Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-20 / 66. szám, kedd

Riport ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 20. Egykori csallóközi munkanélküliekről a Philips 1997-ben alapított győri gyárában és a Dunaszerdahelyi Járási Munkahivatalban A hajnalok és éjszakák futószalagjai mellett Kezdetben a bizalmatlanság és a titokzatoskodás érthe­tetlen volt a számomra. Mire aztán hetek alatt a mozaik egy-egy nagyobb darabja a helyére került, megértettem: az érintettek óvatoskodását. Leginkább a félteértésektől tartanak. DUSZA ISTVÁN Nem az első volt, aki inkább a hallgatást választotta:- Mindig vannak átszervezések, ha gyártási programot vált a cég. Olyankor néhányan fölöslegessé válnak. Mindig a legmesszebbről ingázókat érinti ez, azzal az indok­kal, hogyha újra szükség lesz rájuk, majd értesítik őket. Jobb, ha nem nyilatkozom. Elégedett vagyok, s ezzel maga is megelégedhet. Rám mosolyog, és a buszmegálló­ban már várakozó munkatársai felé indul. Igazat adok neki, el­végre a hírek is elentmondásosak, s azok voltak tavaly karácsony tá­ján is, amikor a Philips megszün­tette a számítógép-komponensek gyártását a piac telítettsége miatt. Mondják: gyártanak majd mást. A faluban a szarvasmarhatelepen dolgozók sem kelnek korábban, mint ők. Van, aki fél négykor. Nem véletlenül. Mire az autóbusz megérkezik a medvei határátkelő- helyre, bebarangolják a fél Csalló­közt. A legtávolabbi faluból na­ponta négy órát utaznak Ez így van mind a három műszakban. Oda és vissza. Nyolcszázuknak biztos pont az életükben ez a munkahely. A névtelenség garan­tálása sem oldotta meg a nyelvü­ket, ami manapság már egyálta­lán nem furcsa. Magyarázható munkaszerződésbe foglalt kötele­zettségekkel, egyéni megfontolá­sokkal, de még az eltökélt hallga­tási fogadalommal is. * * * Három alapvető terméket gyárt a győri Philips Components Kft., ahol a hatalmas szériák, a vi­szonylag olcsó munkaerő és az évtizedes tapasztalatokra alapo­zott betanítási modell az elismert minőségen felül a gazdaságossá­got is jelentik. Autórádiókba sze­relhető magnó- és CD-lejátszó- mechanikákat, számítógépekben használatos újraírható CD-meg- hajtókat, valamint audio-video CD-lejátszók optikai lézeríró- és leolvasófejeket gyártanak. Czetti Alexandra, a cég Public Re­lations vezetője:- 1997-ben alapították a céget, s akkor azt gondolták, hogy mintegy ezer-ezeregyszáz főt foglalkoztat­nak majd. Annyira sok lett a meg­rendelés, hogy bővíteni kellett a létszámot, amivel szinte kimerítet­tük a Győr környékén létező mun­kaerőforrásokat. Magyarországon is ötven-hatvan kilométeres kör­zetből hozzuk a munkavállalók Sikertörténet-e ez a mun- kaerő-ingáztatás Csalló­köz és Győr között? nagy részét. Akkor jött az az ötlet, hogy mivel régebben is létezett Magyarország és Szlovákia között a munkaerő-ingáztatás, ezért munkavállalási engedélyeket kér­tünk a munkaügyi központban. Ennek olyan előnye is lett, hogy igényeink szerint ók már előre el­végeztették a Philips-tesztet is, így szinte kivétel nélkül megfelelő em­bereket közvetítettek ki hozzánk.- Milyen ez a teszt?- Egy saját összeállítású teszt, amelynek a megoldása kb. három órát vesz igénybe. A fizikai dolgo­zóknál ezzel vizsgáljuk a kéz­ügyességet, logikai feladatokatat adunk fel, apró alkatrészek felis­merési képességét vizsgáljuk, stb. Amikor aztán fokozódott a mun­kaerőigény, az elképzelt együtt­működés országok közötti egyez­ményes kereteit is megteremtet­ték. Kezdetben négyszáz főről született megállapodás országos méretben, ezt a kvótát mi teljes egészében megszereztük.- Minden szlovákiai jelentkezőt felvettek?- A hölgyeknek ugyanúgy meg kellett oldaniuk a tesztet, mint az ittenieknek, tehát a jelentkezők száma kissé több volt, mint amennyit alkalmazni tudtunk. Nyolcvan és kilencven százalék körül volt azoknak az aránya, akik megoldották a feladatokat. Időközben a négyszáz fő nyolc­százra emelkedett, s valószínű, hogy ez a szám a közeljövőben emelkedni fog. Azokat a dolgozó­kat, akik távolabbról járnak ide, a cég által bérelt autóbuszokon szállítjuk Győrbe. * * * Sikertörténet-e ez a munkaerő-in­gáztatás Csallóköz és Győr kö­zött? Ennek eldöntéséhez néhány tényszerűség, ami a hallgatás, az egyéni megfontolásokból megke­rült kérdésekre is választ- ad: A csallóközieknek nagyon jó a munkamoráljuk. Lelkesek, ugyan­akkor fegyelmezettek is. Közöttük Egy-egy begyakorolt mozdulat és szakadatlan figyelem nak, hiszen a munkaadójuk még a közlekedésüket is fizeti azzal, hogy szinte a házuktól a gyárig szállíttatja őket. Szlovákiában hi­ába beszélnek a munkaerő-mobi­litásról, ha az ingázók a munka­bérük egy jelentős részét a közle­kedésre költik. így szinte csak azért dolgoznak, hogy fenntart­sák munkájukat, és eljussanak a munkehelyeikre. Akkor már ter­mészetesebbnek látják, hogy nem vállalnak munkát, s megpróbálják az éveket valahogyan eltölteni. * * * Három műszakban dolgozni, s helytállni sokak szerint megszo­kás és alkat kérdése. A pihenés és a munka ritmusa időszakonként változik, a szabadidőből is áldozni kell az utazásra. Mégis, a nagy többség kitart, marad a Philipsnél. Elhanyagolható azok száma, akik ismét munkanélküli nyilvántar­tásba vétetik magukat. Bár erről a munkáltatók és a munkahivatalok - miután a dolog nem rájuk tarto­zik - nem beszélnek, a Győrben sokkal kevesebb a beteg, a hiány­zó, ami azzal is magyarázható, hogy nekik fontos ez a munka. Há­rom műszakban dolgozva a győri­ek és a csallóköziek bérei között semmilyen különbség nincs. Eddig semmilyen értelemben nem került felszínre, hogy a munkahelyre messzebbről utazók teljesítmé­nyén, munkájának minőségén meglátszana a korai kelés, vagy a rövidebb időtartamú pihenés. A fluktuáció nagyon kicsi a cégnél, s azokat, akik elhagyják a győri Philipset, külön-külön megkérde­zik a döntésük indokairól. Leg­többször azt jelölik meg, hogy csa­ládi gondjaik vannak, családtagok betegsége esetén nem tudnak azonnal hazamenni. Mindezen hátrányok mellett is a csallóköziek kitartóan vállalják az utazás fá­radtságát. Nekik nagy szükségük van a munkehelyre, a biztos kere­setre. Győrben és környékén amúgy is összehasonlíthatatlan a helyzet az otthonival: a munka­erőpiacon kereslet van, míg a Csal­lóközben túlkínálatot teremtett a nagyarányú munkanélküliség. * * * Rozman Richárd a győri Philips Components Kft.-nél a menedzs­mentfejlesztéssel foglalkozik:- Kölcsönösen elégedettek va­gyunk egymással, máskülönben aíigha sikerült volna ezt a kvóta- rendszert feltölteni. Ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a magyarországiak, s az itt megszer­zett biztosítási jogok ugyanazokat a lehetőségeket adják meg a szá­mukra. Ez szabályozva van a két ország között, s ennek megfelelő­en otthon is és itt is részesülnek a szociális és egészségbiztosítási el­látásban. Forintban veszik fel a bé­rüket, amely a három hónapig tar­tó próbaidő után emelkedik. A bér több részből tevődik össze. Az alapbérhez jön a teljesítményrész és a műszakpótlékok, amelyek ma­gasabbak, mint amit a munkatör­vénykönyv előír. Délutánra 25, éj­szakára 50 százalékot kapnak. Az alapbérük öt százalékát havonta vagy negyedévente a vezetőjük bonuszként osztja ki a dolgozók nagykabátját, mert a cég portáján nem volt ruhafogas. Pedig vannak olyan zsebei, amelyben nem egy, de két-három ketyerét is ki tudna hozni, ha nagyon akarná. Apropó, toalett! Ha jól emlékszem, még zene is szólt a pazar felszereltsé- gű „teremben”, ami ebben a mű­fajban is Philips-minőség. * * *- Tavaly év végén három száza­lékkal csökkent a munkanélküli­ség a Dunaszerdahelyi Járásban - mondja Varga Tibor, a Járási Munkahivatal igazgatóhelyettese.- Jelenleg 17,5 százalék, tehát ab­szolút számban 9 300 munkanél­külit regisztrálunk. A korábbi évekhez képest beállt csökkenés elsősorban annak volt köszönhe­tő, hogy lehetőségünk volt a Győr-Sopron-Moson megyei ré­gióval együttműködve enyhíteni a foglalkoztatási gondokon. Az ott dolgozó 800 főből 650 a között. Lehetőség van orvosi vizs­gálatokra, s juttatásaink között szerepelnek az alkalomhoz kötött ajándékozások. Egyebek között dí­jazzuk azt is, ha valaki nem bete­geskedik sokat. Arról sem feled­keztünk meg, hogy jutalmazzuk, ha valaki több új dolgozót tobor­zott, amivel könnyített a cég hely­zetén. Ez a mai világban kiemelke­dőnek számít, hiszen számtalan olyan esetről tudunk, amikor ép­pen a dolgozóikat nem becsülik meg a cégek. Ehhez néhány szubjektív benyo­más mindarról, amit a szem is lát, az újságíró meg tapasztalhat a győri Philipsben. Szigorú cerberusok állják útját a vendégnek, s amíg nem tesz írás­beli vallomást mindarról, ami műszaki berendezésekben az övé, a munkáját segíti vagy munkaesz­köze, ne is álmodjon arról, hogy valakivel is találkozhat. Mindezek után kimondottan szerencsének tartottam, hogy hordozható szá­mítógépem nem volt. Abba ugyanis - szerintük, elvégre az elektronika nagymenői - a riport- készítés szünetében a toaletten bizonyára bele tudnék „buherál- ni” egy CD-ROM-meghajtót. Kár, hogy mindeközben a vendég kénytelen a kezében gyűrögetni Olykor a futószalag is megáll, s a várakozásban eseményt jelent a fotó­zás (A szerző felvételei) Elektronikával gyártanak elektronikát, itt nem kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás Dunaszerdahelyi Járásból ingá­zik. Előnyös ez a helyzetünk, mert az emberek ingázhatnak is, s az autóbuszt az alkalmazó cég fi­zeti. Vannak olyan munkahelyek is, ahová hetente ingáznak. Ilye­nek vannak Tatabányán és Mo­sonmagyaróváron. Más értelem­januárban ismét növe­kedett a munkanélkü­liek száma. ben, de segített nekünk a köz­hasznú munka, amit 1100-an vé­geztek. Ez azonban befejéződött, így januárban ismét növekedett a munkanélküliek száma. Szá­munkra ezért is fontos a magyar- országi foglakoztatás, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenható megoldás. Szeretnénk, ha a ma­gas munkanélküliséget regisztrá­ló régiónkban tartósabb megoldá­sokat is találna a munkaügyi tár­ca. Aligha megfelelő az a szemlé­let, amely szerint valahol Po­zsonyban és környékén képzelik el a tervbe vett három ipari park létesítését. Mivel a munkaerőért Szlovákiában még sokáig alacso­nyabb bért fognak fizetni, mint mondjuk Magyarországon, s nem éri majd meg ingázni a nagyobb munkanélküliséggel küzdő régi­ókból oda, ahol már most is telí­tett a munkaerőpiac. Ezt a tényt nem veszik figyelembe akkor sem, amikor csallóközi asszonyo­kat, lányokat szeretnének alkal­mazni a pozsonyi óriásáruházak­ban igencsak alacsony bérekért, három műszakban, mindenfajta éjszakai vagy hajnali közlekedés biztosítása nélkül. A győri cégek­nél a dolgozók sokkal jobban jár­dolgozók bérük nagyobb hánya­dát is ott költik el, mert a nagy be­vásárlóközpontokban, mamutüz­letekben általánosságban alacso­nyabbak az élelmiszerek és iparcikek árai, mint idehaza. Ha minden ennyire szép és jó, való­jában felmerül a kérdés, hogy mi­ért nem települnek ezek a cégek a Csallóköz közepére. Nem is szólva arról, hogy egy elég jelentős mű­szaki képzettséggel és munkakul­túrával élő tömeg került a napok­ban utcára, például a komáromi hajógyárból. Olyan emberek, akik­nek szakismerete valószínűleg igen hamar a felfejlődőben lévő tatabá­nyai vagy a más, most is munka­erőhiányt mutató székesfehérvári és győri multinacionális cégek gyá­raiban kamatozik majd. Szinte biz­tosra vehető, hogy a készülőben lé­vő magyar nemzetpolgári vagy másnéven státusztörvény nyomán ezrek vállalnak majd munkát ezek­ben a városokban. Annál is inkább, hogy ezeknek a multinacionális vi­lágcégeknek olcsóbb a munkaerőt odaszállítani, mintha egy megfele­lő infrastruktúrával nem rendelke­ző, elavult utakon elérhető szlová­kiai régióban zöldmezős beruházá­sokat kellene elindítaniuk. Hajnali autóbuszok indulnak, s éjszakai járatok érkeznek. Rajtuk az önmaguknak és családjulőiak jobb és szebb jövőt álmodok. Ki-ki vélt lehetőségeihez képest szabja kicsire vagy nagyra az álmát. Az a másfél-két év, amit bizonytalan­ságban, munkanélküli segélyen tengődve töltöttek, talán örökre a múlté. Arról, ami a futószalagok mellett naponta történik éppen ezért nem akarnak beszélni. A riport az Irodalmi Alap támo­gatásával készült.

Next

/
Thumbnails
Contents