Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-17 / 40. szám, szombat
Szombat, 2001. február 17. 5. évfolyam, 7. szám Megtörtént, hogy a nevelőszülők tíz évig tartó gondoskodás után adták intézetbe az önként vállalt gyereket, de előfordult olyan eset is, aki egy év elteltével Szeretethiányuk kielégíthetetlen Steiner Tibor igazgató, a Sze ú wencel-rend lovagja PÉTERFI SZONYA ár huzamosabb ideje szó van a gyermekintézetek családias jellegű otthonokká alakításáról, a szociális tárca hiányos költség- vetése miatt rövid időn belül aligha válthatók valóra a merész elképzelések. Hiszen a gyermekotthonok többségében olyan gyerekek élnek, akiket nem fogadna be egyetlen hivatásos nevelőszülő sem. „A gutái 100 fős gyermekotthonban a neveltek 90 százaléka testvér, akiket főleg viselkedészavarok miatt vontak ki a családból. Azért, mert a vér szerinti szülők képtelenek voltak megrendszabályozni őket. Az illetékes hivatalok iskola- kerülés, rendetlenkedés miatt helyezték őket hozzánk” - avatott be a témába Steiner Tibor igazgató. A gyermekszeretetéről közismert igazgató véleménye szerint a felnőttek vétkeiért a védteleneket „büntetik”. Hiszen a száz intézetis közül teljes árva nincs egy sem, a félárvák száma ötven. Legszomorúbb persze az, hogy ugyancsak öt- vennek mindkét szülője él. A nevelőszülőkhöz kerülés kérdéséről is megvan a külön bejáratú véleménye. „Nálunk a gyakorlat az, hogy a szülő választ gyereket, és kár tagadni, minden esetben fehér bőrűt akar. Szerintem az lenne az ideális, ha gyerekeink választhatnának maguknak nevelőszülőt. Arra is ügyelni kell(ene), hogy a hivatásos nevelőszülő vagy a gondozó ne legyen túl idős. Nincs ugyanis annál borzasztóbb, mint amikor visszahozzák szegény gyereket az otthonba, mert rádöbbennek, hogy nem bírják idegekkel, de anyagiakkal sem. Megtörtént, hogy a befogadott kiskorú azért lopott csokit a boltban, mert soha nem vettek, sőt zsebpénzt sem adtak neki. Amikor viszont elkapták, a nevelőszülők nyomban visszahozták. Előfordult olyan is, hogy a nevelőszülők tíz évig tartó gondoskodás után adták intézetbe az önként vállalt gyereket, de akadt, aki egy év elteltével. Állítólag azért, mert a befogadott fiú a vér szerinti gyerekeivel verekedett. Nem nehéz elképzelni, a felnőttek efféle hozzáállása mekkora lelki törést jelent a gyerekeknek. Mondanom sem kell, hogy Az ország egyik legnagyobb intézete egyformán nyújt otthon a magyar és a szlovák gyerekeknek. nem értik a visszaadás okát. Nem csoda, hogy az amúgy is viselkedési zavarokkal küzdők magaviseleté még inkább megromlik. Kétségeink vannak akkor is, ha több testvér közül csak egyet, legfeljebb kettőt visznek el. Bár igaz, hogy a szülők - ki tudja, milyen megfontolásból - nem mondanak le összes gyerekükről, s ezáltal valamennyien jo- güag sem válnak szabaddá, mégsem tartjuk szerencsésnek a testvérek szétválasztását. Akkor sem, ha jól működő családba kerülnek. Mivel rendszerint nem Gúta közelében élnek, általában megszakad a testvérek kapcsolata. A gyerekre nézve veszélyes, ha történetesen olyan nevelőszülőkhöz kerül, akik nem gyermekszeretetből, hanem gazdasági megfontolásból vállalják az intézetisek nevelését. Mert egyáltalán nem biztos, hogy azok, akik felmérik a befogadó család helyzetét, észreveszik a hátsó szándékot. Ennek ellenére a jogilag szabad gyerekek között felmérést végeztünk arról, hányán szeretnének nevelőszülőkhöz kerülni. Voltak, akik nem tudják elképzelni életüket az otthon falain kívül, tizenketten viszont szívesen élnének családban.” Aki járt már gyermekotthonban, jól tudja: annak ellenére, hogy az intézetben dolgozók szeretik a rájuk bízottakat, a gyerekek szeretet- hiányban szenvednek. Másban nem nélkülöznek, megfelelő a táplálásuk, a ruházásuk, teljes ellátásuk; neveltetésük az állami költségvetést terheli. Az intézetben rendszeresen kapnak édességet, s ha megkívánnak valamit, megvásárolhatják, hiszen zsebpénzt is kapnak. A kisiskolások havonta 158, a 15 éven felüliek havi 236 koronát. Tény, hogy gazdálkodni nem nagyon tudnak, ezért egyszerre csak 50 koronát igényelhetnek. Legújabban - a Nyitrai Kerületi Hivatal utasítására - a gyerekeknek igazolást kell hozniuk arról, mit vásároltak. Az igazgató nem ért egyet a rendelettel, hiszen a serdülő lányok tisztasági betétre, a fiúk akár óvszerre is költhetik a pénzüket. Többedmagával úgy véli, ez kizárólag a gyerekre tartozik, főleg egy bizonyos kor után. S ha már az anyagiak is szóba kerültek, az igazgató beszámolt nem könnyű helyzetükről is. „Tavaly az otthon évi költségvetése 13,5 millió korona volt, az idén viszont 180 millióval kevesebből, vagyis 11,2 millióból kell gazdálkodnunk. A tárca nemcsak tőlünk csípett el több tíz milliót, hanem az ország valamennyi (81) gyermekotthonának pénzéből, az anyagiakat a nem állami intézetek támogatására fordította. Míg tavaly a ruházkodásra 700 ezer korona jutott, éves átlagban hétezer egy-egy gyerekre, az idén hétszáz koronával kevesebbet költhetünk. Miközben egyre nőnek a rezsiköltségek, az élelmiszer- árak, és sorolhatnám a végtelenségig. Mivel azt akarjuk, hogy neveltjeink látóköre is táguljon, a többlet- kiadások ellenére benevezünk különféle versenyekre. A sportversenyeken mindig jól szerepelnek, számtalan serleg emlékeztet a győzelmekre. Eddig a gyermekotthonokban élők hagyományos rendezvényein, a karácsonyi koncerteken is mindig felléptünk. Tavaly viszont valamennyiünk megdöbbenésére nem kellettünk.” Az ország egyik legnagyobb intézete egyformán nyújt otthon a magyar és a szlovák nemzetiségű gyerekeknek. A négy szlovák és a három magyar csoportba soroltak - egy csoport 10-12 főből áll - szlovák és magyar tanítási nyelvű iskolát látogatnak, 11 hat éven aluli intézetis óvodás. A testvérek együtt élnek, a nagyoknak segíteniük kell a kisebbeket. Nemcsak azért, mert ez az élet rendje. „Azt szeretnénk, ha erős érzelmi kötődés alakulna ki közöttük. Jövőjük szempontjából tartjuk fontosnak a testvéri szeretet megerősödését, hogy ha majd kikerülnek a biztonságot adó, védelmet nyújtó otthonból, ne legyenek teljesen magányosak” - hangsúlyozta Steiner Tibor, akit emberi helytállásáért október végén a csehországi Szent Vencel-rend lovagjává avattak. A gyermekotthonok vezetői számára nyomasztó gond nemcsak a gyermekek továbbképzése, hanem - miután „kinövik” az intézetet - az elhelyezésük is. Vannak otthonok, ahol megteremtették a felnőttek különköltözésének lehetőségét, s az intézet udvarán építettek ún. szükséglakásokat. Gútán erre nincs mód, de a városi önkormányzattal való egyeztetés után tavaly decemberben két fiatal lakáshoz jutott. „Először fordult elő, hogy két intézetis között bontakozott ki a szerelem. Együtt képzelik el a jövőjüket, s az együttélés alapfeltétele, a lakás, már megvan. Ha esetleg tanácsra lesz szükségük, mi szívesen állunk rendelkezésükre, ám sorsuk alakulása tőlük függ.” A séta végeztével a kutyát visszaviszik Holnap is futunk egy nagyot - ígérik a kutyafelelősök Mozgásigényük óriási, a legkedveltebb kikapcsolódást a focizás jelenti Nem érzik magukat bezárva, szabadon közlekedhetnek (Somogyi Tibor felvételei) Rend a lelke mindennek, sáros cipővel nem illik átlépni az otthon küszöbét
