Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-06 / 30. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 6. Operakedvelők figyelmébe Pozsony. Operadélutánra invitálja a műfaj kedvelőit a Szlovák Nemzeti Galéria és az ESKO Művészeti Ügynökség február 8-án, 17 órai kezdettel. (Vízi Kaszárnya, 1. emelet, Rázus-rakpart 2). A rendezvény a következőket kínálja: megemlékezés a Verdi-centenáriumról (részletek az Attila és a Luisa Miller című operák régi filmfelvételeiből); a 90 éve született világhírű svéd tenorista, Jussi Björling életútja; Salvatore Baccaloni olasz basszista miniprofilja; operakuriózumok; egy ismeretlen epizód Puccini életéből; egy ária több arca - Bellini Normájának ismert áriája, a Casta diva 12 operadíva - Callas, Sutherland, Caballé, Bumbry, Scotto stb. - előadásában, (vk) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamlet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Elsodorva (am.) 15,17.45, 20.30 OBZOR: A vörös bolygó (am.) 16 Viharzóna (am.) 18, 20.30 MLADOST: A sejt (am.) 15.30, 17.30 Az ügynök halála (ném.-am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Ghost Dog - A szamuráj útja (am.) 17,20.30 Apádra ütök (am.) 17.30 Táncos a sötétben (dán-svéd) 18,20.15 A vörös bolygó (am.) 18 A halott férfi (am.-ném.) 20 Aki bűntelen (szlovák) 19.30 KASSA DRUZBA: Human Traffic (am.) 16,18,20 TATRA: Ghost Dog-A szamuráj útja (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Elsodorva (am.) 15.30, 18,20.30 CAPITOL: A sebezhetetlen (am.) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A sebezhetetlen (am.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Eliska, a vadon bolondja (cseh) 16.30 Cool túra (am.) 19 NAGYKAPOS-ZEMPLÉN: A tengeralattjáró (am.) 18 Meghalt Iannis Xenakis francia zeneszerző Különleges utakon járt MTI-HÍR Párizs. Hosszú betegség után vasárnap elhunyt a görög származású Iannis Xenakis francia zeneszerző, a kortárs zeneművészet egyik kiemelkedően sokoldalú alkotója. 78 éves volt. A romániai Brailában 1922- ben született tehetséges fiatalember egyaránt érdeklődött az asztrofizika, a matematika és a filozófia iránt. Az athéni műszaki főiskolán kezdett mérnöki tanulmányait azonban megszakította, hogy csadakozzon a kommunista ellenálláshoz, amikor Mussolini hadai 1941-ben elözön- lötték Görögországot. 1947-ben menekült Franciaországba, ahol találkozott Le Corbusier-val, a kor meghatározó építészével. Az 1958- as brüsszeli világkiállításon mutatták be közösen készített építményüket, a Philips-pavilont. Ezzel párhuzamosan zeneszerzéssel is foglalkozott. Az 1955-ös németországi do- naueschingeni fesztiválra írt Metastasis című zeneműve botrányt okozott, de azonnal nevet is szerzett Iannis Xenakisnak. Ekkortól alkalmazott matematikai modelleket műveiben. Később ismét új irányokat keresett, a fény és a zene viszoTA SR-felvétel nyát kutatta; visszanyúlt az antik görög zene hagyományaihoz, elemi energiákat jelenített meg műveiben, elektroakusztikai módszerekkel élt, s a számítógép is szerepet kapott munkásságában. A francia becsületrend kitüntetettje, a francai szépművészeti akadémia tagja. 1999-ben megkapta a svéd királyi zeneakadémia Polar-díját, amelyet „a muzsika Nobel-díjának” tekintenek. Franciaországon kívül az Egyesült Államokban is évekig tanított zeneszerzést. Püski Sándor köszöntése 90. születésnapján Értékeket mutatott fel MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Püski Sándor könyvkiadót 90. születésnapján köszöntötték vasárnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ä bensőséges ünnepségen részt vett Püski Sándorné, aki több mint hat évtizede Püski Sándor társa a kiadói munkában is. Döbrentei Kornél író, költő Püski Sándor és felesége életét és munkásságát méltatva szólt arról, hogy a magyar múlt értékeinek felmutatásával, erkölcsi tartásukkal nélkü- lözheteden fogódzókat adtak, s a nemzed emlékezet folytonosságát teremtették meg az egymást követő nemzedékek számára. Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az életút főbb állomásairól szólva utalt arra: Püski Sándor 1938- ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A könyves műhely főként a népi írók műveit jelentette meg. Püski Sándor szervezője volt az 1942. és az 1943. évi szárszói konferenciának. Kiadóját 1950-ben államosították, 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A Püski házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Püski Sándor 1975-ben New York-ban hozta létre a Püski Kiadót, amelynek gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. Az 1989 óta tevékenységét ismét Budapesten folytató Püski Sándor és felesége krisztinavárosi könyvesháza irodalmi és szellemi műhely: zarándokhelye lett a magyarországi és a határokon kívüli íróknak, költőknek és képzőművészeknek egyaránt. A 90 esztendős Püski Sándort tegnap a Magyar írószövetségben Beke György író, Fűzi László irodalom- történész, Kocsis István író és Pomogáts Béla irodalomtörténész, az írószövetség elnöke köszöntötte. Beszélgetés Rónay László jeles irodalomtörténésszel, az ezüstkor nemzedékének krónikásával Portré helyett - Márai Sándorról Rónay László 1990-ben megjelent Márai-monográfiája egyike volt az első műveknek, amelyek az újrafelfedezett író életét, pályáját közelebb hozták az olvasókhoz. A kiváló irodalomtörténészt és kritikust az író népszerűségének titkáról faggattuk. RÁCZ VINCE Beszélhetünk-e Márai-kultusz- ról? Mi lehet Márai titka? Kultuszról biztosan beszélhetünk, efelől nincs is kétségem. Egy írónak akkor van kultusza, amikor elkezdik olvasni, felhívják rá a figyelmet, bekerül abba a vérkeringésbe, amelyet irodalmi köztudatnak nevezünk, és ráadásul nem csupán bekerül, hanem úgy kerül bele, hogy azok, akik olvassák, nagyon nagy írónak tartják. Titka biztosan van, és ez a titok egyrészt megmutatkozik abban, ahogyan írt és amit írt, másrészt abban, hogy ma sem tudjuk pontosan, miből áll az életműve. Égy sereg műve abban a bizonyos hajóládában van elrejtve, amely mostanában került haza, s amelynek a feldolgozása még tart. Altkor fejthetjük majd meg a titkot, ha elolvastuk a teljes Márait. Én azonban fontosabbnak tartom a titoknak a stílusrétegét, tehát azt, hogy milyen stílusban írt, mert az tényleg egyedülálló és különleges. Márai A gyertyák csonkig égnek című regénye 1998-ban olaszul is megjelent, a világ lassan kezd felfigyelni rá, Giorgio Press- burger is írt róla kritikát. Olasz- országi sikere kapcsán merül fel a kérdés: mi akadályozza azt, hogy egy magyar író külföldön is elismertessék? Van-e esélye annak, hogy Márai kitörjön ebből a bűvös körből? Azt hiszem, neki igen. Rajta kívül talán Szabó Magdának, Németh Lászlónak, bár ezt már óvatosabban mondanám. A többieknek nem igazán sikerült bekerülniük a világirodalomba. Márainak az az előnye velük szemben, hogy ő hangsúlyozottan a polgárság írója volt, és ez a réteg szerintem erőteljesebben van jelen Nyugat-Euró- pában, mint nálunk, tehát valószínűleg számukra ezek a művek érthetők. Hozzá kell azonban tennem, hogy A gyertyák csonkig égnek című regényét nem tartom a legjobb regényének. Nagyon meglepődtem, hogy Olaszországban ekkora sikere volt.. Nem eredményez a feltétlen tisztelet kritikátlan fogadtatást? Ehhez nem tudok hozzászólni. Az biztos, hogy amíg Márai élt, erős kritikával fogadták jó néhány művét, most pedig nem nagyon írnak róla kritikát. Van rajongás, de manapság magyar kritikáról nem nagyon beszélhetünk. Azelőtt, ha megjelent egy könyv, az lelkes izgalmat keltett. Ma túl sok könyv jelenik meg, és a kritikák mintha politikai pártállás szerint tagolódnának, tehát nem jelentenek megbízható mércét. Mit gondol a humor szerepéről az írásaiban? Máraival egyszer találkoztam életemben, és egyáltalán nem tette rám humoros ember benyomását. Inkább kellemetlen, nehezen hozzáférhető volt. Persze én gyerek voltam, és ő éppen apámmal beszélte meg azt, hogy Magyarországról el fog menni, amit aztán meg is írt a Föld! Föld! című emlékezésében. Nagyon kevés művében van jelen a humor, inkább ironikus volt. Én az iróniát nagyon szeretem, közel áll hozzám. Nem tudom, hogy általában az emberek hogyan fogadják, de nekem nagyon rokonszenves. Meghatározó magatartási formája Márainak az ellenállás, ellenállás az ellen, ami barbár, a rendszer ellen. De vajon számíthatott-e arra, hogy valaha is lesz olyan rendszer, amely ember- központú? Nem volt-e eleve száműzött mindenhol? Talán egyedül Olaszországban érezte jól magát vándorlásai során. Nekem az az érzésem és az a tapasztalatom - persze nekem nincs annyi, mint Márainak volt hogy egy tisztességes értelmiséginek minden körülmények között egy kicsit ellenállónak kell lennie, mert én még nem találkoztam olyan rendszerrel, amely tényleg emberközpontú lett volna. Mindegyik azt mondja magáról, hogy az, de a valóság nem egészen igazolja ezt az állítást. Tehát hiába mondja azt, hogy én most a szegények érdekét képviselem, én a tanárok érdekét képviselem, én most felemelem ezt a réteget, mert nem emeli fel. A magyar politikusok nagy részéből ugyanis hiányzik az a szemlélet, amelyet Szekfű Gyula nagyon helyesen Széchenyinek tulajdonított: az áldozatkész, hazafias szellemiség. Hogyan jelentkezik a kiválasztottság-tudata? Nevezhetjük-e így az ő sajátos művészszerepfelfogását? Nem válik kicsit pa- tetikussá, mikor erről beszél? Biztos, hogy volt benne egy jó adag szerepjátszás. Én elég sok írót ismertem, mindegyikben volt valami ilyesmi, csak ő talán egy picit még hiúbb volt a többieknél. Önmaga szobra. Ő volt az író úr, akit megsüvegelnek, amikor megérkezik valahová. Szerintem a kiválasztottságérzése inkább abból adódott, hogy nagyon^ finnyásan nézett az emberekre. Ő a saját műveltségében meg a saját várában nagyon jól érezte magát. Akit nem engedett oda be, azt lenézte, ez a kornak is jellemzője volt egyébként, mert elég sok vita folyt abban az időben a tömegemberről, aki befolyásolható. Hogyan jellemezhető a valláshoz fűződő viszonya? Mint tudjuk, a köznapi értelemben Márai nem volt vallásos. Ezzel kapcsolatban Szabó Ferenc jezsuita atyának van egy nagyon érdekes írása. Ő azt mondja, hogy Márai, különösen élete végén, mintha visszatért volna azoldioz az ideálokhoz, amelyeket gyerekkorában szívott magába Kassán. Nekem az az érzésem, hogy Istent elfogadta létezőnek, de semmiképpen nem fogadta el az egyházat mint olyat. Szabadgondolkodó polgár volt, és nem hiszem, hogy azokat a kötöttségeket, amelyeket az ember, ha hívő és egyháztag, elfogad, ő elfogadta volna. Nagyon jól mutatja ezt a Szent Januárius vére című regénye, amely egyértelműen jelzi, hogy nem nagyon hitt a csodákban sem. De azért ha az ember figyelmesen elolvassa a Harminc ezüstpénzt, amely Júdásról szól, akkor látja: Márainak is fontos volt az, hogy a világra eljött a jó hír, és ezt a jó hírt valamiképpen meg kellene hallani. Wim Wenders The Million Dollar Hotel című alkotását Ezüst Medve Díjjal jutalmazták a berlini filmfesztiválon Szobák, folyosók, titkok, vágyak, álmok ERDÉLYI EDIT Wim Wendersnek, az európai kinematográfia egyik legsajátosabb rendezójék annyira megtetszett a U2 együttes frontemberének, Bonónak és barátjának, Nicholas Kleinnek a forgatókönyve, hogy azonnal elvállalta a film rendezését. Magát a történetet akár krimiszerű thrillemek is nevezhetnénk, hiszen a millió dolláros szállodában (ön) gyilkosság történt. Izzy (Tim Roth), a szálloda egyik lakója leugrott a tetőről. Ám az is lehet, hogy valaki „segített” neki. Hamarosan kiderül, hogy Izzy egy gazdag médiamágnás fia volt, és a papa kérésére kezdi meg a nyomozást a szállóban Skinner FBI-nyomozó (Mel Gibson), aki igencsak furcsa figura. Mi pedig a főszereplő, a gyermeteg Tom Tom (Jeremy Davies) retrospektív elbeszélése során megismerkedhetünk a millió dolláros hotel lakóival, életével. A Los Ange- les-i szálló hajdanán a felső tízezer kedvelt helye volt, ma már csak tönkrement, kitaszított, lelkileg sérült emberek lakják, akik féltve őrzik titkaikat. A főszereplő Tom Tömön kívül itt tengeti életét furcsa képekkel teleaggatott szobájában Geronimo, az „indiánfőnök”, ebben a hotelben zongorázgat az „ötödik” Beatles-tag, Dixie (a mellékszereplők közül az ő figurája a legsikerültebb; Peter Stormare egyenesen fantasztikus a szerepben). Itt él a szépséges Eloise (Milla Jovovich) is, aki fiktív alaknak képzeli magát. Skinner tehát a nyomozás során végigfaggatja a lakókat, de teljesen mindegy neki, hogy valóban az igazi gyilkost kapja-e el. Wenders filmjében ugyanis egyáltalán nem lényeges, hogy Izzy öngyilkosságot követett-e el, vagy valaki lelökte a tetőről. A rendező számára ennél sokkal fontosabb, hogy vontatott, szürke, esős képei segítségével sajátos wendersi légkört varázsoljon a vászonra. Phedon Papamichael operatőr valóban kitűnő munkát végzett. Nem kevésbé tökéletes a film zenéje sem, amely - s ezt már minden zenerajongó tudja - a U2 munkája. A The Million Dollar Hotel kisebb- nagyobb epizódokból áll össze, s ezek viszik előbbre a történetet. Wenders azonban elsősorban arra összpontosít, hogy a tipikus amerikai álomvárost, a felhőkarcolóiról ismert Los Angelest más szemszögből láttassa, mutassa be. Az ő millió dolláros hotelje még a húszas években épült, szobái, folyosói ezernyi titkot rejtenek és megszámlálhatatlan álmot, vágyat őriznek - éppen úgy, mint furcsa lakói, akiknek az élete, féltve őrzött titkaik és kimondott igazságaik bennünket is elgondolkodtatnak. Hiszen mindannyian szeretetre, megértésre, szerelemre, tisztaságra vágyunk. A baj csak az - mint Tom Tom mondja hogy amíg élünk, nem tudatosítjuk, milyen szép az élet... Tom Tom (Jeremy Davies) és Skinner nyomozó (Mel Gibson) (Fotó: Itafilm)
