Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-08 / 56. szám, csütörtök
2001. március 8.r csütörtök 4. évfolyam, 10. szám A horrorisztikus cégmegnevezés titka a korona dollárhoz képest véghezvitt tavalyi árfolyamzuhanása, melyet a jövőben remélhetőleg a kassai diákok is segítenek megakadályozni Vállalkozó fiatalok, azaz a Salto Mortale A budapesti nagyvásárról a Salto Mortale a legjobb üzleti tervnek járó díjjal tért haza (Archív felvételek) JUHÁSZ KATALIN ajon miért szűnik meg egyéves működést követően egy nyereséges részvénytársaság? A kérdésre egyszerű a válasz, amennyiben tudjuk, hogy egy diákvállalkozásról van szó, amely a tanprogram szabályzata értelmében eleve egy évre tervezte saját létét. A kassai Kereskedelmi Akadémián belül működő, Salto Mortale nevű vállalkozás az elmúlt év végén figyelemre méltó sikerrel szerepelt egy budapesti seregszemlén. A nyolc éve működő, pozsonyi székhelyű Bata Junior Achievment célja, hogy a harmadikos szakközépiskolásokból álló, többé-kevés- bé szakkör-jelleggel tevékenykedő csoportok tagjai fokozatosan megismerkedjenek egy részvénytársaság műdödésének mikéntjével, hogy tanulmányaik befejezését követően helyt tudjanak állni munkahelyükön, illetve kedvet kapjanak a vállalkozáshoz. Ennek legjobb módszere egy, a valódihoz minden szempontból hasonló vállalkozás beindítása, ahol van elnök, alelnö- kök, osztályvezetők és persze részvényesek is. Szlovákiában jelenleg körülbelül 120 ilyen csoport működik a középiskolákban. Kassán négy éve próbálkoztak először a gazdálkodással, jelenleg Szerdi Judit tanárnő ügyel a háttérben, inkább koordinátornak, mint vezetőnek nevezi saját magát, mivel a a tizenhat fős vállalat a diák-igazgató vezetésével gazdálkodik, tanárnőjük csupán javasol, döntéseket viszont a diákok hoznak. (Természetesen tönkre is mehet a vállalat, ha nem jól műdödtetik, ám szerencséValódi árucikkeket is forgalmaznak az iskola falain belül. re a kassaiakat nem fenyegeti ez a veszély.) A döntéseket Agócs Szilvia, Benkő Karolina, Béres Gergely, Csatlós Attila, Forgács Mihály, Főző Zoltán, Jakab Gábor, Mikus Katalin, Pintér Ágnes, Szalay Adél, Szaniszló Katalin, Szelec Attila, Telek Csaba, Tiroly Tünde, Vass Gábor és Veres Aranka hozzák, ők ugyanis a Salto Mortale tagjai. A három év alatt elméletben megszerzett tudást itt ki-ki praktizálhatja, továbbfejlesztheti, azaz elmélyítheti. Ottjártunkkor a csapatot nagy munka közepette zavartuk meg, éppen termékeik eladásából származó bevételeiket, ületve kiadásaikat dokumentálták, a nagybetűs életben használatos formanyomtatványokon. Mert természetesen valódi árucikkeket is forgalmaznak az iskola falain belül. Ezek évente változnak, tavaly pólókkal kereskedett az akkori vállakózás, idén tetszetős fa ceruzatartókat kínálnak megvételre, hamarosan egyedi kulcstartók is rendelhetők náluk (szállodák, figyelem!). A fogyasztók igényeit minden évben alapos piackutatással mérik fel, idén például nagy sikerük volt a Bálint-na- pi szívecskéknek, ám az említett ceruzatartók is szépen fogynak. A részvények iránt akkora volt az érdeklődés, hogy szó szerint szétkapkodták a száz darab, hatvan koronás névértékkel kibocsájtott értékpapírt. A gazdálkodás célja a részvényeseknek ígért dividendum hiánytalan kifizetése. A záró közgyűlést májusra tervezi a társaság, ezen értékelik egyéves tevékenységüket. A heti három óra, amely e tevékenység keretéül kiszabatott, Szerdi Judit tanárnő szerint nagyon kevés, a diákok odahaza többszörösen túlteljesítik, azaz elmondható, hogy szüleikhez hasonlóan hazahordják a munkát. Az igyekezetnek meglett az eredménye: a budapesti nagyvásárról a Salto Mortale a legjobb üzleti tervnek járó díjjal tért haza, azaz a három kategória (legjobb lógó, legjobb eladó, legjobb terv) egyikének fődíját érdemelték ki. Hazánkból rajtuk kívül csak 2-3 diákcég merészkedett el a népes magyarországi mezőnybe. Odaát egyébként előbbre tartanak, mivel már egyes alapiskolákban! is „üzleti tevékenység” folyik. Májusban a Salto Mortale is készül az évente megrendezésre kerülő kassai országos seregszemlére, ahol szakmai zsűri és közönség is szavaz a legjobb diákvállalkozásra. A horrorisztikus cégmegnevezés titka egyébként a szlovák korona dollárhoz képest véghezvitt tavalyi árfolyamzuhanása, melyet a jövőben remélhetőleg a szorgalmas kassai diákok is segítenek majd megakadályozni. A fiatalok egyelőre szerényen nyilatkoznak terveikről, bár négyen- öten azért bevallották, hogy az itt szerzett tapasztalatok birtokában bátran belevágnának egy önálló vállalkozásba. Csatíós Attila személyzeti osztályvezető például a mobiltelefonokkal való kereskedésben láija az elkövetkező évek nagy üzleti lehetőségét. Ő ismertette a vállalat szerkezetét is: eszerint a Salto Mortale marketingosztályból, pénzügyi osztályból, személyzeti osztályból és termelési osztályból áll, melyek további alegységekre oszlanak. Minden területnek megvan a maga felelőse, csakúgy, mint a valóságban. Vass Gábor pénztáros szerint a vállalat megalakulásától kezdve nyereséges, pontos összegekről természetesen nem beszélt, mi sem feszegettünk üzleti titkokat. „Egyébként sem a pénzért csináljuk, amit csinálunk” - állítják a diákok, akik közül sokan érdeklődnek a számítástechnika iránt is. Vállalkozási tippeket viszont, jó üzletemberekre valló elővigyázatossággal, nem adtak nekünk. A füleki Kovács lányok a tánccsoportjaikban színpadi táncokat gyakorolnak, igyekeznek mesébe illő vagy a fantázia szülte történeteket eltáncolni Kawajoto, Hop-sup, Hoppá, Ficánka és a többi táncolni vágyó A Kovács lányok: Noémi (balról) és Tünde (Archív felvétel) FARKAS OTTÓ ovács Edit és Kovács Béla nyerte 1968-ban a szlovákiai táncbajnokság társastánc kategóriáját szabad koreográfiában csárdással. A fiatal füleki házaspár szereplése kellemes meglepetést keltett szakmai berkekben, Kovácsék addig ismeretlenek voltak a „szakmában” és új szült vittek a versenybe. A harminchárom évvel ezelőtti sikerre azonban ma már csak a győztes házaspár és néhány közeli családtjag emlékszik. Azóta generációk nőttek fel - többek között Kovácséknál is. A „gyerekek”, Tünde és Noémi esküdni mernének, hogy a tánc iránti szeretetet, tehetséget szüleiktől örökölték. Péntek délután Füleken nem egyszerű csendes helyen üres asztalt találni. A kellemes hangulatú gondűzőben zömmel harminc év körüli, többnyire jó karban lévő hölgyek cseverésznek, de akad néhány férfi is, aki füstmentes helyen szereti meginni délutáni kávéját. A sarokban álló magányos asztalt néztük ki magunknak, hogy ne zavarja senki beszélgetésünket. De a dolgok néha nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt elképzeljük. A közelben ülő ismeretlen férfitársaim le sem vették a szemüket a lányokról, Tündéről és Noémiről. A kezdetekről Tünde kezdte a bemutatkozást. Ő az, aki az alapiskolában társastánccal kezdte a „karrierjét”, de mivel valójában nem ez volt a szive-vágya, gyorsan váltott és áttért a modern táncra. Nem csak táncolt, a koreográfiákat is ő készítette. Azt mondja, a losonci Pedagógiai Szakközépiskolában Szalai Mária tanárnő fedezte fel a benne rejltőző tehetséget és lehetőséget is adott neki. Megbízta egy tánccsoport vezetésével. „Négy évig vezettem a csoportot, közben táncoltam volna társastáncot is, de mivel a örnyéken nem találtam megfelelő férfi partnert, nem erőltettem - emlékezik Tünde - A táncban nem szeretem a tornaszerű mozgásokat, a mozdulatoknak történetük, mondanivalójuk van. Azt hiszem, a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán alakult ki a saját stílusom, az általam vezetett Kawajoto tánccsoporttal szép sikereket arattunk, a legemlékezetesebb egy országos második helyezés. Még Nyitrán tanultam, amikor felkértek, hogy vezessem egy katonai középiskola tánccsoportját. Természetesen a táncokat ott is én ko- reografáltam. Aztán hazatétem Fülekre és itt egyszeriben üres lett minden, nem tudtam magammal mit kezdeni. 1994-ben az Ifjúság utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola mellett megalakítottam a Hop- sup gyermek-tánccsoportot”. A 10-15 éves gyerekeket foglalkoztató csoportban színpadi táncokat gyakorolnak, igyekeznek mesebeli-illetve fantázia történeteket eltáncolni. Ötperces etűdöket készítenek, ezekkel mutatkoznak be versenyeken és különböző kulturális rendezvényeken. Mivel hét éve működik, az idők folyamán felnőtt egy olyan társaság, amely megszerette a táncot, de már kinőtte a Hop-supot. A felcseperedett gyermektáncosok úgy két évvel ezelőtt csoportosan felkeresték Tündét, nem alakíthatnának-e egy tánccsoportot. így jött létre a mintegy húszfős Hoppá felnőtt tánccsoport, amely a színpadi táncokon kívül másra is kapható. Jelenleg ott tartanak, hogy a legkülönbözőbb alkalmakra, megrendelésekre akár komplex show-műsoro- kat is elkészítenek. Legismertebb az évenként megrendezésre kerülő Nógrád megye szépe választása, amely határok nélküli, tehát két országban, két helyszínen, Losoncon és Salgótarjánban zajlik. „Az elmúlt két esztendőben mi készítettük fel fizikailag és lelkileg régiónk szépeit a versenyre, ezen kívül az est összekötő műsorát is mi koreografáltuk - mondja Noémi - a műsor vezetője Jozo Procko, az ő műsorát egészíti ki a mi csoportunk”. A teljesség kedvéért nem árt megemlíteni, hogy a határtalan versenyt eddig mind a két esetben szlovákiai lányok nyerték. Tehát olyanok, akik Kovácsék „iskolájából” kerültek a színpadra. Akit a zenei világ megérintett „Az én véremben is táncos vér folyik, de egy kicsikét másfajta, mint Tündéében” - mondja huncutkás mosollyal nővéré felé fordulva Noémi. „Temperamentumos, talpraesett kislány voltam, anyukám báli ruháit, cipőit illesztgettem magamra és azokban roptam odahaza a táncot. Alapiskolás múltam a tánc terén nincs, de ettől függetlenül rengeteget táncoltam. Mindegy, mi volt az, tangó, csárdás vagy éppen Karel Gott valamelyik slágere, amelyet mozgásban fejeztem ki, felfújhatós Maja méhecskejátékkal a kezemben. A zenei világ megfogott és arra ösztökélt, hogy mozgásban fejezzem ki az érzéseimet. Nemcsak a vidámat a szomorút is. Nővérem nyomdokaiban jártam, én is Losoncra kerültem a Pedagógiai Szakközépiskolába, e- gyenesen Szalai Marika néni keze aíá, aki szebbé, kifejezőbbé tette mozgásomat. Osztálytársaimmal szinte állandó résztvevői voltunk a Csemadok által szervezett műsoroknak. Nyitrán, az egyetemen tanultam koreográfiát is... Szóval táncoltam én ott is, de inkább csak saját szórakozásomra, nem mások szórakoztatására. Amikor hazajöttem Fülekre beálltam a nővérem tánccsoportjába táncolni. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy olykor-olykor kikérte a véleményemet. Közös útra kerültünk, amelyen azóta is hol együtt, hol külön járunk. Én tulajdonképpen inkább, mint táncos és model működöm mostanság, közben az Ifjúság utcai MTA mellett vezetem a Ficánka tánccsoportot”. A tervekről Tünde azt mondja, olyan tánciskoláról álmodik, ahol a fiatalok nemcsak a táncokat tanulhatnák meg, hanem elsajátíthatnák a szép testtartást is. „Szépen tud mozogni, ülni, állni, bármit, mert formálja az ember személyiségét, mozgáskultúráját - magyarázza Tünde - sokkal harmonikusabb az ilyen egyén,jó ránézni az emberre. Mindig szerettem volna egy helyet, ahol mondjuk az ember bejelentkezhet és mást nem, legalább az említett alapokat elsajátíthatja. S ha neki annyi elég, akkor továbbáll, de ha kedvet érez hozzá, akkor megpróbálhatja színpadon”. „Az elmondottakhoz annyit fűznék hozzá - veszi át a szót Noémi -, hogy szeretnénk meggyőzni a fiatalságot, a tánc ne csak a diszkóban merüljön ki. Születésétől kezdve mindenki érzi a ritmust és vagy táncol vagy lötyög rá. A diszkókban rivalizálás formájában megmérettetik önmagukat, de szerintem az az igazi megmérettetés, amikor a jókedvet a színpadról átadhatom a közönségnek”. A lányok szerint a Hoppá műsorában a modem korok szinte valamennyi tánca szerepel, de a hatvanas-hetvenes évek ritmusa a legnagyobb sláger. Korabeli ruhákból sincs hiány, hiszen odahaza még mindenki talál szülei ruhatárában színpadra megfelelő ruhadarabot. A beszélgetés végén Tünde elmondta, hogy Mázik István, a Füleki Művelődési Központ igazgatója a Hoppá tánccsoportot befogadta az intézmény falai közé.
