Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-20 / 42. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 20. Kultúra Lena Headey: „A filmekben vagány, belevaló csajokat játszom, akik mind a kötetlen, szabad élet hívei. Közben olyan vagyok, mint az én jóságos nagymamám" Térden állva könyörgött a szerepért, de megkapta kolléganője képzeletbeli alakításá­nál. Érzékenységével, idegszálai­nak finom rezdülésével teljes mér­tékben fedi a figurát. Karlovy Vary idei fesztiválján csak azon a bizo­nyos hajszálon múlott, hogy nem ő kapta a legjobb női alakítás díját. Mit tudott meg a norvégokról az ottani forgatás során? Miért isz­nak annyit? A hosszú tél vagy a ragadós depressziójuk miatt? Hosszú tél? És milyen depresszió? Tapadós? Ragadós. Én nem kérdeztem meg senkitől sem, hogy miért iszik, de ha nem tévedek, szerintem a görcseiket oldják. Lazán, felszabadultan, ka­cagva szeretnének élni, mint a spa­nyolok vagy az olaszok, de vala­hogy nem megy nekik. Meg olyan bátortalanok, vagy inkább túlsá­gosan visszafogottak. Ez persze a zord idő miatt is lehet. Tényleg. Nekem ez eszembe sem jutott. Kaisa apja mindenesetre a ma­gánytól fázik, és azért iszik, hogy folyamatosan melegen tartsa a lelkét. Nem mondhatom, hogy ez életraj­zi film, mert nem az. De bizonyos fokig a rendező családjáról szól. Elsősorban az apjáról, akit nagyon megviselt, hogy elhagyta őt a fele­sége. Ivott már előtte is, de csak utána vált idült alkoholistává. Többet nem mondhatok. Az már etikátlan lenne. Kaisának is van egy-két bűne. Ó, igen! Ő sem egy földre szállt angyal. A film elején például nem is tudja, kivel bújt ágyba. És mint később kiderül, a kokaint sem ve­ti meg. Anyjától teljesen elhidegül, ap- jávad eleinte felemás a kapcsola­ta. Vonzza is, taszítja is ót a férfi. Időbe telik, míg megbocsát neki. Freud szerint a lányok, még kisko­rukban, időnként többet éreznek az apjuk iránt, mint gyermeki sze- retetet. Kaisa életében is az apja az első férfi, aki testi vonzalmat éb­reszt benne. Ha viszont az apa al­koholista, folytatja Freud, akkor ez a lány későbbi kapcsolatait je­lentős mértékben befolyásolja. Ka­isa, amíg nem rendeződik a viszo­nya apjával, legfeljebb az ágyáig engedi a férfiakat, a leikéig soha. Hogyan készült fel a szerepre? Felkeresett egy pszichológust, hogy alaposan elbeszélgessen vele? Pszichológus helyett ott volt a ren­dező. Három hétig próbáltunk a forgatás megkezdése előtt. Mind­ketten elmondtuk, mit szeretnénk, sót még az improvizálásokat is előre megbeszéltük. Egész idő alatt úgy dolgoztunk, mintha nem is egy szerepet, hanem a saját éle­tünket játszottuk volna. Emlékszik még, melyik volt a legnehezebb jelenete? Az, amikor Kaisa már az anyja szo­bája felé tart a kórházban, de nem engedik be hozzá, mert ivott. Ezzel a jelenettel sokáig bíbelődtünk. A vége az lett, hogy ki kellett dobnunk egy másikat, mert hosszabb lett a tervezettnél. Hogy szólt a megállapodás? An­gol vagy norvég filmet forgatni? Mi nem akarunk sem angol, sem norvég filmet. Nekünk az volt a legfontosabb, hogy ez jó fűm le­gyen, amelyben dominálnak ugyan a groteszk elemek, de a humor és a tragédia is helyet kap benne. Családi vonatkozásban megélt valami hasonlót, mint Kaisa? Szerencsére nem. Én stabil, kie­gyensúlyozott családban nőttem fel, ahol nem voltak nagy érzelmi kilengések. Mondhatnám azt is: eddig a tenyerén hordozott az élet. A szerepért sem kellett megküz­denie? Hans Petter Moland, a rendező há­rom évig készült a filmre, és mint később megtudtam, rengeteg ener­giát fektetett bele. A próbafelvéte­lek után sokáig töprengett, hogy ki­nek adja a szerepet, én viszont ne­hezen viselem a hosszú várakozást. Amikor elfogyott a türelmem, meg­kerestem őt, és bevallom, térdre borulva kértem, hogy adja nekem a szerepet. Ilyet én még soha az élet­ben nem tettem, de hát Istenem! Egy jó szerepért sok mindenre ké­pes az ember. Az a fontos, hogy a végeredmény őt igazolja. Kezdettől fogva ez volt minden vágya? Játszani és játszani? Nem. Eleinte fodrász akartam len­ni. Nem szerettem ugyanis iskolába járni, nem akaródzott tanulni. Gon­doltam, beállók inkább egy szalon­ba, és jobbnál jobb frizurákat gyár­tok. Aztán a szüleim észhez térítet­tek. Ha nincs kedved órákon át a könyvek fölött ülni, akkor próbáld meg a drámaművészeti főiskolát. De az utolsó évet nem sikerült elvé­geznem. Este még egy vizsgadarab­ban játszottam, másnap pedig már a kamera előtt álltam. Azóta szinte egyfolytában forgatok. Aki a szerepei alapján próbálja meg eldönteni, milyen lehet a magánéletben, akkor... ... az biztos, hogy tévedni fog. A filmekben ugyanis általában va­gány, belevaló csajokat játszom, akik mind a kötetlen, szabad élet hívei. Közben már tizennyolc éves koromban is olyan voltam, mint az én jóságos nagymamám. Ezen a téren azóta sem változtam. A leg­szívesebben otthon ülök, és teszek- veszek magam körül. Az étterme­ket messziről kerülöm. Ha nincs kedvem főzni, inkább házhoz ren­delem a pizzát, de akkor sem te­szem ki a lábam otthonról. Most vettünk egy régi, lerobbant házat a barátommal. Londonban? Igen. Nem volt túl drága, de renge­teget kell dolgoznunk rajta, míg teljesen rendbe hozzuk. Nem az a csacsogós fajta. Őt nem kell fékezni, irányítani, neki nincsenek „nagy törté­netei”. Lena Heady, az angol film friss reménysége, akit huszonnégy éves kora elle­nére szakmai körökben már az új Vanessa Redgrave-ként emlegetnek, komoly, meg­fontolt, befeléforduló lány. SZABÓ G. LÁSZLÓ Semmit sem kapott ingyen az élettől, jegyzi meg csak úgy mellé­kesen. Mindenért keményen meg kellett harcolnia. De mert szívós, kitartó ember, úgy gondolja: az idő neki dolgozik. Mostanáig ti­zenegy filmben játszott, köztük a James Ivory rendezte Napok rom­jaiban, eddigi legnagyobb le­hetőségét azonban tavaly kapta Hans Petter Moland norvég-angol koprodukcióban forgatott alkotá­sában, az Aberdeenben. Ez már egyértelműen az ő filmje. Híres honfitársnője, Charlotte Rampling és a nagy tehetségű dán „hullám­törő”, Stellán Skarsgard mellett re­mekel két órán át úgy, hogy egyet­len pillanatot sem hagy üresen. Aberdeen egy skóciai kisváros az Északi-tenger partján. Csendes, nyugodt hely, ahol nem történnek nagy dolgok. Kaisa (Lena Heady) egy londoni ügyvédi iroda alkal­mazottja. Épp előléptetik, amikor megtudja: édesanyja az aberdeeni kórházban fekszik halálos bete­gen. Telefonon arra kéri a lányát, menjen el Oslóban élő alkoholista apjához, és beszélje ót rá az orvosi kezelésre. Kaisa igazából sohasem szerette az anyját, mert sem vele, sem az apjával nem törődött, de megpróbálja teljesíteni utolsó kí­vánságát. Apa és lánya tíz éve nem látták egymást. A távolság nem­csak földrajzilag, lélekben is na­gyon nagy közöttük. De amíg Os- lóból élj urnák Aberdeenbe, a ma­gányos, roncs férfi - aki csak most árulja el a lánynak, hogy nem is a vér szerinti apja, de amíg együtt lakott a család, ő volt a legfonto­sabb számára -, csak hogy vissza­nyerje Kaisa szeretetét, keményen elhatározza, hogy abbahagyja az ivást, és újrakezdi az életét. Az út során Kaisa is megváltozik. Apja mellett átértékeli korábbi éveit, kapcsolatait, szüleihez való viszonyát. Anyja iránt, aki durván, lelketlenül félrelökte apját, már nem érez semmit, hazugságát nem tudja megbocsátani, mostohaapját viszont felemeli a sárból. Lena Heady szerepét tíz évvel ezelőtt Hollywoodban Jessica Lang játszhatta volna. Ez a fiatal angol színésznő azonban egyetlen árnya­lattal sem nyújt kevesebbet ameikai Kaisa sem egy földre szállt angyal... Filmbeli apjával, Stellán Skarsgarddal Karlovy Vary tavalyi fesztiválján

Next

/
Thumbnails
Contents