda- vircsaft és a kormányzás a miniszterelnök szerint két különböző dolog, nem hat egymásra, és ha nem beszélünk róla, akkor nincs is (lásd: szubjektív idealisták). De homályba vész az is, hogy mélyrepülés van a tőzsdén, a pénzügyminiszter optimistán tekint a jövőbe, szerinte a nemzetközi gazdasági pangásnak nem lesz jelentős hatása a magyar gazdaságra. Idősebbek talán még emlékeznek arra, amikor a hetvenes évek közepén kitört az olajválság. Az akkori miniszterelnök, Lázár György azt mondta, ennek nem lesz hatása ránk, nem engedjük begyűrűzni a válságot. A végeredmény közismert. A szerző budapesti tudósítónk kik. Minden jóravaló ember, ha megáll sírjuk fölött, imát mond, csendben suttogja: Adj Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Esetleg csendben tiszteleg. De nem így azok, akik mintha kivetkőztek volna emberi mivoltukból. A temetőben nem tisztelegtek, nem imádkoztak, hanem az elmúlt napokban kidöntötték és megrongálták az elhunytak sírköveit. Kik voltak? Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy elvetemült gazemberek volTALLÓZÓ DIE TAGESZEITUNG A bécsi helyhatósági választásokat megelőző hadjárat világosan mutatja a mai osztrák normalitást, amelyben hangot kaphat a leplezetlen antiszemitizmus és a „külföldiektől mentes övezetek” sürgetése írta a berlini napilap. A német baloldali-autonóm körök lapjába írt cikkében Robert Misik, a bécsi Format magazin szerkesztője emlékeztet Wolfgang Schüssel tavaly februári mondására: „Haider nem Hitler, én nem vagyok Dollfuss, Ausztria pedig nem Szerbia”, majd hozzáteszi: ez any- nyiban igaz, hogy miközben Szerbia hatalmas léptekkel elindult a nyugati jellegű liberális demokrácia felé, addig Ausztria éppen ellenkező irányba halad. Misik ennek jeleként értékeli, hogy egy nyugat-európai államban hosszú évek óta első ízben ismét durva személyes és antiszemita támadások céltáblájává vált a zsidó hitközségek képviselője, továbbá hogy az Osztrák Szabadságpárt (FPO) egyik képviselőjelöltje azt ígéri: megválasztása esetén megszabadítja kerületét a külföldiektől. A szerző Jörg Haider titkos FPÖ-vezér ügyes taktikáját látja abban, hogy végigjátszotta az antiszemitizmus minden sémáját: Ariel Muzicant hitközségi vezetőt előbb ingatlanügyei miatt marasztalta el („zsidó spekuláns”), utána a kártérítési tárgyalásokon játszott szerepét pécézte ki („pénzsó- vár zsidó”), végül az ÖVP/FPÖ kormány elleni politika bírálatát utasította vissza, rámutatva, hogy Muzicant „bevándorolt” Ausztriába, hogy azután külföldön áztassa el annak kormányát. „Mindehhez járul a vezérmotívum: a zsidó, az örök csirkefogó!” Megütközéssel nyugtázza Misik, hogy Schüssel kancellár hetek óta keményen vonakodik elhatárolni magát Haider antiszemita uszításaitól; mindösz- sze arra volt képes, hogy “farsangi tréfának” minősítse azokat. Haider retorikája nem felel meg az én stílusomnak - jelentette ki a kancellár, azt sugallva ezzel, hogy a verbális sorozatok voltaképpen indokoltak, még ha hangvételük helytelen is. „A logika jól ismert: antiszemitizmus az, amiről azt hittük, hogy már túljutottunk rajta (így érveltek a Waldheim-évek- ben), ám ha ismét ránk mereszti a pofáját, arról nem az antiszemiták tehetnek, hanem végső soron csakis maguk a zsidók” - állapítja meg a taz cikkírója. Utólag nézve jobb dolog nem is történhetett volna a német szövetségi igazságszolgáltatással, mint az, hogy Egon Krenz az Emberi Jogok Európai Bírósága elé cibálta: Strasbourg döntése nyomán ugyanis tiszta talárral állhat a világ elé - állapítja meg a Süddeutsche Zeitung. Tizenhét magas rangú európai bíró - köztük számos kelet-európai - első osztályú fölmentésben részesítette a német igazságszolgáltatást. Ennek értelmében szó sem lehet a „győztesek igazságosztásáról”, amelyre Krenz folyton hivatkozott. Az NDK múltjának büntetőjogi feldolgozása nagyon is megfelelt az emberi jogok szigorú európai normáinak. Strasbourg önnön fegyverével verte meg az NSZEP-rezsimet: bebizonyította, hogy a belnémet határon eldördült halálos lövések valójában a keletnémet jog szerint is büntetendők voltak - írta a liberális lap. tak. Miért tették? Talán maguk sem tudják. Ami még szomorúbb, hogy ez nem első ízben történik. Egyre jobban terjed a bűnözés, a vandalizmus, mert sokan összetévesztik a szabadságot a szabadossággal. Mécs Lászlóval kérdezzük: „Ki a betyár, ki a szent?... Ha mérték tönkrement, senki, semmi meg nem ment.”! Uram, Istenem, ments meg minket, mert ha ez így megy tovább, mi lesz velünk? Bartal Tamás Károly apát Jászó
