Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-20 / 66. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 20. KOMMENTÁR Ronda, de szlovák MOLNÁR IVÁN Nacionalizmus. Vírusos járvány. Mindkettő gyorsan terjed, és mindkettőnek rengeteg formája van. Némelyik gyorsan pusztít, és rövid idő alatt hatalmas károkat képes okozni, és van olyan, amelynek ugyan hosszú a lappangási ideje, ám annál többeket képes megfertőzni. Kezdetben észre sem vesszük, hogy mi is elkaptuk, később már csak nagyon nehezen szabadulhatunk meg tőle. A hazai vállalatok, szakmai kamarák, termelők az összes létező tömegtájékoztatási eszközön keresztül azt próbálják velünk elhitetni, hogy megéri szlovák termékeket vásárolni. Közben korántsem arra hivatkoznak, hogy a szlovák terméket a minőségéért, netán áráért lenne érdemes megvenni. Egyedüli érvük, hogy a terméket Szlovákiában szlovák munkások gyártották, megvételükkel a hazai foglalkoztatottság fenntartását támogatjuk. És a szlovák lakosság egy jelentős része természetesen hisz a mesékben, hajlamos elhinni, hogyha hazai terméket vásárol, akkor a Meciar-érában fillérekért privatizált vállalatok dilettáns tulajdonosai nem teszik tönkre a rájuk bízott cégeket. Álmaikban minden egyes szlovák mosópor vagy joghurt megvételével munkahelyek ezreit teremtik. A fogyasztói nacionalizmus árulónak tekint mindenkit, aki a jobb minőségű és olcsóbb külföldi terméket választja a hazai, drágább és rosszabb minőségű helyett. Elfelejtik azonban, hogy a fogyasztói nacionalizmus csak nekünk szól, csak nekünk kell jó hazafiaknak lennünk ahhoz, hogy a versenyképtelen vállalatok továbbra is drágán tudják eladni süány termékeiket. Minél többen hiszik el a fogyasztói nacionalizmus foglalkoztatottságról szóló meséit, a konkurenciaképtelen vállalatok tulajdonosai annál nyugodtabban dőlhetnek hátra karosszékükben, arra gondolva, hogy a hazai fogyasztóknak köszönhetően újabb milliókkal tömhetik meg feneketlen zsebüket. Ha pedig úgy gondolják, hogy az elbocsátások további hasznot hozhatnak, altkor lelkiismeret- furdalás nélkül szabadulnak meg feleslegesnek vélt alkamazottaik- tól, tekintetfiélkül arra, vásároljuk-e termékeiket vagy sem. Természetesen vannak sikeres, szlovák kézben levő vállalatok, amelyek jó minőségű és olcsó termékeket tudnak előállítani, és külföldön is versenyképesek. Megélhetésükhöz nekik nincs szükségük a fogyasztói nacionalizmus mankójára. Itthon és külföldön egyaránt vásárolják termékeiket, és nem azért, mert szlovák, hanem mert olcsó és jó. JEGYZET magnót. Pedig adakoztam én is a magam szűkös lehetőségein belül, pénztárcámba nyúltam, és ezzel elintézettnek éreztem a dolgot. Meg sem fordult a fejemben, hogy fogjam magam és odautazzak, a legnagyobb árvíz közepébe. Markéta reményvesztett, földönfutóvá lett öregekről, síró férfiakról, riadt gyerekekről beszél, akiknek sokkal többet tudott segíteni négynapi munkájával, mint mások gáláns adományaikkal. Nem ez volt az első ilyen missziója, megjárta Koszovói is, ott falusi iskolát épített többedmagával, néhányszor életveszélybe is került. Amikor Sierra Leonéban polgárháború dúlt, már intézte a vízumot, mikor aggódó szülei leállították. Az egyetemről sokat lóg emiatt. „Amikor a koszovói helyzetről tanultunk, csak mosolyogtam, olyan butaságokat mondotta tanár. Nem csoda, hogy nem ismerte a valós helyzetet, hiszen sosem járt ott” - mosolyog, és búcsúzik,-estére szeretne Prágába érni. Mégkérdezi, merre van az epeijesi bekötőút, aztán veszi a cseh zászlóval díszített hátizsákját. Intek neki az ajtóból, és irigykedve nézek utána. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 582Í8342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Kevés a hallgatás JUHÁSZ KATALIN A véletlen hozott össze vele, ü- letve egy ismerősöm, aki felvette a magyar határ előtt stoppoló hátizsákos lányt, és meg sem állt vele addig a kassai presszóig, ahol aznap délután ücsörögtem. Markéta csülogó szemű, húszéves prágai egyetemista, megvan mindene, Európa egyik legizgalmasabb városában lakik. Szociális pedagógiát hallgat, ám a „hallgatást” önmagában kevésnek érzi, ezért időnként felkerekedik, hogy ahol tud, segítsen. Látta a híradóban az árvizes riportokat, habozás nélkül útnak indult hát, hogy egyszál maga Észak-Magyarországra stoppoljon bútorokat rakodni, embereket, állatokat és vagyont menteni. Csodálkozik, hogy témaként kezelem őt, elmeséli, hogy Vásá- rosnaményben is megrohanták a tévések és az újságírók, mint egy csodabogarat, pedig számára ez a legtermészetesebb reakció, ha valahol emberi szenvedést lát. Elszégyellem magam, elrakom a TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES Csehszlovákia felbomlása óta nyolc év telt el. Csehország gazdaságilag azóta szinte „elhúzott” Szlovákia mellett, szögezi le a cseh napilap. Példaként felhozza egy átlagos csehországi alkalmazott bruttó fizetését, amely 32,22 százalékkal több, mint egy szlovákiaié. A szlovákiai átlagfizetés, amely jelenleg 11 430 szlovák korona, napi árfolyamon számítva 9144 cseh korona, ezzel szemben a csehországi átlagfizetés 13 491 cseh korona. PRÁCA Az SNS elnöke, illetve képviselője az MKP politikusainak az Esterházy János-emlékünnepségen való részvételét megtámadó feljelentéséről nyilatkozott a főügyész a baloldali napilapnak. Milan Hanzel egyebek között kijelentette, szerinte nem jó, ha a politika bekerül az igazságszolgáltatásba, mindenesetre megállapítja majd, felelősségre vonhatók-e az MKP politikusai. Magyarjaink nem kaptak egyetemi kart, a községek sem földeket, a megyékben biztonságban lesz a szlovákság Ahol a kicsinyesség az úr 1989 novemberében és közvetlen utána úgy tűnt, megkezdődik a régi, rossz szlovák-magyar kapcsolatok ejtette sebek gyógyítása. A tömeget a téren sokan magyarul köszöntötték, s a gyűlölet helyett a „köszönöm” visszhangzott. Stefan hríb Az első szabad választásokon a Független Magyar Kezdeményezés együtt indult a VPN-nel, és győzelmet aratott, holott néhány választó attól tartott, eladják az országot. Utána azonban, sajnos primitív demonstrációk következtek, maticás éhségsztrájkok, nyelvtörvény, hat év meciarizmus és két év kormányzás a változások jegyében. Mindezek végén ott az ellenzék által gyűlölt és a koalíció által megtűrt MKP. Meciar és az SNS évek óta milose- vicsesen azt szajkózza, az ország ellenségei, és ha nem akarnak a Duna túlsó oldalára költözni, asszimilálódniuk kell. A koalíció politikusai taktikusabbak, de mértékkel. Koncos nem adja a földeket a községeknek, és az Állami Földalap élére nem állít magyart, még akkor sem, ha Gyetvából származna. A nyitrai egyetem nem ad kart a magyar pedagógusoknak, még ha Csáky egy zsák pénzt adna is. És a kormány nem engedélyezi Komárom megye lértehozását, de más, többségében magyarok íakta megyét sem. Inkább a meciari xe- nofóbiával kijelölt területeken hagyja őket élni, mert a „veszedelmes kisebbség” mindenütt biztonságos kisebbségben lesz. Koalíciónk természetesen ügyesen palástolja a magyarjainktól való félelmét, mely rokon a HZDS-től való félelmével. Komárom megye koalíciós bírálói azzal érvelnek, azért ellenzik kialakítását, mert elutasítják az etnikai szempontokat. Ám ha ránézünk a területrendezési térképre, megállapíthatjuk, hogy éppen az etnikai elv vezérelte a szlovák politikusokat az észak-déli Nyitra és Nagyszombat megye létrehozásához. Csak így lehetett elkerülni, hogy a magyar kisebbség többségben legyen bármelyik megyében. Igen, ezt Meciar követte el, de a jelenlegi kormány hűen követi. Milyen észérvvel indokolhatná bárki, hogy magyarjainknak ne legyen olyan megyéjük, melyben többségben vannak? A sárosiak- nak, a szepességieknek lehet, a magyaroknak meg nem? Mi a különbség köztük? Szlováknak lenni többet jelent, mint magyarnak lenni? A koalíciós partnerek is attól tartanak, amitől Slobodník, hogy Bugár pártja veszélyezteti az ország egységét? Az itt élő magyarok nem szegik meg az alkotmányt, a törvényeket, betartják az egyezségeket, a kormányprogram számukra kötelező érvényű, tehát a magyarság pillér, nem az ország mumusa. Valódi veszélyt a szlovák politikusok jelentenek évek óta, akiknek a törvény papírfecni, az adott szó választás előtti bók. Szlovákiát nem a magyarok, hanem a Trianon ma nem a magyar, sokkal inkább a szlovák fejekben riogat. szlovákok rabolták ki, a tisztességes államok sorából nem a magyarok, hanem a szlovákok zárták ki, és nem mi, hanem ők osztották föl. Olyan nehéz ezt beismerni? Inkább ellenséget fabrikálunk Dél Szlovákia tisztességes lakosaiból? A megye nem függ össze az ország egységével, mert azt az alkotmány szavatolja, vészhelyzetben pedig az államhatalom. Ám a szlovák politikusok másként gondolkodnak. A kisebbségi kérdésben a múlt béklyója húzza vissza őket, a háború szellemében élnek, valahol Trianon idején, tájékán. A magyarokban nem társat látnak, hanem potenciális ellenséget. Ezért mondják, hogy Nyitrán nem lehet magyar nemzetiségű főispán, mert szent szlovák város; a kulcsfontosságú déli üzemek nem lehetnek a magyaroké (ezt már Meciar szavatolta azzal, hogy a vágsellyei Dus- lót, a komáromi hajógyárat, a déli húsfeldolgozókat kizárólag szlovákoknak adta), és hogy a Csallóközben ivóvíz van (Csehszlovákia kettéválásakor a legnagyobb szlovákok olajmezőkről regéltek), ami szlovák stratégiai dolog. Még a legdemokratikusabbnak nevezett szlovákok - Dzurinda, Miklós, Niznansky - is behódoltak ennek az elméletnek, és sok független értelmiségi ugyan négyszemközt azt mondja az MKP politikusainak, hogy őket nem zavarná, ha lenne egy többségében magyarok lakta megye, de azonnal hozzáteszik, hogy ennek megvalósítását a politikai helyzet nem teszi lehetővé, tehát nyilvánosan hallgatnak róla. Csakhogy ki mire megy az efféle jóindulattal? Ki beszéljen róla, ha nem a koalíció legerősebb tagja? Ki teremti a „nincs politikai akarat” fámát? Még mindig Meciar? Magyaljainknak Trianon után meg kellett békélniük eredeti hazájuk elvesztésével. Nyolcvan év távlatából elmondhatjuk, megtették. A szlovákok azonban nem. A többség mind a mai napig nem tudja magát beleélni a magyarok helyzetébe. Mintha állandóan az lenne az érzése, hogy Trianon Szlovákiának ítélte azt is, ami nem jár neki, mintha még mindig nem bízna, és a félelmét gyerekes erőfitogtatással palástolná. Trianon ma nem a magyar, sokkal inkább a szlovák fejekben riogat. Kiderült, hogy mindössze öt képviselő - Zajac, Sebej, Langos, Osusky és Tatár - érzi úgy, hogy a magyarok partnerek. Csak ők ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenkivel meg kell egyezni, egyedül ők nem félnek nyilvánosan támogatni az MKP-t. És éppen őket zárják ki már évek óta a szlovák politikából - saját pártjukban is vesztettek. Amikor a koalíció elutasította a magyarok területrendezési javaslatait, sokan fellélegeztek. Csak közben kiderült, a koalíció tiszta szloValódi veszélyt a szlovák politikusok jelentenek évek óta. vák része is képtelen megegyezni. Bár egy éve egyezkednek a 12 megyés felosztásról, az SDL és az SOP előállt a 8 megyés javaslattal. Nem vallják be, de a valódi ok az, hogy keleten erősek, és nem akarják erejüket szétforgácsolni. Ezenldvül azzal számolnak, hogy a választások után a HZDS-szel kell egyezkedni, ezért elfogadják a meciari felosztást, holott amikor ellenzékben voltak, élesen bírálták. Dzurinda a 12 megyét támogatja, mert maga is keleti, így új központok atyja lesz szülőföldjén. És itt van a nevetséges Kuzma - Kaník embere a DS vezetésében akinek hol a 8, hol a 12 megyét támogató magatartása már viccek tárgya. Nyugaton a helyzet változatlan, mondta a kormányfő, és nem tévedett. Magyarjaink nem kaptak egyetemi kart, a községek sem kapták meg a földeket, és a megyékben is biztonságban lesz a szlovákság. Szlovákia marad provincia, melyben a kicsinyesség az úr. A szerző a Domino fórum fő- szerkesztője OLVASÓI LEVÉL 8;8+8;12+12; 3+1; 12+1; 3... Tisztelt Olvasó, szó sincs valamilyen számtani szorzatról, csupán a mai szlovákiai politikai élet realitásáról. Egyszerű polgárként csak kapkodom a fejem. Mire elhangzik egy-egy nyilatkozat a kerületi felosztásról, már nem is felel meg a valóságnak, hogy finoman fogalmazzak. Mire és kinek jó ez? Talán az ellenzéknek. Az ország lakosságának biztosan nem. Már egy éve megszületett a kormány által is támogatott tizenkét „megyés” területi felosztás, amely nagy valószínűséggel a legmegfelelőbb a hazai követelményeknek és az Európai Unió elvárásainak. Különböző okok miatt (alkotmánymódosítás stb.) ez ideig nem került sor a parlamentijóváhagyásra, holott életbevágóan fontos lenne. Itt a legfőbb ideje. A kormánykoalíciónak nem szabad tovább haboznia, döntenie kell, mégpedig felelősségteljesen. Felül kell kerekednie bizonyos előítéleteken, mint pl. a beteges félelem, irtó- zat az etnikai alapon történő tömörüléstől az egyik oldalon; cinkos azonosulás a gazadasági szempontok (?) alapján indokolt észak-déli felosztással - amely nem más, mint etnikai hígítás - a másik oldalon. Ha valóban az a cél, hogy közelebb hozzák a jogköröket, a döntéshozást és a felelősséget is az egyénhez, akkor engedtessék meg a csallóközi, árvái, gömöri, sárosi stb. embernek, hogy ő döntse el, neki mi a jó, mit és hogyan akar cselekedni. Ne kényszerítse rá semmilyen hatalom olyasmire, ami neki idegen, ami korlátozza önmegvalósításában, önazonosulásában. Ezt az esélyt most megadni és támogatni a kormány és a parlament legfőbb kötelessége és felelőssége. Kishitűségre vall és rövid látókörű az olyan elképzelés, amely financiális okokra hivatkozva előnyben részesíti a nyolcas (isten ments hármas) felosztást, hiszen akkor éppen a cél, a régiók létrejötte veszne el és egyúttal az Európai Unió támogatása is mind erkölcsi, mind anyagi téren. Az Európai Unió nyomatékosan tudtunkra adta, a támogatás nem az országot, nem is a kormányt illeti, hanem csakis a régióknak jár, konkrét tervek megvalósítására. A régiókban a gazdasági helyzet lehet ugyan zilált, de mentesnek kell lenniük mindennemű politikai, i nemzetiségi és faji feszültségektől. Ha a kormány, parlament elmulasztja ezt a lehetőséget, az nagyon megbosszulja magát. Jó időre - akár tíz évre is - zárva marad az Unió és a NATO kapuja. Marad megint a siránkozás. Igaz, „büszkélkedhetünk” majd a schengeni határokkal. Péter József Érsekújvár
