Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-07 / 55. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 7. KOMMENTÁR Jövő kicsiben TUBA LAJOS Azért az e-emberről se feledkezzünk meg, szólalt fel egy múlt heti magyarországi konferencián az ismert vidékfejlesztési szakember, amikor végighallgatta, hogy az intelligens nagyrégió koncepciójának részeként miként tér át mindenki öt éven belül az e-kereskedelemre, az e-közigazgatásra, sőt az e-egészségügyre. Persze kiderült, az elekt­ronizálás ambiciózus tervei egyéb akadályba is ütközhetnek, hiszen manapság hiába látják el milliárdos összegekkel rendelkező központi pályázatokból az összes községi hivatalt számítástechnikával, ha az ottani telefonhálózat nem képes internetezésre. A nyugat-dunántúli régió munkájáról és terveiről szóló előadások során mégis azt érez­hettük, Magyarország megint nagyon elfutott tőlünk. Mert amíg ná­lunk a kistérségek még mindig néhány helyi megszállott ügyei, és tér­ségmenedzserről általában csak álmodnak, addig a Csallóközzel szembeni részen már arról folyik a vita, vajon hány szakemberre van szükség ahhoz, hogy egy-egy kistérség felkészülten várja az uniós csatlakozást. Azt ugyan maguk sem hiszik, hogy a szegényebb tagor­szágok majd szó nélkül tűrik, hogy például a mezőgazdasági alapból Magyarország évente egymilliárd eurót kapjon a felzárkózáshoz, de nem kétséges, a mostanitól nagyságrenddel több pénzről lesz szó. En­nek kihasználásához azonban még mindig kevés a szakemberük és a kapacitásuk, pedig a szlovákiai „sokat beszélünk, de semmit sem adunk” gyakorlattal ellentétben arrafelé már központi forrásból is évente milliárdokat adnak a régiók felzárkóztatására. Az uniós ala­pokból ugyanis hiába jár majd pénz, aki ezt nem lesz képes megpá­lyázni, az a megélhetés szempontjából éppen olyan esélytelen lesz, mint jelenleg. Márpedig amikor egy egész országról van szó, már nem elég, ha minisztériumi illetékesek magán konzultációs cégei ké­pesek pályázatokat kidolgozni. Itt már az kell, hogy tudatos, évekig tartó munkával országszerte ezrek készüljenek fel fbár épp a mai ma­gyarországi gyakorlat mutatja, hogy megfelelő ambícióval üyen kali­berű akció is politizálható). Ausztriában egyébként, tudván, hogy az uniós csatlakozást leginkább a jövőjüket féltő parasztok ellenzik, hó­napok alatt olyan tanácsadó rendszert építettek ki, amely mindenki számára kézzelfogható közelségbe hozta a közös Európa előnyeit. Eb­ben a környezetben várjuk mi néhány nagyot mondó politikussal, de valójában a felkészülésért szinte semmit sem téve, hogy majd egyszer bekövetkezik a csoda és hullani kezd a manna. Ez azonban manapság már annak a szájába hull, aki ezért előzetesen megdolgozott. JEGYZET utazott eleget. Ezt a minap a vü- lamoson tapasztaltam, amikor barátnőmmel két, kényelmesen üldögélő fiú mellett álltunk, és magyarul beszélgettünk. Eleinte nem is szenteltünk figyelmet a kamaszoknak. Látszólag ők sem nekünk. Ám az egyik megállóban a két fiú felpattant, és mielőtt leszálltak volna, odavetették a le­gendás szólást:,jvia Slovensku po slovensky.” Kicsit meglepődtem. Már évek óta nem molesztáltak ezzel a „felvilágosuld’ mondattal. És micsoda nemzeti öntudattal, büszkeséggel vágta oda a két fiú abban a Pozsonyban, amely mos­tanában büszkén vállalja hajdani háromnyelvűségét, három kultú­ra jótékony hatását. Hogy a fiúk hol szívták magukba határozott nézeteiket, otthon-e vagy az isko­lában, nem tudhatom, ám annyi biztos, lelkiismeretes oktatójuk munkájában van némi hiányos­ság. Bátorságból adhatna nekik néhány leckét. A két fióka már csak akkor merte odavakkantani az ominózus mondatot, amikor gyorsan leszállhatott a vülamos- ról, vagyis nem kellett félnie a vá­lasztól. Barátnőmmel elérzéke- nyülve néztünk utánuk: ők a jövő reménységei. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Ajovo reménységei MISLAY EDIT A mai tizenévesek már nem kap­tak ízelítőt az elmúlt rendszer­ből. Legfeljebb ötévesek lehettek a fordulat idején. Más körülmé­nyek között cseperedtek, csepe­rednek fel. A nyugati utazás nem elérheteden vágyálom számukra, hanem hétköznapi valóság. Nem kell kötelezően nyűglődniük a nagy baráti ország nyelvével, he­lyette világnyelveket tanulnak, és a tehetősebb családok gyerme­kei) már középiskolai, egyetemi tanulmányaikat is nyugati isko­lákban végzik. Felszabadultab- bak, magabiztosabbak, öntuda- tosabbak mint az előttük járó ge­nerációk. Ők a huszonegyedik század gyermekei. Az utazások­nak, az interneten való szörfö­zésnek köszönhetően összezsu­gorodott, kinyílt előttük a világ. Ami azért is hasznos, mert a más, az idegen megismerése toleran­ciára nevel. De akad azért Szlo­vákiában jó néhány tinédzser, aki még szemmel láthatóan nem TALLÓZÓ SÜDD E UTSCH E ZE |JUNG A lap szerint a szlovák kormány- koalíció a kínkeservesen megsza­vazott alkotmánymódosítás után újabb probléma előtt áll, ez pedig a közigazgatási reform. Az MKP képviselői a szerző szerint be­csapva érzik magukat az által, hogy a koalíció többi tagja nem hajlandó tárgyalni velük az álta­luk felvetett egyetlen javaslatról sem. A párt javaslatai egyáltalán nem újkeletűek, de most úgy tű­nik, nem hajlandó meghátrálni az ügyben. Az MKP-t eddig általában a koalíció legstabilabb tagjaként könyvelték el, s képviselői abban a hitben szavazták meg az alkot­mánymódosítást, hogy majd a re­formnál a többi partner enged ne­kik. A jelenlegi helyzetben egyál­talán nem biztos, hogy az MKP a kormány tagja marad. A magya­rok nélkül, ha a matematikát vesszük alapul, elvileg lehet kor­mányozni, de nagyobb a valószí­nűsége, hogy az MKP kiválása a koalícióból annak teljes összeom­lását hozná magával. Roman Kovác szlovák egészségügyi miniszter szerint egy biztosítóban az irányítás csak egyfajta lehet A monopoltól ments meg, uram!- Dehogy megyek ki! Még belekeveredem a politikába.. (Peter Gossányi karikatúrája) A szocializmus fő jellemzője a társadalom monopolizáci- ója volt. Egy párt irányította a gazdaságot, az állam állta az egészségügy költségeit. A rendszerváltás után a fő cél az állam monopóliumai­nak mint a fejlődés legfőbb kerékkötőinek a megszün­tetése volt. A leglassabban ez a folyamat éppen az egészségügyben zajlott le, és még ma is tart. CZIRFUSZ MÓNIKA Az egészségügy demonopolizálá- sának fő oka az a felismerés volt, hogy egészséges verseny nélkül nem lehet minőséget elvárni. Eh­hez egyrészt meg kellett alkotni a finanszírozás feltételeit, másrészt elindítani az egészségügyi szol­gáltatás államtalanítását. Szak­emberek kiszámították, hogy egy jól működő egészségügy fenntar­tásához mennyivel kell hozzájá­rulnia az állampolgárnak, a mun­káltatónak és az államnak. 1992 óta a parlament minden évben (ez alól az idei sem kivétel) olyan költségvetést szavazott meg, amely alapján az államnak az egészségüggyel szemben való kö­telezettségeit csak részben kellett teljesítenie. Az így összegyűlt fik­tív állami adósság ma kb. 25 mil­liárd korona, ami hihetetlenül magas összeg. 1992-ben Roman Kovác a Meciar-kormány minisz­terelnök-helyetteseként vett részt a nemzeti biztosító mamutintéz­mény megalakításában. Ebbe folyt be az összes szociális és e- gészségügyi illetmény, s az elosz­tásnál mindig az egészségügy húzta a rövidebbet. Ez a rendszer lassú és nehézkes volt, ezért gyor­san leválasztották az egészség­ügyet. Az egy állami egészségügyi biztosító sem volt azonban haté­kony, ezért Tibor Sagát tárcave­zető 1994-ben több magánbizto­sító működését engedélyezte. Az újra hatalomra kerülő Meciar- kormány egészségügyi miniszte­rei mindent megtettek, hogy az egészségügyben a demokráciát jelképező magánbiztosítókat elle­hetetlenítsék. Ez az akkori ellen­zék, a mai koalíció heves ellenál­lása miatt csak részben sikerült. Sokakat érte hideg zuhanyként Roman Kovác miniszter úr ötlete az egy, esetleg két biztosítóból ál­ló biztosítási rendszerhez való visszatérésről. Nem kétséges, egy monopol újraélesztéséről van szó. Törvényeink vannak a monopo­lok megszüntetésére, kialakulá­suk megakadályozására, sőt van monopolellenes hivatal is, amely­nek határozatai sajnos csak a nem állami társaságokra és intézmé­nyekre kötelezők, a minisztériu­mokra nem. Így az egészségügyi miniszter elképzeléseivel szem­ben ez a hivatal tehetetlen. Lássuk, mik a miniszter évei: a/ kis állam vagyunk, az öt biztosító sok, b/ egy biztosítóban az irányí­tás csak egyfajta lehet, c/ nem megfelelő az állampolgárok nyil­vántartása, d/ a biztosítók nem versenyezhetnek az ügyfelek bi­zalmáért, hiszen kevés a pénz, e/ egyetlen befizetési központ len­ne, f/ a felülvizsgáló tevékenység is jobban működne. Mik az ellenévek: a/ az Európai Unió államaiban az egészségügyi biztosító monopóliuma inkább csak kivétel (pl. Ausztria), műkö­dése nehézkes, a költségek arány­talanul magasak. Németország­ban például rengeteg biztosító van, még az egyetemeknek, bizo­nyos foglalkozásoknak is van kü­lön biztosítójuk. Létezik néhány állami többségű biztosító, ezek nyújtják a minimumot, amelynél az összes magánbiztosítónak töb­bet kell adnia. Nem biztos, hogy a magánbiztosítóknál többet kell fi­zetni a biztosításért, bónuszrend- szer teszi azokat vonzóvá, b/ Nagyon veszélyes, ha az irányí­tás kötelezően csak egyfajta lehet. Az Általános Egészségügyi Bizto­sítót, amelybe a miniszter a többi négyet is be akarja olvasztani, egy állami többségű felügyelőtanács irányítja. Mi lesz, ha ez az irányí­tás elégtelen lesz, vagy néhány vezető kihasználja a monopol­helyzetet? Erre számtalan példát lehetne felhozni, legmerészebb talán az Állami Gázművek volt igazgatója által aláírt kitöltetlen váltók esete, amely könnyen az ország egyik legnagyobb állami vállalatának tönkretételéhez ve­zethet. Szlovákiában tálán nincs olyan állami többségű vállalat, amelynek vezetői ne használták volna ki helyzetüket, és ne „váj­tak volna alagutat”. A monopol helyzetű egészségügyi biztosító egy-egy kisebb hibája életeket olthat ki, koncepciós hiba esetén Az egészségügy újra diktatórikus ágazat­tá fog fajulni. az egészségügyet romhalmazzá változtathatja. Az olyan ko­losszust, amilyen az egy biztosító lenne, sokkal nehezebb ellenőriz­ni, mint öt kisebbet, c/ A biztosítók versenyezzenek a beteg bizalmáért, még akkor is, ha jelenleg (az állam hibájából!) kevesebb a pénzük. Az állam azon törvényeivel, amelyekkel arra kö­telezte őket, hogy többet fizesse­nek ki, mint amennyi bevételük lehetett, a tönk szélére sodorta őket és velük együtt az egészség­ügyet is. A mai állapotért nem a biztosítók felelősek, hanem az ál­lam és annak képviselője, az e- gészségügyi minisztérium, d/ A központi nyilvántartást éve­kig az Általános Egészségügyi Biztosító vezette, ahol 500 ezerrel is több volt a nyilvántartott sze­mélyek száma, mint a valós állás. Bár a többi biztosító évek óta kér­te, hogy a minisztérium, illetve egy, a minisztérium hatáskörébe tartozó független intézmény fel­ügyelje a nyilvántartást, ez csak a múlt évben került a tárca hatáskö­rébe. Tehát ha a miniszter a nyil­vántartást bírálja, akkor saját há­za táján kellene rendet tennie. Furcsának tartom Kovác ötletét, mely szerint ha egy biztosító len­ne, nem is kellene nyilvántartást vezetni. Egy biztos, megszűnne az ún. újraelosztás fura rendszere. Ezt azonban számítógép végzi, csak egy egyszerű szoftver kell hozzá, ezért még nem kellene a biztosítókat egyesíteni, e/ A munkáltatók a különböző biztosítási alapokra 10-15 számlá­ra vezetik el a havi elvonásokat. Kétséges, hogy a vállalkozóknak nagy segítséget jelentene az egy biztosító. Ekkor sem lenne egy számla, hiszen különböző régiók­ban a biztosítóknak különböző számlái vannak. Ilyen hamis filo­zófiával például az összes bankot össze lehetne vonni, hogy könnye­bé tegyük az átutalásokat, f/ Hogy mitől lenne jobb a revíziós orvosok működése egy biztosító esetén, senki sem tudja megma­gyarázni. Igaz viszont, hogy mo­nopol esetén mindig meg kellene hajolni a revíziós orvos véleménye előtt. Ma, ha a páciens az egyik biztosítónál nem kapott kivételt a gyógyszer-hozzáfizetés alól, a rit­ka gyógyszerek behozatalára, il­letve a biztosító általi térítésre azon egészségügyi ellátást il­letően, amelyet a gyógyrendtartás nem fedezett, lehetősége van biz­tosítót váltani. Ezután nem lesz. g/ A járulékos egészségbiztosítás csak ott működhet igazán hatéko­nyan, ahol azt az alapbiztosítással együtt, egy helyen lehet kötni. Hasonló okokból szüntették meg a személyautók kötelező biztosí­tásának monopóliumát a Szlovák Biztosítónál. Legjobban azonban az egészség- ügyi intézmények, főleg a ren­delők lesznek kiszolgáltatva a monopolnak. Már ma az orvosok pontszámát a biztosítók limitál­ják. Egy bizonyos számú páciens kivizsgálása felett egyszerűen nem fizetnek. Az orvosok ezt úgy oldják meg, hogy óvatosan átirá­nyítanak náhány pácienst, vagy a „limit” feletti napokat betegállo­mányban vagy szolgálati úton, is­kolázáson stb. töltik. Az orvosok­kal ma az Álalános Biztosító gyak­ran csak rövid időre köt szerződé­seket (negyedév, félév), ami eg­zisztenciális problémákhoz vezet­het. E kaotikus állapot szenvedője a beteg, aki nem tudhatja, mikor fog orvosa rendelője becsukni, szerződés nélkül tudniillik nem rendelhet! Monopol esetén a fel­tételeket az egy, „mindenható” biztosító fogja diktálni. Ha az or­vosnak, patikusnak nem fog tet­szeni a biztosító által előterjesz­tett szerződés, a „sóhivatalon” kí­vül máshová nem mehet panasz­ra, bezárhat, vagy korlátozhatja tevékenységét. A monopol keserű levét végül a betegek fogják meg­inni. De akkor miért a miniszter hevessége? A válasz egyszerű. Egy összevont, miniszteri befo­lyás alatt levő biztosító vezetői nem fognak panaszkodni a prob­lémákra, nem fognak rámutatni a visszáságokra és a pénztelenség­re, ahogy azt a magánbiztosítók vezetői teszik. Mivel a fuzionált biztosító továbbra is a befizetett összegek 4 százalékából fogja fe­A biztosítók ver­senyezzenek a beteg bi­zalmáért. dezni működési kiadásait (ennek csökkentésével a miniszter nem számol), az egészségügyre fordí­tandó 45 milliárd koronánál ez kb. évi 1,6 milliárd koronát tesz ki. Ennek elosztása fölött néhány ember teljhatalommal fog rendel­kezni. Az egészségügyi intézmé­nyek és dolgozóik kordában lesz­nek tartva, senki sem fog egy szót sem szólni, hisz a rövid lejáratú szerződéseket az egy biztosító­nak törvényileg nem lesz köteles­sége meghosszabbítani. Röviden, az egészségügy újra diktatórikus ágazattá fog fajulni. Nem elha­nyagolandó az elképzelés gazda­sági vonzata sem. Három vagy négy biztosító likvidálása esetén több milliárd koronát takarítana meg a tárca, azokat az összege­ket, amellyel ma ezek a biztosítók az egészségügyi intézményeknek tartoznak. Ezt csak néhány év múlva kellene kifizetni, hosszú pereskedések útján. Példa erre a megszüntetett Perspektíva, ahol 3 év után mind a mai napig azon vitatkoznak, ki a felelős személy, kinek kell az adósságokat állnia. Az Általános Biztosító, amely a Perspektíva biztosítottjait átvet­te, nem hajlandó az adósságot át­venni, és pert indított a felelős megállapítására. A per néhány évig elhúzódhat. Furcsa, hogy az öt biztosítóból ép­pen a jelenleg legrosszabbul fi­zető, és a minisztérium elemzése alapján a leggyengébb gazdasági eredményeket (pl. a pénzbehajtás terén) felmutató Általános Bizto­sító lenne a kiválasztott. A szerző orvos

Next

/
Thumbnails
Contents