Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-28 / 49. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 28. KOMMENTÁR Most jön a neheze BUCHLOVICS PÉTER Alighogy elfogadták az alkotmánymódosítást, a KDH és az SDL azon­nal értésére adta az MKP-nak, a területi reform megvitatásakor szóba se kerülhet Komárom megye, ám ez a mondat másképp fogalmazva így hangzik: Nyitrát és Nagyszombatot nem adjuk. A Niznansky-féle területi felosztás arra hajaz, hogy ahol csak lehet, ott megváltoztassa a magyarok számarányát, ne lehessen többé hivatkozni a 20 százalé­kos küszöbre, és a magasabb területi egységek székhelyét lehetőleg minél északabbra kell meghatározni. A komáromi hajógyár SOP-s és SDL-es emberkék általi tönkretétele és kifosztása (a délszláv háború csak egy kapóra jött alibi) is azt bizonyítja, hogy drága koalíciós part­nereinktől sem áll távol a jól bevált meciari képlet, mely szerint nem nemzeti alapon véreztetjük ki Dél-Szlovákiát, s ehhez a magyaroknak a jövőben se lehessen egy szavuk sem, akár többségi, akár arányos vá­lasztási rendszert vezetőinkbe az új területi egységeken. Innen nézve tehát még Érsekújvár sem jöhet szóba kompromisszumként, akár­hány észérv szól is mellette (vasúti, közlekedési csomópont, elérhető­ség, infrastruktúra stb.). Nem, a következő három hét valószínűleg új­ra csak zsarolásokról szól, és nem csak az ellenzék részéről. A módosí­tott alkotmány értelmében még mindig nemzetállamot építünk, de az MKP ezt mégis megszavazta. Tette ezt azért, hogy szabad út nyíljon a területi reformnak és a decentralizációnak. Ugyanakkor naivitás len­ne azt hinni, hogy a koalíciós partnerek épp most értékelik ezt a nagy­lelkűséget. Az idő is szorít, ugyanis ha a magasabb területi egységek­be történő választásokat még az ősszel meg szeretnék ejteni, akkor a parlamentnek legkésőbb májusig meg kell hoznia a szükséges törvé­nyeket. Ha tehát tavaszig nem lépnek, bukik a reform, aztán már csak a választási kampány csinnadrattája következik. Mivel az alkotmány- módosítás értelmében a magasabb területi egységek és az önkor­mányzatok önállóan és egymástól függetlenül is gazdálkodhatnak va­gyonukkal és jövedelmeikkel, továbbá az állami támogatásokkal is, egyáltalán nem mellékes, hogy legfelsőbb döntéshozó testületeink- ben milyen arányban képviselteti magát a szlovákiai magyarság. A ke­ményjátszma tehát most kezdődik. Az új alkotmány azt is kimondja, a községek és a magasabb területi egységek egymással is társulhatnak gazdasági céljaik elérésében. Jó lenne, ha a parlament ezt valóban ko­molyan venné főleg akkor, ha a civil szektor terveit, javaslatait is mél­tányolja az új területi reform megvalósításakor. JEGYZET vannak Arany Oldalak (szaknév­sor). Az ember kényelmesen át­böngészi, és aztán nekivághat a késeivel a városnak. Amint haza­értem, elővettem az aranyszínű telefonkönyvet, és bőszen kö­szörűs után kutattam benne. Na­ivan azt hittem, egy negyedmilli­ós városban csak akad belőlük egy-kettő. Hát nem. (Köszörűgé­pet hirdettek ugyan, de azt nem akartam venni. Nem tudtam el­dönteni, hogy a szoba melyik sar­kában mutatna a legjobban.) Mi történhetett? Annyira kevés volt a munkájuk, hogy kénytelenek voltak bezárni a boltot? Vagy le­hetséges, hogy az egész városban csakis és kizárólag nálunk tom­pulnak a kések? Esedeg minden­ki vásárolt magának egy remek kis „amatőr” késélezőt? Igaz, he­lyes szerkentyű, csak olyan fur­csán kicsipkézi a penge élét. Bár­mennyire elszomorító, úgy tűnik, a helyzet megváltoztathatadan: ismét gyarapodik egy szakmával a kihaló mesterségek listája. Lé­lekben elbúcsúzom hát a kö- szörűsmesterektól, és igyekszem megbarátkozni a csipkés pengéjű késeimmel. Bár az is lehet, hogy hamarosan piacra dobják az egy­szer használatos, eldobható konyhakéseket. * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaäk - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, KoSická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Ég veletek, koszorúsok! MISLAY EDIT Egy háztartás elengedhetetlen tartozékai a konyhakések. A min­dennapi használattól azonban egy idő után eltompulnak, és az ember mérgelődhet, hogy miért nem vágnak, ha az a dolguk. Há­zilag ugyan mindig megpróbá­lom Jeljavítani” őket, de az ered­mény nem valami fényes. Illetve éles. Először az ezermester nagy­bátyámhoz fordultam segítsé­gért, ám ő felvüágosított, hiába gyötröm magam, időnként bi­zony el kell vinni a késeket a kö­szörűshöz, aki úgy megélesíti őket, hogy abban hiba nem lesz. Ajánlott is rögtön egy megbízha­tó mestert, aki a közelben dolgo­zik, olcsón. Összeszedtem hát az otthon található öszes vágóesz­közt, ám a köszörűsnek már csak hűlt helyét' találtam a megadott címen. Reménykedve kutattam az elárvult műhely ajtaján vala­mi cédula után, amelyen esetleg az új címét közli a mester az ügy­felekkel, de hiába. Nem baj, gon­doltam, még szerencse, hogy TALLÓZÓ MAI BÜKK Önmaga ellen kell megvédeni a Fe­kete Angyalt, hiszen beismerő vallo­másán kívül nincs semmilyen bizo­nyíték tetteire. A tisztiorvosi vizsgá­lat nem állapított meg hibát a Nyíró Gyula Kórház múlt héten bezárt I-es belgyógyászatán. Kiss Emőné isko­latitkár jól ismeri a Fekete Angyal­ként elhíresült ápolónőt, és az életét köszönheti neki. „Sohasem felejtem el, hogy a kórteremben, ahol feküd­tünk, F. Tímea valamennyiünket odaadóan és nagy-nagy szeretettel ápolt” - mesélte. A Fekete Angyal apja elmondta, lányát kétszemélyes zárkában őrzik, melynek padlóján csótányok és egyéb rovarok futkos­nak. „A rendőrség különféle módon próbál bizonyítékot szerezni. Tele­fonunkat lehallgatják, és szerintem Tímea cellatársa besúgó lehet” - vélte F. Gábor. „Remélem, hogy a lá­nyom elkeseredésében nem kísérel meg öngyilkosságot.” A szankciópolitika egyik célja éppen annak az elősegítése volt, hogy belülről kezdjék ki Szaddám hatalmát- Csak azt ne mondd, hogy már a szád és a körmöd is fáj!? (Peter Gossányi karikatúrája) Kiútkeresés rejtett buktatókkal Colin Powell közel-keleti kő­rútjának egyik célja az volt, hogy megmagyarázza, mit akart tulajdonképpen elérni az USA az iraki célpontok el­leni bombázással. Az akciót - azóta már újabbat is végre­hajtottak, de nem voltak em­beráldozatok - nagyon sok ország bírálta. MAUNÁK ISTVÁN NATO-szövetségesek is voltak a bí­rálók között, pedig látszólag semmi rendkívüli nem történt: az iraki légi­tilalmi övezetben járőröző angol­szász gépek szinte heti rendszeres­séggel lövik az iraki légvédelmet. Ennek az öt célpont elleni támadás­nak azonban nagyobb volt a füstje, 24 gép hajtotta végre, és ez volt az új amerikai elnök első jelentősebb katonai akciója. Két nappal e bom­bázás előtt egy autóbuszos palesztin terrorista nyolc izraeli katonát meg­ölt, és vagy két tucatot megsebesí­tett. A felháborító merényletet az országok többsége elítélte, Was­hington is kemény hangú nyilatko­zatot intézett a palesztin vezetés­hez, hiszen nyilvánvaló volt, hogy az amúgy is megrekedt palesz­tin-izraeli békefolymatot még mé­lyebb kátyúba taposta. S bár önma­gában a két esemény, a buszos me­rénylet és az iraki bombázás között nem vonható párhuzam, az tagad- hatadan, hogy Washington Irakkal szembeni politikája meg a közel-ke­leti rendezés között vannak érintke­zési pontok. Az Irak elleni légicsa­pás után palesztinok tüntettek Szaddám mellett és az USA ellen. Az Arab Liga főtitkára megerősítet­te, az egész arab világot felháborí­totta az amerikai-brit akció, ami azért érdekes, mert hivatalba lépé­sekor a Bush-kormányzat azt ígérte, nem vonul ki a közel-keleti rende­zésből, sőt érzékenyebben kíván vi­szonyulni az arab érdekekhez, mint elődje, az amerikai zsidó lobbinak elkötelezett Clinton. A bombázás után ezt vonták kétségbe az arabok. Ugyanakkor arra is fel kellett figyel­ni, hogy az iraki diktátor, aki ponto­san tudja, hogy az efféle akciókat amerikai és brit gépek hajtják végre, első reagálásában az USA mellett mégis Izraelt fenyegette meg, s beje­lentette, megkezdődött az önkénte­sek toborzása a Jeruzsálemet felsza­badító hadseregbe. Ifjabb Bush kül­politikai csapatáról az elemzők is szuperlatívuszokban írnak, ezért aligha hihető, hogy a Fehér Ház a katonai akció előtt nem mérte fel a várható arab reagálásokat, s az sem lehetett a cél, hogy esedeg újabb, önkénteseknek nevezett terroristá­kat uszítsanak a zsidó államra. Az a magyarázat, hogy Washington így is demonstrálni akarta közel-keleti je­lenlétét, túl gyermetegnek tűnik. Ugyanakkor nem tudni, mennyire szándékosan, az új amerikai vezetés részben a szövetségeseket is tesztel­te. Joschka Fischer német külügy­miniszter a bombázás után Was­hingtonba utazott, hogy magyará­zatot kérjen. Francia kollégája, Hu­bert Védrine pedig azt mondta, Pá­rizs nemcsak magyarázatot vár, ha­nem arra is számít, hogy George W. Bush más módon közelíti meg az iraki kérdést. Párizs 1998-ban fel­hagyott az iraki légtérben folytatott közös nyugati járőrözéssel, s úgy ítéli meg, hogy az Irak elleni bün­tetőintézkedések csak az iraki la­kosságot sújtották, állítólag félmil­lió iraki gyerek halt meg a szankci­ók következtében. Nem tudni, hogy ez az adat mennyire hiteles, lehet, hogy pusztán szaddámi propagan­da, de az tény, hogy a szankciópoli­tika nem gyengítette a diktátor po­zícióit. Márpedig a ‘91-es Öbölhá­ború után a szankciópolitika egyik nyíltan is hangoztatott célja épp an­nak az elősegítése volt, hogy be­lülről kezdjék ki a diktátor hatal­mát. De mint kiderült, Szaddám Húszéin belső ellenzéke sohasem volt olyan erős, hogy képes legyen a hatalomátvételre. A párizsi diplo­mácia vezetője kijelentette, az ame­rikai-brit légitámadásoknak nincs semmilyen nemzetközi jogalapjuk. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy még Tony Blair kormányának is meggyűlt odahaza a baja, a bom­bázás a kormánypárt több politiku­sát is felingerelte. Talán abban kell keresni az okokat, hogy a nyugat-európaiak korábban felismerték azt, amit sem idősebb Bush, sem Bili Clinton, s úgy tűnik, ifjabb Bush kormánya sem tudatosí­tott egészen Powell mostam, közel- keleti kőrútjáig: ez a szankciópoliti­ka nem érte el célját. Hiába voltak a nemzetközi fegyverzetellenőrök nagy politikai viharokat kavaró ira­ki vizsgálódásai is, hiszen Irak állító­lag ismét képes tömegpusztító fegy­verek gyártására. A konklúzió, hogy valami mást kellene kitalálni Szad­dám megfékezése vagy eltávolítása érdekében. Nem arról van szó, hogy nem kell megakadályozni Szaddám esetleges őrült terveit, s Powellnek abban is igaza van, hogy a diktátor nyomorba döntötte népét, elszige­telte Irakot, a külső szemlélő számá­ra szülte börtönné változtatta az or­Irak és a palesztin -izraeli rendezés között van összefüggés. szágot. Hanem arról, hogy a Közel- Keleten az arabok ellenében semmi­lyen béke nem kényszeríthető ki (mint ahogy Izrael ellenében sem), ami még akkor is igaz, ha története­sen az USA-barát arab rezsimek - Kuvait, Szaúd-Arábia - támogatják az amerikai fellépést. Powell most - akár Kairóban, akár más arab fővá­rosokban - begyűjthette a vélemé­nyeket a tízéves szánkciópolitikáról, s ezért is ígérté meg, hogy Washing­ton nagyobb mértékben fog ügyelni a hatásokra. Hogy a változtatás igé­nye nemzetközi realitás, azt bizo- nyítja, hogy kétévi szünet után is­mét tárgyalóasztalhoz ültek az ENSZ és Irak diplomatái. És azt sem vonja senki kétségbe, hogy Szaddá- mot valamiképpen kordában kell tartani. Még a bombázást kemé­nyen bíráló Moszkva sem mondta azt, hogy nem fogja teljesíteni az ENSZ által elrendelt büntetőintéz­kedéseket. Kissé megkavarta a dol­got a német titkosszolgálatnak az az állítása, mely szerint Szaddám há­rom éven belül akár atomfegyverrel is rendelkezhet, s rakétáival Európát is elérheti. Szakértők szerint a hírt fenntartásokkal illik kezelni, azért tűnik célzatosnak, mert pont a Po- well-körút idején szellőztették meg. Washington is érzi, hogy valami más kell, s ezzel kapcsolatban fel­merül az érdekes kérdés, hogy ké- pes-e a változtatásra ez az amerikai csapat. Egyes katonai szakértők szerint az USA tíz évvel ezelőtt kö­vette el a hibát. Kuvait felszabadítá­sa után a szövetségeseknek nem szabadott volna megállniuk, ha­nem be kellett volna vonulniuk Bagdadba. A katonák által ajánlott - állítólag Norman Schwarzkopf főparancsnok is ezt szorgalmazta - radikális megoldást Szaddám eltá­volítására azonban a politikusok nem merték vállalni. A napokban a The Independent is felhívta a fi­gyelmet, hogy 1991-ben, az Öböl­háború idején az amerikai fősze­replők a következők voltak: George Bush elnök, Dick Cheney védelmi miniszter és Colin Powell vezérkari főnök. 2001-ben George W. Bush elnök, Dick Cheney alelnök és Colin Powell külügyminiszter. Az ősellen­ség akkor is és azóta is Szaddám. Az utóbbi napok történései bizo­nyítják, hogy az iraki probléma és a palesztin-izraeli rendezés közöt­ti összefüggések nem erőszakol­tak. Az USA és Izrael ellen mégin- kább felhergelt, kődobáló palesz­tin fiatalok és az izraeli katonák összecsapásai minden eddiginél véresebb szakaszba léphetnek. A jelentések nem arról szóltak, hogy az erőszak megfékezését illetően áttörés született volna Powell és Arafat találkozóján, a palesztin ve­zető valószínűleg mindaddig nem hoz komoly döntést, amíg fel nem áll az új izraeli kabinet. OLVASÓI LEVÉL Hol keressük a megoldást? Az utóbbi időben újból terítékre került az abortusz. Elrettentő szá­mok látnak napvilágot az írott és az elektronikus sajtóban. Sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel mind a közvélemény, mind a politiku­sok. A fő kérdés mindig az, hogy törvényesíteni vagy sem a megfo­gant gyermekek védelmét, vagy törvényesen megengedni meggyil­kolásukat, mielőtt világra jönné­nek. Szerintem minden anya, füg­getlenül attól, hogy férjezett vagy sem, a génjeiben hordozza a gyer­meknevelésre való kötelezettsé­get. Az abortusz kérdése a civilizá­ció fejlődésével vetődött fel. A kör­nyezet kényszeríti rá az anyákat ilyen, számukra is veszélyes bea­vatkozásra. A közvélemény ítéli el a leányanyát, és a környezet kény­szeríti ilyen cselekedetre. „Mit fognak mondani a rokonok, a szomszédok? Ezt nem szabad!” A televízióban most és a közelmúlt­ban futó szappanopera-sorozatok­ban láthattuk, milyen módon ol­dották meg ezt a kérdést a brazíli­ai emberek. Eszükbe sem jutott az ártatlan életet eldobni. A szegény ember gyerekét a gazdag nevelte fel, a szegény ember a gazdag gye­rekét, ha a közvélemény, vagy a lelkiismeretük így kívánta meg tőlük. Nálunk is voltak hasonló példák a múltban. Miért változott meg az emberek viselkedése? Mi­ért döntenek az ártatlan élet csírá­jában való kioltása mellett? A köz­vélemény már nem olyan szigorú, mint a 19. században volt. Lazáb­bak az erkölcsök. A társadalom nem szorít perifériára egy leánya­nyát csak azért, mert leányanya. Engedélyezett a prostitúció, vagy ha nem is engedélyezett, de sze­met hunyunk felette. Az antikon- cepció is magasabb szinten van, mint a múltban. Igaz, mindenben van egy bizonyos hibaszázalék. Az emberek mégis egyre többször döntenek az abortusz mellett. A 20. század elején még nagyon sok volt a sokgyerekes család. Napja­inkban egyre kevesebb. Nem sze­retnék senkit megsérteni, de a műveletlenebb családokban is egyre kevesebb a gyerek. Ennek a jelenségnek társadalmi oka van. Törvényhozóinknak az ok keresé­sével kellene foglalkozniuk, és az ok megszüntetésére kellene fordí­taniuk minden energiájukat, mert én a társadalom elszegényedésé­ben látom a jelenség okát. A gaz­daság fellendítésével nem csak ez a probléma oldódna meg. Sokszor hallottam politikusaink szájából, hogy az árak emelése után sem ér­tük el az európai árszintet. Miért nem móndja már ki valaki, hogy a bérek emelésével még mindig nem értük el az európai bérek szintjének egy tizedét? Lehet, hogy az abortusztörvény nem köt­né le a törvényhozók idejét, és biz­tos vagyok benne, hogy a követ­kező választási ciklusban is azok kerülnének a kormányba, akik ezt a problémát megoldották. Ifj. Cseri Jenő Ipolyság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents