Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-21 / 67. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 21. KOMMENTÁR A csodafegyver: bicikli BUCHLOVICS PÉTER Úgy tűnik, a kormány a NATO-csatlakozás ügyében épp olyan alibista, kapkodó politikát űz, mint a reformok terén. Hogy a haderő­reform érdekében eddig szinte a kisujjunkat se mozdítottuk, az a poli­tika iránt még érdeklődők számára legkésőbb akkor vált vüágossá, amikor Kanis miniszter végre szedte a sátorfáját, és elhúzott Skandi­náv lottót játszani. Legkorábban viszont a Katrim-Stella-ügy, a Devín Bank és az SDL közti összefonódások, a gyanús MiG-vásárlások botrá­nya idején. Joggal gondoltuk: ahelyett, hogy a hadsereg korszerűbbé, rugalmasabbá tételével foglalkoznának, úgy viselkednek, mint egy pénzéhes kofa a placcon, aki nagy tételben árulja és veszi az öreg bóv­lit (értsd: haditechnika, fegyverrendszerek), csakhogy megtömje a sa­ját és a párttársai zsebét. Érthető, hogy a Kanis-vezetés alatt eszük ágában sem volt gyorsítani a szerkezetváltást, hisz csak a konjunktu­rális aranybányát látták, meg a nagy üzlet csáberejét „a tárca a mi tra­fikunk” lógóval. Ideje teljesíteni és betartani a NATO-nak tett ígérete­ket, hangzott el januárban Dzurinda kormányfő és Stank hadügymi­niszter szájából az ukáz, nosza, sebtében alakítottak is egy trojkát (miniszterelnök, hadügyminiszter, külügyminiszter), bepótolandó az elmulasztottakat. Ám, mintha már késő lenne, maguk sem hiszik, hogy a választásokig, de legkésőbb a jövő őszi prágai NATO-konferen- ciáig sikerül rendbe tenni a súlyos pénzhiánnyal küszködő, létszám­ban még mindig túldimenzionált, irányítási rendszerében és felsze­reltségében elavult ármádia ügyeit. És rettegnek a kudarctól: elég, ha csak Dzurinda biciklis NATO-kampányötietét említjük, netán Schuster prágai látogatását Havelnél (apró szépséghiba, hogy a cseh hadsereg is csak a negyedét teljesítette a csatlakozási feltételeknek), vagy a vezérkari főnök azon rendelkezését, mely szerint az ötvenezer korona feletti átlagjövedelmű tartalékosokat nem hívják be hadgya­korlatra (nehogy a hadseregek kongó kasszájából kelljen megtérítem a kieső munkanapok díját). És itt van a választások előrehozása körüli hacacáré: majd a NATO inkább elhiszi, hogy dolgozunk, ha még jövő júniusban szavazunk, és az új kormány ismét azt bizonygatja, na- gyon-nagyon szeretnénk a kollektív biztonságot és a profi hadsereget. Arról nem szólva, hogy a HZDS-t és az SNS-t szólítjuk meg a katonai integrálódás érdekében, kifelé bizonygatva a nagy nemzeti egységet NATO-ügyben. Ez az igazi populizmus. Fico meg nyugodtan ingázhat Brüsszel és Moszkva között. Neki ez valóban „nemzetállami érdek”. Az én statisztikám PÁKOZDI GERTRÚD Szaporodnak a makrogazdasági mutatók javulásáról szóló hírek. A statisztikai hivatal jelentése szerint tavaly mérsékelten gyorsult a bruttó hazai termék növekedése, és megállt a reálkeresetek csökkené­se. Sőt miután a statisztikusok e mutatót „megtisztították” a közhasz­nú munkákra fordított pénzek torzító hatásától, 0,4 százalékos reál­kereset-növekedésről beszélnek. Kár, hogy a javulást kevesen érzik. Az átlagjövedelemből élők kételkedve fogadják a makrogazdasági mutatók javulásáról, vagy az átlagkeresetek növekedéséről szóló híre­ket. Annak hisznek, ami a pénztárcájukban van, illetve marad, miu­tán rendezik a havi kiadásokat. Az átlagkeresetekből és -jövedelemből élők zömének, főképp a munkanélküli-segélyből élőknek semmit sem jelentenek a gazdaság lassan meginduló felemelkedéséről szóló ada­tok. Különösen a munkanélküliek borúlátása érthető, hiszen e kor­mány alatt aligha élik meg sorsuk jobbrafordulását. Még akkor sem, ha a makrogazdasági mutatók javulása valóban a gazdasági felemel­kedést hosszabb távra előrevetítő változás lesz, tehát a gazdasági helyzet érezhető stabilizálódásának köszönhetően az eddiginél na­gyobb méretekben, munkahelyteremtő szándékkal telepszik le Szlo­vákiában a külföldi tőke. Amíg ez nem következik be, addig csak hit kérdése, hogy a választók zöme mely kormány vagy párt gazdaságpo­litikáját tartja üdvözítőnek. Félő, ha a szűk másfél év múlva esedékes választásokig továbbra is csak nyomelemekben mutatkoznak meg az átlagjövedelemből élők pénztárcáján a gazdasági javulás jelei, kísér­tetiesen megismédődhet az 1998-as évi választási képlet: az kap több szavazatot, aki többet ígér. Hacsak a Dzurinda-kormánynak nem sike­rül meggyőznie a választópolgárokat, hogy nem légvárakra épít, hogy az általa megvalósított privatizációból pénzt és sok-sok új munkahe­lyet is lát az ország, miközben az előző kormány kegyeiből gyárakhoz jutottak még az alacsonyra szabott vételárat sem törlesztették minden esetben. Tehették, hiszen a számukra kedvező fizetési feltételeket jo­gerős szerződések rögzítik. Ilyen viszonyok között nem csoda, hogy mindenkinek megvan a maga statisztikája. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Bocsáss meg, Hófehérke, de a nyugdíjunkból nem futja az üvegkoporsódra (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az Emberi Jogok Nemzeti Köz­pontja, melynek az az alapvető feladata, hogy az emberi jogok védelmét támogassa, már több éve nem mutat semmiféle aktivi­tást. Az évi 5 millió koronás álla­mi támogatással gazdálkodó in­tézmény vezetőségét azonban a jelenlegi törvények szerint nem lehet leváltani. A felügyelőbizott­ság tagjait az igazgató nevezi ki, aki 1994 óta folyamatosan Ond- rej Srebala. A felügyelőbizottság elnöke Marta Aibeková, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom tagja. Ezen a helyzeten csak úgy lehetne változtatni, ha mó­dosítanák az intézményről szóló törvényt, melyet nemcsak az igazságügy-minisztérium és Csá- ky Pál miniszterelnök-helyettes, hanem több civil szervezet is sür­get. Srebala úgy véli, ha módosí­tanák a törvényt, ezzel megtá­madnák az intézmény független­ségét. Szerinte ha elfogadnák a módosítást, Szlovákia megszegné azt a szerződést, melyet az ENSZ- szel kötött, amikor hét évvel ez­előtt megalapították az Emberi Jogok Nemzeti Központját. Koszovóban és Boszniában is csak azért van pillanatnyilag nyugalom, mert ott állomásoznak a nemzetközi csapatok Régi-új puskaporos hordó Macedóniát mindeddig elke­rülték a balkáni háborúk, s most pár nap alatt a térség nemzetközi eszkalációval is fenyegető puskaporos hor­dójává vált. A kulcsszó újfent az albánkérdés, amelyről is­mét kiderült, nem lehet a szőnyeg alá söpörni. MALINÁK ISTVÁN A NATO csapaterősítéseket hajt végre a koszovói-macedón határ koszovói oldalán - megakadályo­zandó a koszovói albán gerillák átszivárgását Macedóniába -, a KFOR macedón területre nem léphet, nincs rá felhatalmazása. Fel kell tenni a kérdést: csak a Ko- szovóból vagy a dél-szerbiai Pre- sevóból beszivárgott szélsőséges albán fegyveresek miatt éle­ződött ki most a helyzet, vagy pe­dig más is van a háttérben? A vá­lasz: is-is. Természetesen az al­bán nacionalizmus is szerepet játszik, de azért a balkáni béke szigetének tartott Macedóniában is fortyogtak az indulatok. A két­milliós ország etnikailag sok­színű, élnek itt macedónok, albá­nok, törökök, romák, szerbek, bosnyákok és bolgárok. Az albá­nok a hivatalos statisztika szerint a lakosság egynegyedét, az albá­nok szerint egyharmadát teszik ki, s a nyugati elemzők is mind gyakrabban ez utóbbi adatot használják. A macedóniai albá­nok már 1992-ben népszavazást tartottak az autonómiáról, ki is kiáltották autonóm köztársas­águkat, de ezt seki sem ismerte el. 1994-ben a macedón parla­Szkopje nem ismeri el államalkotó nemzet­nek az albánokat. ment nem volt hajlandó hivatalos nyelvként elismerni az albánt, s bár jelenleg a legnagyobb mace­dóniai albán párt is tagja a kor­mánynak, a macedón többség mindmáig nem ismeri el államal­kotó nemzetnek az albánokat. 1995-ben az albánok Tetovóban (a nemrég kirobbant harcok egyik központja) létrehozták egyetemüket, amelyet azonban Szkopje nem ismert el. Annyi előrelépés történt, hogy folya­matban van az egyetem legalizá­lása és finanszírozásának megol­dása, feltehetően uniós pén­zekből. Ibrahim Rugóvá, a koszo­vói albánok mérsékelt szárnyá­nak vezetője úgy látja, a fegyve­res konfliktust gerjesztette az is, hogy a macedón kormány nemré­giben határmegállapodást kötött Jugoszláviával. Rugóvá szerint Macedóniának nem Belgráddal kellett volna egyezkedni a 260 km-es határszakaszról, hanem Koszovóval. Ezt a határmegáll­apodást sem a koszovói, sem a macedóniai albánok nem ismerik el, mondván, az alku a fejük fö­lött köttetett. Pillanatnyilag a macedóniai albánok politikai kö­veteléseinek lényege az alkot­mány módosítása, föderatív be­rendezkedés, amelynek kereté­ben a kisebbségek nagyobb jogo­kat kapnának. Ugyanakkor ta­gadják, hogy az a kitételük, hogy az alkotmánymódosításba bele kellene foglalni a kiválásról tar­tandó népszavazás lehetőségét is, a Koszovóval való egyesülést célozná. Természetesen ezt senki sem hiszi el nekik. Nemcsak belső, hanem külső té­nyezők is ösztönzik a macedóniai albánokat. Kétségkívül vannak kapcsolataik a dél-szerbiai, ma­gát Presevo, Medvedja és Bujano­vac Felszabadítási Hadseregének (UCPMB) nevezett fegyveres szervezettel, csakúgy mint a ko­szovói szélsőségeseivel. Elsősor­ban Hashim Thaqi Koszovói De­mokratikus Pártjával. Thaqi ve­zette a korábbi Koszovói Felsza­badítási Hadsereget, az UCK-t, amelyet a békeerők állítólag fe­loszlattak és lefegyvereztek, de a tények nem ezt bizonyítják, pon­tosabban azt, hogy ez nem telje­Nem lehet a népeket saját akaratuk ellenére boldoggá tenni. sen sikerült. A koszovói albán szélsőségesek a tavalyi koszovói helyhatósági választásokon vere­séget szenvedtek, s pozícióik javí­tása miatt is érdekük a feszültség szítása a macedóniai albánok kö­rében. Miért kell tartani a konfliktus ki- szélesedésétől? Egyre növekszik a feszültség a macedóniai albá­nok és a fegyveres támadások mi­att feldühödött macedón többség között. A Jugoszlávia elleni bombázások idején a NATO a koszovói albáno­kat szövetségesének tekintette, s ezek nehezen nyelik le, hogy most hirtelen ellenségek lettek. Bármikor harcok törhetnek ki az albánok és a békefenntartók kö­zött is. Az albánok egyébként is sértődöttek, amiért a belgrádi rendszerváltás után a Nyugat egyből a keblére ölelte Kostuni- cáékat, s a politikai rendezést il­letően egyértelműen a jugoszláv érdekek állnak hozzá közelebb. Valami baj van a nyugati recep­tekkel, hiszen pl. Koszovóban és Boszniában is csak azért van pil­lanatnyilag nyugalom, mert ott állomásoznak a nemzetközi csa­patok. De meddig lehet őket ott tartani? Figyelemre méltóak az egyik francia elemző szavai, aki szerint tudomásul kellene végre venni, hogy nem lehet a népeket saját akaratuk ellenére boldoggá tenni. Koszovó északnyugati, északi és keleti határa - szinte félkörívben - azért van vastag szürkével kihúzva, mert ez jelöli a szerb-koszovói határ mentén létrehozott, 5 km széles biztonsági zónát. A kelet-koszovói határvonal túloldalán, tehát lent, Dél-Szerbiában van Presevo. Itt, a Presevo-völgy térségében él a 60-70 ezres albán kö­zösség, fegyveres ereje, az UCPMB harcol azért, hogy e területet csatolják az albánok lakta Koszovóhoz. A biztonsági övezetnek ebbe a részébe (a kinagyított kisebb térképen: Presevo, Noraca, Trnava, Miratovac, Lo- jane) engedte vissza a NATO a szerb hadsereg és rendőrség egységeit. Megfigyelhető, hogy a macedón-dél- szerbiai, valamint a macedón-koszovói határszakaszt vékony vonal jelöli. Nos ez utóbbit szeretné Macedónia „megvastagítani", vagyis azt, hogy nemzetközi erőket telepítsenek oda. A NATO egyelőre a koszovói oldalon hajtott végre csapaterősítést. Az utóbbi napokban Tanusevciben és a tőle mintegy 40 km-re lévő Tetovóban zajlottak a leghevesebb összecsapások az albán gerillák és a macedón hadsereg között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents