Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-08 / 56. szám, csütörtök

11 ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 8. Régióink LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1898. március 5-i és 6-i számából Vallásos estély Az ev. ref. egyház közönsége f. hó 2-án délután tartotta meg utolsó előtti vallásos estélyét a collegium nagytermében, mely ez alka­lommal is szűknek bizonyult a nagyszámú hallgatóság befogadásá­ra. Az estély fénypontját Antal Gábor dunántúli püspöknek, Bocskay István és Bethlen Gábornak, a reformátió e két lelkes baj­nokának szerepléséről tartott lebilincselő érdekességéi szabad elő­adása képezte. Hankó Gyula segédlelkész felolvasása is nagy hatást tett a hallgatóságra. Az estélyt közének zárta be. Az 1848. évi törvények megünneplése Az 1848-ik évi törvényhozási alkotásoknak valamennyi tanintézet­ben leendő állandó megünneplését rendelte el a vallás- és közokta­tásügyi m. kir. minister az e napokban kiadott köriratával. Az ünne­pély megtartásának határidejéül a miniszter minden év ápril hó Il­ik napját jelöli meg, mint a mely napon az 1848-ik évi korszakot al­kotó törvények szentesítést nyertek. Amennyiben ápril 11-ike oly szünnapra esnék, a mikor az ifjúságnak egy része az iskola székhe­lyétől távol van, az illető iskola igazgatója köteles lesz az ünnepet ugyanazon hétnek valamelyik következő napján az összes egybegyült ifjúsággal együtt megtartani. Öngyilkosság Hanák Ferencz helybeli ületőségű tábori altüzér ki a múlt hó 27-én a 3-ik számú várerődhöz volt őrségre kirendelve, őrállomását fegy­verestől odahagyta s édesanyja pihegő utczai lakásán meglőtte ma­gát. A szerencsétlen fiatal ember nem halt ugyan meg, de sebe élet- veszélyes. Az itteni kórházban van ápolás alatt. Ritka zsákmány Tuba Lajos halászai f.hó 2-án a Vágdunában a Nyitra beömlése tájékán egy 70 kilós vizát fogtak. Ilyen szerencse is sok év óta nem érte már halászainkat! Megrendítő szerencsétlenség Megrendítő szerencsédenség történt e napokban Tordán. Vauvert ur, az ottani cellulosegyár igazgatója vadászatról hazatérve - a mö­götte menő vadásztársa fegyverének véletíen elsülése folytán meg­sebesítetett és rövid néhány órával ezután belső elvérzés következ­tében elhalt, egy fiatal özvegyet és két kisgyermeket hagyván* hát­ra. Vauvert csak 29 éves volt még, és gyorsan emelkedő pályán a legszebb reményekre jogosított. Ebben a megható szerencsétlen- ségben csupán az a körülmény volt képes a családnak némi vigaszt nyújtani, hogy Vauvert biztositza volt a „Nemzetinél” (lásd a köszö- netnyüvánítást), a mely társaság a 30 000 koronát tevő biztosítási összeget haladék nélkül kifizette. Annál a körülménynél fogva, hogy baleset érhet bárkit, legyen az bármilyen foglalkozású, hirlapirói kötelességet vélünk teljesíteni közönségünkkel szemben, a midőn felhívjuk a figyelmet a balesetbiztosítás kétségtelenül üd­vös intézményére, illetve a legmegbízhatóbbnak és kulánsnak ösmert „Nemzeti” balesetbiztosító-részvénytársaságra. Műkedvelők bohóczestélye Műkedvelők bohóczestélye f. hó 1-én a farsangi bolondságok tető­pontja volt s mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben kitűnően sike­rült. Érdemleges kritikáról ugyan szó sem lehet, de viszont érdeme az, hogy túlzásba sohase csapott át és megmaradt a paródizálás egészséges humorú keretében, amin aztán a közönség 8-tól 11-ig igazán fesztelenül elmulatott. Legjobban tetszettek a komáromi kupiék és az uribanda. Továbbá: Szendrey, Baditz, Berenkey, Fektor, Weszelowszky, Milch, Kácser, Fried, Hegymeghy, Mézes, Neuman, stb. különböző mókái töltötték be a változatos műsor kaczagtató számait. Tizenegy után aztán az orfeumszerű nézőtér gyorsan átalakúlt tánczteremmé és reggeli öt órakor oszlott szét a festői publikum hamvazkodásra. A komáromi téli kikötő A komáromi téli kikötő és partjának végleges szabályozására vo­natkozó tervek most vannak munkában a helybeli folyammémök- ségnél. Hogy a város közönségének e munkálatokra vonatkozó óhajai és kívánalmai ismertessék és a tervek kiépítésével lehetőleg figyelembe is vehetők legyenek, a földművelésügyi minister felhív­ta a várost e kérdésben egy ad hoc bizottság kiküldésére, mely mai napon d. u. 3 órakor tart ülést és a folyammérnökség vezetőjének Szász Géza műszaki tanácsosnak meghívására helyszíni szemlét is. A kis hadnagy tragédiája Porembai Witwiczky Ferencz lovag, a 12-ik gyalogezred legfiata­labb hadnagya, egy üde gyermekarczú, örökvidám ifjú vetett vé­get a hét elején fegyverével nagyreményű életének. Ott volt az egész czivilértelmiség is a parádés szép katonai gyászpompán és nem egy két szép leány fakadt könyre miatta. A szebbnél szebb koszorúk az egész gyászkocsit elborították. Öngyilkosságáról egész legendák kerengnek, amikből csak egy való, a váratlan ko­rahalál. Olyan volt, mint a virág, mit egy forgatag szél letör és el­tipor. Nyugodjék békével. Az ipartestület elöljárósága Az ipartestület elöljárósága, új alakulása óta f. hó 3-án tartotta el­ső ülését Nemesszeghy Antal elnöklete alatt, melyen az összes ta­gokon kívül Tuba János testületi díszelnök, Sárkány Ferencz főka­pitány és Mauler József iparhatósági biztos is megjelentek. A ren­des havi folyó ügyek elintézésen kívül több választás megejtése is napirenden volt. Megválasztattak első alelnökké Nagy János, má­sod alelnökké Halász József, pénztárnokká Vitek Ferencz és jegy­zővé Barathy János, kik megválasztásukért köszönetét mondtak. A választásokat több tanoncz ünnepélyes felszabadítása követte, kikhez Nemesszeghy Antal intézett buzdító és jóra intő beszédet. Megalakíttattak ezután a temetkezési segély-egylet, továbbá a tes­tületi házra, valamint az utasszálóra felügyelő bizottság tagjai. Vé­gül elnök a megjelent vendégeknek mondott köszönetét a testületi ügyek irán tanúsított érdeklődésükért. Válogatta: Kamoncza Márta Egymás után háromszor jöttek a szélhámosok, de március elsejétől már kevesebb eséllyel próbálkozhatnak Rendőrőrs nyílt Nádszegen Juhos ferenc, Nádszeg polgármestere a rendőrőrs átadásán az egykori téeszirodában (A szerző felvétele) GAÁL LÁSZLÓ ádszeget, ezt a csak­nem négyezer lelket számláló települést sem kerülik el a szél­hámosok, akik az utóbbi időban sok he­lyen próbálják rászedni az idős embereket, gyakan sikerrel, és különfééle mesékkel pénzt csalnak ki tőlük. Nemrég, február végén egy érsek­újvári rendszámú gépkocsin köz­lekedő férfi és nő azzal a mesével próbálta megetetni a helybeli idős embereket, hogy az Egészségbiz­tosítótól vannak, és egy nyere­ménysorsjátékkal kapcsolatban keresték fel az idős hzaspárt, mert a sorshúzáson az ő házszámukat húzták ki, ami azt jelenti, hogy 460 ezer korona jutalom üti a markukat. A hatalmas nyeremény fejében mindössze 2300 koronát kértek előre mint illetéket. Az egyik helybeli vállalkozó nagy­anyjához háromszor is ellátogat­tak, mivel az idős asszony először nem akarta elhinni a mesét, végül harmadszorra sikerült őt rászed­ni, hogy fizessen. Ekkorra már az unokája is tudomást szerzett a szélhámosról. Néhány kollégájá­val és a községi rendőrrel megpró­bálták őket megállítani, de későn érkeztek, a szélhámosok már au­tóban ültek és sikerült elhajtani­uk. Az sem sokat segít, hogy tud­ják a gépkocsi rendszámát, mert az általában nem valódi, lopott, vagy kölcsönzött kocsiról való. Most is kiderült, hogy a gépkocsi egy 78 éves idős asszony nevére van bejegyezve, aki persze mit sem tud arról hogy neki autója lenne. Most már kisebb eséllyel próbál­kozhatnak a hasonló szándékkal ide látogatók, hiszen március else­jétől rendőrőrs működik a faluban, ahol öt rendőr teljesít szolgálatot. Bárki bejelentheti nekik, ha valami gyanúsat észlel és ők azonnal lép­hetnek, nem kell arra várni, hogy a galántai parancsnokságról küldje­nek ki járőrt. Persze ehhez az kell, hogy a lakosok óvatosabbak legye­nek., az idősek ne engedjenek be a lakásukba idegent, vagy üyen eset­ben hívják át a szomszédot vagy valamymeik rokont. Rejtély, hogy az üyen szélhámosok honnét szerzik az információikat, hogy hol melyik családot kell meg­látogatniuk, hol laknak egyedülál­ló idős emberek. A Csallóközkürti Népdalkor az elsők között volt, amely mentálisan fogyatékos gyerekeknek szervezett fellépéseket Szabó Jolán: „Szeretjük, ha szeretnek minket" Három a kislány (Archív felvételek) MAHELY ZOLTÁN ubileumi, 25. születés­napjára készülődik a Csallóközkürti Nép­dalkor. Az időközben nagymamává vált asz- szonyok azonban tá­volról sem készülnek nyugdíjba, s ha a közeljövőben nem is, még biz­tosan hallunk róluk, mint vala­mely népdalverseny díjazottjairól. „ A történetünk olyan fantasztikus régre nyúlik vissza, hogy már el sem hiszem - mondta Szabó Jolán, a népdalkor vezetője.- a csoport 1976-ban alakult, amikor még ‘di­vat’ volt a néptánc és a népdal. Ak­kor kerestek meg a falumbeliek, hogy hozzak össze egy csoportot. Mivel tudták, hogy szeretek éne­kelgetni, nem kellett sokat gondol­koznom. Akkoriban még nem vá­logattuk meg nagyon a dalokat, olyan számokat tűztünk műsorra, amelyeket a többiek is szerettek, férfiak és nők vegyesen. Valójában a magunk kedvére éne­kelgettünk, s talán két hónap múl­va fogalmazódott meg bennünk, hogy egy, a falu hírnevét öregbítő együttest csináljunk”. Tulajdon­képpen három-négy család magva képezte a Csallóközkürti Népdal­kört az első időszakban. Az anyu­kák hozták a jó hangú lányaikat, majd később az unokákat, s így va­lójában három generáció is együtt énekelt, és énekel most is együtt. Lassacskán elérték, sőt túlhalad­ták a harmincas létszámot, ami bi­zony sokszor kellemetlenségeket is okozott. A versenyszabályokban szerepel olyan kitétel is, mely sze­rint a népdalkörök nem haladhat­ják meg a 20-as, esetenként a 25- ös létszámot. Ilyenkor valakinek ki kell állnia, bár ezt megpróbálták elkerülni. Az is megesett, hogy ki akarták zárni őket a versenyből, mivel két-három emberrel többet vittek a színpadra. Szerencsére nem került sor ilyesmire. Az első sikert már 1977-ben, tehát mindössze egy évvel a megalaku­lásuk után könyvelhették el. A já­rási forduló győzteseiként részt vettek az országos Tavaszi Szél népdalversenyen, ahol Vass Lajos nevével fémjelzett zsűri a második helyet ítélte nekik. Ettől kezdve a csoport önbizalma is megnőtt, egyre több fellépést vállaltak, és szinte nem is volt olyan „Tavaszi Szél”, melyen ne vettek volna részt. A sikereket azonban ke­mény próbák előzték meg, és sok­szor, főleg versenyek előtt szinte minden este próbáltak. A 25 át­énekelt év sem nevezhető túlzás­nak, hisz volt olyan évük, amikor 70 fellépést abszolváltak. Termé­szetes, hogy törődnek egymás ba­jával, s ahol csak lehet segítik a rá­szorulókat. „Sajnos a 25 év nem telt el borúmentesen. Szomorú szívvel gondolok azokra, akik már elmentek, a csapatot és a földi éle­tet is itt hagyták. Mára már csak heten maradtunk az alapítótagok közül”. A csoport legfőbb célja, hogy jó szívvel gondoljanak rájuk, hogy tudják az emberek, igenis, létezik Csallóközkürt, az 1200 lel­kes kis község. „Nagyon sok bará­tunk lett az elmúlt 25 év alatt. Sok helyre hívnak minket, s az a legna­gyobb fájdalmunk, hogy nem tud­juk viisszahívni őket. Ez alatt azt a határon innenieket és kívülieket is értem. Sajnos elég szűkösen va­gyunk anyagilag. Tulajdonképpen minden pénzünk az utazásokra, a versenyekre megy el. Bár a község önkormányzata tőlük telhetőén támogat minket, de nekik is anya­gi gondjaik vannak” - meséli a népdalkor vezetője A hazai verse­nyeken kívül részt vettek az 1993- as Ki mit tud?-on. Egyetlen pon­ton múlott, hogy kiestek a közép­döntőből. Megesett, hogy 800 versenyző kö­zül a 30 legjobb közé jutottak, 1996- ban a budapesti Vass Lajos emlékversenyen a Zenetudományi Intézet különdíjasai lettek, 1999- ben ugyanezen a versenyen a dön­tőbe kerültek, dobogósak lettek, majd a Zenés Folklór Fesztiválon Kiváló Arany minősítést nyertek. 1997- ben felkerültek az Élő Nép­zene című kazettára, majd ugyan­ebben az évben saját kazettát ad­tak ki Ibolya Ildikó, Nagy Zsuzsan­na és a Ghymes együttes közremű­ködésével. A kazettán szereplő népdalcsokrok csallóközi, magyar­bődi és zoboralji gyűjtések dalai­ból adnak ízelítőt. Bár sikert siker­re halmoztak, a csoport vezetője mégis egy kicsit megkeseredett az utolbbi időszakban. „A közeljövő­ben szüneteltetjük a versenyeket, s csak néhány külföldi, illetve nem versenyszerű fellépést vállalunk el majd. Sajnos visszahallottam olyan véleményeket, hogy: ‘Már megint a csallóközkürtiek’ és hogy mit keresünk a versenyeken, hisz már mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Nem esett jól. Ezért is döntöttünk a szünet mellett. Hogy hiányzunk-e majd? Hallga­tással is lehet bizonyítani sok min­dent, nem kell mindig ott lenni az első sorban”- mondta Szabó Jo­lán. A hallgatás azonban messze nem jelent tétlenséget. A csoport­nak sikerült támogatást szereznie a Phare programból, s az idén meg szeretnének szervezni egy nemzet­közi népdaltalálkozót Csallóköz- kürtön. Ezenkívül az elsők között voltak, akik mentálisan fogyatékos gyerekeknek szerveztek fellépése­ket, kirándulásokat, több nyugdí­jasotthont látogattak meg. „Ez- idáig Csallóközkürtön szerveztük rendszeresen a fogyatékos gyere­kek karácsonyát, ebben az évben már Padányban lesz. Azt szeret­ném, ha minél többen bekapcso­lódnának ebbe a programba is. így sokkal többször találkozhatunk a környék népdalszerető embereivel és hát mi is szeretjük, ha szeretnek minket”. • A Csallóközkürti Népdalkörben három generáció lányai, asszonyai éne­kelnek együtt

Next

/
Thumbnails
Contents