Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-23 / 69. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 23. KOMMENTÁR A hallgatag Petőfi TÓTH MIHÁLY Könnyű dolgunk lenne, ha azzal elintézhetőnek tekinthetnénk a szlo­vákiai magyarellenesség kérdését, hogy statisztikai adatokra hivat­kozva váltig ismételgetnénk, Petőfi kardjának menetrendszerű meg­kurtítása, a kisebbségi intézmények, iskolák falainak festékszóróval, idétlenkedő nacionalista jelmondatokkal való elrondítása a politikai primitívség megnyilvánulása. Az is a probléma elkenését jelenti, ha a belügyminiszter úgy ideologizálja meg a kérdést, hogy kijelenti, a tár­sadalmi feszültségek, tehát az életszínvonal romlása, a munkanélküli­ség egyre elviselhetetlenebbé válása az oka az idegengyűlölet, a naci­onalizmus térhódításának. Még csak néhány hónap telt el azóta, hogy kudarcot vallott a nyíltan idegengyűlölő pártok kezdeményezésére megtartott népszavazás. Ennek eredményét úgy is értelmezhetjük, hogy kiderült, Szlovákiában kisebbségben vannak azok, akik politikai ösztönzésre hajlandók lennének kezükbe kalapácsot venni, hogy le­törjék Petőfi márványkezét, és akik festékflakonból készek uszító jel­mondatokat fújni „magyar falakra”. A HZDS és az SNS kezdeménye­zésének kudarca éppen úgy tény, mint az, hogy a magukat politikai többségben tudó koalíciós szlovák pártok vezetői vagy csak félgőzzel, vagy annál is lanyhábban lépnek fel azokkal szemben, akik az ország lakosságának több mint egytizedét kitevő magyarság ellen uszítanak. Ez a tétlenség arra a rendszerváltás környéki zsarura emlékeztet, aki sem az egyik, sem a másik tábor javára vagy kárára nem volt hajlandó tüntetéseken komolyan közbelépni. Az némileg még érthető is, hogy a legalább féltucatnyi politikai stílusváltást megélt rendőrőrmester az „előre semmit sem lehet biztosan tudni” bölcsességhez igazodik. Poli­tikus esetében azonban életveszélyes az ilyen filozofálgatás, noha a politikai életbenmaradás lehetőségét villantja fel. Az idegengyűlölet­tel szembeni langyosságot elsősorban az motiválja, hogy átalakuló­ban van az ország politikai struktúrája, és ez az átalakulás távolról sem olyan, ahogy azt 1998 nyarán a koalíció vezetője körvonalazta, és ahogy a négyesfogat többi pártjának vezetői remélték. A hátrálás egyik jellemzője, hogy a nagypolitika fő tényezői közül úgyszólván senki sem mer annyi bátorságról tanúbizonyságot tenni, hogy nevén szólítaná az idegengyűlöletet. Még a buzgó keresztények is megfeled­keznek arról, hogy a langyosat kiköpi az Isten. Petőfi hallgat. Vajon mit szólna a szobor'romboláshoz Hviezdoslav, akinek szobra alig ezer lépésnyire áll Petőfiétől? Inkább most tapsolnék MALINÁK ISTVÁN Nagyon megtapsolták a küldöttek Dzurindát az MKP február 3-i du- naszerdahelyi kongresszusán. A kormányfő név szerint agyondicsért minden magyar minisztert, az embernek az volt az érzése, hogy a párt miniszteri klubjában ülőknél tökéletesebb teremtményeket nem hordott hátán a föld. És ezt még fokozni is tudta, amikor az MKP-t megbízható, a demokratikus értékek iránt elkötelezett politikai erőként méltatta. Már-már kínos is volt, meg az előzmények ismere­tében nagyon kilógott a lóláb: előttünk állt az alkotmánymódosítás. Azóta kiderült, hogy a magyarok nélkül is tud Dzurinda reformot csi­nálni. Azóta összerondították a Petőfi-szobrot, ablakokat vernek be utcakővel, nacionalista jelszavakat mázolnak magyar iskolák, főkon­zulátus falára. No, most kellene Dzurindának megszólalnia, hogy: szlovák polgártársaim, ezt azért mégse! Nem kellene bennünket ál­szent módon dicsérgetnie sem, a jópofáskodást is mellőzhetné, ele­gendő lenne, ha szigorúan a tényékhez tartaná magát. Ha megten­né, biz’ isten szívből megtapsolnám. Ilyen fellépést kívánna tőle a mi­nimális emberi és politikusi tisztesség. Ha lenne benne egy fikarcnyi. Mégiscsak ő a kormányfő, mégiscsak az egyik koalíciós partnerét je- lentgetik fel, akarják megszüntetni. És több százezer adófizető pol­gárt küldenek a Duna túloldalára. Nehéz eldönteni, hogy az utóbbi hetek politikai eseményei közül mi gerjesztette veszélyesebben a ma­gyarellenes hangulatot. A háromhetes ordenáré parlamenti vita, vagy a koalíciós partnerek sunyi magyarellenessége Komárom me­gye, vagy Esterházy János kapcsán? Ha egy romát - sajnálatos mó­don! - megvernek, az ügy, Dzurinda megszólal. Ha az ország hatszá­zezer polgárát gyalázzák, az nem ügy. De sebaj jönnek a választá­sok, lesz ez még rosszabb is, mondja a fő belügyér. Akinek pedig lép­nie kellene, hiszen azért fizetik - fizetjük. Tényleg komolyan hiszik ezek, hogy azért veszítenének szavazatokat, mert egyszer tisztessé­gesek lennének velünk szemben? Summa summarum: fogadjunk, hogy nem lesz miért megtapsolni Dzurindát. Ide márvisszalopó- dzott a meciarizmus - egyelőre Meciar nélkül. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla- kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com (TASR/EPA) Csak a szájára ne vegye az ország Az nyitrai egyetemen tudják, ebben a kormányciklusban már nem lesz magyar kar Halogatási szint Lassan két hónapja, hogy a kormány határozatot foga­dott el a leendő nyitrai ma­gyar kar anyagi támogatásá­ról, de egyelőre senki sem merné megjósolni, lesz-e az egészből valami. VRABEC MÁRIA Igaz, azt sem meri kimondani az illetékesek közül senki, hogy a karalapítás belátható időn belül finoman szólva nem reális, így hát jól bevált hazai szokás szerint különböző elemzések és kimuta­tások készülnek; legalább addig is telik az idő. Az egyetem vezetősége a kor­mányhatározattal kapcsolatban továbbra is kitart kétszavas állás- foglalása mellett, mely szerint az ajánlást „tudomásul vette”, de ami a konkrét lépéseket illeti, mind­össze annyira tellet a kisebbségi pedagógusképzés iránti elkötele­zettségéből, hogy minisztériumi kérésre kimutatást kezdett készí­teni a magyarul hallgatható sza­Különböző elemzések és kimutatások készül­nek, addig is telik az idő. kokra jelentkező diákokról. Egy másik kimutatáson a magyar szekció egyetemi tanácsa munkál­kodik, ők azokat a pedagógusokat veszik számba, akik hajlandóak lennének „átigazolni” a magyar karra és garantálnák az egyes sza­kokat. Bár az elmúlt években több koncepció is készült - és ki tudja, mennyi magyarországi alapítvá­nyoktól kapott pénz fogyott el a magyar pedagógusképzés jövőjé­nek biztosítása ürügyén -, úgy tűnik, mára egyik sem használha­tó, vagy minden érintett számára elfogadható, mert az akkreditáci- ós feltételeknek megfelelően újra ki kell dolgozni a leendő kar struktúráját is. És miközben az egyetemen belül mindenki adato­kat összegez és kimutatásokat ké­szít, országszerte folyik az alá­írásgyűjtés a magyar kar ellen, amelybe immár önkéntes grafo- mánok is bekapcsolódtak - a pos­tások nem győzik a rektori irodá­ba hordani a tiltakozó leveleket. Újabban már kanadai szlovákok is bekapcsolódtak a petíciós láncba, és az összegyűjtött ötvenezer au- togramm annyira fellelkesítette a kezdeményező Ján Kovarcíkot, hogy kijelentette, abba se hagyja, amíg az egyetem akadémiai taná­csa műsorra nem tűzi a kérdést. Arra pedig várhat, mert lehet, hogy messziről úgy tűnik, az okta­tási tárcától a Konstantin Egyetem legkisebb tanszékéig mindenhol lázas munka folyik a kar „szakmai megalapozása érdekében”, a való­ság azonban az, hogy mindenki jól tudja, ebben a kormányciklusban már semmi nem lesz a dologból, a következőben pedig még úgy sem, és csak azért foglalkoznak vele, hogy szó ne érje a ház elejét. Leginkább a rektort juttatta kelle­metlen helyzetbe a szóban forgó kormányhatározat, hiszen óvato­san ugyan, de maga is támogatja a magyar pedagógusképzés fej­lesztésének gondolatát, és lassan próbálja is felújítani azt, amit elődje szinte teljesen leépített, másrészt viszont, ha szeretné a következő rektorválasztások után is megőrizni pozícióját, az őt kö- rülvevők véleményét is figyelem­be kell vennie. A halogatás ezért neki felel meg a legjobban, elte­kintve attól, hogy a hiányos peda­gógusállomány, a jelentkező diá­kok nem túl nagy száma mind­mind az azonnali karalapítás el­len beszélnek, az erősen magyar- ellenes környezet pedig távlatilag is megkérdőjelezi azt, legalábbis ami Nyitrát illeti. Nem csoda, hogy maguk a diákok bizalmatlan távolságtartással szemlélik az Leginkább a rektort jut­tatta kellemetlen helyzet­be a kormányhatározat. előkészületeket, ők tudják a leg­jobban, mit és hogyan tanultak eddig is magyarul, mennyire gon­dolhatják komolyan a magyar pe- dagósképzés ügyét azok, akik még a saját gyermekeiket sem íratták magyar iskolába, és egyál­talán milyen művelődési és szóra­kozási lehetőségeik vannak Nyit- rán azonkívül, hogy heti rendsze­rességgel megnézhetik a magya­rok ellen tüntető HZDS- és SNS- aktivistákat. Az ígéretek szerint a magyar szekció egyetemi tanácsa és az egyetem vezetősége is március végére készül el saját kimutatásá­val, utána újabb egyeztető tár­gyalások következnek, majd itt a vizsgaidőszak és a nyári szünet. Szeptembertől pedig már kezde­tét veszi a 2002-es parlamenti vá­lasztások előtti visszaszámlálás, és az egyetem vezetősége nyu­godtan elmélyülhet a szakmai kérdésekben, mert a koalíciónak kisebb gondja is nagyobb lesz an­nál, hogy a magyar kar alapítását szorgalmazza. TALLÓZÓ MAI BLIKK Elismerte a Vatikán, hogy világ­szerte tombol az egyházi szex. Apácákat erőszakoltak meg, majd abortuszra kényszerítették őket katolikus papok és püspökök, is­merte el tegnap a La Repubblica nevű lapnak Joaquin Navarro- Valls, a Vatikán szóvivője. El­mondta, összesen 23 országban történtek ilyen esetek, köztük az Egyesült Államokban, Brazíliá­ban, Olaszországban és Indiában. Ám a legtöbb terhes apácát Afri­kában találták. Az egyházi szex­botrányt Maura O’Donohue orvos és apáca robbantotta ki még 1995-ben, amikor jelentést készí­tett a papok, misszionáriusok és püspökök pajzánkodásairól. Leje­gyezte azt, hogy hány apácát erőszakoltak meg, és említést tett a titkos abortuszokról is. A jelen­tést aztán odaadta a Vatikán egyik bíborosának, de azóta sem­mit sem tettek az ügyben a Szent­szék illetékesei. A La Repubblica nevű lap riporterének azonban si­került leleplezni a szexéhes papo­kat: Navarro-Valls szóvivő beval­lotta, 23 országban zaklatták az apácákat, Afrikában rendezték a legtöbb szexpartit. Persze először meggyőződtek arról, hogy a lá­nyok nem HIV-fertőzöttek. PRAVDA A Szlovák Televízó helyzetéről nyilatkozott a Cseh Televízió volt igazgatója. Szerinte botrányosan kevés a szlovák közszolgálati adó­ra fordított keret, összehasonlí­tásként a Markíza kereskedelmi adót említette, amely 1,2 milliárd koronás éves költségvetéssel dol­gozik. Az STV ennek kétszeresét érdemelné, tehát legalább 2,5-3 milliárdot. Ugyanakkor a kon­cessziókkal kapcsolatban megje­gyezte, a kisebb államokban tör­vényszerűen magasabb az előfi­zetői illeték. PRÁVO A Selmecbánya 91 kezdeménye­zéshez való csatlakozását tegnap jelentette be Szlovákia lengyelor­szági nagykövete, írja a cseh na­pilap. Magda Vásáryová szerint is meg kell büntetni a kassai vasmű volt vezetőjét egy műemlék jelle­gű Selmecbányái ház megrongá­lása miatt. Alexander Rezes úszó­medencét építtetett a barokk épületbe, s ezzel jóvátehetetlen kárt okozott. MAGYAR NEMZET Jelentősen csökken Magyaror­szág munkaképes korú lakossága, ötven év múlva ez a mai létszám mintegy háromnegyedére apad, derül ki demográfiai előrejelzé­sekből. A határon túli magyarok­ról szóló törvényben biztosított munkavállalás azonban részben megoldhatja a munkaerőhiányt, vélekedett Szabó Tibor elnök. Ha bevándorlási többletet és tovább emelkedő élettartamokat feltéte­lezünk, az alacsony termékenység 2050-ig folyamatosan negatív szaporodást produkál. A fogyás éves mértéke különböző változa­toktól függően éves változatban 40-45 ezer fő körül várható, egyes forgatókönyvek alapján ez lecsök­kenhet 20 000-re, más előrejelzé­sek szerint viszont akár 70 000 fős szinthez is közelíthet. VISSZHANG Talán mégsem nagybetűs ÉLET Az Új Szó március 22-i számában megjelent olvasói levél utolsó so­rai szinte megdöbbentettek. Annál is inkább, mert szerzőjét szem­élyesen is ismerem. Én harmincé­ves vagyok, szintén vegyészmér­nök, és az említett egyetem bio­technológiai tanszékén vagyok ok­tató. Az sajnos tény, hogy egyete­mek elvégzése után a gyakorlattal nem rendelkező, friss diplomások­nak gondot okoz az elhelyezke­dés. A munkahelyek többsége a fi­úktól a letöltött katonai szolgála­tot is elvárja, a lányok esetében pedig ott van a nagy kérdés, a jö^ vendőbeli anyaszerep. Ennek el­lenére a rövid idő alatt, amit az említett tanszéken töltöttem, ki­mondottan jók a tapasztalataim a diákok elhelyezkedése terén. Vég­zőseink többsége szakmájában tu­dott elhelyezkedni, és többnyire meg vannak elégedve munkahe­lyükkel. A munkáltatók többsége szintén értékelni tudja a friss dip­lomások felkészültségét. Ismeret­ségi körömben vannak olyanok is, akik külföldön találtak munkahe­lyet maguknak, és ami nagyon fontos, a szakmájukban. Ami pe­dig az említett levél befejezését il­leti, ahol jó tanácsként a levél író­jától azt olvashatjuk, hogy „Ha te­hetik, ne járjanak egyetemre, sőt még gimnáziumba se, és ha lehet, meg se szülessenek” - hát ez na­gyon szomorú egy 26 éves lánytól, és felelőtlenség kijelenteni ezt ab­ban az időben, amikor az egyete­mijelentkezőlapokat töltik lti az érettségizők. Az én tanácsom az, tanulni még mindig megéri, még akkor is, ha a kezdetek a nagy­betűs ÉLET-ben nehezek. Dr. Dömény Zoltán vegyészmérnök Nagymegyer Tisztelt Házi Gyöngyi! Tegnapi számunkban megjelent olvasói levele sokakat jelentősen felkavart. Többen jelentkeztek szerkesztőségünkben, hogy ad­juk meg címét vagy telefonszá­mát, mert szívesen segítenének Önnek. Ezért kérjük, minél gyor­sabban küldje el szerkesztősé­günkbe a kért adatokat, vagy je­lentkezzen a 07/58238 318-as, vagy a 07/58238 319-es telefon­számokon, hogy mi is segíthes­sünk. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents