Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-02 / 51. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 2. KOMMENTÁR Több vas a tűzben TÓTH MIHÁLY Az SDK agytrösztje szerdán bebizonyította, ha nagyon muszáj, rugal­mas is tud lenni; alapszabály-módosítással úgyszólván percek alatt akceptálta a törvényt, amely kimondja, 2001. március elsejétől min­denki legfeljebb egy politikai pártnak lehet tagja. Egy kotnyeles újság­író megkérdezte Mikulás Dzurindát, nem tart-e attól, hogy az ellenzé­kiek majd gúnyos megjegyzéseket tesznek a párt „alkotmányának” ro­hammunkában történt módosítása láttán. A kolléga kérdése nem a lé­nyeget érintette. Ugyanis az a körülmény, hogy ebben az országban a koalíció ballépéseit árgus szemmel figyelő ellenzék a végrehajtó hata­lomnak még a legpozitívabb lépéseit is nemzetellenesnek, az ország érdekeivel ellenkezőnek tekinti, eleve diszkvalifikálja az oppozíció minden megállapítását. Sokkal lényegre törőbb úgy feltenni a kér­dést, mit szól az SDK alapszabály-módosítási huzavonájához az az egyszerű választópolgár, aki csak annyiban érdekelt a politikában, hogy szeremé, ha a HZDS és az SNS garnitúrájának visszatérését egy tiszteségesebb csapatnak sikerülne megakadályoznia. A politikai tisz­tesség és kulturáltság jellemző vonásai közé semmiképpen sem sorol­ható be, hogy van egy párt, méghozzá az a politikai erő, amely Meciar és Malíková pártjának legyőzésére lenne hivatott, szóval ez a párt le­hetővé teszi, hogy vezetői egyszerre több pártnak is tagjai legyenek. Vezetőkről indokolt csak beszélni, hiszen elképzelhetetlen, hogy vala­ki egyszerű honpolgárként, aki nem a politikából él, egyszerre két, netán több párt igazolványát hordozza a zsebében. Az egyszerre több pártban angazsált embereket nálunk közönségesen karrieristáknak nevezik. A muszáj nagy úr, azok számára is, akik 1998 nyarán Meciar legyőzésére szövetkeztek, méltóan válaszolva a HZDS által konstruált választási törvényre. Dzurinda azonban olyan politikai erőkből alakí­tott pártot, amelyek egyesülése eleve magában hordozta a viszályt. Számszerűen ez abban jut kifejezésre, hogy az SDK eredetileg 42 tagú képviselőcsoportja 24 tagúvá zsugorodott. A kormányfő ma enyhén szólva nincs olyan helyzetben, hogy elmondhatná, a győztesnek a plebsz mindent megbocsát. Sőt számlájára írják, hogy még 12 előtt öt perccel is ragaszkodott a kettős tagság fikciójához. Ez ráadásul azokra is ráhúzza a karrierizmus vizes lepedőjét, akik meg sem érdemlik. JEGYZET Vitám et sanguinem KÖVESDI KÁROLY Utánunk a vízözön: a parlamenti többség a saját egy szál hajánál fogva kirántotta magát a sárból, és átbütykölte a szlovák alkot­mányt. Dacára bombariadónak és ellenzéki idétlenkédésnek. Igaz, ettől a tyúklépéstől mi, ma­gyarok nem lettünk se többek, se kevesebbek, államalkotók meg végképp nem, dehát mi kicsire nem adunk. Történelmünkben a Vitám et sanguinem-féle közfel- kiabálás - mi már csak ilyen lova- gias náció vagyunk - kortól és helyszíntől függedenül, periodi­kusan szedi délibábos áldozatait. A cirkusz után lett is nagy ren- dezkedés újra a kormánypártok padsoraiban. A legliberálisabbak, a legszocdemebbek és a legs- chusterebbek úgy döntöttek, elég volt a szamárpadból, közelebb húzódzkodnak egymáshoz, ka­csintva egyet a jövő felé, amely itt dörömböl a kapuknál. Igaz, a legközelebbi választásokig van még vagy másfél év, de ami ké­sik, eljön; ideje helyezkedni. Az utolsó nagy csata, a közigazgatá­si reform elfogadása már sima ügy lesz, aztán elszabadulhat a pokol. Ezt a koalíciót attól fogva már csak az úristen úri jókedve meg még egy kis osztozkodás tartja egyben (vagy veri szét), mert van még privatizálnivaló, s persze a statisztikákon is kell kis­sé kozmetikázni. Ami pokoli ne­héz lesz. Már csak néhány apró­ság aggaszthatja a honi halan­dót. Nevesül, hogy a képviselő urak komolyan gondolják-e a mindenható állam leépítését és a megnyomorító adóterhek csök­kentését. Előbbire az új alkot­mány nyújt valamelyes lehetősé­get, utóbbira azonban aligha me­részelik rászánni magukat kor­mányzó uraimék, hiszen nálunk minden hatodik munkaképes embert másik öt kénytelen eltar­tani, nem beszélve a nyugdíja­sokról és a gyerekekről. S persze az is kétséges, hogy ez a téden- ségre kárhoztatott tömeg (meg a másik, akinek csak a napi be­tevőre futja) hajlandó-e Vitám et sanguinem-et kiáltani, vagy szí­vós letargiával vátja a feltáma­dást, akit úgy hívnak, hogy Ro­bert Fico és csapata (ahova sok- felől fognak tülekedni). Mert ez a másfél év úgy elszáll, észre sem vesszük. A kérdés nem is az, ma- rad-e ennek a garnitúrának a ja­va, hanem hogy mit lehet addig megalapozni. Hogy visszafordít- hatadan legyen ez a hangos, de biztató csoszogás. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582383)8, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tévesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotókés grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME „Mihail Gorbacsov az évezred áru­lója” - jelentette ki a volt csehszlo­vák kommunista pártfőtitkár. Müos Jakes szerint a szocializmus veresé­gét az akkori szovjet vezető idézte elő, mivel engedett a kapitalista erők nyomásának. A szlovák napi­lapnak adott interjúban érdekes adalékokkal szolgál a letűnt dikta­tórikus rendszerről. Kevesen tudják például, hogy moszkvai tanulmá­nyai során a későbbi forradalmár Alexander Dubcek volt az osztály­társa. Brezsnyevről megjegyezte: „Nagyon jószívű, vidám ember volt.” A mostani szlovák államfőt is személyesen ismerte: „Rudolf Schuster a Kelet-Szlovákiai Kerü­let második legnagyobb pártfunk­cionáriusa volt. Sokszor találkoz­tunk. Nagyra értékeltem, igen sok­oldalú ember”. A napilap kérdésé­re, mit szól hozzá, hogy Schuster nézetet váltott, most templomba jár és hívő embernek tartja magát, Jakes annyit mondott: „Ez a való­ság. Nehezen érthető.” Az európai országok lemaradtak az Egyesült Államok mögött, elsősorban a fejlett fegyverrendszerek terén Uram, a vasasszakszervezet a másik határátkelőn tüntet (Peter Gossányi karikatúrája) a XXI. században Európa Az elmúlt 10 évben számos nagyjelentőségű fordulat szükségeltetett ahhoz, hogy a közös európai biztonság- politika elérhető közelség­be kerüljön. ONDREJCSÁK RÓBERT Először is az európai integráció fejlődése - különösen a gazdaság területén - elért olyan szintet, hogy egyre inkább előtérbe került az EU, mint erős politikai hatalom, és a gazdasági súlyának megfelelő vi­lágpolitikai tényező definiálása - és ami fontosabb -, megvalósítása. Ezt elősegíti a posztbipoláris Euró­pában létrejött geopolitikai és stra­tégiai helyzet is. A 90-es évek elejé­ig a kontinens keleti felét uraló Szovjetunió megszűnt, legerősebb utódállama, Oroszország pedig képtelen átvenni a helyét. A szovjet veszély megszűnése miatt pedig az Egyesült Államok sem élvez olyan kiváltságos helyzetet Európa nyu­gati felén, mint a hidegháború alatt. Ennek ellenére az elmúlt év­tizedben a kontinens perifériáin - elsősorban a Balkánon - lezajlott konfliktusok megmutatták az eu­rópai országok lemaradását az USA mögött, elsősorban a fejlett fegyverrendszerek terén. Ennek következtében az európaiak kény­telenek voltak belátni, hogy kato­nai akciók esetén még mindig je­lentősen függnek Washingtontól. Saját területen kívüli katonai akci­ókra komolyabb mértékben csak a két hagyományos európai nagyha­talom, Nagy-Britannia és Francia- ország képes, erre utal Koszovó, Bosznia, az Öbölháború és a kisebb afrikai beavatkozások is, azonban az ő lehetőségeik is lényegesen cse­kélyebbek mint Washingtoné. A jövőben viszont nagyon könnyen előfordulhat, hogy az Európai Unió tagállamai egy olyan régióban vagy olyan okok miatt kívánnak beavatkozni katonailag, amelyben az USA nem érdekelt, és azért nem hajlandó bevetni haderejét. Az ilyen esetek kezelése érdekében akarja az EU létrehozni a megfe­lelő infrastruktúrával együt saját haderején. Az európai integráció katonai területen sokáig azért aka­dozott, mert a két fő katonai hata­lom, London és Párizs álláspontja gyökeresen különbözött a kérdés­ben. A britek elutasítottak minden európai katonai együttműködést, amelynek negatív hatása lehetett a transzatlanti kapcsolatokra. A franciák korlátozni szerették volna az USA európai befolyását, és meg­változtatni a NATO belső struktú­ráját, hogy európai pillére egyen­rangú legyen az amerikaival. Nyil­vánvaló, hogy semmilyen komoly európai együttműködés nem jöhe­tett létre a biztonságpolitika terén, amíg Nagy-Britannia és Franciaor­szág meg nem egyeztek a kérdés­ben. A fordulat 1998-ban követke­zett be a Saint-Malo-i francia-brit csúcstalálkozón, amikor Tony Blair brit miniszterelnök szakított Lon­don addigi álláspontjával, és támo­gatásáról biztosította az Európai Unió saját autonóm döntési me­chanizmusának és fegyveres erejé­nek létrehozását. London is belát­ta, hogy az EU addig nem lesz ko­moly biztonságpolitikai szereplő a világon, de még a saját perifériáin sem, amíg nem képes erejét kato­nai eszközökkel is demonstrálni. Ez része volt Blair új Európa-politi­kájának, aminek alapján a britek újra megpróbáltak súlyuknak meg­felelő szerepet játszani Európában. A Schengenlandtól és Eurolandtól Európában megvan a szándék az aktívabb ka­tonai fellépésre. való távolmaradás után London mindenképp el akarta kerülni az esetleges izolációt. Ezért a bizton­ságpolitika terén lendült offenzívá- ba, tehát ott, ahol kihasználhatta egyik legfőbb erényét, éspedig ha­derejének kitűnő színvonalát és hírnevét. A francia-brit megállapo­dásoknak köszönhetően mozgásba lendültek a dolgok, így az EU hel­sinki csúcsértekezletén elhatároz­ták, hogy Európának létre kell hoz­nia egy két hónapon belül bevet­hető, 60 ezres haderőt a megfelelő légi és tengeri támogatással együtt. A helsinki deklaráció ezzel együtt az USA-t is meg szerette volna nyugtatni, mégpedig azzal, hogy tartalmaz egy olyan kitételt, amely szerint az EU csak akkor kezd önál­ló akcióba, ha a NATO nem avatko­zik be. Ezzel eljutottunk egy újabb problémához, mégpedig az USA és az atutonóm európai katonai erő viszonyához. Washingtonban nem igazán lelkesedtek az európai kato­naság- és az európai döntéshozata­li mechanizmusok létrehozásáért, mert az Észak-atlanti Szövetség meggyengülésétől tartanak. Az el­múlt évtizedekben Washington katonai téren kiváltságos helyzet­ben volt az európai biztonság ga­rantálásában és az ezzel kapcsola­tos döntésekben. Amennyiben megvalósul az európaiak által kitűzött cél, az amerikaiak kivált­ságos helyzete Európában vesz­élybe kerül. Azt azonban be kellett látniuk Washingtonban, hogy az európaiak emancipálódnak a biz­tonságpolitika terén is, és hogy az USA - Brezinski szándékosan pro­vokáló szavaival élve - protekto­rátusa Európa felett, tehát a régi NATO, nem tartható fenn örökké. Figyelembe kell venni azonban az amerikai érdekeket is, tehát a kon­tinensen - ha ez nem lehetséges - nem kevesebb Amerika, hanem több Európa szükséges. Egy kato­nailag is akcióképesebb Európa a jövőben kétségtelenül az Egyesült Államok érdeke is, hiszen egy ba­ráti hatalomnak, amely leveszi Washington válláról a globális fe­lelősség egy részét, valószínűleg nagy szüksége lesz néhány évtized múlva. A következő probléma Tö­rökország hozzáállása az európai védelemhez. Ankara nem tagja, és belátható időn belül nem is lesz tagja az Európai Uniónak, a NA- TO-nak viszont aránylag nagy be­folyással bíró tagállama, elsősor­ban méretei és rendkívül kedvező fekvése miatt. Ebből következik, hogy a jelenlegi helyzetben, ami­kor az európai és mediterrán tér­ség legfőbb katonai tényezője a NATO, a törökök a lehetőségeik­hez mérten képesek befolyásolni a térséget érintő katonai döntése­ket. Ha azonban a közös európai biztonságpolitika létrehozásával ez a helyzet megváltozna vagy legalábbis lényegesen módosulna, és a döntéseket jelentős mérték­ben az EU hozná, amelynek Tö­rökország nem tagja, Ankara le­hetőségei a helyzet alakításában nagymértékben korlátozódná­nak. Ez ellen a lehetőség ellen - hogy Törökország marginalizá­A kontinensen nem ke­vesebb Amerika, hanem több Európa szükséges. lódjon a Kelet-Mediterránumot és a Balkánt érintő döntések megho­zatalakor - lépnek fel a török fővárosban, és fenyegetnek vétó­val a NATO belső átalakításához szükséges reformok meghozata­lakor, vagy a szervezet esetleges bővítésével kapcsolatban. Az eu­rópai hatékonyság gátja továbbá a pénz. Az európai országok kö­zül egyedül Nagy-Britannia, Fran­ciaország és a törököktől rettegő Görögország fordítja nemzeti ter­mékének viszonylag elégséges százalékát katonai kiadásokra. Az európaiak összesített katonai ki­adásai az amerikaiaknak csak 60 százalékát érik el, miközben nem várható lényeges változás - költ­ségvetési egysensúly- és politikai okokból - a népszerűtlen hadikia­dások növelésében. Az európaiak még a meglevő forrásaikat is ala­csonyabb hatékonysággal hasz­nálják, óriási összegeket pazarol­nak - néhány kivételtől eltekintve - a nagy létszámú, de flexibilis hagyományos, túlnyomórészt so­rozott hadseregekre. A szándék az aktívabb fellépésre tehát meg­van, de ahhoz, hogy igazán meg­valósuljon, még számtalan politi­kai, katonai és gazdasági problé­mát kell leküzdeni. OLVASÓI LEVÉL Az ellenzék a kormányért Szlovákia jövőjére gondolva nem tudja az ember, hová tegye a jelen­legi parlamenti ellenzéki pártokat. Az előző kormány uralma alatt na­gyon büszkék voltak arra, hogy megalapították az önálló Szlováki­át. Igaz, sok józanul gondolkodó ember ellenezte a különválást, de sajnos nem kérdezték meg a né­pet, mit lát helyesnek. Az akkor megválasztott vezetőink döntöt­tek. Az ellenzéki pártok most is büszkék az önálló államra, mégis a nyomorba döntésén, vagy talán megsemmisítésén dolgoznak. Le­hetséges, hogy ezt nem tudatosít­ják, de ha nem tudják, hová vezet ez a durcás magatartás, annál rosszabb. Törvényhozóink rájöt­tek, alkotmányunk módosításra szorul. Néhány pontban moderni­zálni kell. Volt is javaslat a parla­mentben bőven, mely pontok szo­rulnak korrigálásra. A kormány­pártok igyekeztek rugalmasan re­agálni a javaslatokra, nem úgy, mint az ellenzék. Kívülről úgy né­zett ki az egész vita, mintha lé­nyegtelen lenne az ellenzéknek, miről szól, csak hátráltatva legyen a törvényhozás a jelenlegi kor­mányvezetése alatt. Látszólag sa­ját, önző érdekeiket nézik, és nem tudatosítják azt a tényt, hogy saját maguk alatt vágják a fát. A külföl­di politikusok figyelik országunk belpolitikai eseményeit, és az eredményektől függően ítélik meg hazánkat. Látják, hogy az ellenzék azon dolgozik, hogy ne dolgoz­zon. A felszólalások sokszoros, ér­telmetlen ismétlése is ezt bizonyít­ja. Valószínű, azt szerették volna elérni, hogy a következő választási kampányban mutogathassanak a jelenlegi kormányra, milyen te­hetetlen volt. Nem tudatosítják, hogy a nép egyre tágabb látó­körű, és nem fogadja el ezt az ér­velést. A mai ellenzéki pártok kö­zül bármelyik is kerülne hatalom­ra, az elmúlt napokban tanúsított viselkedése miatt a külföld elzár­kózna az együttműködéstől. Ez Szlovákia teljes összeomlását eredményezné. A fentieket össze­gezve, szerény véleményem sze­rint viselkedésével az ellenzék hosszú távon a mostani kormány pozícióját erősíti, ifj. Cseri Jenő Ipolyság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents