Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-05 / 29. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 5. Az idény első Grand Slam-tornáján főleg a divat volt a téma; néhány női játékos olyan szereléssel állt ki a pályára, hogy a szurkolóknak szeme, szája tátva maradt Vetkőzésre csak a férfiak mezőnyében került sor Jelena Dokic apja lánya; mindenkit sértegetett az Australian Openen (Archív) Ausztráliában az év első hónapja az az időszak, amikor a sporthírek végre nem csak a krikettről és a rögbiről szólnak. A kenguruk földjén évről évre ilyenkor jön össze a fehér sport krémje az idény első Grand Slam-tornáján. JÁN HUDOK Az idei Australian Open első nagy híre az volt, hogy a tavaly még „hazai” színekben induló Jelena Dokic ezúttal Jugoszláviát képviselte. Erről természetesen először az összeférhetetlen tinédzserlány még ösz- szeférhetetlenebb papája, Damir számolt be a sajtónak. Saját bevallása szerint a család továbbra is rajong Ausztráliáért, ahová hét évvel ezelőtt emigráltak, ám Jelena megunta a szövetség állandó zaklatását és úgy döntött, többé nem reprezentálja „új” hazáját. Legutóbb azon kapta fel a vizet, hogy az ausztrál nyílt bajnokság első fordulójában a címvédő Lindsay Davenportot sorsolták ki ellenfeléül. Jelena ezt szándékos manipulációnak titulálta - csak hogy búcsúzóul még egy pofont kenjen oda a szervezők arcára. Édesapja még erre is rátett egy lapáttal, amikor kijelentette, a torna befejeztével családja végleg elköszön Ausztráliától, lánya a melbourne-i tornára többé nem nevez be. Dokicék teljesen magukra haragították a közvéleményt, ám a rendezőség továbbra is bízik abban, fenyegetésüket nem váltják be, s Jelenát jövőre is viszont látjuk az évnyitó Grand Slamen. Érthető, hogy reménykednek, hiszen a nagyszájú játékos sokkal előkelőbb helyen áll a női világranglistán, mint a többi ausztrál teniszező. Davenporttól, ahogy az várható volt, vereséget szenvedett. A pályát természetesen vérig sértve hagyta el, a nézőkre ügyet sem vetett, autogramjait meghagyta jobb időkre. Bár az ausztrálok eredetileg azt mondták, nem fognak könnyeket hullatni egy durcás kislányért, amikor Dokic körről körre verekedte tovább magát a vegyespárosban Nenad Zimonjic oldalán, megváltozott a véleményük. Egyre többször tapsoltak Jelena játékának, ami lehet, hogy idővel meglágyítja a fiatal tehetség szívét. Addig is Floridában, az újonnan vásárolt villában heveri ki a család a fáradalmakat. Férfi ágon Patrick Rafter sokkolta a hazaiakat. „Valószínűleg ez lesz az utolsó idényem, így az Australian Openen is utoljára lépek fel” - jelentette ki kerek perec a US Open kétszeres bajnoka. Két vállműtétje és sorozatos egészségügyi panaszai után nem látja sok értelmét pályafutása folytatásának. így aztán idén valamennyi ausztrál Patért szurkolt. A férfi közönség a játéka, a gyengébbik nem képviselői egyéb előnyei miatt. Utóbbiak sajnos hiába reménykednek, Rafter négy éve boldog házasságban él három évvel idősebb feleségével, Lara Feltham- mal. „Modell, természetesen” - tájékoztatta rajongóit kedvese hivatásáról. Rafter győzelmeivel egyre nagyobb méreteket öltött az aursztrál őrület. A sajtó tökéletesen „meghámozta”, oldalak tucatjait szentelve karrieijének, családjának, magánéletének és így tovább. Természetesen a tréfás történetek sem maradhattak el. Az egyik jegyszedő például úgy nyilatkozott, hogy ő minden évben azért imádkozik, minél előbb essen ki Rafter, mert mérkőzésenként vagy húsz jegyet happol el a családja számára. Nemhiába, Ausztrália egyik legjobb teniszezője terjedelmes famíliában született: öt fiú- és három lánytestvér társaságában nőtt fel. Persze a hazaiak nemcsak tőle várták a megváltást, hanem elsősorban Lleyton Hewittól. Az első fordulóban nem sok híja volt, hogy búcsút intsen a tornának, Jonas Björkman ellen az első két játszmát elvesztette. A második körben Tommy Haas az első szettben 5:0- ra, a másodikban 4:1-re is vezetett, mégis Hewitt nevetett a végén. Carlos Moya ellen azonban már nem tudott mit kezdeni. A szurkolók rokonszenvét Andrew Ilié is elnyerte, aki új divatot vezetett be a teniszviadalon. A romániai „bohóc” valamennyi győztes mérkőzés után széttépte a trikóját. Ez a szokása annyira megtetszett a Seven Sport kommentátorának (természetesen hölgyről van szó), hogy adás közben megkérte Iliét, legyen olyan szíves és szaggassa szét az ő felsőjét is. Ajó humorral megáldott teniszező egy percig sem habozott, ám pechjére a hölgy még egy pólót viselt. A divat persze elsősorban a női ágon volt téma. A játékosok szponzorai nem egy esetben olyan látványos ruházattal szerelték fel a lányokat, hogy az embernek szeme, szája tátva maradt. A pálmát - szokás szerint - Anna Kumyikova vitte el: sárga, ujjatlan felsője és fekette shortja több tapsot kapott, mint az orosz,.kislány” összes pontos labdája együttvéve. Ám a közönség hiába várta a sztriptízt, vetkőzésre csak a Clement-Kafelnyikov találkozó után került sor. A francia játékos még a zokniját is a lelátóra dobta, úgy örült győzelmének. Az, hogy a sportcipő, amit viszont tényleg elhajított, nem is az övé volt, csak későbbb jutott eszébe. Hazája számára mindenképpen sikeres volt az idei Australian Open, hiszen már a negyeddöntők után biztos volt, hogy francia résztvevője lesz a finálénak: vagy Arnaud Clement, vagy Sebastien Grosjean. Utóbbi Carlos Moyát, az egykori világelsőt búcsúztatta. Pedig nem sokon múlott, hogy egyáltalán felhagyjon a teniszezéssel. Tizenöt éves korában a francia szövetség törölte a nevét a listájáról, mert túl alacsonynak találta és nem látta értelmét pályafutása folytatásának. Clement-t és Grosjean-t gyerekkoruk óta szoros barátság köti össze. Még mielőtt a sorsolás ismert lett volna, fogadást kötöttek: ha összekerülnek, egy vacsorát fizet az, aki az első játszmát elveszti. Nos, az első szettet Grosjean nyerte, ami garantálta, hogy nem marad éhen, a mérkőzést azonban Clement nyerte, a fináléba tehát ő jutott. így azt lehet mondani, a kecske is jóllakott, a káposzta is elégedetten távozott. A másik ágon Andre Agassi bizonyult a legeredményesebbnek, miután az elődöntőben „vért izzadva” gyűrte le Patrick Raftert. A 28 éves ausztrál játékos a továbbjutás kapujából csúszott vissza - ismét sérülés miatt. „Azért nem adtam fel a küzdelmet, mert éreztem, hogy bennem van a győzelem” - magyarázta Rafter, miért játszotta végig a mérkőzést. Andre Agassi három évvel idősebb nála, de végig kitűnő formában teniszezett. A hőséggel is megbirkózott, mindössze tizenkét ki nem kényszerített hibát vétett, ami öt játszmában igazán tisztességes teljesítmény. „Ha olyan ellenféllel kell megküzdenem, mint Pat, általában gyakrabban hibázom, mert nála csak az átemelések jöhetnek számításba, amit nagyon nehéz kiszámítani. Volt már, hogy három szettben három ki nem kényszerített hibát követtem el, de a tizenkettő sem rossz arány” - dicskedett az Australian Open győztese, aki a döntőben Clement ellen simán nyert. Edzője, Brad Gilbert azonban kifogásolta a lábmunkáját. „Brad mindig úgy néz a dolgokra, hogy ezt meg azt lehetne még jobban csinálni, de közben ó maga sem tudja jobban csinálni” - tréfálkozott Agassi, aki előtt talán idén utoljára kínálkozik a lehetőség, hogy valamennyi Grand Slam-tornán az élen végezzen. Egykori nagy vetélytársa, Pete Sampras már elég nehézkesen aratja győzelmeit. Nem úgy Dó- minik Hrbaty. Szlovákia első számú teniszezője a legjobb nyolc között búcsúzott el, ami igazán szép teljesítmény, ennél jobbat Grand Slam-en csak 1999-ben, Párizsban produkált. Női egyesben óriási meglepetés született. „Nem tudom elhinni” - lelkendezett a győztes finálé után az amerikai Jennifer Capriati, aki Martina Hingist két játszmában múlta fölül. Barcelona olimpiai bajnoka ezzel végleg kilépett árnyékából, amely idáig elég sötét volt, hiszen kábítószerfogyasztás és áruházi lopás miatt néhány hónapot nevelőintézetben kellett töltenie, s ezt a világ egyik legsportszerűbb játékának közönsége nem vette jó néven. „Ha az ember hisz saját képességeiben, akkor minden megtörténhet. Az álmok néha tényleg valóra válhatnak” - mondta Jenny, akit olasz származású édesapja és egyben edzője, Stefano mentett meg a drogfüggőségtől. Capriati története pont olyan volt, mint egy amerikai sikerfilm: a happy endre, a szerencsés végre Melbourne-ig kellett várnia. A riválisok annak idején a boszniai Jahorinára akarták küldeni a horvát Janica Kostelicet, a műlesiklás új királynőjét, mondván, nem való neki az ilyen előkelő terep Egyszerűen olyan gyorsan és bátran síelek, ahogy csak tudok ÖSSZEÁLLÍTÁS Aligha vitás, hogy a most zajló síszezon egyik legnagyobb sztárja Janica Kostelic. A horvát hölgy az eddigi összes, szám szerint hét műlesikló Világ Kupa-versenyt megnyerte, és nem csupán a szakági, hanem az összetett VK- elsőséget is célba vette. A fiatal versenyző súlyos sérüléséből felépülve valósággal szárnyal, ő a St. Anton-i világbajnokság égjük legnagyobb favoritja. Ante Kostelic talán legérdekesebb sportedző a világon, hiszen eredetileg nem síelőkkel, hanem kézilabdázókkal foglalkozott. Ante már játékosként is kitűnt a kézilabdázók közül, majd elvállalta a Celje Pivovarna Lasko irányítását. A szakember a szlovén gárdát a másodosztályból az élvonalba kormányozta, majd váratlanul úgy döntött, karrierjét síedzóként folytatja. Horvátország nem számított igazi sínagyhatalomnak, sokan már az elhatározást meghallva kinevették Kostelicet, ám az igazi mulatság akkor kezdődött, amikor a papa kijelentette, lányából, Jankából világbajnokot farag. Néhány évvel később azonban Janica a juniorok közt sikert sikerre halmozott, és a kritikusok elhallgattak. A család pedig szponzorokra talált. Janica élete egy megvalósult amerikai álomra hasonlít. A kislány Szlovéniában és Macedóniában tanult meg síelni, méghozzá bátyjával, Ivicával együtt. Amikor a papa látta, hogy gyermekei nagyon tehetségesek, úgy döntött, mindent sípályafutásuknak rendel alá. A család évente kétszáz napot töltött a sípályákon, ám a körülmények meglehetősen szerények voltak, a papa kétszáz márkás fizetéséből nem tellett többre. Kosteli- cék rendre egy lerobbant Ladával utaztak Ausztriába, általában csak benzinre volt pénzük, így az éjszakákat a szabad ég alatt töltötték. Ráadásul a tréningeken újabb megpróbáltatásokat kellett átélniük, a riválisok ugyanis inkább a boszniai Jahorinára akarták őket küldeni, mondván, nem való nekik az ilyen előkelő terep. Janica azonban már az első felnőttversenyén csattanós választ adott a kritikusoknak: tizenhat évesen műlesiklásban második, óriás-műlesiklásban pedig negyedik lett. Karrierje első VK-sikerére 1999. december 5-ig kellett várni, akkor Janica Kostelic műlesiklásban megszerezte a horvát alpesi sísport első VK-győzelmét, méghozzá 20 éve nem látott, 1, 78 másodperces előnnyel. „Egyszerűen olyan gyorsan síeltem, ahogyan csak tudtam. Nem győzni jöttem, már egy dobogós hellyel elégedett lettem volna” - emlékezett vissza elsőő sikerére Kostelic. Janica az év végén másodszor is kiérdemelte a legjobb horvát női sportolónak járó elismerést, mindenki abban bízott, hogy megkaparintja a szakági Világ Kupát, ám egy súlyos sérülés majdnem kettétörte a pályafutását. Az orvosok azt állították, Kostelic sohasem versenyezhet, és a nézetet a család jelentős része is osztotta. Janica azonban nem keseredett el, hanem összeszedte magát, és rekordidő alatt felépült a sérüléséből, és már a nyáron lécet is csatolt. Aligha meglepő, hogy a VK-idény kezdetén már ő is ott toporgott a rajtnál, majd elkezdte halmozni a szlalomgyőzelmeket, és már csak kettővel van elmaradva Vreni Schneider hetes csúcsától. „Nem foglalkozom a rekorddal - jelentette ki az esettel kapcsolatban Janica. - Versenyről versenyre összpontosítok, és minden alkalmat megragadok annak érdekében, hogy a legjobb legyek. Ha ezzel egy csúcsot is be tudok állítani, annál jobb.” A semmeringi pályával is sikerült leszámolnia, hiszen két éve ugyanitt csak a 32. helyet tudta megszerezni. „Tüdőm, hogy két esztendeje harminckettedik voltam, de az utolsó szlalomversenyemen nem foglalkoztam ezzel. Az sem érdekelt, hogy mennyi látszik a pályán, és hogy megzavar-e az esti fény. Csak síeltem, habár hallottam, hogy Sonja Nef kiválóan versenyzett. Azt mondtam magamban, nekem is a maximumot kell nyújtani, ha győzni akarok. Tudtam, hogy gyors a pálya, így egy kicsit tartottam attól, vajon a dobogó melyik fokán fogok végezni” - mondta egy nappal a viadal után a boldog hölgy. Janica Kostelicnek teljesen mindegy, hogy délelőtt vagy villanyfény mellett, este rendezik meg a műlesikló VK aktuális futamát. A horvát hölgy az idény első négy, délelőtt megrendezett versenyét követően a semmeringi villanyfényes viadalon sem talált legyőzőre, és elkönyvelhette idénybeli ötödik diadalát. A súlyos sérülését követően visszatért tizennyolc éves sztár beállította a sorozatban hét szlalomot megnyerő svájci Vreni Schneider rekordját. Kostelic meglehetősen szokatlan módon készült fel a versenyre. Korábban ritkán versenyzett villanyfényben, ezért a férfiak karácsony előtti, sestriere-i VK-futamán elvállalta az előfutó szerepét. Az akkli- matizáció remekül sikerült, hiszen a horvát hölgy a Hirschenkogelen szenzációs versenyzéssel, mindkét futamban a legjobb időt menve könnyedén maga mögé utasította az egész mezőnyt. Akárcsak a későbbi VK-viadalokon. Kostelic az újabb sikerével toronymagasan vezeti a szakági Vüág Kupát. Az összetetteben is az élen áll. És még hátravan a világbajnokság, szerdán lesz a műlesiklás, (ie) Műlesiklásban nem volt párja az idei Világ Kupa-viadalokon (TA SR)
