Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-09 / 57. szám, péntek
Életmód ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 9. ÉLETAAÓD(SZER) A lassúság dicsérete Életünkben főszerephez jutott a gyorsaság, a kapkodás, az idegesség. A televízió képernyőjén a képek gyorsabban váltják egymást, mint ahogyan idegsejtjeink kapcsolnak. Ehhez járul még a bennünket bombázó információk szakadadan áradata. Jelszavunk: ami gyorsabb, az hatékonyabb, és így jobb. Célunk a hatékonyság, átrobogunk az életen, hogy rövid idő alatt minél többet éljünk át és éljünk el. Közben pedig elfelejtjük, hogy a lassúság is hozzátartozik az életünkhöz. Azt, hogy a lassúság kratívabbá tesz, már tudományosan is bebizonyították. A „nagy leeresztések” során ugyanis agyunk intuitív, emocionális jobb féltekéje válik aktívvá, melynek segítségével könnyebben kiléphetünk a napi sablonok és szokások birodalmából. A sűrűn beosztott időpontok fokozott stresszt jelentenek, eredményük pedig fejfájás, szédülés, álmatlanság, gyomorpanasz is lehet. Aki egy kis semmittevést is beletervez az életébe, jelentősen csökkenti a megbetegedések kockázatát. A testhez hasonlóan a léleknek is jót tesz a lassúság. Csak az marad lelkileg is egészséges, aki időt szán az érzelmeire, rendezi a gondolatait, és élményeit emocionálisan is feldolgozza. Azok, akik sohasem tartanak szünetet, több hibát kövérnek el. Bizonyított tény, hogy a részmunkaidős dolgozók termelékenysége 20%- kal magasabb, mint a teljes munkaidőben dolgozóké. Ezenkívül: aki több időt hagy magának munka közben, kevesebb energiát használ fel, és ennek révén jobb döntéseket is hoz. Akiknek elegendő szabadidejük van, jobb partnerkapcsolatokkal rendelkeznek. Akik lassabban kezdenek neki a dolgoknak, élvezik az életet és nem mennek el annak szépségei mellett, többet vesznek észre a világból és boldogabbnak érzik magukat, mint azok, akik a fokozott tempót kedvelik. Minden embernek más és más az alapsebessége. Vannak sürgő-forgók és nyugodt, elengedett típusú emberek, mára mindkét típusnak szüksége van a maga lassú pillanataira. Az előbbieknél ez valamilyen nyugodt, egyenletes munkát jelent, például kerti teendőket, sétát, vagy akár vasalást. A kifelé nyugodtnak ható típus (akin a külső szemlélő ritkán látja a belső feszültséget) a semmittevésben éli meg a nyugodt pillanatait. Ne felejtsük el tehát, a lassúság tanulható! Aki pedig gyakrabban hagy magának időt a kikapcsolódásra, annak jobban regenerálódik a szervezete és tovább marad fiatal, (-bőé-) Tanulj meg látni! A látás tanult képesség. A látás folyamatának legnagyobb része egyáltalán nem a szem működésének eredménye. A szem úgy működik, mint a kéz, amely „kinyúl” oda, hogy megragadja a jelentés nélküli „dolgokat” és beszállítsa az agyba. Az agy aztán beviszi a „dolgot” a memóriába. Csak akkor fogjuk meglátni a „dolgot”, amikor az agy öszehasonlítás útján értelmezi azt. Sokan úgy éljük le az életünket, hogy nagyon keveset látunk a bennünket körülvevő erőből és dicsőségből. Nem szűrjük meg kielégítő módon azt az információt, amit a szemünk szolgáltat nekünk az agy lelki folyamatain keresztül. Ennek eredményeképpen észreveszünk dolgokat anélkül, hogy ténylegesen lámánk őket. Fizikai benyomásokhoz jutunk anélkül, hogy felfognánk, milyen jelentésük van számunkra. Aki lelkileg rövidlátó, hajlik arra, hogy figyelmen kívül hagyjon olyan dolgokat és lehetőségeket arra, amelyek a távolban vannak. Csak a közveden közelében lévő dolgokra figyel. Vak az olyan lehetőségekre, amelyeket előnyére használhatna ki, ha a jövő kategóriáiban gondolkodna és tervezne. A lelkileg távolbalátó személy hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a lehetőségeket, amelyek közveden előtte vannak. Csak a jövő álomvilágát látja, nincs kapcsolata a jelennel. Rögtön legfelül akar elhelyezkedni ahelyett, hogy lépésről lépésre haladna, (-bőé-) Fontossági sorrend Legyen szó célokról, amelyeket az ember el akar érni, vagy a napi teendők elvégzéséről, nagyon fontos, hogy milyen sorrendet állítunk fel az elérésükhöz, elvégzésükhöz. Az elsőbbség eldöntésének legegyszerűbb módja a dolgok fontossági sorrendbe állítása. Ezt elvégezhetjük több módszerrel. Három különböző csoportba oszthatjuk a teendőket: „muszáj megtenni, meg kellene tenni, jó lenne megtenni”, vagy „fontos és sürgős, fontos, de nem sürgős, sürgős, de nem fontos”. Az egyszerű megszá- mozás is működhet. A 80/20-as szabály, amely Vilfredo Pareto, XIX. századi olasz közgazdász nevéhez fűződik magyarázatot ad arra, miért szükséges fontossági sorrendet felállítanunk, ha eredményesek akarunk lenni. Ez azt mondja ki, hogy egy több összetevőből álló csoport értékének 80%- a rendszerint a csoport összetevőinek mindössze 20%-ában testesül meg. Ezt az érdekes megállapítást az életből vett példák sokasága igazolja. A telefonhívások 80%-a a hívók 20%-étól jön, a tévéműsorok nézettségének 80%-át a programok 20%-a teszi ki. Tehát lehetünk 80%-osan eredményesek úgy is, ha a céljaink 20%- át érjük csak el. Ha az Ön a napi teendőit tíz pontba foglalta, már akkor is eredményes, ha csak a két legfontosabb dolgot teljesítette. Ez az elmélet sokat könnyíthet munkánkon. Ha felismerjük eredményességét, nem fogunk többé felesleges stresszhelyzeteket teremteni magunknak azzal, hogy az el nem végzett feladatokon rágódunk. Minden nap az első néhány legfontosabbat kell csak elvégeznünk. A kevésbé fontosak idővel úgyis aktualitásukat vesztik vagy maguktól megoldódnak, (-an-)' Vannak közöttünk rendkívül szeretetre méltó és förtelmesen undok emberek is. A konfliktusgerjesztők Illusztrációs felvételek KARRIER evesebb munkával többet teljesíthet, ha az emberekkel együtt és nem ellenük dolgozik. Vannak ugyan szükséges, nem káros konfliktusok, sőt számos stresszhelyzet kifejezetten elősegíti, hogy tartalmasabb, gazdagabb személyiség váljon belőlünk, sajnos azonban az emberi kapcsolatokban bekövetkező konfliktusok java része nem jár semmiféle haszonnal, csupán az időnket és az energiánkat rabolja el. Valamenyien társadalmi lények vagyunk, és nem semlegesek számunkra azok az emberek, akikkel együtt kell dolgoznunk. Vannak közöttünk rendkívül szeretetre méltó és förtelmesen undok emberek is. Az alábbiakban tizenkét gyakran előforduló, ellenszenves tulajdonságokkal rendelkező embertípust mutatunk be, sajnálatos módon ezek közül néhány jellemvonást magunkban is felfedezhetünk. A kritikus A világban hemzsegnek a kritikusok. Egyeseket meg is fizetünk érte, kikérjük a tanácsukat: milyen színdarabot, filmet érdemes megnéznünk, melyik vendéglőbe érdemes elmennünk. Akik konstruktív bírálatot gyakorolnak, hasznos tevékenységet végeznek. Egy másfajta kritikus azonban mindenütt jelen van, otthonunkban, munkahelyünkön, s bárki bármit csinál, az szerinte nem lehet jó. A kudarctól való félelme tartja folytonos rettegésben. Túlságosan fájdalmas volna számára,ha figyelmét saját magára irányítaná, ezért másokat vesz nagyító alá. Előbb- utóbb melegebb éghajlatra küldik társai, ilyenkor természetesen megsértődik, hisz ő csak segíteni akart. Az agresszor Tapintatosan és kecsesen törekszik a célja felé, akér egy feldühödött rinocérosz. Gyakran kielégíthetetlen vágyat érez arra, hogy másokat irányítson, uralkodjon felettük. A nyerserő-taktika azonban általában ritkán válik be, az emberek nem szívesen adnak hatalmat olyanok kezébe, akikből árad a fenyegetőzés. A többi ember felesleges nyűgnek érzi őt, aki az agresz- szív magatartás és a magabiztosság között sem tud különbséget tenni. A pletykás A pletykás ember azt képzeli magáról, hogy ó az információk hiteles forrása. A pletyka azonban előbb-utóbb a saját tőkéjén sorvad el. A pletykák terjesztőjének ellenőrizhetetlenek az információi vagy hamar kiderül róluk, hogy hamisak. A pletykás ember szavahihetőségét a többiek kétségben vonják, végül semmilyen információt nem bíznak rá, s egyszer csak azt veszi észre, hogy mindenhonnan kirekesztették. A moralista Azzal haragítja magára az embereket, hogy elmagyarázza nekik, hogyan kellene élniük. Eldönti helyettük, mi a helyes, mi a helytelen, megmondja, hogyan öltözködjenek, hogyan viselkedjenek, kivel barátkozzanak, s hogyan dolgozzanak. Az élni és élni hagyni elv teljesen ismeretlen a számára. Az értelmes emberek többsége sértve érzi magát a moralista ténykedése miatt, s nem hagyja, hogy nehezítse az életét. A mártír Úgy manipulál másokat, hogy az áldozati bárány szerepét vállalja magára. Akárcsak a moralista, ő is a bűntudattal manipulál. A moralista nyíltan szemünkre hányja hibáinkat, a mártír pedig burkoltan teszi ezt. Szóban vagy cselekedeteivel tudtunkra adja, hogy saját érdekei ellenére úgy döntött, a javunkra lemond valamiről, mi pedig önző, kíméletlen alakok vagyunk, ha ezek után nem úgy cselekszünk, mint ahogy ő kívánja. Állítólagos áldozathozataluk ellenére a mártírok a lehető legönzőbb emberek. Természetesen semmiféle áldozatot nem hoznak, s amikor rájön az ember, hogy mindez csak színlelés, úgysem vesz többé tudomást kisded játékairól. A maximalista A maximalista mind az idejét, mind az energiáját gyakran pocsékolja, s ha nem vagyunk elég óvatosak, a mi időnk és energiánk is erre a sorsra jut. Azt állítják magukról, hogy mindenben, amit csinálnak, a tökéletességre törekednek, és sokan elhiszik, hogy ez a szemléletmód vezet az eredményes élethez, pedig nem így van. A magukat maximalistának tartó emberek gyakran nagyon kevés eredményt vagy éppenséggel semennyit sem tudnak felmutatni. A fontoskodó Kis ügyekből is nagyot csinál, állandóan elfoglalt, és arról is gondoskodik, hogy mindenki elfoglalt legyen. Ő az aktivitás=produktivitás mítosz tipikus áldozata. Még senki sem magyarázta el neki, hogy felvüágosítsa, ha vízbe ugrik, és csapkodni kezd maga körül, az még nem jelenti azt, hogy már úszik is. A hirtelenkedő Mindenre azonnal és nagyon hevesen reagál, még mielőtt átgondolná, hogy mit is tesz voltaképpen. Mivel képtelen nagyobb távlatokban gondolkodni, ideje nagy részét felesleges problémák megoldására fecséreli, amelyeket maga idézett elő maga és környezete számára. Elhamarkodottan ítélkezik, de megfizet érte, hiszen beosztottaival, főnökével, családjával és barátaival diszharmóniában él. A kérkedő Mottója: „Az enyém jobb, mint a tiéd.” Ä valóságban azoonban meg van győződve róla, hogy a másoké jobb, mint az övé, így hát megpróbál hatást gyakorolni azzal, hogy eredményeit felnagyítja. A kérkedó- nek kizárólag arról sikerül meggyőznie a többi embert, hogy a szája nagyobb, a társasága pedig irritáló. A meg nem értett művész Ő is tulajdon fontosságát igyekszik hangsúlyozni, de azon téves feltételezés alapján, hogy mások lekicsinylése őt jobb színben tünteti fel. Olykor hihetetlenül körmönfont módszerekkel él, és ha az ember nem elég óvatos, azt veszi észre, hogy belevonja őt a játékaiba. Például tanácsot kér, a javaslatokat azonban soha nem fogadja meg. A szélhámos Közös ismertetőjegyük, hogy nem tudják, mi fán terem a tisztesség. Saját érvényesülésük érdekében képesek rengeteg igyekezettel és fáradtsággal rászedni másokat. A képmutatás a munkamódszerük. A szélhámost úgy a legkönnyebb felfedni, ha becsukjuk a fülünket, és kinyitjuk a szemünket, (-dd-) TMÚIú AZ ÚJ »ZÓ MELLÉKLETE A melléklet szerkesztője Bolemant Lilla E-mail: reklama@ujszo.com , levélcím: Új Szó, Prievozská 14/A, Bratislava, tel.: 077/ 582 38 308
