Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-20 / 42. szám, kedd

8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 20. GAZDASÁGI HIR/WORZSAK Szaúdi arprognozis Dubai. Szaúd-Arábia, a világ leg­nagyobb olajexportőre tavaly 77 milliárd dollár bevételre tett szert a kőolajexportból az 1999-ben mért 40 milliárd dollár után. Ez volt a legnagyobb éves szaúdi olajbevétel az 1981-es árrobba­nás óta. A Saudi-American Bank szerint idén árcsökkenésre kell számítani: a szaúdi nyersolaj át­lagára 2001-ben 22 dollár körül lesz a tavalyi 27 dollár után, a Brent minőség idei átlagára 24 dollár lesz. A tavalyi utolsó ne­gyedévben a nemzetközileg for­galmazott nyersolajfélék együtt számolt átlagára hordónként még 31,96 dollár volt. (MTI) A világ legnagyobb kohója Brüsszel. Három európai acél­gyár bejelentette, hogy megala­kítja a vüág legnagyobb acélipari vállalatát, évi 46 millió tonnás termeléssel. A francia Usinor SA, a luxemburgi Arbed SA és a spa­nyol Aceralia Corporation Side- rurgica SA az egyesülési ügyletet ősszel záiják. A vállalat székhe­lye Luxemburgban lesz. A cégek közölték, hogy termelésüket fo­kozatosan a leghatékonyabb üze­meikbe terelik át. A szerkezeti átalakítástól 350 millió eurónyi beruházás megtakarítását várják 2002 és 2005 között. (MTI) Internethasználat Ukrajnában Kijev. Ukrajnában az interne­tezők 66%-a férfi, az internet- használók 61 %-a dolgozik, 32%- a pedig egyetemista. A 49 millió lakosú Ukrajnában ádagosan a lakosság 1%-a használja rendsze­resen a világhálót, és az interne­tezők 75%-a 30 év alatti fiatal. Az ukrán internetezők 58%-ának közepes családi átlagjövedelme van, a megkérdezettek 34%-a családi jövedelmi színijét ala­csonynak vagy az átlagosnál rosszabbnak minősítette. Az ál­landó internet-használók száma 300 ezer körüli. (MTI) Az Eurotunnel kisebb vesztesége Párizs. Enyhén csökkentette nettó veszteségét a La Manche- csatorna alatti alagút üzemel­tetője, a brit-francia Eurotunnel Plc. társaság. A cég 1999-ben még 2,192 müliárd frankos vesz­teséget mutatott ki, azonban a múlt évben a társaságnak sike­rült a veszteséget 1,132 milliárd frankra lefaragnia, miközben a cég forgalma csökkent. (SITA) Átmenetileg ismét drágult a kőolaj London. Emelkedtek az olajárak Irak pénteki, amerikaiak és bri­tek általi bombázását követően, ámbár olajkutakat nem ért talá­lat. Ugyanakkor Irak folytatja ex­portját a légitámadások után is. Hírek szerint az OPEC a második negyedévben - amikor rendsze­rint csökken a kereslet - a terme­lés további visszafogását fontol­gatja, ami szintén hozzájárult a nyersanyag drágulásához. (MTI) Csökkent az eurózóna többlete Brüsszel. Az eurózóna kereske­delmi többlete 700 millió euró volt decemberben az 1999. de­cemberi 3,2 milliárd eurós több­let helyett, és ezzel az éves keres­kedelmi többlet 12,6 milliárd eu­ró lett, az 1999-es 51,2 milliárd eurós többlet helyett. Az eurózó­na exportja decemberben - a múlt év azonos időszakához vi­szonyítva - 14%-kal 86,5 milli­árd euróra nőtt, importja 18%- kal 85,5 milliárd euróra bővült. Az EU-nak decemberben 4,8 milliárd eurós kereskedelmi hiá­nya keletkezett, és ezzel az egész évi hiány 82 milliárd euróra nőtt, az 1999-es 19 milliárd eu­rós hiány után. (MTI) A főbiztos szerint finanszírozható az EU-bővítés Kiszámítható kockázat EU-tanulmány a csatlakozókról - a bővítés soha nem látott fejlettségi különbségeket okoz az Unióban Megtévesztő csoportosítás Ha az EU-hoz holnap csatlakozna a vele erről tárgyalásokat folytató 12 ország, az integráció belső jövedelmi különbségei egy csapásra duplájára nőnének (Illusztrációs felvétel) MTI-JELENTÉS Brüsszel. Az Európai Unió bővíté­se - a jelenleg érvényben lévő pénzügyi előirányzatok mellett - még akkor is finanszírozható len­ne, ha 2004-ben tíz ország csatla­kozna a közösséghez - állapította meg az Európai Bizottság költség- vetési biztosa. Michaele Schreyer szerint annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy mennyi pénzt irányoz elő az unió az új tagországok felvételére, két kulcsfontosságú mozzanatot kell szem előtt tartani. Egyfelől a csadakozók az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek, másfelől ez a költségvetés nem au­tomatikus átutalások rendszere­ként vagy kiegyenlítő alapként működüt. Vagyis a kiadásokat tár­gyalásokon határozzák meg, majd rögzítik, és nem áll fenn a kiszámít­hatatlan kockázatok veszélye. Az EU az Agenda 2000-ben hatá­rozta meg a 2000 és 2006 közötti időszak uniós költségvetésének ke­reteit, amelyekben először számolt új tagországok felvételével járó ki­adásokkal. Az előirányzatokban 2002-től szerepelnek közvetlenül a bővítéssel kapcsolatos kiadások, amelyeket hat csatlakozóra mére­teztek. Az uniós költségvetés a program szerint ebben az időszak­ban sem haladhatja meg az előző hétéves periódusra rögzített pla­font, vagyis legfeljebb az unió nem­zeti össztermékének (GNP) 1,27 százalékáig nőhet. A kérdés ezek után úgy merül fel - állapította meg Schreyer - hogy megfelelőek lesz- nek-e ezek az előirányzatok 10 vagy 12 ország csatlakozása esetén is. Az elemzés céljaira általa felvázolt for­gatókönyv abból indul ki, hogy a bővítés első hullámára a nizzai csú­cson kívánatosnak nevezett ütem­ben, tehát 2004-ben kerül sor, s ek­kor a jelenleg tárgyaló 12 ország közül 10 válik az unió tagjává. (A biztos feltételezése szerint Románi­ának és Bulgáriának több időre lesz szüksége az uniós joganyag átvéte­léhez.) Feltételezve, hogy 2002 után a gazdasági növekedés átlagos üteme az unióban 2,5%, a tagjelöl­teknél pedig 4% körül alakul, Schreyer becslése szerint tíz új tag­ország 2006-ban történő felvételé­nek összköltsége a 16 és 25 milliárd euró közötti tartományba esne. Az Agenda 2000 még 16 müliárd euró- val számolt, de a mostani becslések szerint a bővítés két évvel később kezdődne, és nem hat, hanem tíz országot érintene. Schreyer számí­tásai szerint azonban a bővítéssel kapcsolatos kiadások növekedése ezzel együtt is finanszírozható ma­radna az Agenda 2000-ben megha­tározott költségvetési keretből, vagyis az uniós GNP legfeljebb 1,27 százalékából. Az EU-költségvetés 80%-át a közös mezőgazdasági politikára, valamint a strukturális és kohéziós politikára fordított kiadások teszik ki. Schre­yer emlékeztetett arra, hogy a tize­nötök jelenlegi álláspontja szerint az újonnan csatlakozó országok mezőgazdasági termelői az első időszakban nem részesülnének olyan közvetlen jövedelemtámoga­tásokban, mint most az uniós far­merek. „Valamennyien tudjuk - fűzte hozzá -, hogy nehéz lenne megállapodást elérni a mezőgazda­sággal kapcsolatos tárgyalásokon a közvetlen jövedelemtámogatások­kal vagy ezekkel egyenértékű intéz­kedésekkel kapcsolatos valamüyen engedmények nélkül.” Brüsszel. Az Európai Unió tagjelöltjei nagy reményeket fűznek a közösségi kasszák­ból várható támogatásdöm- pinghez, holott ezek a pén­zek korántsem varázssze­rek. Ráadásul a keleti bőví­tés soha nem látott fejlettsé­gi különbségeket okoz az Unióban, igencsak próbára téve a tagállamok szolidari­tási hajlandóságát. ÖSSZEFOGLALÓ Egy Madridból Galíciába vezető, alacsony kihasználtságé autópálya építését említette az ingyenpénzek elherdálásának egyik aktuális pél­dájaként Wolfgang Roth, a luxem­bourgi székhelyű Európai Beruhá­zási Bank (EIB) alelnöke kelet-eu­rópai újságírókkal beszélgetve. Nem meglepő, hogy az Európai Unió (EU) fejlesztési pénzintézeté­nek főtisztviselője sincs túl jó véle­ménnyel a vissza nem térítendő tá­mogatások és más állami ajándék források gazdaságfejlesztő szere­péről, hiszen, mint fogalmazott, ezek felhasználásakor gyakran mellőzik a körültekintő megtérülé­si kalkulációkat. Hasonló követ­keztetést sugall az a terjedelmes elemzés is, amelyet a közelmúlt­ban hozott nyilvánosságra az EU-n belüli mai, illetve a bővítés után várható fejlettségi különbségekről az Európai Bizottság (EB): a jelek szerint az átlagtól elmaradó orszá­gok felzárkózásában nagyobb sze­repjut az EU-tagsággal járó járulé­kos előnyöknek - például a felgyor­suló működőtőke-beáramlásnak, az egységes piac előnyeinek és a megfontolt gazdaságpolitikának -, mint a közvetlen uniós támogatá­soknak. Ezt a konklúziót a helyzet- jelentésnek abból a megállapításá­ból lehet levonni, amely szerint az EU-ban ma vüágos választóvonal húzódik Portugália, Spanyolország és Görögország, ületve a többi tag­állam között. A déli trió egy főre ju­tó hazai összterméke (GDP) 1988 és 1999 között az uniós átlag 68%- áról annak 79%-ára nőtt ugyan, de ezzel az ütemmel felzárkózásuk még 20-30 évig fog tartani. Ezzel szemben Írország, amely 10 éve még az uniós átlag 70%-án állt, mára 14%-kal a fölé ugrott, jólle­het az egy főre jutó felzárkóztató közösségi támogatás összege ott is ugyanannyi volt, mint a három déli államban. Ha az országokon belüli régiókat hasonlítjuk össze, akkor a kiegyenlítődés még lassúbb, sőt a déli tagállamokban még nőttek is a regionális különbségek. Az EU lakosságának 18%-a a sze­génységi küszöb - ezen a saját or­száguk jövedelmi átlagának 60%- át értik - alatt él, mindössze 11-12 százaléknyi Dániában és Hollandi­ában, de 20-25% Portugáliában és Görögországban. Ráadásul az EU különféle szubvenciós rendszerei­nek összehangoltlansága is akadá­lyozza a lemaradó területek felzár­kózását. Míg a kimondottan ilyen célú közös kasszából juttatott úgy­nevezett strukturális támogatások nem érik el az EU együttes GDP-jé- nek a fél százalékát, a gazdasági te­vékenység állami támogatása cí­mén a kormányok az össz-GDP 1 százalékát osztogatják szét. Már­pedig ebből a gazdagabb tagálla- mok jóval többet kapnak, mint a szegényebbek, ami viszont keresz­tezi a regionális politika felzárkóz­tatási céljait. Hasonló hatású a kö­zös agrárpolitika is, amely a másik nagy EU-n belüli jövedelemátcso- portosítási szisztéma: a legkeve­sebb támogatást a legkisebb és leg­szegényebb déli parasztgazdasá­gok kapják, míg az agrárfoglalkoz­tatottak arányában a legfőbb ked­vezményezett Belgium és Dánia. Az EU belső differenciáltságának mértékén és okain azért gondolkod­nak el most Brüsszelben, mert a ke­A gazdag tagállamok több pénzt kapnak, mint a szegényebbek. leti bővítéssel ezek a különbségek felerősödnek majd. Hogy mennyire, az nemcsak a tagjelöltek fejlődési sebességén múlik, hanem azon is, hogy mikor és hány új taggal bővül az unió; mivel azonban erről egyelőre nincs politikai döntés, elemzés sem készül róla. A most publikált brüsszeli dokumentum főleg azzal borzolta a tagjelöltek idegeit, hogy a regionális különbsé­gek vizsgálatát kiteijesztette arra az elméleti esetre, ha az EU „holnap” 27 tagúra bővülne. Michel Barnier, az EB regionális politikáért felelős francia főbiztosa szerint ez a doku­mentum a „kezdőrúgás” annak a - tagjelölteket is bevonó - gondolko­dási folyamatnak az elindításához, amelynek végén, 2004-ben az EB- nek elő kell állnia az EU 2007-tól kezdődő újabb hétéves költségveté­si periódusára vonatkozó regionális politikai koncepciójával. A bizottságnak nem lehet ugyan a szemére vetni, hogy kötelességét teljesítve hosszú távon gondolko­zik, ám aligha fokozza a nyugat­európai közvélemény bővítéspárti- ságát, ha a francia főbiztos a tagje­löltek közti eltéréseket kevéssé be­mutató vagy éppen közöttük önké­nyes választóvonalakat húzó hely­zetképpel riogat. Ha az EU-hoz holnap csatlakozna a vele erről tárgyalásokat folytató 12 ország, az integráció belső jövedelmi kü­lönbségei egy csapásra duplájára nőnének - szögezi le a jelentés. Míg most az unió lakosságának egyhatoda él olyan országban, ahol az egy főre jutó GDP a közös­ségi átlag 90%-a alatt marad, a bővítés után ez az arány egyhar- madra nőne; az uniós lakosság legszegényebb tizede, amely most az átlag 61 százalékán él, a 27 tagú EU-ban 31 százalékon tengődne. Barnier csoportosítása szerint a majdani 27 tagú EU országait ma három kategóriába lehetne sorolni. Az elsőbe tartozik a jelenlegi 15- ökből 12 ország, ahol az egy főre ju­tó GDP a 27 ország átlaga - ez most évi 16 500 euró - fölött van, a követ­kezőbe kerül Portugália, Spanyolor­szág és Görögország, továbbá a je­löltek közül Ciprus, Málta, Szlové­nia és Csehország, mert náluk a kri­tikus mutató az átlag 80%-a körül jár. A harmadikba sorolja a többi nyolc tagjelöltet, ahol az egy főre ju­tó GDP a 27 tag átlagának 40% kö­rüli. Ez a csoportbeosztás azért megtévesztő, mert egyaránt a kö­zépkategóriába utalja 95%-kal Spa­nyolországot és 68%-kal Csehorszá­got, míg a legszegényebb csoportot Magyarország nyitja 58%-kal, s Bul­gária zárja 25-tel. Magyarázat lehet erre a beosztásra, hogy a következő nagyobb lépcső Szlovákia és Len­gyelország között adódik, márpedig akkor a „szegények” listáját az utób­bival kellett volna indítani, ami alig­hanem még kínosabb lett volna Brüsszelnek. A csoportosítás szub­jektivitásán túl a tényekkel nehéz vitázni. A 12 tagjelölt egy csapásra való csatlakozása 18%-kal csökken­tené az EU egy főre jutó GDP-jét. Ha a tagjelöltek Írország sebességé­vel gyarapodnak is, az elemzés 20 évre teszi, amíg az EU mai jövedel­mi átlagának 90%-áig feltor­násszák magukat. Ezeket az adato­kat és előrejelzéseket az uniós köz­vélemény aligha fogja egy vállrán­dítással elintézni. A 2000-2006 kö­zötti időszakban összesen mintegy 240 milliárd eurónyi közösségi fel­zárkóztató támogatás zömére a mai szabályok szerint azok az uniós ré­giók jogosultak, ahol az egy főre ju­tó GDP az uniós átlag 75%-a alatt marad. Ha ezt a küszöbértéket megtartják - hívja fel a figyelmet a jelentés -, pusztán a „szegény roko­nok” bezúdulása következtében a ma támogatást kapó uniós lakosság közel fele kiesik az erre jogosultak köréből, holott tényleges helyze­tükben semmilyen változás nem következik be. Az elemzés többféle megoldási vál­tozatot kínál fel. Tudomásul lehet venni a támogatások jelentős átcso­portosulását nyugatról keletre; enyhíteni lehet ennek kínjait a vesz­teseknek nyújtandó átmeneti „fáj­dalomcsillapítókkal”; meg lehet változtatni a 75 százalékos küszö­böt; végül be lehet vezetni akár két­féle küszöbértéket is: egyet az EU mai, egy másikat pedig a leendő tagjai számára. Nem nehéz megjó­solni, hogy az első variációtól a mai tagok, az utolsótól a tagjelöltek ha­ja áll az égnek, míg a két középső a lemaradók megsegítésére szolgáló közösségi büdzsét „robbantaná” fel. Nem csoda, hogy Barnier főbiz­tos és kollégái egyelőre óvakodnak bármiféle állásfoglalástól; az első ilyenekre a májusi brüsszeli kohézi­ós konferencián lehet majd számí­tani. (A HVG alapján) Bank A bankkönyvek betéti kamatai (érvényben 2001. február 18-án) Felmondási határidő Felmondási idő 3 hónap 6 hónap 9 hónap 12 hónap 18 hónap 2 év nélkül Komercní banka Bratislava 6,80 7,70 7,90 8,30 8,90 Bank Austria Creditanstalt 5,00-5,50 5,00-5,50 5,25-5,75 3,75-4,00 Banka Slovakia 7,20 7,70 8,50 8,70 4,60 Investicná a rozvojová banka 7,00 7,30 7,60 8,00 7,50 4,50 Istrobanka 6,50-6,80 7,00-7,30 7,30-7,60 7,50-7,80 7,70-8,00 4,50 Ludová banka 6,25 6,75 7,10 7,75 3,25 Pol'nobanka 6,40 6,80 7,00 7,20 4,00 Postová banka 6,00 6,50 7,00 7,50 3,75 Prvá komunálna banka 6,80 7,30 7,60 8,00 8,20 3,80 Devín banka 7,40 8,00­9,10­Tatra banka­­­­­4,00-4,75 Slovenská sporitel’na 5,00-5,90 5,50-6,35­6,0-6,60 6,50-6,90 3,00 Vseobecná úverová banka 5,40 5,60 5,80 6,00 6,10 6,20 3,00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents