Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-19 / 65. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 19. Janica Kostelic, Hermann Maier és Adam Malysz kiváló idényt zárt; nem elég, hogy a Világkupában mindhárman az élen végeztek, több csúcsot is megdöntötték Záróra az alpesi síelők előolimpiai viadalán Hermann Maier: Emberek, megint győztem! Beállítottam Imgemar Stenmark rekordját (Archív felvétel) Újabb fejezet zárult le az alpesisí Világkupák történetében: befejeződött a 2001-es idény. Az előolimpiai szezon vége, amelynek csúcsát a St. Anionban megrendezett világbajnokságjelentette, sok mindent feltárt, több találgatásra is okot adott. Hamarosan a síugrók is abbahagyják a versengést - már úgy sincs sok értelme a viadaloknak, a győztes sorsa régen eldőlt. ÖSSZEÁLLÍTÁS Lesiklásban hatvanhat megálló után a svédországi Aareban került sor az évzáróra. Néhány számban végre kiderült, amire a szurkolók a leginkább vártak, ki lesz a végső győztes. A hölgyeknél folytatódott a hagyomány, hogy többen osztoznak a glóbuszokon, míg a férfiaknál folytatódott az „unalom” - megint egy versenyző dominált. Az uraknál Hermann Maier már harmadszor végzett az élen. Bár kezdettől fogva magabiztosan menetelt, ekkora aratást senki nem várt tőle. Három kis- és egy nagyglóbusz a lehetséges ötből nem kis teljesítmény. Kétszer annyi, amennyit tavaly begyűjtött. Persze idén nehezebb dolga volt. A Japánban megrendezett vébé után világos volt, hogy szuper óriás-műlesiklásban övé lesz a kis- glóbusz, összetettben pedig a nagy. Svédországban első hellyel kezdett lesiklásban, majd drámai küzdelemben (az utolsó kör előtt 40 pont hátránya volt a svájci Michael von Grüningennel szemben) óriás-műlesiklásban is ő bizonyult legjobbnak. „Győzött az igazság” - lelkendezett a „flachaui kőműves”, aki ezzel a Val d’Isere-i esetre utalt, amikor kizárták a versenyből, mert a megengedettnél tovább maradt kint edzeni. Grünin- gen hibája láttán örömében el is mosolyodon. Három glóbuszával (1998, 2000, 2001) Maier felzárkózott Girardelli (5), Zubriggen (4) és Thöni (4) mögé. Összesen 12 glóbusza van már (közben egyet ugyan összetört, de már gondoskodtak róla, hogy másikat kapjon): a fent említett három nagy mellett kilenc kicsit harcolt ki. Ennél többel csak a legendás Ingemar Stenmark dicsekedhet, aki tizennyolcnál hagyta abba a gyűjtögetést. Maier még csak negyedik éve versenyez, 28 éves, és korántsem készül nyugdíjba vonulni. Ő az egyetlen, aki három glóbuszt meg tudott védeni, Zurb- riggen mögött pedig a második, aki négyszer egymás után első lett a szuper óriás-műlesiklók versenyében. Stenmark csúcsát is sikerült beállítania: tizenhárom elsőséget ért el egy idényben. A hölgyeknél a horvát Janica Kostelic vitte a prímet. Ő az első versenyző a Balkánról, aki elhódította a nagy Kristályglóbuszt. Még csak 19 esztendős és „főállásban” a középiskola padját koptatja. Már tavaly is esélyes volt a végső győzelemre, a St. Moritz-i balesete után azonban az sem volt biztos, folytathatja-e pályafutását. Sokan csodát emlegetnek vele kapcsolatban, hiszen rekordidő alatt összeszedte magát. Remekül felkészült az idei sorozatra, amelyen megérdemelten diadalmaskodott. Bár negatív csúccsal végzett az élen: a százpontos osztályozás bevezetése után az általa elért 1256 a legkevesebb, amellyel valaki megnyerte a Világkupát. Idén sem volt könnyű dolga: Horvátországban térdsérülést szenvedett - ugyanúgy, ahogy tavaly, amikor az orvosok azt mondták: apró törmelékekből kellett egészséges lábat összekovácsolniuk. Az utolsó két viadal előtt mindössze 43 pont előnye volt Renate Götschl előtt, amivel nem engedhette meg magának a pihenést. Osztrák vetélytársa azonban egy számban sem tudta befejezni a küzdelmet, ezért Janica Kostelic- nek különösebb kockáztatás nélkül elég volt a biztonságra hagyatkoznia. Aareban a tizenegyedik helyen végzett a műlesiklók között, ami idén a legrosszabb eredménye volt. Mivel az első hét VK-viadalt megnyerte (zsinórban ennyit előtte egyedül egy versenyzőnek, Schneidernek sikerült elérnie az 1988/89-es évadban), majd begyűjtötte nyolcadik első helyét is, számára ez már elég volt a végső győzelemhez. Az osztrákok idén nem sok vizet zavartak: míg tavaly három glóbuszt is elvittek, idén egy sem ütötte a markukat. A négy glóbusz mind más-más helyre (Horvátország, Franciaország, Olaszország, Svájc) vándorolt. A férfiaknál más volt a helyzet: 33 viadalból 24-en nyert osztrák versenyző, s valamennyi glóbusz Ausztriába került. Hermann Maieren kívül, műlesildásban, Benjamin Rauchnak jutott egy. Míg Maier diadalára számítani lehetett, Kostelic kellemes meglepetést okozott. A tavalyi sérülése után nem sokan várták tőle a végső győzelmet. Természetesen megérdemelten végzett az élen, kétséget kizáróan ő volt az idény legjobbja, a többiek a sarkába sem értek. A síugróknál is meglepetés született. Olyan, amilyenre tényleg senki nem számított. A lengyel Adam Malysz előre kibérelte magának az első helyet. A norvégiai Holmenkollenben 10. és 11. alkalommal is Világkupa-viadalt nyert, amivel 408 pontos, behozhatatlan előnyt szerzett. Amikor az idény előtt a szakemberek esélylatolgatásba kezdtek, Malysz neve fel sem merült a bajnokjelöltek között. S közben megszégyenítő fölénnyel, több pályacsúcsot megdöntve utasította maga mögé Martin Schmittet. Mindenféle trükk, új stílus, csodás sílécek nélkül. Egyedül a felkészítése volt más, mint a többieké, s ezt egyedül edzőjének köszönheti. Eredeti hivatását tekintve Malysz tetőfedő. Ha Maierral, a flachaui kőművessel összedugnák a fejüket, egészen szép házakat hozhatnának össze. Mert ha a szakmájukhoz csak egy kicsit is úgy értenek, mint a síeléshez, kiváló mesteremberek lehetnek. Ján Packa edzőnek júniusban lejár a szerződése, de már májusban eldől, marad-e vagy távozik Vágsellyén csak a bajnoki cím a mérce Génmanipuláció: a fehérjeszintézisbe való beavatkozás Atlétákat „gyártanak”? ÖSSZEÁLLÍTÁS JÁN PLESNÍK Tavaly a legjobb négy között búcsúzott a vágsellyei Slovan Duslo női kézilabdacsapata az EHF Kupában, amikor a spanyol Ferobus Misata jutott a döntőbe; a délszlovákiai együttes ellen odahaza és idegenben is jobbnak bizonyult. Idén a Duslo a kontinens legrangosabb viadalában, a Bajnokok Ligájában mérhette össze erejét Európa élklubjaival. Az első fordulóban simán kiütötték a szirakúzaiakat, a folytatásban azonban elbuktak, mert a koppenhágai FIF ellen hazai pályán csak két góllal nyertek, Dániában pedig néggyel kaptak ki. így csöppentek az EHF Kupába, ahol először a német BSV Buxtehudet búcsúztatták, majd a nyolcad- döntőben a Székesvehérvárt. A negyeddöntőben azonban nagyon kemény ellenfél, az ötszörös lengyel bajnok MONTEX Lublin következett. A vágsellyei lányok számára - miután mindkét mérkőzésen a rövidebbet húzták - a nemzetközi porondon ez a csapat jelentette a végállomást. Hogy vihették volna-e többre vagy elégedettek lehetnek azzal, amit elértek, arról Ján Packát, a Duslo vezetőedzőjét kérdeztük. Elégedett védencei teljesítményével, amit az európai kupatornán nyújtottak? Olyan eredményeket értünk el, amelyekre számítani lehetett. A mostani kerettel körülbelül a kontinens képzeletbeli tabellájának középmezőnyébe sorolnám a csapatot. A csúcstól még elég messze vagyunk, ugyanúgy, ahogy az alsóháztól is. Ne felejtsük el, hogy a tavalyihoz képest egy kicsit módosult az összeállítás, néhány kulcsjátékos elhagyta sorainkat. Elég nehéz őket pótolni. Ennek meg kellett mutatkoznia a teljesítményünkön. Vihette volna többre is a csapat az EHF Kupában, ha a sorsolás kedvezőbben alakul? Idén nem volt szerencsénk, ez igaz, de a sportban ilyesmin nem lehet megütközni. A lányok többsége jobban örült volna, ha a prágai Slaviával kerülnek össze, de a sors nem nekünk, hanem a Trondheimnek kedvezett. A norvégok még azt a luxust is megengedték a cseheknek, hogy mindkét mérkőzést hazai pályán bonyolítsák le - így kisebb kiadással is megúszhattak volna a továbbjutást. Csakhogy, mondanom sem kell, nem kis meglepetésre, a Sla- via megnyerte az összecsapásokat, és bejutott az elődöntőbe. Ebből is látszik, hogy mindenki legyőzhető. Talán egyedül éppen a MONTEX Lublin nem, amely szerintem meg is nyeri az EHF Kupát. A bajnokság mellett a nemzetközi találkozók is megkövetelik, hogy a lehető legjobb képességű játékosokból állítsa össze csapatát. Mit lehetne még tenni ennek érdekében? A kerettel valóban nem vagyok elégedett. Már említettem, hogy sokat veszítettünk, amikor meg kellett válnunk néhány kulcsembertől. Idén csaknem valamennyi mérkőzésen ugyanazzal a felállással rukkoltunk elő, s ez megengedhetetlen, ha komolyan helyt akarunk állni itthon is és a nemzetközi kupaviadalokon is. Ráadásul a társaság nagy része tagja a válogatottnak; márciusban a chebi tornára hét lányt engedtünk el, akik ezzel néhány napra kiestek a felkészülésből. Most azonban már csak a hazai bajnokságra kell összpontosítaniuk. A vágsellyeiektől idén is mindenki bajnoki címet vár. Van más alternatíva is, amely- lyel megelégszik a klubvezetés? Semmi esetre sem - bár a sportban nem mindig lehet tudni, mit hoz a holnap. Meglátjuk, milyen állapotban térnek vissza a válogatott tagjai. A versenynaptár meglehetősen korlátozza az edzéstervünket. Tavaly novemberben három hétre mentek el a nemzeti csapat tagjai. Mire visz- szajöttek, teljesen ki voltak készülve. Aztán a rájátszás mindig más hangulatban zajlik, mint az alapszakasz. De ismétlem, a bajnoki címen kívül semmi más nem jöhet szóba. A második hely már kudarc. Mi a helyzet ön körül. Kitart a vágsellyei együttes mellett, vagy más klubnál próbál szerencsét? Idén júniusban jár le a szerződésem a Duslóval. Hogy maradok-e vagy sem, az májusban válik el. Utána beszélhetünk a további terveimről. A sydneyi olimpia egyik negatív szenzációját az jelentette, hogy felvetődött: a doppingolásnak alapvetően új formája kezdődött el, az úgynevezett génmanipuláció. A hír hallatán több szakember tiltakozott, azon véleményét hangoztatta, hogy a sportolói teljesítménynövekedés ilyen formája elképzelhetetlen. Vajon kinek és mennyiben van igaza, s a laikus egyáltalán megértheti-e, min vitatkoznak az orvosok, genetikusok? Dr. Pikó Károly, a magyar atléták orvosa két éve tagja a Nemzetközi Atlétikai Szövetség orvosi bizottságának, s Monte-Carlóban egy olyan konferencián vett részt, amelyen a doppingról és a doppingellenes küzdelemről volt szó. Természetesen az egyik fő téma ezen az összejövetelen is a génmanipuláció volt. De vajon mit kell értenünk e kifejezésen? „Amikor a doppingolás egyik lehetséges módjaként génmanipulációt emlegetünk, valójában nem az örökítőanyagba, a DNS-be való beavatkozásra gondolunk. A feltételezett művelet az RNS szintjén zajlik, a fehérjeszintézisbe való beavatkozásról van szó. Egy francia kutató, Gérard Dine számolt be azokról a kísérletekről, amelyeknek eredményeit feltehetőleg már teljesítményfokozásra is használják. Három nagy témakörben folynak a kutatások, az egyik már a végéhez közeledik. Ez utóbbi során olyan injekciót fejlesztettek ki, amelynek segítségével a lekopott porc pótlódik. Az injekció kipróbálása már tart. A másik szer az izmok és az inak tömegének növekedését, regenerálódását segíti elő. Ez a vizsgálódás is klinikai fázisban van. A harmadik - még kísérleti fázisban lévő kutatás - az őssejtek manipulálásával foglalkozik, ennek eredményeként bizonyos szerveket szeretnének létrehozni. Hogy e kutatások eredményei közül melyiket használták fel már az olimpia előtt is teljesítményfokozásra, azt egyelőre nem tudni” - mondta a magyar atléták orovsa. A tudomány ezen eredményei nyilván újabb problémákat vetnek fel. A kopott porc pótlása ugyanis nyilván nem számít majd doppingolásnak, és a sérült izom helyreállítása sem lehet az. Valóban nehéz lesz meghúzni a határt, hogy az izmok milyen kezelése számít majd gyógyításnak, és melyik lesz meg nem engedett teljesítménynövelés. Ez a feladat az újonnan megalakult Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségre, a WADA-ra vár. A konferencián a hagyományos doppingszerekről is szó esett? Igen, és azokkal kapcsolatban is vannak új eredmények. Ugyancsak a franciák számoltak be arról, hogy vérvizsgálattal kilencven napra visszamenőleg ki tudják mutatni, ha valaki növekedési hormont, IGF 1-et vagy EPO-t használt. Ez azért érdekes, mert az IGF 1-ről eddig úgy hitték, hogy tíz napon belül kiürül a szervezetből. Az EPO kimutatásához azonban a jövőben vérvételre sem lesz szükség, mert egy új vizsgálati módszerrel a vizeletben is kimutathatók a nyomai. A franciák egyébként az olimpia előtt megvizsgálták az atlétáikat, s akiknek a vérében tiltott szer nyomaira bukkantak, nem vitték el Sydneybe. Ennek tulajdonítják, hogy az olimpiák történetében először nem szereztek érmet. A vétkes versenyzők nevét nyilvánosságra hozták? Azt nem, de az esettel nyíltan példálóznak. Atlétakörökben elterjedt hírek szerint a tengerentúlon működnek olyan orvoscsoportok, amelyek horribilis összeg fejében világhírű atlétát „gyártanak“ a jelentkezőkből. Ez elképzelhető? Sajnos igen, és nem is kell olyan messzire menni. Ha nem is a legújabb kutatási eredményeket használva, de valószínűleg Kelet- Európában is folytattak hasonló kísérleteket. És nem is eredménytelenül. Gondterhelt a vágsellyei kézilabdás lányok trénere (Archív felvétel)
