Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-16 / 63. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 16. JEGYZET Igazi márciusok B. SIPOSS ILDIKÓ Az igazi március tizenötödikék még diákkorunkban voltak. Talán azért, mert akkor még forradalmak dúltak a lelkűnk­ben is. Az első lázadások. Akkoriban még nem énekel­hettük szabadon a Klapka-in- dulót, és piros-fehér-zöld szegfűinket félve-lopva tettük Klapka György szobrának ta­lapzatához. Az oroszok felé te­kingettünk, akik akkor még ott laktak a park túloldalán. A régi komáromi, majd pozsonyi március tizenötödikék még tel­ve voltak hittel és várakozás­sal. Ligetfalun a Petőfi-szobor- nál, amikor még nem is sejtet­tük, ki az igazi besúgó a tö­megben, s hogy a közvetlen közelünkben állók talán többet árthatnak, mint a szürke kabá­tos idegenek. Régi márciusok, a rendszerváltás utáni első márciusok; a tavaszt, a megúj­hodást vártuk. Megszokott, szürke márciusok, magamuto­gató márciusok, üres, hivalko­dó márciusok, és ugyanilyen tartalom nélküli, színtelen, megkopott, gyűlölettel terhes évek jöttek helyette. Elmúlt felettetek az idő, forradalmi márciusok. Vagy felettünk szállt el, ünneplők felett? Mi­lyen márciusok jöhetnek még? Milyen évek jöhetnek még? Milyen pártok jöhetnek még? Vajon hányféleképpen fordít- gatják ki és be a kabátokat, hányszor szavalják a szemünk­be a szabadságot, és hányszor csapnak be ezzel? Hitszegő márciusok, pénzkereső márci­usok, kisebbségikomplexus- márciusok, mikor lesz már vé­ge ezeknek? Mikor lesz már végre erőnk szembenézni ezzel a kongó kísértetországgal? Ez­zel a semmiről sem szóló állam a nemzetért, de semmi másért politikával. Az egynemzetál- lammal, ahol mi a felesleges tömeget képviseljük. Márciusok, himnuszéneklés és általános többségnemzeti fel­háborodás. A legrosszabb, hogy még egymásnak is ha- zudjuk a szabadságot. GLOSSZA Isten, áldd meg... MOLNÁR IVÁN Tarka ruhás cigányasszony ül egy szlovákiai kisváros vasútál­lomásának hideg kövén. Ölében piszkos rongyokba csomagolt csecsemő sírdogál. Talán a hi­degtől, talán azért, mert ma még semmit nem evett. Mária egyéb napokon egyáltalán nem bánja, ha sír a most hat hónapos Lucia, otthonról is azzal indítot­ták útjára, hogy a gyereksírás meglágyítja az emberek szívét, így talán többen adakoznak majd. Néhanapján meg is csip­kedte ezért a ldcsit, habár sok értelmét nem látta, hiszen az emberek nem szívesen adnak pénzt egy fiatal cigányasszony­nak, legyen bár csecsemővel vagy anélkül. Mára azonban elege volt a sírásból, így nem marad más hátra, mint ott az ál­lomás hideg kövén megszoptat­ni a kicsit. Lucia mohón tapad rá anyja mellére, kicsi szemével anyjára pillant: minden rend­ben, mama, de azért korábban is eszedbe juthatott volna. Az állomás bejárata felől han­gos nevetés hallatszik, és ami­kor Mária felnéz, egész testében remegni kezd. Gyorsan elkapja a fejét, de tudja, feléje közeled­nek. Talán most sikerül megúsz­nia, csak nem szabad felnéznie, akkor minden rendben lesz. Szeme sarkából már látja a fe­kete bakancsokat, amikor pár méterre tőle felhangzik a csata­ordítás: Ria! Ria! Hungária! Mária a Szepességből jött, szlo­vákul is alig tud, magyarul pe­dig egy szót sem ért, de már tudja, ha ezt hallja, semmi jó nem vár rá. Hatan vannak, mind fekete bakancsban, terep­színű nadrágban és fekete dzse­kiben; dzsekijük karján ott dí­szeleg a magyar címer, mellü­kön hatalmas kokárdák. Egyi­kük vállán magyar zászló. Piszkos, rohadt cigány, miért nem húzol haza, ahonnan jöt­tél, a fattyú kölyköddel együtt! - ordít rá a magyar zászlós, eközben a másik a semmiből húz elő egy baseballütőt, hatal­masat csapva Mária vállára. Az ütést rúgás követi. A kicsi kire­pül anyja kezéből, és a közeli pad alá csúszik. Máriába még egy-kétszer belerúgnak, ám mi­vel szó nélkül tűri, elunják a szórakozást. Egyikük még egy jót rúg a csecsemőbe is, majd a közeli kocsma felé veszik útju­kat. Mária, piszkos vérfoltot húzva maga után, lassan a kis­lányához csúszik, ölébe veszi Luciát, akinek erősen folyik az orra vére. Körös-körül emberek állnak, igyekeznek úgy visel­kedni, mintha semmi sem tör­tént volna, néha-néha azonban undorral teli pillantásokat vet­nek a bömbölő kicsire és csen­desen sírdogáló anyjára. így is ünnepeltük március 15-ét. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Napjainkban a feketemunka egyre súlyosabb probléma, mutat rá a szlovák napilap. Az illegális munka- vállalók után a munkáltató nem fi­zet biztosítást, bérükből nem von­nak le adót, illetéket. Feketemunkát elsősorban munkanélküliek vállal­nak, akik a munkanélüli-segélyt is felveszik. Az államnak ez jelentős veszteség. A feketemunka terjedé­séről tanúskodik az a tény is, hogy néhány munkanélküli-segélyen élő család bankszámláján - állítólagos rossz anyagi helyzetük ellenére - pozitív változás tapasztalható. Peter Magvasi család-, munka- és szociál­is ügyi miniszter a statisztikai hiva­tal adatait tartja mérvadónak, esze­rint legfeljebb 25 ezer illegális mun­kavállaló van Szlovákiában. Ezzel szemben Pavol Prokopovic szociál­demokrata képviselőnek 150 ezer illegális munkavállalóról van tudo­mása, a Nemzeti Munkaügyi Hiva­tal pedig 80 ezer feketemunkát végző személyről tud, akik a hivatal nyilvántartásában is szerepelnek. Március 14-én egyesek a fasiszta Szlovákiára emlékeztek, mások megpróbáltak szabadulni e nyomasztó emlékektől Fajgyűlölet és tolerancia 1939 szeptemberében a ná­cik megszállják Lengyelor­szágot, kitör a II. világhábo­rú. 1939 sötét időszak nem­csak Szlovákia, hanem egész Európa történelmében. 1939. március 14-én meg­szűnik Csehszlovákia, létre­jön az önálló szlovák állam, amely teljesen a náci Német­ország szolgálatában áll. SZENTGÁLI ANIKÓ Jozef Tiso, a katolikus egyház képviselője veszi át a hatalmat, és egyetlen politikai párt tevékeny­kedik, a fasiszta eszméket valló Hlinka vezette szlovák néppárt, amely további szervezeteket alakít ki. Szlovákia „függetlenségéért” cserébe kiszolgálja a németeket, és ígéretet tesz, a német példa sze­rint oldja meg a zsidókérdést. Zsi­dóellenes törvényeket fogadnak el, korlátozzák a zsidók polgári jo­gait. 1941-ben kiadják az úgyne­vezett zsidókódexet, mely a legke­gyetlenebb antiszemita törvények közé tartozik. Ez sem volt elég, hi­szen a hided elképzelések szerint Szlovákia polgárai nem tartoztak a tiszta árják közé. Az akkori szlo­vák kabinet nem maradt meg a zsidóellenes jogszabályok szint­jén, sokan megjárták a halálba ve­zető utat. Ezreket szállítottak kon­centrációs tárborokba, amit né­hány százan éltek csak túl. Nem lehetünk büszkék a szlovák állam­ra. Nem lehetünk büszkék azokra, akik nem emelték fel hangjukat, akik akár tettekkel, akár szavakkal a nácik oldalára álltak. Az egész ártadanul kezdődött, majd egyre erősebb, durvább sza­vakat használtak, törvényeket fo­gadtak el. Diszkriminálták az ala­csonyabb rendűnek minősített zsi­dókat, 70 ezer ártatlan embert hurcoltak el. A populista beszé­dek, tömegeket hipnotizáló nacio­nalista szavak sokakban felszínre hozták a rasszista érzelmeket. Senki sem születik rasszistának. A rasszizmus az elménkben az előítéletekből, a vak gyűlöletből születik. A rasszizmus nemcsak a színes bőrűek iránti gyűlöletet je­lenti, hanem a romákkal, a homo­szexuálisokkal, idegenekkel, tehát a tőlünk valamiben különbözőkkel szembeni előítéleteket is. Nem árt tudatosítani, hogy nem vagyunk egyformák, és különbözőségünk­nél fogva egyszer mi is felkerülhe­tünk egy ilyen „fekete listára”... Minden embernek joga van a féle­lem és alázat nélküli, egyenrangú életre, és hogy ez a súlyos társadal­mi rasszizmus kór nemcsak az ül­dözötteket és az üldözőket érinti, hanem a kívülállókat is, akikből bárhol, bármikor üldözött válhat. A rasszizmus elsősorban abból ered, hogy nem ismerjük mások életstílusát, szokásait, gondolko­A rasszista és fasiszta elméletek a másságtól való félelemre építenek dásmódját. A rasszista és fasiszta elméletek az embereknek a más­ságtól való félelmére építenek, és az első pillanatban egyszerűnek tűnő gyors megoldásokat kínálnak. Ugyanakkor sárba tipoiják és meg­tagadják a civilizált társadalmak humanista elveit. Egyeden problé­mát sem lehet megoldani anélkül, hogy feltárjuk az okokat, és meg­értsük a mélyebb összefüggéseket. A legbrutálisabb megnyilvánulá­sok a szélsőséges rasszista és fa­siszta skinheadmozgalmak képvi­selői lelkiismeretén száradnak. Garamszentkereszten a 17 éves Má- rio Gorala szadista gyilkos áldozata lett, egy németi roma lakosra rá­gyújtották a házát, Rimaszombat­ban meggyilkolták a 29 éves roma Tibor V.-t, Privigyén a 43 éves Gus- táv Báláz lett gyilkosság áldozata, saját házában megtámadták és bru­tálisan meggyilkolták Anastázia Ba- lázovát, több tucat külföldi diákot zaklattak és támadtak meg az utcá­kon, több százan estek áldozatul a másságot, az eltérő fajt, nemzetisé­get, vallást gyűlölő polgáriasaik­nak, egyre több bőrfejű bukkan fel a városokban, akiktől az ún. nem rasszisták is rettegnek, zsidóte­metőket dúlnak fel, sírköveket ron­gálnak meg, náci szimbólumokat festenek a házak falára, kerítések­re, terjednek a horogkeresztet ábrá­zoló tetoválások. Mindez arról ta­núskodik, hogy a rasszizmus, fasiz­mus és gyűlölködés jelen van Szlo­vákiában. Kevésbé láthatóak, ám sokkal nyugtalanítóbbak az embe­rek fejében szunnyadó, olykor fel­színre törő rasszista gondolatok. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság 86%-a negatívan viszo­nyul a romákhoz. Ha ehhez hozzá­adjuk politikusaink közönyösségét, sőt egyes parlamenti képviselők szájából elhangzott rasszista kije­lentéseket, a rendőrség, ügyészség és a bíróság ügyetlenségét, hiányos­ságát, ahogyan nem torolják meg a nyilvánvalóan faji indíttatású bűncselekményeket, komoly ve­szély fenyegeti mindannyiunkat. „Először a zsidókért jöttek. Én nem vagyok zsidó, ezért nem csi­náltam semmit, hogy segítsek ne­kik. Utána a romákat vitték el. Én nem vagyok roma, ezért nem csi­náltam semmit, hogy segítsek ne­kik. Azután az antifasisztákat vit­ték el, és én nem csináltam sem­mit, amivel segíthettem volna ne­kik. Majd értem jöttek! És nem maradt senki, aki nekem segíthe­tett volna!” - írta Martin Niemol- ler a II. világháború után. Nie- moller evangélikus lelkész volt, aki tanúja volt az I. világháború gyötrelmeinek is. A háború utáni nehéz időkben, a rossz gazdasági helyzetben sokan hittek Hitler megváltást ígérő szavaiban. Nie­Majd értem jöttek! És nem maradt senki, aki nekem segíthetett volna! moller is csak későn eszmélt rá az igazságra, tudatosította a náciz­mus valódi arculatát. Érezte, hogy valami nincs rendben, még­sem tett ellene. Amikor pedig fel­lázadt, koncentrációs táborba ke­rült. A II. világháború után nagy mértékben hozzájárult a náci gaz­tettek leleplezéséhez, megbünte­téséhez. Március 14-én egyesek a fasiszta Szlovákiára, Hlinkára és Tisóra em­lékeztek, mások megpróbáltak sza­badulni e nyomasztó emlékektől. Az Emberek a Rasszizmus Ellen polgári társulás békés felvonulással próbálta felhívni a figyelmet a békés együtt­élés fontosságára. A másság tisztelé­sére, az előítéletek nélküli teljes élet­re szólítja fel az embereket, hogy fé­lelem nélkül, egyenrangú polgárok­ként élhessenek együtt romák, feke­ték és fehérek, magyarok és szlová­kok, homoszexuálisok, keresztények és zsidók, muzulmánok, akik... egy­szerűen csak mások Egyetlen mérvadó koalíciós párt vezetése sincs tisztában kilátásaival a 2002-es választásokon Minden párt másképp nacionalista TÓTH MIHÁLY Tegnapelőtt, március 14-én, a Ti- so-féle szlovák állam kikiáltásá­nak idei évfordulóján a félmillió lakosú Pozsonyban 200-300 tün­tetőt sikerült összetrombitálniuk a politizáló plébános szellemi örö­köseinek. Ahogy hírlik, Zsolnán, a szeparatizmus legszilárdabb bás­tyájában még ennél is kevesebben emlékeztek meg az eseményről. E számadatok alapján jó lenne derűlátó következtetést levonni, megállapítva, Szlovákia végleg rá­lépett a polgári demokrácia útjá­ra. Nagyon valószínű, hogy a naci­onalista szélsőségeseknek az a faj­tája, amely a bőrfejűekkel, a zsi- dózókkal, a cseh- és magyarellen­esekkel való együttműködésre épít, meglehetősen a politikai élet peremére került. Handabandázá- sukat egy szakasz rendőr és 10 lo­vasrendőr képes megfékezni. Mindazonáltal érvényes Szlová­kiára nézve is az a posztkommu­nista világ egészére vonatkozó megállapítás, mely szerint az ál­lampárt által kiürített pozíciók­ban különböző vérmérsékletű ha­zafiak vertek tanyát. Különböző pártokhoz tartozásból ered a kü­lönböző vérmérséklet, másképp nacionalista a KDH, másképp az SNS, az MKP, az SOP, az SDL, a HZDS és az SDKÚ, hogy csak a parlamenti politizálásban legfon­tosabbakat említsem. Az 1998-as választási törvény által összeku- tyult koalíciós struktúra ponto­san Meciar számításai szerint és pontosan Dzurinda jövendölésé­vel ellentétesen változott meg a győzelmet követő nem egész 30 hónap alatt. Egyetlen mérvadó koalíciós párt sincs ma az ország­ban, amelynek vezetése legalább hozzávetőlegesen tisztában len­ne kilátásaival a 2002-es válasz­tásokon. Az alkotmánymódosítás Vannak politikai erők, amelyek e „műfaj­ban” verhetetlenek. parlamenti vitája során, illetve a közigazgatás átalakítására irá­nyuló próbálkozások napjaiban azt tapasztalhattuk, hogy a de- cens értelmiségiek által oly (in­dokoltan) lenézett ellenzéki naci­onalista hordószónokok kinyilat­koztatásai, jövendölései végül is célba értek. Az ezerszer ismételt hazugságról a magukat demokra­tikusnak nevező pártok szónokai mintha így vélekedtek volna: hát­ha van benne némi igazság. Vagy ha nem is hitték el, hogy igaz, hírhedt demokratáink arra gon­doltak, hogy a választók elhihe- tik. így züllött az alkotmánymó­dosítás és a közigazgatási reform alpári választási kampánnyá. Közgazdasági kalkulációk és tár­sadalomtudományi megfontolá­sok-helyett az érzelmeké lett a főszerep. Ennek (is) a következ­ménye, hogy nőttön nő a politi­kailag közömbösök részaránya. Kétbalkezes demokratáink ezek megnyerésére törekednek, nem számolva azzal, hogy vannak po­litikai erők, amelyek e „műfaj­ban” verhetetlenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents