Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-09 / 57. szám, péntek

Vélemény és háttér KOMMENTÁR Ünnepélyes semmi? TÓTH MIHÁLY Főtanácsadója közvetítésével Németországból azt üzente Szlovákia államfője, hogy akceptálja ugyan az előírásos, minősített többséggel elfogadott alkotmánymódosítást, arról azonban nincs szó, hogy alá­írására ünnepélyes keretek között kerülne sor. Vajon mi késztette az államfőt a fentiek kinyüvánítására? Valahol a sorok között érződik, hogy az ország első polgára nem egészen elégedett a módosított alap­törvénnyel. Mintha azt akarná mondani, hogy azért nem vonul fel az aláíráshoz a rezesbanda, azért nem ragaszkodik hozzá, hogy a cere­móniánál ott legyen az 1992-es Prokes 2001-i megfelelője stb., mert nincs elragadtatva a konstitúció szövegétől, amelynek végére - vajon kit büntet ezzel - egyszerűen odaírja a nevét: Rudolf Schuster. Állam­főnk valóságismeretéről nagyon sokat elárul, hogy műiden valószínű­ség szerint nem számol azzal, döntésével mennyire elszomorította a vicclapok karikaturistáit és humoristáit, akik 1992-ben hónapokig ab­ból éltek, hogy az SNS elnöke nagyon ünnepélyesen, nagyon fapofá­val, kezében a nagykönyvvel bevonult a Vár nagytermébe. Az államel­nök arról is keveset tud, hogy azok, akik nem humoristák, de nagyon komolyan gondolják a dolgokat Szlovákiával, mennyire örülnek a be­vonulás elmaradásának. Az elnök az alkotmánymódosítás vitájának heteiben egyszer sem jelent meg a parlamentben. Tény, az a közeg nem használt volna az államfői méltóságnak. Viszont nagyon rosszul cselekedte, hogy nem referáltatott a vita színvonaláról, az elhangzot­tak minőségéről. Minek alapján merem állítani ezt? Köztársaságunk elnöke hiányolja az ellenzék szavazatait az alkotmánymódosításról való végső voksolásnál, és sejteti, ez a koalíció hajlíthatatlanságának következménye. Aki a tévében végignézte a vitát, az arra a következ­tetésre kénytelen jutni, a HZDS akkor se szavazta volna meg a koalí­ció által támogatott szöveget, ha a módosított alkotmány úgy kezdőd­ne, Vladimír Meciar Svátopluk közvetlen leszármazottja. Egyszerűen mert a textust a kormánypárt támogatta. Az elnök realitásérzékének hiányát főképp az bizonyítja, hogy demokraták és nem demokraták megbékéltetését tűzte ki működése fő céljául. Közvetlenül a lakosság által megválasztott politikusként így akar mindenki államfője lenni. Végsősoron így akar különbözni Michal Kováétól. Mintha lemondott volna a tisztesség és a tisztességtelenség megkülönböztetéséről. Vadkeleti útépítők MOLNÁR IVÁN Már hozzászoktunk ahhoz, hogy a kormány szinte műiden fontos, ha­talmas kiadásokkal járó döntése mögött szűk érdekcsoportok állnak, így volt ez az atomerőmű-építéssel, a legkülönfélébb nagy állami be­ruházásokkal, így van ez a közigazgatási reformmal és nem lóg ki a sorból az autópálya-építési program sem. Ez utóbbi esetében több tíz- milliárdos összegről van szó, amiért, úgy látszik, egyeseknek már va­lóban megéri harcolni. A hatékony lobbi azonban kiterjedt ismeretsé­gi kör és megfelelő anyagi háttér nélkül elképzelheteden. Nem csoda, ha elsősorban a fejlett vállalkozásokkal, nagyobb foglalkoztatással és több pénzzel rendelkező régiók álmai válnak valóra a hatalmas mun­kanélküliségű, elmaradottabb régiók kárára. A kormány a Pozsonytól Zsolnáig húzódó, fejlettebb nyugati régiókat helyezte előnybe a sze­gényebb és óriási munkanélküliséggel küszködő dél- és kelet-szlová­kiai régiókkal szemben. A döntésnek köszönhetően az ország észak- nyugati részén több mint 9 milliárd koronát költenek autópálya-épí­tésre. Ugyanez Dél-Szlovákiában alig haladja meg a 3 milliárdot. Ä 28, rendkívül magas - 25 százalékot meghaladó - munkanélküliség­gel rendelkező járás közül csak kettőbe, Zsamócára és Rőcére jut 1,7 müliárd. Ugyanakkor hét 15 százalék alatti munkanélküliséggel ren­delkezőjárásba, a banki hitelekkel együtt, több mint 12 milliárd koro­na irányul. Természetesen mindent meg lehet magyarázni. A kabinet döntésével kapcsolatban az európai közlekedési folyosókra és az Unió dokumentumaira hivatkozik. De elfelejti hozzátenni, hogy a Kiszucán át a lengyel határhoz vezető autópálya a lengyel oldalon a semmibe vezet, és ők a közeljövőben nem is terveznek sztrádát építeni abban a régióban. Elfelejtik hozzátenni azt is, az EU-ban épp a szegényebb és gazdagabb régiók közti különbségek kiegyenlítése a cél. Nálunk, úgy látszik, ez is fordítva működik. A legszegényebb dél-szlovákiai régiók az előttük álló évtizedben is el lesznek vágva a minőségi úthálózattól, a befektetők azonban csak olyan régióban helyezik el-pénzüket, ahol megfelelő infrastruktúrát találnak. A legnagyobb munkanélküliség­gel sújtott déli járások így az elkövetkező évtizedben sem számíthat­nak valódi fellendülésre, szemben a nyugati régiókkal, ahol maga­sabb az életszínvonal. De a kormánynak talán valóban ez a célja. v Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Kisasszony, úgy bőg ez a gyerek, mintha az ellenzékről mesélt volna neki (Peter Gossányi karikatúrája) A republikánus adminisztráció az átállással van elfoglalva, a lapok az amnesztiával A Clinton-klán kínjai Sokan a népszerű amerikai szappanopera hőseihez - a Soprano (maffia)családhoz - kezdik hasonlítani Clintoné- kat. Bár a kissé túlzó hasonlí­tás egy bulvárlaptól szárma­zik, annyi azért bizonyos, hogy Clinton elnök utolsó hi­vatali napján aláírt 142 ke­gyelmi kérvénye (ún. pardon) eléggé bűzlik, főleg ha tud­juk, hogy nyolc év alatt össze­sen 450 kegyelmet adott. JARÁBIK BALÁZS A botrány azután kezdődött, hogy kiderült, Hillary Rodham Clinton öccse 400 ezer dolláros sikerdíjat vett fel az eredményes lobbizásért két kegyelemben részesült boldog egyéntől. A sztori azután lett iga­zán szaftos, hogy a milliárdos Mark Rich - aki 17 éve távozott Svájcba, miután különböző adócsalások mi­att ítélte el a bíróság - volt felesége közel félmillió dollárt adományo­zott a Clinton-könyvtár létrehozá­sára. Ez már sok volt az amerikai­aknak, a szenátus az elmúlt napok­ban hallgatta meg az ügyről Clin­ton tanácsadóit, a média pedig he­tek óta mással sem foglalkozik. Bush elnök lakonikusan csak ennyit mondott: „semmi közöm hozzá, nekünk sokkal fontosabb, hogy beindítsuk az új adminisztrá­ciót”. Márpedig George W. Bush igazán tudta, miről beszél. Az átál­lás az egyik adminisztrációról (és elnökről) a másikra az amerikai kormányzás egyik legnagyobb di­lemmája. Ugyanis minden elnök­nek jogában áll ún. „politikai jelöl­teket” állítani a fontos pozíciókba, ami ugye Szlovákiában is rendkí­vül ismerősen hangzik. Az Egyesült Államokban hivatalosan osztják két csoportra a hivatalnokokat: a (szakmai) karrierpozíciókat válla­lókra (carrier position) és a politi­kaijelöltekre (political appointee). Míg az előbbiek függetlenek a poli­tikai pártoktól, az utóbbiak a pár­tokon keresztül verekedik be ma­gukat az adminisztráció legjobban fizetett állásaiba. Ez utóbbiak ter­mészetesen tudatában vannak an­nak, hogy egy elnökváltás során menniük kell. Az új adminisztráció első hónapjai általában azzal tel­nek el, hogy kinyomozzák a külün- böző tisztségekben „lapuló” pozici- onistákat. Ez korántsem olyan könnyű, ha figyelembe vesszük, hogy Clinton nyolc évig volt hatal­mon, s ha hozzátesszük, hogy a po­litikai jelöltek száma akár 4-5 ezer­re is rúghat. Gyorsan hozzáteszem a szlovák demokrácián és pártpoli­tikán edződötteknek, hogy azért ezeket az állásokat az Egyesült Ál­lamokban hivatalosan jegyzik: minden négy évben a Személyi Menedzsment Iroda (Office of Per­sonal Management) közzéteszi a politikai pozíciót betöltők névsorát egy vaskos könyvben, egyrészt az átállást megkönnyítendő, másrészt a közvéleményt informálva. Egy költői kérdés azért nem hagy nyu­Bill Clinton még mindig a lapok első ol­dalán szerepel. godni: nálunk mikor honosodik meg ez a szokás? Clinton imázsát a kegyelmi botrány mellett éppen az átállás tépázta meg. Az adminiszt­ráció távozó tagjai ugyanis nagyjá­ból olyan állapotokat hagytak ma­guk után, mint Szlovákiában a ‘98- ban távozó HZDS-kormány. Ennek ellenére Bush simán vette az első akadályt, s az iraki figyelmeztető és figyelemfelkeltő bombázás után a múlt héten valóban lehengerlő költségvetési beszédével jelezte, hogy a republikánus adminisztrá­ció komolyan gondolja választási ígéreteit. Bush elnök nem feledke­zett meg a kisebbségekről sem. A rasszizmus és a diszkrimináció el­leni harcot és az egyenlő esélyeket növelő kormányprogramokat a legfontosabb prioritásoknak ne­vezte, tudván, hogy az egyre nö­vekvő spanyol ajkú kisebbség sza­vazatai eldönthetik majd a politi­kailag kettészakadt USA következő elnökválasztását. A Clinton-bot- rány igazi kínja pontosan a követ­kező választások kérdése a Demok­rata Párt számára. Egyrészt Clin­ton elnök kegyelmi botránya még inkább aláásta a demokrata morált az amerikaiak szemében, meg­kérdőjelezve a Clintonok további befolyását a párton belül. Másrészt Clinton a háttérben mozogva el­kezdte saját embereivel feltölteni a Demokrata Pártot. Finoman szólva jelzésértékű, hogy a múlt héten Clinton „házi” szervezete (think- tank) rendezte meg a Demokrata Jövő nevű szemináriumot, ahol kö­zel négyszáz demokrata kommuni­kációs szakember és befolyásos po­litikus vitatta meg a párt következő választási stratégiáját. Kérdés, mihez kezdenek az igazá­ból nagy nevek nélkül maradt de­mokraták a morálisan ellehetetle­nült, de a nép által továbbra is tö­retlenül és rajongva szeretett Clin­tonnal? A másik kérdés pedig, hogy a republikánusok mit kezde­nek vele, mert a jó öreg Bili még mindig a lapok első oldalán szere­pel, ami példátlan egy volt elnök­nél. Főleg ez zavarja a republiká­nusokat, akik már nagyon szeret­nének megszabadulni tőle. Min­denesetre jól látható, hogy a Clin- ton-klán továbbra is meghatározó szerepet tölthet be az USA politi­kájában. Nagy várakozás előzi meg Hillary szenátort szerepét, és több szakértő szerint a volt first ladynek történelmi esélye van az Egyesült Államok első női elnöké­nek lenni. Ehhez azonban otthon kell tisztába rakni a dolgokat. Vagyis könnyen lehet, hogy Bili Clinton kezében van az adu. OLVASÓI LEVÉL Öröm és meghatódottság Nagyon örültem, amikor gyógy­kezelésem alatt itt a Magas-Tátrá ban, Tatranská Pohánkán meg tudtam vásárolni az Új Szót. Na­gyon jól esik, ha magyar szót hallhat, vagy olvashat itt az em­ber. Itt olvastam az Új Szóban megjelent „Pusztai fogadó a re­mény rabjaihoz” című cikket. Na­gyon meghatott azoknak a gyer­mekeknek, fiataloknak az élete, sorsa, akik a lapagosi tanyán él­nek kirekesztve, kitaszítva. Na­gyon szomorú, hogy szüleik el­hagyták őket, és a társadalom sem gondoskodik róluk kellőkép­pen. Családi fészek melege nélkül nőnek fel, s szeretetet is csak azoktól kaphatnak, akik, mint a cikk szerzője írta, lelkiismerete­sen gondozzák őket. Minden elis­merésem az övék. Rohanó éle­tünkben elmegyünk egymás mel­lett úgy, hogy észre sem vesszük azokat, akik segítségre szorul­nak. Pedig sokan vannak, akik semmiben sem szenvednek hi­ányt, akik anyagiakkal is tudná­nak segíteni. De nem teszik, mert egyszerűen nincs idejük ilyesmi­re, vagy csak nem veszik észre a feléjük nyújtott kezet. Az egészsé­ges ember azt hiszi, hogy mindig egészséges marad, vele ilyesmi nem fordulhat elő. Pedig ez mind­nyájunkat utolérheti, sokszor egy pillanaton múlik az egész. Remé­lem, ez a cikk sok emberben, mint bennem is, felébreszti a se­gítőkészséget. Én innen a Magas- Tátrából szeretnék egy kis örömet lopni a szívükbe a lapagosi intézet lakóinak. Kis cetliket hordtam szét a szanatóriumban, rajta az intézet címével, és kértem a töb­TALLÓZÓ PRÁCA Pozitívan értékeli Szlovákia fejlődé­sét a Moody’s hitelminősítő társas­ág. Elemzője szerint jobbra fordult a helyzet, az ország ezért kapott ked­vezőbb értékelést. Elismerően nyi­latkozott például a fiskális politika megszüárdulásáról. Negatívumok szerinte csak átmenetileg tapasztal­hatók, az átalakulás természetes ve­lejárójaként. Az elemző megjegyez­te, a további fejlődés feltétele: szi­lárdan kitartani a reformok mellett. SME ÚJSZÓ 2001. MÁRCIUS 9. Az OSOS cég továbbra is tagadja, hogy illegálisan adott volna el fegy­vereket Angolának ötszáz millió dollár értékben. Szerinte az egész ügyet csak a cég lejáratására indí­tották. Az OSOS egyik képviselője cáfolja, hogy a cég egy párizsi bankban folyószámlával rendel­kezne, mivel munkatársai közül az utóbbi tíz évben senki nem járt Franciaországban. Az ügy egyéb­ként már néhány éve húzódik, ám eddig nem tettek jogi lépéseket. NOVYCAS A kormánykoalíció gyakran han­goztatja ellenvéleményét a Magyar Koalíció Pártja (MKP) közigazgatá- sireform-tervezetével kapcsolat­ban, érvként leggyakrabban annak etnikai oldalát állítják reflektor- fénybe. Teljesen érthető hozzáállás - véli a szlovák napilap -, bár a lé­nyeg a szlovákiai valóságból fakad. A többség eddig is nemzetiségi szí­nezetet látott az MKP eddigi javas­lataiban. Példaképp felhozható az 1999-ben az MKP hozzájárulása nélkül elfogadott kisebbségi nyelv- használatról szóló törvény. Alap szerint nincs értelmes magyaráza­ta annak, miért nem lehet egy te­metési szertartáson a kisebbség nyelvét használni. Tovább nő az MKP-val szembeni ellenszenv a kormánykoalíció részéről, szögezi le a Novy cas, utalva a közigazgatá­si reformtervezetre. PRAVDA Valószínűleg semmi nem lesz a közigazgatási reform elfogadásá­hoz szükséges hetvenöt szavazat­ból a Magyar Koalíció Pártja nél­kül, véli a baloldali napilap. A Pol­gári Egyetértés Pártja (SOP) új párbeszédet kezdeményezett a ki­alakítandó megyék számáról. A Demokratikus Balodal Pártja (SDK) pedig saját tervezetét tartja elfogadhatónak. Hogy összejöjjön a parlamenti többség, a legkézen­fekvőbbnek talán az ellenzéki De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lommal (HZDS) való megegyezés látszik, írja a Pravda. NÁRODNÁ OBRODA Az országos rendőrfőkapitány-he­lyettes adott inteijút a lapnak. An­gyal Imre kijelentette, feltérképez­ték már a korrupciógyanús hivata­lokat, a földművelésügyi miniszté­riumot, illetve a munkavédelmi el­lenőrző központot is említette. An­gyal szerint nem kizárt, hogy Szlo­vákiában is szervezkedik az albán alvilág, feltehetőleg jelentős befo­lyással bírnak az itteni kábítószer­piacon. Ugyanakkor figyelmezte­tett, bár a rendőrségnek tudomása van az alvilág szervezkedéséről, a törvény szerint senki ellen nem le­het bűnvádi eljárást kezdeményez­ni megfelelő bizonyíték híján. bieket is, hogy adjunk fel képesla­pokat az intézet lakói részére. így szeretnénk örömet szerezni, mert nekik abból kevés jutott. A nagy- keszi Vendégh Karolina, a duna- szerdahelyi Szlávik Piroska és én már feladtuk üdvözlőlapjainkat. Hogy a többiek miképp döntenek, nem tudom, azt már az ő lelkiis­meretükre bízom. Jó lenne, ha sok-sok üdvözletét kapnának az intézet lakói, s vele együtt sok-sok szeretetet. Ezúton is üdvözletem küldöm az intézet lakóinak, a gondozóknak és a cikk írójának. Ruhás Teréz Vágfüzes alpolgármestere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents