Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-19 / 65. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 19. KOMMENTÁR Romániai üzenet TÓTH MIHÁLY Ahogy közelednek a 2002. évi parlamenti választások, úgy válik egy­re nyilvánvalóbbá, hogy a legközelebbi ciklusban kevés dolog marad úgy a szlovákiai struktúrában, ahogy 1998 ősze után kialakult. Úgy is fogalmazhatnánk, arra kellene összpontosítani, hogy 2002 után ne is- médődjék meg mindaz, ami 1994 és 1998 között történt. Aki lapun­kat megtiszteli e kommentár végigolvasásával, minden bizonnyal sej­ti, hogy szerzője nem Mikulás Dzurinda címére teszi közzé vélemé­nyét. A címzett az MKP. A szlovákiai, (volt) jugoszláviai és ukrajnai magyar politikai szervezetek körében közmegegyezés alakult ki ab­ban, hogy az RMDSZ az intellektuális teljesítőképesség és a gyakorlati politizálás minősége szempontjából példamutató az összes többi ki­sebbségi magyar párt számára. Ezúttal ne részletezzük, hogy abban gyökeredzik-e ez a prioritás, hogy az erdélyi magyarok száma kb. 2 millió, vagy valami másban. Az 1989 karácsonya óta eltelt időszak­ban legalább tucatnyi esetben tapasztalhattuk, hogy az RMDSZ veze­tőségének fontos kérdések megítélésében mindig volt kurázsija ne­met mondani a szélsőségeseknek, akik akár Erdélyből, akár Buda­pestről, akár máshonnan radikális politikai megoldásra ösztönöztek. Négy esztendeje is tudtak helyesen dönteni a kormányba való belépés kérdésében, és úgy tűnik, nemrég is bölcsen tudtak és mertek dönte­ni, amikor pedig nagyon keskeny ösvény nyűt számukra az új kor­mányhoz fűződő viszony kérdésében. Pedig döntésükkel ellentétesen sugalmazókban nem volt hiány, mint ahogy orvosolatlan sérelmek­ben sem. A vak is látja, abból indultak ki, hogy választóik többsége a mértékletességet tartja többre a politikai radikalizmussal szemben. A kormánykoalícióhoz fűződő viszony alakítása a nagypolitika műfajá­ba tartozik. Az RMDSZ lépten-nyomon bizonyítja, hogy nemcsak e te­kintetben előrelátó a magatartása. Az idei márciusi ünnepek alatt minden demokrata számára imponáló volt az a bátorság, ahogy a ro­mániai magyar politizálás „karmesterei” megálljt mertek inteni Csur- kának, amikor Erdélybe beajánlkozott március 15-i szónokként. Re­méljük, az MKP-ben is vannak vezető politikusok, akik nemkívánatos­nak minősítették volna Csurkát, ha Szlovákiába kéredzkedik. CLOSSZA Önáltatás felső fokon BUCHLOVICS PÉTER Csak nézi az ember ezt a vircsaf- tot, ahogy dobálóznak a számok­kal, pártérdekeket, hasonszőrűek gazdasági összefonódásait tartva szem előtt, „a mi embereink, a mi szavazóbázisunk, itt mi mani­pulálunk jobban, emitt ti - eddig a ti befolyásotok, eddig a mienk”- féle ízléstelen marakodást, aztán érzi, ahogy gyomorsava ijesztő gyorsasággal tódul felfelé, de erőt vesz magán. Rápillant a cím­lapon díszelgő önhitt, tarfejű bunkóra, aki nyelvet öltve, kar­lendítve vigyorog, láthatóan él­vezve pillanatnyi sztárságát, és már ajtót feltépve, a vécétartály zsinórját szakítva hajol a kübli fölé, hogy pár pillanattal később megmosdva és megvárva gyom­ra csitulását csak azt állapíthassa meg, itt nem változott semmi. A kormánykoalíció lassacskán eljut oda, amiért még ’96-ban ellenzé­kiként is bőszükén tiltakozott, sőt ami még a meciari területi felosztást is kenterbe veri, nyolc kerület, történelmi, földrajzi, szociális, gazdasági érvekre fity- tyet hányó, hatalmi önkénnyel összetákolt megyehatárokkal. Ki beszél itt már a reform valódi ér­telméről, régiók, tájegységek au­tonóm fejlődéséről, ugyanakkor természetes és mindkét fél szá­mára gyümölcsöző együttműkö­désről? Kinek az érdeke itt már a betegesen túlburjánzott bürokrá­cia leépítése? A Demokratikus Baloldal Pártja és a Polgári Egyetértés Pártja netán azt hiszi, ha übüékkel és nemzedékkel át­verik a nyolcast, ez a gyülevész banda majd a reform lényegével, az önkormányzatok, régiók jog­köreinek kiszélesítésével, az ál­lamigazgatás egyszerűsítésével emberközpontúbbá és hatéko­nyabbá tételével fogja ezt meg­hálálni? Nem, nem hiszik. Sokkal inkább arra játszanak, hogy a vá­lasztások után a Meciar-párttal regnálhassanak tovább. De olyan országban, ahol máig nem képe­sek szembenézni a múlttal, ahol kéjvigyorral lehet integrációs táncot lejteni a szőnyeg alá sö­pört bűnök és hazugságok rotha­dó halmocskáin, ahol rongyosra koptatjuk a szánkat a közös múltról, együttélésről, toleranci­áról, de a nagypolitikában pont az ellenkezője történik, ahol Frantisek Miklosko hazaáruló, mert Pestre utazott, ahol újfa­siszták villoghatnak a többség félrenéző közönyétől kísérve, nos, ott már valóban nincs min csodálkozni. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ LA.LIBRE BELGIQUE HETI GAZDA(G)SÁG Javulás - makroszinten Ha valakit elkeserített, hogy tavaly csökkentek a reálbérek, akkor most vigasztalódhat. TUBA LAJOS Bár a statisztikai hivatal 2000 utol­só negyedévére a reálbérek 1,8 százalékos csökkenését jelentette, a múlt héten olyan hírek is megje­lentek, amelyek szerint ez nem tel­jesen felel meg a valóságnak, sőt ellenkezőleg, a bérek növekedése tulajdonképpen meghaladta az inflációt. A statisztikát ugyanis jócskán torzította a közmunkások alacsony bére, nélkülük országos átlagban a reálbérek 0,4 százalék­kal emelkedtek. Ez már csak abból a szempontból is érdekes fordulat, hogy 1998 óta ez az adat folyama­tosan negatív volt, vagyis hiába emelkedett esetleg a jövedelmünk, azt az infláció inkább kurtította. Banki elemzők a sajtóban bevallot­ták, hogy a fordulat még a legopti­mistább becsléseket is meghalad­ta, hiszen általában további 3,4-4 százalékos visszaeséssel számol­tak. Tavaly egyébként a bruttó át­lagjövedelem 6,5 százalékkal nőtt, és 12 803 koronát tett ki, igaz, eb­ben az olyan juttatások is szerepel­nek, mint a prémium vagy a 13. fi­zetés. Azt azért nem szabad elfe­lejteni, hogy a 2000. év 5 százalé­Egyhónapos szinten 2,3 százalékos inflációnöve­kedést jelentett. kos reálbércsökkenést hozott, va­gyis a téli javulás inkább 2001 szempontjából reménykeltő. Ez egyelőre teljesül is, hiszen a januá­ri adatok szerint az ipari termelés 9,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ennél is figyelemreméltóbb, hogy ezzel az ipari termelés már 15 hónapja fo­lyamatosan bővül. A február eleji nagy áremelés egyébként egyhónapos szinten 2,3 százalékos inflációnövekedést je­lentett, de a statisztikai hivatal szerint ez éves szinten még mindig hét százalék alatt marad. Elemzők ennél nagyobb értékre számítot­tak; mindezt arra alapozták, hogy a központi áremelések mellett az élelmiszerárak is nőni fognak. Ezek viszont az előző hónaphoz képest 0,3 százalékkal csökkentek - ezt egyértelműen a hipermarke­teknek tulajdonítják, kiegészítve, mondjuk, a marhahús árának csökkenésével. Az élelmiszerárak változása azért nagyon fontos mu­tató, mert ez alkotja az infláció számításához használt fogyasztói kosár 27 százalékát. Mivel a ked­vező hírek nyomán a pénzpiac a jegybanki kamatok csökkenését követeli, az egyik illetékes jegy­banki vezető közölte: a döntéshez még megváiják az áremelések márciusi hatását. A bankvilág legérdekesebb híre az volt, hogy az OTP Bank érdeklődik a Befektetési és Fejlesztési Bank iránt. Ez az internetes vitaklubok­ban is nagy visszhangot váltott ki, az olyan várható érvek mellett, amelyek szerint már megint a ma­gyarok és a külföldiek tolakodnak, olyanok is megjelentek, amelyek nagyon csodálkoztak, hogy valaki egyáltalán meg mer venni egy ilyen helyzetben levő intézményt. A több mint százmilliárdos bank­konszolidációs program megtette a hatását, a bankszektor az előze­tes eredmények szerint a múlt évet 15 milliárd koronás nyereséggel zárta - szemben az 1999-es 613 millió koronás veszteséggel. En­nek ellenére még mindig akadt veszteséges bank; a nyereségesek 17 milliárd koronás többletet jelez­tek. A bankok ún. mérlegfőösszege az év végén 853 milliárd korona volt, 9 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Meglehetősen ri­asztó adat viszont, hogy a 261 mil­liárdnyi jó hitel mellett még min­dig 80 milliárd rossz hitelt tarta­nak nyilván. A privatizáció sorsa iránt aggódó­kat nyilvánvalóan nem töltötte el örömmel a hír, hogy az eredetileg kitűzött dátumra, március köze­pére nem sikerült elfogadni a Szlovák Gázművek magánosítási projektumát. Az illetékesek ezt egyelőre a vagyonbecslés elhúzó­dásával magyarázzák, de minden ilyen hír azért nyugtalanító, mert a gázművek részleges privatizá­ciójából várt összeg a vagyonalapi kötvényekért járó pénz kifizetésé­nek legfontosabb forrása. A va­gyonalapi kötvény egyébként va­lóságos diadalmenetben tért visz­Az illetékesek ezt a va­gyonbecslés elhúzódásá­val magyarázzák. sza a szabad kereskedelembe. Ár­folyama már meghaladja a 12 ezer koronát, napi forgalma pedig rendszeresen túllépi a 6 millió ko­ronát, amivel az értékpapírpiacon újra elfoglalta a decemberben el­vesztett vezető szerepét. A forga­lom azért is érdekes, mert aki el szeretné adni kötvényét, biztos le­het abban, hogy ez lényegében azonnal sikerül neki. A vállalati szférából feltétlenül em­lítést érdemel a hír, hogy az Assi- Domán - egy nagy csomag része­ként - a párkányi papírgyárat elad­ta a holland Kappa Holdingnak. A gyár szóvivője ezzel kapcsolatban közölte: ez nem változtat azon, hogy idén szeretnék túlszárnyalni a tavalyi rekordnagyságú fluting- gyártást. A hollandok a csomagért 50 milliárd koronát fizettek, és ar­ra számítanak, hogy a tranzakciót az EU versenyhivatalának jóváha­gyása után júniusra bonyolítják le. A párkányiak számára az is érdekes hír lehet, hogy az új tulajdonos a világ egyik legdinamikusabb papír­ipari cégének számít. Egy 27 tagú Európai Unió nem sokban fog hasonlítani a tizenötök Európájához; Belgium ebből a nyilvánvaló igazságból kiindulva látja célszerűnek, hogy már most kivételezett kapcsolatokra töre­kedjen a majdani tagországokkal - írja a lap. Guy Verhofstadt belga kormányfő nem azért kívánja szo­rosabbra fűzni a Benelux-államok és a visegrádi csoport kapcsolatait, hogy egy újabb intézményesített struktúrát hozzon létre; célja az, hogy bevonja ezeket az országokat az olyan kulcsfontosságú kérdé­sekről folyó vitába, mint az EU tá­volabbi jövője. A Benelux-államok már korábban is gyakran álltak elő kreatív elképzelésekkel, amelyeket azután mások átvettek és tovább­fejlesztettek, maguknak tulajdo­nítva a dicsőséget. Ez azonban nem zavarja a Benelux-államokat- mondják Verhofstadt környeze­tében -, ha közben az európai gon­dolat előrehalad. A közép-európai országok bevonása potenciálisan nagyon termékenynek bizonyul­hat, nem beszélve a közepes orszá­gok közötti szorosabb együttmű­ködés hasznosságáról. THE SUNDAY TELEGRAPH Vonakodva biztosította támogatá­sáról az európai védelmi kezdemé­nyezést Donald Rumsfeld ameri­kai védelmi miniszter. A Pentagon vezetője inkább kétségeit hangoz­tatta az önálló európai védelmi erő létrehozása kapcsán abban az in­terjúban, amelyet helyettesével, Paul Wolfowitzcal közösen adott a brit lapnak. Megkerülve a megerő­sítő választ a kérdésre, hogy az új amerikai kormányzat mostanra megenyhült az önálló európai vé­delmi erő létrehozását illetően, Rumsfeld inkább arra figyelmezte­tett, hogy „az ördög a részletekben van, és a részleteket még nem dol­gozták ki” Washington európai szövetségesei. „Személy szerint nagyon körültekintően figyelem, milyen irányban fejlődnek a dol­gok, mivel a NATO szempontjából igen sok forog kockán. Ébernek kell lennünk, hogy ne tegyünk semmi olyat, amivel instabilitást idézhetünk elő a szövetség sorai­ban” - mondta. Wolfowitz aggo­dalmának adott hangot annak kapcsán, hogy Oroszország beje­lentette, felújítja fegyverszállítása­it Iránnak. Úgy véli, Oroszországot „választás elé kell állítani”. Moszk­va nem várhatja el, hogy több mil­liárd dollár értékű üzletet csinál­jon, de egyúttal segítséget kapjon az Egyesült Államoktól és Nyugat- Európától. INDEX „Azok a tévéműsorok, amelyek kellően hosszú ideje működnek, lassacskán már épületté lényegül­nek át: megszokjuk, hogy ott van­nak, nézegetjük, ha ráérünk, kike­rüljük, ha kell. Vagy leromboljuk”- írja az internetes újság munka­társa. Emlékeztet, hogy a Duna Te­levízióban éjszakánként hosszú évek óta egy akváriumot láthat­tunk, és benne a már sok család­ban névvel, sőt egész mitológiával bíró halakat. Most eltűnnek a kép­ernyőről - valószínűleg örökre, helyettük műsorokat terveznek. AZ EU ALAPFOKON Mi a jelentősége a schengeni megállapodásnak? ONDREJCSÁK RÓBERT Schengen kis település Luxem­burgban, ahol 1985. június 15-én Németország, Franciaország, Bel­gium, Hollandia és Luxemburg - tehát az európai keménymag - alá­írta az ún. schengeni szerződést. A dokumentum arra vonatkozott, hogy az ellenőrzés fokozatosan megszűnik az aláíró országok kö­zös határain. A szerződő felek öt évvel később, 1990. június 19-én ugyancsak Schengenben az emlí­tett szerződés gyakorlati átülteté­séről fogadtak el konvenciót, amelyben kiemelték a polgárok szabad mozgásának fontosságát. A szerződés 1995-ös életbe lépése új korszakot nyitott az EU-állampol- gárok milliói számára, gazdasági rendelkezései tovább erősítették a tagállamok összefonódását. A töb­bi EU-tagállam közül Olaszország 1990-ben, Görögország 1992-ben, Ausztria pedig 1995. április 28-án csatlakozott a szerződéshez. A do­kumentum alapján a tagállamok határai teljesen szabadon átjárha­tóak, a külső határok viszont csak határátkelőhelyeken és meghatá­rozott időben léphetők át. A schen­geni szerződés része a tagállamok közös vízumpolitikájának érvé­nyesítése is. A dokumentum a be­utazási engedélyeket rövid távú­akra (kevesebb mint három hóna­pig érvényesekre) és hosszú távú- akra osztja. Az előbbiek szintén két csoportra oszthatók: utazási­akra és tranzitvízumokra. Az uta­zási vízumok esetében a kiadás időpontjától számított hat hóna­pon belül az összes tagország terü­letén eltöltendő idő nem haladhat­ja meg a három hónapot. Tranzit­vízum akkor szükséges, ha Schen- genland területén keresztül szeret­nénk eljutni egy olyan államba, amely nem csatlakozott a szerző­déshez. Ez akkor használható, ha az átutazás legfeljebb öt napig tart. Ha valamelyik fél úgy érzi, hogy ez a rendelkezés bizonyos speciális esetekben ellentmond nemzeti érdekeinek és mindez sür­gős döntést igényel, akkor vissza­léphet, de tárgyalnia kell a többi aláíró országgal is, figyembe kell venni érdekeiket. A szerződés ler hetővé teszi a tagállamok vízumai­nak kölcsönös elismerését, ha egy­forma kritériumok alapján adták ki őket, de a tagállamok legfeljebb hat hónapra kiadhatnak csak a sa­ját területükre érvényes vízumot is. Ha egy harmadik ország, pl. Szlovákia állampolgára tartózko­dási engedéllyel rendelkezik bár­mely tagországban, azzal három hónapig szabadon mozoghat a többi tagország területén is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents