Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-12 / 59. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS A várakozásoknak megfelelően a dobogón a Ferrari és a McLaren osztozik, a gumiabroncs-szállítók csatájában pedig a Bridgestone toronymagasan vezet Száguldó cirkusz: halál a „porond” szélén Michael Schumacher ökle a magasban: győztem! (Archív) Fél év sem telt azóta, hogy Forma-l-es világbajnoki futam emberáldozatot követelt. Tavaly az Olasz Nagydíjon egy tűzoltó vesztette életét, miután a Pedro de la Rosa autójáról lerepülő kerék fejen találta. JÁN HUDOK A melbourne-i Albert Parkban Jacques Villeneuve kocsija tört darabokra, s az egyik kerék ismét halálos balesetet okozott. Ezúttal egy önkéntes pályabíró volt az áldozat. A tragédia minden mást beárnyékolt, ami az idénnyitó futamon történt. Max Mosley, a Nemzetközi Autómobil Szövetség (FIA) elnöke korábban megjósolta, hogy nem lesz jó vége a két gumiabroncsszállító cég csatájának. A FIA első embere attól félt, a szövetség valamennyi óvintézkedése kárba vész a Bridgestone és a Michelin viasko- dása miatt. Jackie Stewart, a sportág legendás alakja is hasonlóan vélekedik: „Az egekig lehetne emelni a védőrácsokat, akkor sem segítenének a pályán kívül tartózkodókon. A leszakadó alkatrészek olyan erővel csapódnak le, hogy az közveszélyes. Úgy gondolom erősebb és magasabb kerítésekre lenne szükség a pálya szélén, a lelátókat pedig hátrább kellene helyezni.” A melbourne-i szerencsétlenség miatt tehát újra terítékre került a biztonság kérdése. De nem a versenyzőké, hanem a pályamunkásoké. Erre Michael Scu- macher is felhívta a figyelmet. „A nemzetközi szövetségnek komolyan meg kell fontolnia, milyen lépéseket foganatosíthat. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a lehető legjobb megoldást. Tudom, hogy a melbourne-i aszfaltcsík a megbízhatóbbak közé tartozik, mégis biztos vagyok benne, hogy lehet mit javítani rajta” - mondta a Ferrari pilótája. „Azonban ne felejtsük el, ha emberéletről van szó, sosem tudunk száz százalékos garanciát vállalni” - ismerte el a világbajnok versenyző. Ő már csak tudja, mit beszél: a pénteki szabadedzésen produkált dupla szal- tó a látványos balesetek kategóriájába tartozott. Szerencséje az autóján kívül senkinek és semminek nem esett baja. A pályabíró halálát megelőző ütközést Ralf Schumcher, a Williams pilótája írta le a legpontosabban. Jacques Villeneuve az ő BMW-jének ment neki. „Az ötödik kanyarnál jártam. Fékeztem, ahogy az ilyenkor szokás, és vigyáztam, hogy ne váltsak irányt. Egyszer csak erős ütést éreztem hátulról, majd megláttam, ahogy Jacques autója átrepül fölöttem. Azt hiszem túlbecsülte a képességeit, ugyanúgy, mint tavaly Kanadában, ahol szintén belém hajtott. Amint kiszálltam az autóból, rohantam megnézni, mi van vele. A Hondája elég csúnyán összetört, de megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy karcolás nélkül megúszta a dolgot. Nagyon sajnálom azt az önkéntest, aki a mi biztonságunkra figyelt, és mi okoztuk a halálát” - fejezte ki részvétét a Ralf Schumacher. Vüleneu- ve egyelőre nem kommentálta a történteket. A német Bild című bulvárlap is csak annyit szedett ki belőle, mit érzett, amikor a levegőben röpült: „Azon imádkoztam: istenem, csak nehogy fejjel ütközzem neki a falnak!” A kanadai versenyzőnek nem történt baja. Hogy aztán lelkileg rendben lesz-e Malajziában, az egyelőre kérdéses. A BAR istálló elnöke, Craig Pollock reméli, hogy Sepangban nem lesz gond Villeneuve-vel: „Jacques számára ez egy fájdalamas tapasztalatot jelent. Együttérez az elhunyt családjával, de tisztában van vele, Azon imádkoztam, csak nehogy fejjel ütközzem a falnak. hogy nem állhat le. Senki sem állítja, hogy könnyű megbirkózni a feladattal, de tudom, hogy Jacques erős jellem.” A világbajnokságtól mindenki Fer- rari-McLaren párharcot várt. A jóslat bevált, egy aprócska szépséghibával. Tavaly és két éve a McLaren Mercedesek motorhiba miatt nem tudták befejezni az első futamot. Igaz, hogy Mika Hákki- nent ezúttal sem a kockás zászló intette le, ám mindenki láthatta, kiesését nem műszaki hiba okozta. „Nagy kár, hogy így alakult a verseny, mert elég jól álltunk, ezt a Grand Prix-t akár meg is nyerhettük volna” - bánkódott a száguldó finn. Csapattársa, David Coulthard azonban nagyon jól szerepelt, a címvédő Michael Schumacher mögött a második helyen ért célba. „A Ferrarik egész héten gyorsabbak voltak tőlünk - erre még nem nagyon volt példa. Lesz mit csinálnunk, hogy javítsunk a kocsikon” - mondta az Ausztrál Nagydíj után Coulthard. A Ferrari táborában jóval elégedettek voltak, hiszen Michael Schumacher és Rubens Barrichello jóvoltából a csapat 14 pontot szerzett a konstruktőrök versenyében. „Tavaly nem voltak ilyen jó autóink, mégis világbaajnokok lettünk. Ez bíztató” - lelkendezett az olasz istálló főkonstruktőre, Ross Brawn. A két legerősebb garázs párharcából Melbourne-ben a Ferrari került ki győztesen. A kerékszállítók csatáját pedig, a várakozásoknak megfelelően, a Bridgestone nyerte. Igaz, a Michelin-gumikat használó legerősebb autók, a két BMW közül egyik sem tudta befejezni a versenyt. Ralf Schumacher és Ju- an-Pablo Montoya is önhibáján kívül volt kénytelen kiállni. Montoya motorhiba miatt adta fel a versenyt. Pierre Dupasquier, a Michelin sportigazgatója szerint aggodalomra semmi ok: „Nagyjából erre számítottunk. Szereztünk néhány fontos információt az ausztrál pályáról, melyeknek jövőre biztosan hasznát vesszük. Ralf Schumacher ideje csak fél másodperccel volt rosszabb Barrichellóénál, Montoya pedig a futam negyedik legjobb idejét mente. Mindez azt bizonyítja, hogy fel tudjuk venni a versenyt az élmezőnnyel.” Ugyanezt mondhatja el magáról Nick Heidfels is. A Sauber színeiben versenyző német pilóta ötödiknek ért célba, de végül a negyedik helyet szerezte meg, mert az őt megelőző Olivier Panist megbüntette a versenybíróság, s ezzel a hetedik helyre esett vissza. Megszerezte első pontját a Forma-1 újonca, Kimi Räikkönen is (Sauber). Ennek köszönhetően az első GP után a svájci istálló a negyedik helyen áll, amire aligha számítottak a szurkolók. Minden kétséget kizáróan izgala- mas volt az 52. világbajnoki sorozat nyitánya. Hogy nemcsak a pályán, hanem a kerítésen túl is, az más lapra tartozik. Jozef Smolek az idény előtt gyengébb játékra számított az Euroligában, ezért nem fáj a feje a vereségek miatt Czene Attila cáfolja a visszavonulásáról szóló pletykákat Nem rózsás a helyzet fenn Rózsahegyen JÁN PLESNÍK Ott akar lenni a vb-n A női kosárlabda Euroliga kétszeres győztese, az SCP Ruzomberok idén lemondhat a címvédésről. A negyeddöntőben örök riválisától, a francia Bourges-tól odahaza és idegenben is kikapott. Hosszú elemzések várhatók arról, hogy miért szenvedtek kétszer is vereséget Natália Hejková védencei, de a rágódás helyett a csapat már most a következő idényre koncentrál. A rózsahegyiek játékán meglátszott, hogy ez nem az a társaság, amelyik tavaly és tavalyelőtt leiskolázta a kontinens legjobbjait. A lányoknak sok gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy összeszokjanak. Jozef Smolek klubvezető szerint mindez csak idő kérdése. Lehetett számítani arra, hogy a CJM Bourges mindkét találkozón jobbnak bizonyul? Hogy őszinte legyek, az idény megkezdése előtt nem gondoltuk volna, hogy ilyen sokra viszi a csapat. A tavalyi keretből mindössze hárman maradtak Rózsahegyen, Bielikován, Cikosován és Láskován kívül mindenki elment. Én inkább pozitívan értékelném az együttes Euroliga-szereplését, nem úgy, ahogy a sajtó lefestette. Fontos megjegyezni, hogy a lányokból idővel biztosan többet is ki lehet hozni, tehát az, hogy most még nem tudtak helyt állni a nemzetközi porondon, nem jelent rosszat. Persze kisebb változtatásokra biztosan sort kerítünk. Már most el kell kezdenünk a felkészülést a következő szezonra. Az Euroligából való kiesés számunkra azért nem jó, mert a hazai bajnokságban nincs kitől tanulnunk. A mostasni játékosállomány csak mintegy fél éve van együtt. Ez nem lehetett túl reményt keltő az Euroliga rajtaja előtt... Hát igen, egy ütőképes csapat összehozása jóval több időt vesz igénybe. A tanulságot elsősorban abból kell levonni, hogy idegenben egész máshogy játszottunk, mint hazai közönség előtt. Az otthoni mérkőzést fejben veszítettük el. Felelősségtudat vagy lámpaláz... Mindegy minek nevezzük. A lélektani nyomással nem bírtak megküzdeni a mieink, s ez nagyon rossz hatással volt a teljesítményükre. Hiába készítettük fel a lányokat elméletben, a pályán korábban nem volt alkalmuk közösen harcba szállni ilyen megterheléssel szemben. A Bourges elleni első találkozón főleg a kosár alatt hibáztak a rózsahegyiek. Mit lehet ez ellen tenni? Ez általános probléma, nemcsak Szlovákiában van jelen. Nincs túl sok játékos, aki igazán jól értené a dolgát a palánk körül. Az idény beindulása előtt már nem volt időnk ilyen típusú erősítést hajszolni. Nembeszélve az anyagiakról. Ha találtunk volna megfelelő embert, akkor is hoppon maradunk, mert a klub kincstára kimerült. Nem gondoltak arra, hogy Natália Szviscsovával kellene újra szerencsét próbálni? A tavalyi Euroliga-győzelemben oroszlánrésze volt. Ha egészségileg rendben lenne, biztosan számítanánk a segítségére. Sajnos a bal térdét nemrég megműtötték, ezért csak akkor szeretnénk megszólítani, ha már teljesen rendbe jött. El tudnám képzelni a csapatban. Úgy tánik, az SCP támadójátékával nincsenek komolyabb gondok, a védelem munkája azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Hogyan lehetne ezen változtatni? Mindennek a jó erőnléti állapot az alapja. Iveta Bieliková ezen a téren két-három osztállyal megelőzte a többieket - pedig már régen nem húszéves... Ezzel nem őt méltatom, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a többiek fizikailag nem voltak eléggé képzettek. Jó kondícióra szintén csak hosszú, kemény gyakorlással lehet szert tenni, de szükséges, hogy az emberben legyen elég erkölcsi tartás és önfegyelem. Ilyesmit nem lehet tanítani, a lányoknak maguktól kell, hogy rájöjjenek. Elég motivációt jelent ehhez a nem túl színvonalas szlovák bajnokság? Nincs más választásunk. A szakmai stábbal most azon fogunk dolgozni; hogy újabb célokat találjunk ki a csapatnak, amelyeket majd meg kell valósítaniuk. Ha szót fogadnak, előbb-utóbb belátják, hogy maguknak tesznek jót vele. Meg persze nekünk is. A következő Euroliga még messze van. Mi vár addig a lányokra a következő hetekben? Mint már említettem, megkezdjük a felkészülést az új idényre. Van egy előnye is annak, hogy a Bourges jutott tovább: nekünk most több időnk marad az apró részletek kifinomítására. Tisztáznunk kell a szerződések, a fizetések kérdését, meg hasonlókat. Olyan csapatot szeretnénk kiépíteni, amely jövőre többre viszi majd az Euroligában. ÖSSZEÁLLÍTÁS Atlanta olimpiai bajnoka (200 vegyes), Czene Attila jelenleg az Egyesült Államokban, a phoenixi egyetemen tanul. A Nemzeti Sport munkatársa készített beszélgetést az úszóval. Tudja, hogy itthon elterjedt, befejezte az úszást, csak még ilyenolyan okok miatt nem akarja nyilvánosságra hozni? Hallottam, hozzám is eljutott a pletyka. És megmondom őszintén, elszomorított. Csak pletyka? Nincs valami más is a dologban? Az olimpia után is elmondtam, folytatom. Megtettem ugyanezt karácsonykor, amikor otthon jártam. Nem adhatok fel mindennap fizetett hirdetést, hogy Czene Attila úszik, s esze ágában sincs befejezni. Még mielőtt megkérdezné, ott akarok lenni a júliusi fúkuokai világbajnokságon s egy hónappal korábban, a magyar bajnokságon is elindulok. Ki terjeszti az ellenkezőjét? Az ellenségei? Nem. Az előre aggódók. A kishitű emberek. Kik? Mindig is voltak ilyenek. Emlékszem, az atlantai olimpai előtt gyengén úsztam a magyar bajnokságon. Van ilyen. Temettek. Az olimpián történtek pedig ismertek. Tehát ha kérhetem, ne aggódjanak, jövök, úszni fogok a bajnokságon s remélem, a vb-n is. Mivel anyagi támogatást nem kapok, jó lenne, ha legalább erkölcsileg, lelkileg támogatnálak, s nem azt kellene visszahallanom, hogy már nem is edzek, teljesen leálltam. Úszni fogok, s majd ha a magyar bajnokságon gyenge leszek, akkor lehet aggódni meg sopánkodni, hogy Czene Attila nem az igazi, hogy Czene Attila kiégett. Reaalista ember vagyok. Nem szoktam délibábot kergemi. Ennyire bántják a pletykák? Nem gondoltuk volna... Már nem idegesít annyira, mint korábban. A lényeg: még utoljára szeretnék rendesen felkészülni a világbajnokságra, utána ugyanis mindenképpen befejezem. S higgye el, tényleg jobban motiválna, ha otthonról más híreket kapnék. Mondjuk olyanokat, amelyek optimizmussal törtik el az embert. Ahhoz mit szól, hogy a tengerentúlon tanulók a továbbiakban nem kaphatnak a Gerevich- pénzből? Helyesnek tartja? A véleményem meglehetősen tömör ezzel kapcsolatban: a világ legnevetségesebb határozata. Hát mi nem vagyunk magyarok? Nem hazánkat képviseljük egy-egy világversenyen? Az is eljutott Phoenixbe, hogy Rózsa Norbert visszavonult, hogy nem úszik többé? Norbert szerintem nem visszavonult, hanem elvették tőle a lehetőséget. Főleg anyagi vonalon. Hogy ebben mennyire hibás ő, nem tudom megítélni. De beszéltem Zubor Attilával is. Nincs egyesülete, nincs pénze, pedig szerintem Csik Ferenc óta nem volt ilyen szintű gyorsúszónk, mint ő. Nem egészen értem, hogyan alakulnak otthon a dolgok. Bár megszokhattam, hogy Magyarorszgáon minden lehetséges. Most, hogy tisztáztuk a pletykákat s kiderült, ott akar lenni a világbajnokságon, kézenfekvő a kérdés: arannyal búcsúzik? Régen az volt a nagy álmom. Ez az álom már elhalványult, s a másik, hogy Sydneyből kiindulva, nem túl jó a kedvem, ha a fukuokai esélyekre gondolok. Az Atlantában győztes időmmel is csak harmadik lettem volna a 2000-es olimpián. Valahogy az az érzésem, hogy az olasz Rosolino meg az amerikai Dolan mást csinál, mint a többiek. Hogy mit, sejtelmem sincs és vádaskodni sem akarok. Darnyi Puci még a sydneyi döntő után odalépett hozzám és csak annyit mondott az olaszra mutatva: ilyen nincs. Sajnos mégis van... A franciák ellen a kosár alatt hibáztak sokat a rózsahegyiek
