Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-22 / 44. szám, csütörtök

Régióink-fotóverseny ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 22. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok - társadalmi és közgazdászat! heti közlöny - 1882. február 18. és március 6.-i számából Tűz ütött ki múlt vasárnap Tűz ütött ki múlt vasárnap este a vágdunai rév-utczában esti 9 óra tájban. Leégett Löwinger Sámuelnek 1242. sz. háza. A bár egy kissé megkésve érkezett tűzoltóknak sikerült a tüzet, noha a szomszéd fazsindelyes épületek közvetlen közelben voltak, csak­hamar elfojtani. Az ingóságok mentésében buzgólkodott Szarka István nevű egyén is, hanem a megmentett tárgyakat - valószí­nűleg nagyobb biztosság okáért lakására szállította. A rendőrség azonban nem volt vele egy véleményen és nyakon csípte őt. A Duna vízállása A Duna vízállása oly alacsony, minő már rég az ideje, hogy nem volt. A kis ágban telelő hidhajók egészen megfeneklettek, mi akadályozni fogja a hid beköttetését még akkor is, ha egyéb okok már nem gátol­nák azt, hacsak akkorra nem jön egy kis áradás. A Vág medre a torko­latnál alig néhány öl széles. A főmedernek több mint háromnegyed része egészen száraz. A kis Vág pedig teljesen kiapadt, medre bárhol' száraz lábbal járható. Az alacsony vízállást nagyon természetesen megérzik a kutak is. Több kút egészen kiapadt, másokban pedig csak csekély víz van. Félő, hogy az alacsony vízállás káros befolyással lesz a közegészségügyi viszonyokra is, főleg városunkban, mely ivóvizét majdnem kizárólag a Dunából nyeri. Budán, mint a lapokból olvas­suk, már mutatkoznak a káros hatás tünetei. Műkedvelők bohóczestélye Műkedvelők bohóczestélye f. hó 1-én a farsangi bolondságok tető­pontja volt s mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben kitűnően sike­rült. Érdemleges kritikáról ugyan szó sem lehet, de viszont érdeme az, hogy túlzásba sohase csapott át és megmaradt a paródizálás egészséges humorú keretében, amin aztán a közönség 8-tól 11-ig igazán fesztelenül elmulatott. Legjobban tetszettek a komáromi kupiék és az uribanda. Továbbá: Szendrey, Baditz, Berenkey, Fektor, Weszelowszky, Milch, Kácser, Fried, Hegymeghy, Mézes, Neuman, stb. különböző mókái töltötték be a változatos műsor kaczagtató számait. Tizenegy után aztán az orfeumszerű nézőtér gyorsan átalakult tánczteremmé és reggeli öt órakor oszlott szét a festői publikum hamvazkodásra. A komáromi téli kikötő A komáromi téli kikötő és partjának végleges szabályozására vo­natkozó tervek most vannak munkában a helybeli folyammérnök­ségnél. Hogy a város közönségének e munkálatokra vonatkozó óhajai és kívánalmai ismertessék és a tervek kiépítésével lehetőleg figyelembe is vehetők legyenek, a földművelésügyi minister felhív­ta a várost e kérdésben egy ad hoc bizottság kiküldésére, mely mai napon d. u. 3 órakor tart ülést és a folyammérnökség vezetőjének Szász Géza műszaki tanácsosnak meghívására helyszíni szemlét is. Válogatta: Kamoncza Márta Egy bibliai idézet apropóján: vajon „jó" földbe kerültek, s bőséges termést hoztak-e az elvetett magvak? Magyarul a Tátrában KOHÁN ISTVÁN gészségi állapotomra való tekintettel lehető­ségeimhez mérten gyógykezelésen szok­tam részt venni vala­mely hegyvidéki inté­zetben. így volt ez a közelmúltban is, amikor néhány hetet töltöttem a Magas-Tátra egyik intézetében. Ot­tani tartózkodásom során hosszú kirándulásokat tettem a környék­beli színpompás lucc- és jegenye­fenyvesekben, majd pedig a fölöt­tük elterülő cirbolyafenyők hara­goszöld erdeiben. Egy reggel az előírásoknak megfelelően orvosi ellenőrzésre jelentkeztem. Mivel a rendelő előtti folyosón már szép számmal várakoztak az intézet pá­ciensei, bőven volt még időm, hogy a várakozás idejét valami hasznossal töltsem ki. Elővettem hát az Új Szó legutóbbi számát, s annak lapjait kezdtem böngészget­ni. Olvasás közben akarva-akarat- lanul felfigyeltem arra, hogy egy szemközt ülő férfi sűrű fejcsóvá- lások közepette alig titkolt rosszal­lással figyeli olvasói tevékenysége­met. Közben két, a közelemben ülő várakozó idős nő magyar nyelvű társalgására lettem figyelmes. Csatlakozva hozzájuk megtudtam, hogy néhány nap múlva haza kell utazniuk, ezzel kapcsolatban problémáik vannak. Mivel szlová­kul alig tudnak valamit, nehézsé­gekbe ütközik számukra a vonatok és autóbuszok indulásának, vala­mint a csatlakozási lehetőségek­nek megállapítása. Mi sem termé­szetesebb, mindjárt felajánlottam segítségemet. Végezetül pedig ab­ban állapodtunk meg, hogy még aznap lemegyek a pályaudvarra, ahol beszerzem a szükséges adato­kat, majd pedig ismertetem velük az utazással kapcsolatos további teendőket. Hálásan fogadták fel­ajánlott segtíségemet, ami jóleső érzéssel töltött el, bár ezt erkölcsi kötelességemnek tekintettem. Alig fejeztük be a beszélgetést, amikor a már említett, gyanakvó tekintetű férfi hirtelen mellettem termeit, majd pedig mellőzve az udvariasság legelemibb szabálya­it, az irodalmitól távol álló szlovák nyelven, a tévedhetetlenségének teljes tudatában megkérdezte tő­lem, vajon ismerem-e a jelmonda­tot, miszerint „na Slovenku po slo­vensky”. Megdöbbenésemet látva ellentmondást nem tűrő hangon kifejtette, hogy Szlovákia szuverén állam, s mint ilyen joggal elvárja minden polgárától, hogy területén kizárólag szlovákul beszéljen. Nem kis büszkeséggel még azt is hozzátette, hogy az SNS tagja, s mint ilyen hazafias kötelességének tartja, hogy az ország „ellenségeit” erre figyelmeztesse. Megpróbál­tam az alkotmányra, valamint az érvényben lévő törvényekre, elő- írásolura hivatkozni -próbálkozá­som azonban sikertelennek bizo­nyult. „Vitapartnerem” ugyanis hajthatatlan maradt, s továbbra is kitartott agresszív álláspontja mel­lett. Mondanivalóját azzal a „meg­fellebbezhetetlen” kijelentéssel zárta, hogy aki nem tud, vagy nem akar szlovákul beszélni az települ­jön át a Duna túlsó oldalára, ami­vel jó szolgálatot tenne a szlovák nemzetnek. így aztán más válasz­tásom nem lévén egyszerűen tuda­tosítottam, hogy a szlovák nacio­nalizmus szántóvetői által elvetett magvak sok esetben, jó” földbe ke­rültek, s a biblia szavaival élve bő­(Gazdag József illusztrációs felvétele) séges termést hoztak. Mindezen túlmenően „magvetőnknek” sike­rült kedélyemet felborzolni, s az­napi lelki nyugalmamat a lehető legnagyobb mértékben megzavar­ni. Másnap reggel lesétáltam a pá­lyaudvarra, ahol beszereztem az elutazásukhoz szükséges adato­kat. Visszafelé jövet elhaladtam az útmenti sátrak mellett, ahol alkal­mam nyílt szemügyre venni a kira­kott áruk sokféleségét, s megis­merni a vásári hangulatot. ízléses szőttesek, kerámiák, fafaragások és egyéb tetszetős áruk sokfélesé­ge kínáltatta magát, s bizony csak nehezen tudtam ellenállni a csábí­tásnak. Közben arra lettem figyel­mes, hogy az egyik árus tört ma­gyarsággal ugyan, de érthetően válaszol magyar nyelvű vásárlói kérdéseire, s természetesen meg­megdicséri portékáját. S ami még figyelemre méltóbb, szerény nyelvtudásával igyekszik segítsé­gére lenni szomszédainak is, akik szívesen fogadják segítőkészségét. Ezek láttán, mi sem természete­sebb, beszédbe elegyedtem embe­rünkkel, aki érdeklődésemre kész­ségesen elmondta, hogy az egyik Bártfa közeli falucskában lakik, s mivel már nyugdíjas, a nyári hóna­pokban fel szokott látogatni a Ma- gas-Tátrába. A tél folyamán fafa- ragványokat készít, melyeket itt értékesít. A továbbiakban azt is el­árulta, hogy az „üzleti” sikerek egyik előfeltétele az itteni körül­mények között a magyar nyelvtu­dás. Az utóbbi időben ugyanis sok magyar vásárló érkezik ide Dél- Szlovákiából és Magyarországról, sőt mi több, egyre több a nyugati és tengerentúli magyar vendég is. Vásárlókedvüket természetesen nagyban fokozza a magyar nyelvű tájékoztatás. Közben azt is elárul­ta, hogy csekély magyar nyelvtu­dását szótárak és magyar nyelvű könyvek segítségével igyekszik tö­kéletesíteni. Beszélgetésünk alatt újabb magya­rul beszélő vásárlók érkeznek, s emberünk minden magyar nyelv­tudását latba vetve igyekezett őket megnyerni nemcsak a maga, ha­nem szomszédai számára is. Sze­rény kívánskágként megjegyezte, hogy a magyarul beszélő turista­vásárlók számának növekedése nagyban elősegítené az üzlet fel­lendítését. Ezen túlmenően a ma­gyar szó használata szebbé, válto­zatosabbá teszi az életet ezen a környéken Ezután ismételten a bib­liai példabeszéd jutott eszembe, miszerint a szlovák nacionalisták által elvetett magvak mégsem ju­tottak minden esetben , jó földbe”. FOTÓVERSENY Faluhelyen - Simon József, Igó János és Simon Józsefné. A húsz éve ké­szült felvételt Héthy Géza küldte Hanváról. „Apa" a dédunokával, Kisviktorral. Beküldő: Szalay Éva, Galánta. „Az 1973-ban készült felvételen Lábadi Mária a 3 hónapos ükunokát, Noé­mit tartja a karjaiban. Az üknagymama ma lenne száztizenkét éves. 1977- ben távozott közülünk" - írta a beküldő: Czetli Magdaléna, Sárosfáról. A dédi, a nyolvanckét éves özv. Hagony Mária, a kis Timivel. Beküldő: Tóth Ilona, Egeg. 35 MM CAMERA WíTH FILM Nagynéném, Héthy Júlia a húsz éve készült felvételen Beküldő: Héthy Géza, Hanva j) j C ’ I r A I k I W A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva és Malik Éva J \ J A I J \ J J J \ J\ Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 UUIB6MUtMnt U

Next

/
Thumbnails
Contents