Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-01 / 50. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 1. ■■■■■I KOMMENTÁR WKKKtttk Atom a zsebben TUBA LAJOS A hétvégi pöstyéni gyilkossággal veszélyes szakaszhoz érkezett a szlo­vák atomüzlet. Mert egy országban, ahol a villamosenergia-termelés több mint felét ilyen erőművekben állítják elő, ez a legnagyobb bulik közé tartozik. Nem csak azért, mert az atomerőművekre jellemző, hogy esetükben kizárólag hatalmas tételekkel operálnak, aki itt meg­fog valamit, azonnal nagyot szakít. De még ezen belül is vannak cso­dák, a bohunicei hírhedt V-l-es erőmű felújítását 6,4 milliárd koroná­ra tervezték, de 8,5 milliárdba került. Mégsem hallottuk, hogy ebbe valaki belebukott volna, vagy esedeg a rács mögött gondolkozna, ér­demes-e pontosabb pénzügyi tervet készíteni. Arra meg már gondolni sem merünk, hogy esedeg valaki megkérdezné, vajon miért is fizet­nek milliárdokat egy olyan atomerőmű felújításáért, amelyet az egész civilizált világ be akar záratni. Mert ugye ezt nem egy magáncég fizet­te ki a részvényesei haszna terhére, hanem állami cégként, meg álla­mi garanciával felvett eszméletíen hitelekért (az ármelésekről ne is beszéljünk), a mi zsebünkre ment a játék. De ha már üyen összegek ugrálnak, akkor bizony a drága asszisztensek kinevezése sem változ­tat politikusaink ingerküszöbén. Ilyen körülmények között nem is csodálkozhatunk, hogy a nagyra törő ifjú politikustitán első külföldi útja Moszkvába vezetett. Tévednénk, ha nacionalista beütései alapján azt hinnénk, pánszlávista csomaggal érkezett. Ő sokkal racionálisabb, egyszerűen a Léva mellett befejezedenül álló két blokk százmilliárdos üzletében szeretné megtalálni a számítását. Mert megfelelő körök előtt elég meglengetni ennek lehetőségét, és üyen lakossági támoga­tás mellett már dől is a pénz a feltörekvő párt kasszájába. Van ugyan néhány zavaró körülmény, például a hermetikus védőburok nélküli konstrukciókért nem igazán lelkesedő Európai Unió képében, de titá­nunk a múlt pénteki alkotmányszavazással is bizonyította, hogy élete nagy üzlete miatt nem engedi ezektől zavartatni magát. Az atom jó kezekben szolga, a rosszakban dühöngő bika, jelentette ki annak ide­jén egy szemléletességre törő tudós. A szakemberek azóta sokat tettek az atom kordában tartásáért. Ebben a politikusoknak is nagy szere­pük van. Úgy, hogy ezzel a lehetőséggel csak a szükséges mértékben élnek. Sokszor azonban a szükség mértékét az egyén zsebe szabja meg. Az elkövetkező években erre nekünk is jó lesz vigyáznunk. Brüsszeli recept MALINÁK ISTVÁN Bár igazságérzetünket kielégítené, de a nagypolitikában Milosevics bíróság elé állítása huszadrangú kérdés, mert a balkáni válság attól még nem érne véget. Nem véleden, hogy hétfőn az EU-, kedden pedig a NATO-államok külügyminiszterei is főleg Jugoszláviával kapcsola­tos határozatokat fogadtak el. Lényegük: a nyugati hatalmak minden­képpen meg szeretnék akadályozni a Koszovó teljes elszakadását nyíl­tan hirdető albán fegyveresek dél-szerbiai akcióit. Mert az önálló Ko­szovó veszélyes precedens lenne, felködlik Nagy-Albánia képe (Mace­dóniában is mozgolódnak az albánok), s a csak átmenetileg stabilizá­lódott balkáni erőviszonyok újfent felborulnának. A másik fontos mo­mentum, hogy Solana is erélyesen közölte az idő előtti választásokra készülő Djukanoviccsal, hogy a Nyugat nem kívánja Montenegró ki­válását, Jugoszlávia megszűnését. Pedig Montenegrót már kevesebb szál fűzi a Szerbiával közös államalakulathoz, mint Koszovói Szerbiá­hoz. A Nyugat a régi Jugoszlávia szétesését is ellenezte, homokba dugta a fejét, s ezzel a milosevicsi politikát támogatta. Azóta tíz év telt el, tudjuk, hogyan. A Nyugat ismét ellenzi, hogy önállósuljanak azok, akik az utóbbi években megelégelték Szerbia diktátumát. Most Kostu­nica malmára hajtják a vizet, pedig a kezdeti eufória után Kostunicá- nak mint demokratának, a hitele egyre csökken. Amin az sem változ­tatna, ha beleegyezne Milosevics hágai kiadatásába. Szerbia nem at­tól lesz demokratikus, amit Miloseviccsel csinálnak. Természetesen pozitív és üdvözlendő fordulat az ellenzék hatalomra kerülése Szerbi­ában. És ezzel minden el lett feledve? A koszovói háború után emberi­leg érthető, ha az albánok nem akarnak együtt élni a szerbekkel, hiá­ba papolnak nekik nemzetközi érdekekről. Persze rá lehet őket kény­szeríteni, meg Montenegrót is, csak az üyen „békés együttélésben” nem lesz sok köszönet. Nem kellene legalább most hozzálátni egy olyan válságkezelő forgatókönyvnek a kidolgozásához, amelynek jó tíz éve kellett volna elkészülnie a háborúk elkerülése, a békés szak­adás érdekében? Úgy tűnhet, nincs üdvözítőbb, demokratikusabb megoldás annál, amit Brüsszel kínál. Ez igaz volna, ha nem a Balkán­ra vonatkozna. De rá vonatkozik, így előbb-utóbb kiderülhet, hogy a brüsszeli recept nem több a balkáni népek Trianonjánál. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Azok után, hogy ezer kilométert leúsztam magáért, van képe azt mondani, hogy nem vagyok az esete?! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ THE ECONOMIST Miért nem kedvelt az Európa Parla­ment? - teszi fel a kérdést a brit heti­lap legutolsó száma, arra hivatkoz­va, hogy 1999-ben mélyen ötven százalék alá süllyedt az európai képviselők megválasztásakor a sza­vazáson való részvétel. A média ér­deklődésének teljes hiánya nyilvá­nul meg az ott folyó munkával kap­csolatban, bár a testület elég fontos jogkörökkel bír. Kevesen tudják, hogy a holland törvényhozás elé ke­rülő törvényjavaslatok egyharmada Strasbourgból származik, tudniillik az EU Brüsszelben csak javaslatokat tehet, s ezek életbe léptetéséhez az Európa Parlament jóváhagyása kell. A döntéshozatal nem a nagyterem­ben, hanem zárt bizottsági üléseken folyik, a sajtó kizárásával. Más szempontból ez teljesen mindegy, hiszen az Európa Parlament sza­bályrendszere annyira bonyolult, hogy bárkinek is próbálnánk elma­gyarázni, csakhamar észrevennénk: az illető elaludt - állítja a cikkíró. Szerbiában nem lehet tovább várni a reformokkal, és mindenképpen nyitni kell a külföld felé Belgrád az idő fogságában A szerbiai emberek köré­ben napról napra nő a türel­metlenség, mert az életszín­vonal nem javult a fordulat óta. Egyre gyakoribbak a sztrájkok. SINKOVITS PÉTER A helyzet mérhető jellemzőjeként, a „lassúnak” vélt Kostunica fokozato­san veszíti népszerűségét, míg a di­namikus és radikálisabb megoldá­sokat kereső Djindjics szerb kor­mányfőnek mind nagyobb a támo­gatottsága. Mindenki számára e- gyébként nagyjából világos, hogy a milosevicsi rendszer bukása utáni öt hónap viszonylag eredményesnek tekinthető, hiszen Jugoszlávia visz- szaintegrálódott a nemzetközi kö­zösségbe, a lakosság pedig átvészel­te a telet. A bajok másból fakadnak, a szerb köztársaságban jelenleg 820 000 munkanélkülit tartanak nyil­ván. A foglalkoztatottak száma 2,2 millió, ám ebből félmillióan csőd szélén álló vállalatokban tengő­dnek, további 400 000 a költségve­tésből kapja bérét, nem kevés a kényszerszabadságon lévők száma sem, így voltaképpen a munkásság csupán egyharmada termel anyagi javakat. Közben kiderült az is, hogy Jugoszlávia adóssága 12,2 milliárd dollárra rúg, ami a társadalmi össz­termék másfélszerese, avagy a kivi­telből származó évi bevétel ötszörö­se. A reformokkal tehát nem lehet várni, s tovább kell nyitni a külföld felé. Miroljub Labus szövetségi kor­mányfőhelyettes világosan fogal­mazott: „Vagy együttműködünk a világgal, vagy csőd vár ránk”. Min­dezek alapján Milosevics kiadatása ma már nem is tűnik annyira való­színűtlennek, mint mondjuk két hó­nappal ezelőtt. „A volt elnök miatt nem nyomorgunk” - a közvéle­ményben ez az álláspont alakult ki, s ezt az eddig húzódozó Kostunicá- nak is figyelembe kell vennie. Refor­mok ugyanis külfödli tőke nélkül nem indíthatóak el, a Nyugat vi­szont az egykori diktátort a hágai törvényszék előtt szeremé látni, a határidőt is megszabták, s ebből nyilván nem engednek. A szűkös idő fenyegetettségében így aztán alig lepődött meg valaki azon a be­jelentésen, hogy a szövetségi igaz­ságügyi miiiisztérium néhány nap­pal ezelőtt munkacsoportot alakí­tott a hágai bírósággal való együtt­működésről szóló törvény kidolgo­zására. (Állítólag napok kérdése, hogy letartóztassák a boszniai szer- bek volt hírhedt tábornokát, Mladi- csot.) Mindezzel párhuzamosan azonnal harmadik sebességbe kap­csolt az egy hónappal ezelőtt mega­lakult szerb parlament és annak kormánya, s várhatóan két héten belül megtörténik a rendőrség, a bí­róságok, az ügyészség és az egyete­mek megtisztítása a korrumpáló­dott, vagy a volt rezsimhez szorosan kapcsolódó személyektől. A korrup­ció ellen meghirdetett erélyes harc miatt a gazdasággal eddig szimbió­zisban élő alvilág soraiban a legna­gyobb az idegesség, ami merényle­tek sorozatában nyilvánul meg, de ez - még egyelőre - nem újdonság ezen a tájékon. A politikai palettán időközben újabb módosulások tör­téntek. A szocialistákat és a radikáli­sokat minden jel szerint elsöpörte az októberi vihar, szerepük e pilla­natban jelentéktelen. A hatalomra került - 18 pártból verbuválódott - Szerb Demokratikus Ellenzéken (SZDE) belül viszont kezdenek kiüt­Kezdenek kiütközni az ellentétek a hatalomra került SZDE-ben. közni a belső ellentétek, ennek nyo­mán méginkább felértékelődött a társadalomban a G17 Plusz nem­kormányzati szervezet ténykedése. Tudással és pénzzel ők rendelkez­nek. A mintegy 900 tagú, főként közgazdászokat tömörítő szervezet­nék Szerbia-szerte 26 városban van irodája, s mivel polgárság közel fel­ének teljes bizalmát máris ők élve­zik, máról holnapra a legje­lentősebb párttá alakulhatnak át. Nem véletlen, hogy a G17 csoport­ból került ki a szövetségi kormány alelnöke (a már említett Miroljub Labus), a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója (Mladjan Dinkics), úgyszintén három minisztert adtak a kormányba. Ennek ellenére a G17 egyelőre - köztes módon - függet­len szervezet, amely éberen figyeli a szövetségi és a szerb kormány mun­káját, s annak hatékonyságától teszi függővé jövőbeli alapállását. A tár­sadalmi folyamatok másik kontroll­ja az Otpor (Ellenállás), a fiatalok szerveződése azonban komoly vál­ságba került. Általános megítélés szerint a szerbiai ellenzéki pártok­nak a múlt év októberében a G17 és az Otpor hathatós segítsége nélkül nem sikerült volna megdöntenie a Milosevics nevével fémjelzett, több mint tíz éven át létező rezsimet. Ám amíg most a G17 felfutásának va­gyunk tanúi, addig az egykori forra­dalmi ifjak mintha elveszítették vol­na a talajt a lábuk alól, avagy ami most történik, az már nem az ő tere­pük. Február elején a különböző elemek beszivárgása miatt felvi- zenyősödött, s belsőleg immár me­gosztó Ellenállás megtarotta II. kongresszusát, s azon politikai moz­galommá alakult át, az ökölbe szorí­tott kéz szimbólumát pedig építőáll­ványra cserélte fel, de ez már aligha hatásos. Viszont igazságtalanok lennénk, ha nem tennénk hozzá, hogy eddigi feladatukat a fiatalok maradéktalanul elvégezték. A mostanság történt angliai balesetekről, katasztrófákról rendre kiderült, emberi mulasztás okozta őket Huszonegyedik századi apokalipszis SÓKI TIBOR Sok angliai gazda érezheti úgy, elér­kezett a világvége. A szlovákiai ál­lattenyésztők előtt sem ismeretlen köröm- és szájfájás már egy hete ret­tegésben tartja a szigetországot. A vidéket gyakorlatilag lezárták az emberek előtt (egy olyan ország­ban, ahol a természetjárásnak gaz­dag hagyományai vannak), szüne­telnek a lóversenyek, sót egyes rög­bimérkőzések is elmaradnak. Köz­ben a kór sújtotta helyeken szinte égig érnek a lángok. A máglyákon állatok ezrei porladnak el. Sokak legszömyűbb rémálma vált valóra. A gazdák egyelőre hiába várnak az enyhülés híreire. Az újabb reggelek csak újabb csapásokat hoznak. A járvány egyelőre terjed. Úgy tűnik, megállíthatatlanul. Ä briteknek las­san arra is gondolniuk kell, milyen hatással lesz külkereskedelmükre, elvégre a kór olyan farmokon is je­lentkezett, amelyek jelentős export- tevékenységet folytattak. Bennünk, nem angolokban meg talán joggal vetődik fel a kérdés: tényleg csak a véletlen műve, hogy a kergemarha­kór után Albion újabb rémálommal szolgál? Betegségek mindenütt van­nak, s voltak. Sajnos aki állatte­nyésztéssel foglalkozik, annak szá­molnia kell a kockázattal. Csakhogy a legtöbb kór megelőzhető. Csak egy kis figyelem kell. A mostanság történt angliai balesetekről, kataszt­rófákról rendre kiderült, emberi mulasztás okozta őket. A múlt év­ben történt vonatszerencsétlenség elkerülhető lett volna, ha időben ki­cserélik a használhatatlanná vált sí­neket. A vasút vezetői tudtak a koc­kázatról, de nem tettek semmit. Va­lószínűleg nem hitték el, hogy a brit vasúttal bármi is történhet. Pál Mac- Pató módra rálegyintettek a figyel­meztetőjelentésekre . Ej, ráérnek ar­ra még. Aztán megtörtént a baj, s persze azonnal lázas kapkodásba kezdtek. Mennyire angol vonás! Ép­pen ezért talán senkit sem ért meg­lepetésként, amikor a hírekben el­hangzott, hogy egyesek való­színűleg tudtak a betegség megje­lenéséről, de napokig (talán hete­kig) nem tettek semmit. Aztán el­kezdett terjedni... S most megint jön a lázas kapkodás. De való­színűleg már késő. Biztosan lesz­nek tenyésztők, akik “nem élik túl” a járványt, s a britek örülhetnek, ha nem szorulnak ki hosszú időre az európai állatkereskedelemből. Ala­pos leckét kaptak. S hogy tanulnak- e belőle? Aligha. Akkor nem lenné­nek angolok... OLVASÓI LEVÉL Esélyegyenlőség á la Szlovákia Zajlanak az iskolai vetélkedők. A különféle iskolai vetélkedők a na­pokban a járási fordulókhoz érkez­nek. A Nagyrőcei járásban kíváncsi­an várják a pedagógusok és a szülők, vajon a magyar iskolák ta­nulói milyen nyelvű feladatlapokat kapnak. Történt ugyanis, hogy föld­rajzból és kémiából bizony csak szlovák kérdések voltak elkészítve, így ezekből a tantárgyakból a járási fordulóra készülő gyerekek szlová­kul készülnek. Többen úgy vélik, hogy nem is lenne ez gond, ha a versenyt úgy hirdették volna meg, hogy a vetélkedő nyelve a szlovák, így azonban a magyar iskolában ta­nuló gyerekek - bár könnyen lehet, hogy így is jó eredményeket fognak elérni - hátrányból indulnak. Az is­kolaügyi minisztériumból szárma­zó értesüléseink szerint e két tan­tárgy feladatlapjainak lefordítására nem jutott idő, illetve nem volt em­ber, de jelezték a járási tanügyi igazgatóságoknak, hogy a fordítás­ra rendelkezésre áll egy bizonyos összeg. Ugyanakkor azt javasolják azoknak a pedagógusoknak, akik ezekre a vetélkedőkre viszik a gye­rekeket, hogy a vetélkedő napján, annak lebonyolításának színhelyén - a verseny tisztaságát szem előtt tartva - kezdeményezzék a fordí­tást, esetleg ők maguk végezzék el ezt a munkát. Ha ez lesz a megol­dás, felmerül a kérdés, mennyire fogják megzavarni a szlovákul fel­készülő gyerekeket a sebtében lefo- dított magyar nyelvű feladatlapok. Pusko Gábor Tornaija

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents