Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-22 / 44. szám, csütörtök
Régióink-fotóverseny ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 22. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok - társadalmi és közgazdászat! heti közlöny - 1882. február 18. és március 6.-i számából Tűz ütött ki múlt vasárnap Tűz ütött ki múlt vasárnap este a vágdunai rév-utczában esti 9 óra tájban. Leégett Löwinger Sámuelnek 1242. sz. háza. A bár egy kissé megkésve érkezett tűzoltóknak sikerült a tüzet, noha a szomszéd fazsindelyes épületek közvetlen közelben voltak, csakhamar elfojtani. Az ingóságok mentésében buzgólkodott Szarka István nevű egyén is, hanem a megmentett tárgyakat - valószínűleg nagyobb biztosság okáért lakására szállította. A rendőrség azonban nem volt vele egy véleményen és nyakon csípte őt. A Duna vízállása A Duna vízállása oly alacsony, minő már rég az ideje, hogy nem volt. A kis ágban telelő hidhajók egészen megfeneklettek, mi akadályozni fogja a hid beköttetését még akkor is, ha egyéb okok már nem gátolnák azt, hacsak akkorra nem jön egy kis áradás. A Vág medre a torkolatnál alig néhány öl széles. A főmedernek több mint háromnegyed része egészen száraz. A kis Vág pedig teljesen kiapadt, medre bárhol' száraz lábbal járható. Az alacsony vízállást nagyon természetesen megérzik a kutak is. Több kút egészen kiapadt, másokban pedig csak csekély víz van. Félő, hogy az alacsony vízállás káros befolyással lesz a közegészségügyi viszonyokra is, főleg városunkban, mely ivóvizét majdnem kizárólag a Dunából nyeri. Budán, mint a lapokból olvassuk, már mutatkoznak a káros hatás tünetei. Műkedvelők bohóczestélye Műkedvelők bohóczestélye f. hó 1-én a farsangi bolondságok tetőpontja volt s mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben kitűnően sikerült. Érdemleges kritikáról ugyan szó sem lehet, de viszont érdeme az, hogy túlzásba sohase csapott át és megmaradt a paródizálás egészséges humorú keretében, amin aztán a közönség 8-tól 11-ig igazán fesztelenül elmulatott. Legjobban tetszettek a komáromi kupiék és az uribanda. Továbbá: Szendrey, Baditz, Berenkey, Fektor, Weszelowszky, Milch, Kácser, Fried, Hegymeghy, Mézes, Neuman, stb. különböző mókái töltötték be a változatos műsor kaczagtató számait. Tizenegy után aztán az orfeumszerű nézőtér gyorsan átalakult tánczteremmé és reggeli öt órakor oszlott szét a festői publikum hamvazkodásra. A komáromi téli kikötő A komáromi téli kikötő és partjának végleges szabályozására vonatkozó tervek most vannak munkában a helybeli folyammérnökségnél. Hogy a város közönségének e munkálatokra vonatkozó óhajai és kívánalmai ismertessék és a tervek kiépítésével lehetőleg figyelembe is vehetők legyenek, a földművelésügyi minister felhívta a várost e kérdésben egy ad hoc bizottság kiküldésére, mely mai napon d. u. 3 órakor tart ülést és a folyammérnökség vezetőjének Szász Géza műszaki tanácsosnak meghívására helyszíni szemlét is. Válogatta: Kamoncza Márta Egy bibliai idézet apropóján: vajon „jó" földbe kerültek, s bőséges termést hoztak-e az elvetett magvak? Magyarul a Tátrában KOHÁN ISTVÁN gészségi állapotomra való tekintettel lehetőségeimhez mérten gyógykezelésen szoktam részt venni valamely hegyvidéki intézetben. így volt ez a közelmúltban is, amikor néhány hetet töltöttem a Magas-Tátra egyik intézetében. Ottani tartózkodásom során hosszú kirándulásokat tettem a környékbeli színpompás lucc- és jegenyefenyvesekben, majd pedig a fölöttük elterülő cirbolyafenyők haragoszöld erdeiben. Egy reggel az előírásoknak megfelelően orvosi ellenőrzésre jelentkeztem. Mivel a rendelő előtti folyosón már szép számmal várakoztak az intézet páciensei, bőven volt még időm, hogy a várakozás idejét valami hasznossal töltsem ki. Elővettem hát az Új Szó legutóbbi számát, s annak lapjait kezdtem böngészgetni. Olvasás közben akarva-akarat- lanul felfigyeltem arra, hogy egy szemközt ülő férfi sűrű fejcsóvá- lások közepette alig titkolt rosszallással figyeli olvasói tevékenységemet. Közben két, a közelemben ülő várakozó idős nő magyar nyelvű társalgására lettem figyelmes. Csatlakozva hozzájuk megtudtam, hogy néhány nap múlva haza kell utazniuk, ezzel kapcsolatban problémáik vannak. Mivel szlovákul alig tudnak valamit, nehézségekbe ütközik számukra a vonatok és autóbuszok indulásának, valamint a csatlakozási lehetőségeknek megállapítása. Mi sem természetesebb, mindjárt felajánlottam segítségemet. Végezetül pedig abban állapodtunk meg, hogy még aznap lemegyek a pályaudvarra, ahol beszerzem a szükséges adatokat, majd pedig ismertetem velük az utazással kapcsolatos további teendőket. Hálásan fogadták felajánlott segtíségemet, ami jóleső érzéssel töltött el, bár ezt erkölcsi kötelességemnek tekintettem. Alig fejeztük be a beszélgetést, amikor a már említett, gyanakvó tekintetű férfi hirtelen mellettem termeit, majd pedig mellőzve az udvariasság legelemibb szabályait, az irodalmitól távol álló szlovák nyelven, a tévedhetetlenségének teljes tudatában megkérdezte tőlem, vajon ismerem-e a jelmondatot, miszerint „na Slovenku po slovensky”. Megdöbbenésemet látva ellentmondást nem tűrő hangon kifejtette, hogy Szlovákia szuverén állam, s mint ilyen joggal elvárja minden polgárától, hogy területén kizárólag szlovákul beszéljen. Nem kis büszkeséggel még azt is hozzátette, hogy az SNS tagja, s mint ilyen hazafias kötelességének tartja, hogy az ország „ellenségeit” erre figyelmeztesse. Megpróbáltam az alkotmányra, valamint az érvényben lévő törvényekre, elő- írásolura hivatkozni -próbálkozásom azonban sikertelennek bizonyult. „Vitapartnerem” ugyanis hajthatatlan maradt, s továbbra is kitartott agresszív álláspontja mellett. Mondanivalóját azzal a „megfellebbezhetetlen” kijelentéssel zárta, hogy aki nem tud, vagy nem akar szlovákul beszélni az települjön át a Duna túlsó oldalára, amivel jó szolgálatot tenne a szlovák nemzetnek. így aztán más választásom nem lévén egyszerűen tudatosítottam, hogy a szlovák nacionalizmus szántóvetői által elvetett magvak sok esetben, jó” földbe kerültek, s a biblia szavaival élve bő(Gazdag József illusztrációs felvétele) séges termést hoztak. Mindezen túlmenően „magvetőnknek” sikerült kedélyemet felborzolni, s aznapi lelki nyugalmamat a lehető legnagyobb mértékben megzavarni. Másnap reggel lesétáltam a pályaudvarra, ahol beszereztem az elutazásukhoz szükséges adatokat. Visszafelé jövet elhaladtam az útmenti sátrak mellett, ahol alkalmam nyílt szemügyre venni a kirakott áruk sokféleségét, s megismerni a vásári hangulatot. ízléses szőttesek, kerámiák, fafaragások és egyéb tetszetős áruk sokfélesége kínáltatta magát, s bizony csak nehezen tudtam ellenállni a csábításnak. Közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik árus tört magyarsággal ugyan, de érthetően válaszol magyar nyelvű vásárlói kérdéseire, s természetesen megmegdicséri portékáját. S ami még figyelemre méltóbb, szerény nyelvtudásával igyekszik segítségére lenni szomszédainak is, akik szívesen fogadják segítőkészségét. Ezek láttán, mi sem természetesebb, beszédbe elegyedtem emberünkkel, aki érdeklődésemre készségesen elmondta, hogy az egyik Bártfa közeli falucskában lakik, s mivel már nyugdíjas, a nyári hónapokban fel szokott látogatni a Ma- gas-Tátrába. A tél folyamán fafa- ragványokat készít, melyeket itt értékesít. A továbbiakban azt is elárulta, hogy az „üzleti” sikerek egyik előfeltétele az itteni körülmények között a magyar nyelvtudás. Az utóbbi időben ugyanis sok magyar vásárló érkezik ide Dél- Szlovákiából és Magyarországról, sőt mi több, egyre több a nyugati és tengerentúli magyar vendég is. Vásárlókedvüket természetesen nagyban fokozza a magyar nyelvű tájékoztatás. Közben azt is elárulta, hogy csekély magyar nyelvtudását szótárak és magyar nyelvű könyvek segítségével igyekszik tökéletesíteni. Beszélgetésünk alatt újabb magyarul beszélő vásárlók érkeznek, s emberünk minden magyar nyelvtudását latba vetve igyekezett őket megnyerni nemcsak a maga, hanem szomszédai számára is. Szerény kívánskágként megjegyezte, hogy a magyarul beszélő turistavásárlók számának növekedése nagyban elősegítené az üzlet fellendítését. Ezen túlmenően a magyar szó használata szebbé, változatosabbá teszi az életet ezen a környéken Ezután ismételten a bibliai példabeszéd jutott eszembe, miszerint a szlovák nacionalisták által elvetett magvak mégsem jutottak minden esetben , jó földbe”. FOTÓVERSENY Faluhelyen - Simon József, Igó János és Simon Józsefné. A húsz éve készült felvételt Héthy Géza küldte Hanváról. „Apa" a dédunokával, Kisviktorral. Beküldő: Szalay Éva, Galánta. „Az 1973-ban készült felvételen Lábadi Mária a 3 hónapos ükunokát, Noémit tartja a karjaiban. Az üknagymama ma lenne száztizenkét éves. 1977- ben távozott közülünk" - írta a beküldő: Czetli Magdaléna, Sárosfáról. A dédi, a nyolvanckét éves özv. Hagony Mária, a kis Timivel. Beküldő: Tóth Ilona, Egeg. 35 MM CAMERA WíTH FILM Nagynéném, Héthy Júlia a húsz éve készült felvételen Beküldő: Héthy Géza, Hanva j) j C ’ I r A I k I W A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva és Malik Éva J \ J A I J \ J J J \ J\ Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 UUIB6MUtMnt U
