Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-03 / 28. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 3. A DNS-csip forradalmat okozhat az orvostudományban Pontos diagnózis nyálból A Charles Darwin révén világhírűvé vált Galápagos-szigeteken honos 5 ezer állatfajból 1900 kizárólag ott fordul elő Amerika egyik mellékbolygója A San Cristobal szigeténél megfeneklett teherhajó különleges élővilágot fenyegetett (CTK/AP-felvétel) MN-HÍR Már a század első évtizedében köte­lező lesz az Európai Unió országai­ban annak a csípnek a továbbfej­lesztett változata, amelyet egy ma­gyar származású orvos-kutató talált fel. A Steven P. Fodor által kifejlesz­tett DNS-csip a félvezetőkhöz ha­sonló forradalmat indíthat el nem­csak az orvostudományban, hanem az élet más területein is és milliár­dos megtakarítást eredményezhet a betegeknek és a betegbiztosításnak. A kilencvenes évek derekán nyilvá­nosságra hozott eljárás segítségével akár egyetlen csepp nyálban talál­MTI-HÍR Szenzációs, ám egyben igencsak el­lentmondásos elképzeléssel állt elő a híres olasz szülészprofesszor, Se- verino Antinori. Bejelentette: létre akar hozni egy nemzetközi kutatói szövetséget, hogy az együttműkö­dés révén egy-két év múlva meg­kezdődhessen az emberek klónozá­sa. Antinori a mesterséges megter­mékenyítés specialistája, akinek pá­lyáját már eddig is számos botrány ldsérte. Ő volt ugyanis, aki 50-60 éves, sokszor már nagymama-korú nők számára is lehetővé tette a meg- termékenyülést és a szülést. Az em­beri klónozásra vonatkozó ötletét szintén tapasztalataiból merítette: ezzel a teljesen steril párokon akar segítem, akik csak klónozás útján remélhetnek saját gyereket. A Sci­MTI-HÍR Bécsi kutatóknak sikerült elszigetel­ni azt a gént, amelynek hiánya a le­ukémia egyik gyakori fajtáját, a myeloid leukémiát okozza, de a ku­tatók szerint a gén hiánya a beteg­ségnek csupán az egyik oka, a másik még tisztázásra vár, és még bizonyí­tásra szorul, hogy az adott gén az embernél is ilyen kulcsszerepet ját- szik-e. Erwin Wagner vezette a rák­alapkutatásokkal foglalkozó bécsi Molekuláris Patológiai Kutatóinté­zetben azt a tudóscsoportot, amely a sikert elérte. Korábban ugyanis már sokszor kísérleteztek azzal, hogy az egérben konstruálják a leu­kémia géntechnikai modelljét, ám eddig ez nem sikerült, az úgyneve­zett junB génről pedig éppen azt fel­tételezték, hogy része van a tumo­rok kialakulásában. Wagner cso­portja az egerek sejtjeiből eltávolí­ható sejtek elemzésével pontos di­agnózist lehet felállítani, sőt az eg­zakt, egyénre szóló gyógyszeres te­rápia is meghatározható. A csip túl­jutott a kutatási fázison, a követ­kező tíz év feladata a módszer gya­korlati alkalmazásának előkészítése és bevezetése lesz. Falus András, a SOTE Genetikai Sejtbiológiai Inté­zete igazgatója kezdettől fogva fi­gyelemmel kíséri az eredményeket, és részt vesz a csip magyarországi fejlesztési programjában is. Az eljá­rás lényege, különböző kémiai eljá­rások segítségével viszonylag kis fe­lületre nagy számú DNS-szálat lehet elhelyezni, ismert elrendezésben. ence et Avenir című francia tudomá­nyos havilap beszámolója szerint Antinori felhívásához máris csatla­kozott egy amerikai megterméke- nyítési központ vezetője, Panos Za- vos professzor, közölvén: figyelem­be véve a tudomány gyors előreha­ladását, az emberi klónozás elkerül­hetetlen. Mindenesetre a legtöbb kutató szerint egyelőre senki sem rendelkezik megfelelő ismeretekkel az emberi test klónozásához, s na­gyon nagy az esélye a fejlődési rend­ellenességeknek. Ehhez járulnak még az elképzelést elutasító erkölcsi okok. Nem véleden, hogy számos országban, így például Franciaor­szágban, Nagy-Britanniában, Ja­pánban és az USA-ban eleve megtil­tották a reproduktív jellegű (azaz egy teljesen azonos új lény létreho­zására irányuló) emberi klónozást. tóttá a junB gént, s ettől felborult a szabályozó rendszerük: differenciá­lódás helyett vad osztódásba kezd­tek, azaz daganatot hoztak létre, majd a gén újbóli beültetésével helyreállt a működésük. A kutatók szerint az egéren végzett kísérlet eredménye önmagában ugyan még nem fogadható el, s meg kell vizs­gálni, hogy az embernél hasonlóan működik-e a rendszer, de tény, hogy a nevezett gén az emberi sejtben is megtalálható. Úgy vélik továbbá, hogy már az állatkísérlet is bizonyít­ja, hogy a daganatok két lépésben alakulnak ki: az egyik a gén hiánya, a másik még tisztázásra szorul. A ki­dolgozott modell segítségével most az egereken a leukémia e bizonyos fajtája elleni gyógyszerekkel kísérle­teznek, továbbá azt vizsgálják, hogy a junB gén hiánya csak a leukémia egy fajtáját, vagy más daganatos megbetegedéseket is okoz-e. Egy eltévedt püspök fedezte fel és egy eltévedt tankhajó sodorta veszélybe a termé­szeti különlegességeiről is­mert, csendes-óceáni Galá- pagos-szigeteket. A csoport San Cristobal szigetének partjainál elsüllyedt ecuado­ri tankerből kiömlő gázolaj a biológiai evolúció egészen különleges eredményeire irányította a figyelmet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Ecuadorhoz tartozó Galapagos- szigeteknél történt januári ökológi­ai katasztrófa ismét felelevenített számos, a különös állat- és növény­változatok kialakulásával kapcsola­tos, ma még nem is mindig megvá­laszolható kérdést. Első látásra sem mindennapi szigetcsoportot fede­zett fel véledenül Tornas de Berlan- ga, Panama püspöke, amikor 1535- ben, Panamából Peruba hajózva, el­tért az útiránytól. A püspök nyom­ban jelentette felfedezését V. Károly spanyol királynak, levelében külön kitérve a galápagosokra vagy galá- pagókra, vagyis azokra a 150 évig is elélő, negyedtonnás óriásteknósök- re, amelyekről a szigetcsoport - hi­vatalos spanyol nevén a Kolumbusz- szigetek - ma is használatos, ismer­tebb ragadványnevét kapta. A kü­lönleges csodát évszázadokig na­gyon is gyakorlatias szempontból értékelték az arrafelé megforduló kalózok és más hajósok: ezrével hurcolták el magukkal a galápagó- kat, mivel azok a mostoha körülmé­nyek ellenére is még legalább egy évig vegetálva ideális, friss táplálé­kul szolgáltak a hosszú tengeri uta­zások során. Egyes becslések szerint az idők folyamán legalább 10 millió galápagosi óriásteknőst zabáltak fel, minek nyomán ily módon a mai - 1959 óta már védett - állomány legfeljebb százezresre tehető. Galápagost Charles Darwin tette vi­lághírűvé, aki éppen háromszáz év­vel a panamai püspök után, 1835- ben, 25 éves fejjel érkezett a szige­tekre. S bár csaknem öt évig tartó vi­lág körüli hajóútja során mindössze öt hetet töltött ott, az akkor tapasz­taltak szolgáltak fontos alapul a később kidolgozott és oly sok vi­szontagságot látott evolúciós elmé­letéhez. De ha semmi nem jutott volna a látottakról Darwinnak az eszébe, akkor is lett volna min ál- mélkodnia: a Galápagos-szigeteken honos mintegy 5 ezer állatfajból durván 1900 kizárólag ott fordul elő, köztük például a világ legésza­kabbra élő pingvinjei, az egyeden repülni képtelen kormoránfaj, a pintyek több, egymástól és minde­közben a világ műiden más pin­tyétől is különböző faja. Ezek csőre táplálékuktól függően szigetről szi­getre változik. Egyes, a galápagosi szigetvilágban honos pintyeknek olyan kemény a csőre, hogy a csont­héjasok magvait is könnyűszerrel képesek felnyitni vele, míg mások hosszúkás csőrrel rendelkeznek, és rovarokkal táplálkoznak. Ismét más galápagosi pintyek átmenetet ké­peznek a két fajta között. A Galápa­gos-szigeteken élő madarak egyhar- mada, az egyébként igen kisszámú emlős, valamint a hüllők 97 százalé­ka a földön sehol másutt nem is for­dul elő - a szigeteken azonban rög­tön számos változatban is. Darwin a bennszülöttektől annak idején arról is értesült, hogy majd minden szige­ten nem csupán különféle pintyek, rigók és teknócök élnek, de ezeknek még az ízük is különbözik egymás­tól - a legfinomabb húsú teknőcök- nek a James-szigetieket mondották -, és az iguánák között olyan fajra is bukkant Darwin, amely veszély ese­Az idők folyamán 10 millió galápagosi óri­ásteknőst zabáltak fel. tén nem a tengerbe, hanem a szá­razföld felé kezd menekülni. Ami­ből a tudós számára kézenfekvőnek tetszett a következtetés: őseik vala­mikor a szárazföldön élhettek. Ami meg az említett, a Galápagosok kü­lönböző szigetein élő pintyeket ille­ti, róluk kiderült: 13 olyan, teljesen különálló fajt képviselnek, amelyek egymás között nem is tudnak szapo­rodni. Darwinnak feltűnt az is, hogy a szigetcsoporton egyeden pálmafaj sem található, noha más, alig távo­labbra eső szigetek roskadoznak a kókuszpálmáktól. „Ez a szigetcso­port egy önmagában álló kis világ” - írja Darwin az Egy természettudós utazásai a föld körül című könyvé­ben. E magyarázatot a mai biológu­sok is elfogadják, hiszen a Galápa- gos-szigetek vulkanikus eredetűek, vagyis a tengerből emelkedtek ki, s nem a szárazföldről váltak le a kon­tinensvándorlások során. Azaz e szigetek eleinte kopárak vol­tak, s csak később, fokozatosan né­pesültek be. Nemcsak a Galápagos, hanem más szigetek és szigetcso­portok élővilága is mutat hasonló vonásokat. Hawaiiban például a madarak családjából mindössze öt él, ezen belül viszont egyedül az úgynevezett gyapjasmadárból 22 különféle faj. E jelenséget nemcsak az magyarázza, hogy a Hawaü-szi- getek távol fekszenek az összes kontinenstől, hanem az is, hogy a gyapjasmadarak már korábban be­telepítették a szigeteket. így amikor aztán később más potenciális ma­dártelepesek érkeztek, nem sok esélyük volt rá, hogy megvessék ott a lábukat, mert a gyapjasmadarak különféle fajai addigra már sikere­sen alkalmazkodtak az új beván­dorlók számára még szokadan kör­nyezethez - érvelt David Attenbo­rough híres, Az élő bolygó című te­levíziós sorozatának a szigetek kü­lönálló világairól szóló részében. Hasonlóképpen, a galápagosi pin­tyek valószínűleg az első madarak lehettek, amelyek az amerikai kon­tinenstől mintegy ezer kilométerre fekvő szigetekre kerültek; így ha volt is újabb bevándorlás, addigra a pintyek már sikeresen benépesítet­ték a szigetcsoportot - minden bi­zonnyal Amerika irányából aho­gyan erre már Darwin rámutatott, egyenesen Amerika egyik mellék­bolygójának nevezve a szigeteket. Akár „bolygórendszerének” is mondhatta volna, ha arra akarta volna helyezni a hangsúlyt, amit egyébként ő mutatott ki elsőként: nevezetesen, hogy a 13 nagyobb és hat kisebb szigetet egymástól is szinte kontinensnyi távolságok vá­lasztják el. A szigetek közötti gyors tengeri áramlások ráadásul kifeje­zetten megnehezítették a teknősbékatojások és más zigóták számára, hogy az egyik szigetről a másikig eljussanak, vagyis a létért való küzdelemben az immár galá­pagosi élőlényeknek szigetről szi­getre kellett bizonyítaniuk a ráter­mettségüket. Mindezt az Egyenlítő menti kontinensrészeknél átlago- san 5 Celsius-fokkal zordabb - ám helyenként más és más - hőmér­sékleten. A természetbúvár Darwin teológiát is tanult, s egészen addig, amíg a Beagle nevű kétárbocos ha­dihajón el nem jutott a Galápagos- szigetekre, hithű kreacionista híré­ben állt, aki nemcsak Istenben, de a teremtés gondolatában is hitt. Azt azonban sohasem hitte, hogy a teremtést az Isten többször is meg­ismételte volna. Márpedig Darwin A Galápagos-szigetek vul­kanikus eredetűek, a ten­gerből emelkedtek ki. fellépése előtt ez következett volna az uralkodó felfogásból. A Georges Cuvier francia paleonto­lógus nevéhez fűződő kataklizmael­mélet szerint minden földtörténeti kor végén minden élőlény - egy-egy óriási világfelfordulás következté­ben - megsemmisült, s a Föld új te­remtéssel népesült volna be ismét, immáron tökéletesebb élőlényekkel. Amikor Darwin a fajok eredetének magyarázatát kifejtette, erre az el­méletre mért halálos csapást. „Ar­ról, hogy van-e Isten, csak életem jó­val későbbi szakaszában kezdtem gondolkodni - számol be önéletraj­zában Darwin -, most mégis körvo­nalazom, hogy milyen következteté­sekre jutottam. A régi érv, a termé­szet tervszerűségéről, megdőlt. Már nem kardoskodhatunk amellett, hogy a kéthéjú kagyló záróizma ér­telmes lény munkája, amiként az aj­tó vasalása az értelmes emberé. A szerves lények sokféleségében és a természetes kiválasztódás folyama­tában éppúgy nincs tervszerűség, mint ahogy a szélfúvás irányában sincsen. A természetben minden meghatározott törvények eredmé­nye.” (A HVG nyomán) Reménysugár a terméketlen házaspárok számára Jöhet a klónozott bébi? Bécsi kutatók megtalálták a súlyos betegség egyik okát Leukémiát okozó gén? Az ivaros úton történő szaporodás ára az öregedés Szervezetünk hátulütője Csaknem 40 millió amerikai vállalná a kellemetlenségeket a tagadhatatlanul fenséges panorámáért A világűrt is meghódítj álc a turisták ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A tudomány gyors fejlődése ellen­ére az öregedés nagy miértje még mindig válaszra vár. Az Amerikai Tudományos Akadémia lapja átte­kintést jelentetett meg az öregedés­sel kapcsolatos sejt- és molekula- szintű kutatási eredményekről. Többi között azokról is, amelyek ar­ra utalnak, hogy a sejtmaggal bíró élőlények, köztük az ember az iva­ros úton történő szaporodás árát az öregedéssel fizeti meg. Még mielőtt valaki másra gondol, ez nem azt je­lenti, hogy a hosszú élet titka a csa­ládalapítás elnapolása. Sejtjeinkben az örökítőanyag a sejtosztódáskor kromoszómákba rendeződik. Az ember 46 darab kromoszómája mind X alakú, kivéve a férfiak egyet­len Y formájú kromoszómáját. E kromoszómákban egyebek között az is közös, hogy nem kör alakúak, hanem van elejtik és végük, vagyis lineárisak. Végeiken telomemek ne­vezett képződmények vannak, ame­lyek minden sejtosztódáskor kissé rövidebbé válnak, és ennek követ­keztében, az idő múlásával és a telo- mer rövidülésével a sejtszaporodás egyszer csak leáll. Ha úgy tetszik, a sejt már túl öreggé, rövid telo- merűvé válik ahhoz, hogy szapo­rodjon. Az egészséges (nem rákos) sejtek között egyedül az ivarsejtek­ben van olyan enzim, amely képes kipótolni a telomert. De vajon miért vannak telometjeink, amelyek meg­fosztanak bennünket a halhatatlan­ságtól? Egy új elmélet szerint azért, mert csak a lineáris, tehát nem kör alakú kromoszómákkal rendelkező élőlények képesek az ivaros szapo­rodásra, amely lehetővé teszi a bo­nyolult testi felépítéshez szükséges hatalmas örökítőanyag-mennyiség továbbadását a következő nemze­dék számára. A sejtosztódás folya­matában pedig szükség van a telo- merekre, mert azok nélkülözhetet­len feladatot lámák el. Eszerint az összetett testfelépítést lehetővé tévő ivaros szaporodásért azzal fizetünk, hogy telometjeink vannak, amelyek rövidülnek, és ezáltal végessé teszik mind sejtjeink, mind pedig az egész szervezet életét. (N-g) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A hidegháború végével egyre kellet- lenebbül költenek a kormányok az űrutazásra, hiszen választóik előtt sem könnyű igazolni a milliárdokat felemésztő kutatásokat. Az exkluzív pihenésre vágyó üzletemberek vi­szont most fedezték fel a világűrt. Szerintük ez az a hely, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy más turistákkal kell megverekedniük az éttermi he­lyekért. Tehát szívesen költenek arra, hogy odamenjenek. Az űrturizmus válhat a XXI. század gazdagainak utazási hóbortjává. Az utazásszer­Az űrturizmus válhat a XXI. század gazdagai­nak utazási hóbortjává. vezők láthatólag úgy vélik: itt az ide­je annak, hogy a világűrre is kiter­jesszék tevékenységüket. Szakértők szerint alig 10-20 éven belül már a közepesen magas jövedelműek is megengedhetik maguknak az űrtú­rát - ami gyakran leginkább tortúrá­hoz hasonlít a képzett asztronauták szerint. A gravitáció hiánya és a ma­gas nyomás ugyanis űrbetegséggel jár: hányingerrel, kettős látással, fej­fájással, esetenként végzetes követ­kezményekkel számolhat az, aki ne­kivág a nagy úrnak. A Time magazin statisztikái szerint csaknem 40 millió amerikai vállalná a kellemetlensége­ket a tagadhatatlanul fenséges pano­rámáért. Közülük 3 milliónyian akár 100 ezer dollárt is fizetnének az él­ményért. Németország lakosságának 43%-a utazna, ha tehetné, 5 százalé­kuk egyévi jövedelmét is rááldozná. David Ashford, az űrtúrajárműveket tervező Bristol Spaceplanes ügyve­zető igazgatója elmondta: amint olyan járművet tudnak előállítani, amely viszonylag olcsón elhagyhatja a Föld körüli pályát, már egyszerű műszaki kérdés az űrhotelek felépí­tése. Szerinte 15 éven belül körülbe­lül egymilliónyian vakációzhatnak majd világűrben. Jelenleg 19 cég ve­télkedik az amerikai X-prize Alapít­vány 10 millió dolláros díjáért. Az nyerheti el, amelyik először juttat el magánpénzből három utast 100 küo- méter magasságba - és épen-egész- ségesen vissza is hozza őket. A 10 ezer dollárért a MiG­25 repülőgépkel eljuthat 26 ezer m magasságba. manővert két héten belül meg kell is­mételniük, ez jelzi a komoly kereske­delmi szándékot. Az alapítvány igaz­gatója szerint rövidesen már lehet si­keres pályázat. Várhatóan nem lesz hiány az utazásra jelentkezőkben sem. Az előírt magasságból ugyanis már jól látszik a csak műholdas felvé­telekről ismert kék-zöld bolygó gör­bülete, így saját szemükkel bizonyo­sodhatnak meg róla: a Föld valóban gömbölyű. Ez a „szuborbitális”, ma­gaslégköri repülés lényegesen ol­csóbb a tényleges űrutazásnál. Az űrhajó ugyanis nem hagyja el a Föld légkörét és gravitációjának vonzását. Ezt potom 100 ezer dollárból is meg lehet majd úszni - állítja a jelent­kezőket és 6000 dolláros foglalóikat máris fogadó amerikai Space Adven­tures cég. A 2003-2005. között terve­zett utazásokra már 128-an letették az előleget, 25-en pedig a teljes díjat kifizették. Ebben benne foglaltatik az egyhetes tréning is, amely felkészíti a hobbiasztronautákat az út fáradal­maira és veszélyeire. Aki ezt az össze­get sokallja, 10 ezer dollárért a hang- sebesség kétszeresével haladó orosz MiG-25 repülőgépekkel eljuthat a légkör felső rétegeibe, mintegy 26 ezer méter magasságba. A vállalkozó szellemű oroszok ugyanis nem csak a szakértők által rozogának minősített Mir-űrállomásukat, hanem harci re­pülőiket is az új turizmus szolgálatá­ba állították. Ha a repülőgép gyors alábukásokkal egészíti ki röppályá- ját, ezen a magasságon már megta­pasztalhatják az utasok a súlytalan­ság állapotát. A Time információi szerint mintegy tíz manőver során egyenként 30 másodpercen át tart a gravitációmentesség. (N - a)

Next

/
Thumbnails
Contents