Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-17 / 40. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 17. VENDÉGKOMMENTÁR A legutolsó ébresztő SZILVÁSSY JÓZSEF A jelenlegi kormánykoalíciónak csak a nacionalizmus és a populiz- mus lehet az alternatívája - jelentette ki két hete Dunaszerdahelyen Mikulás Dzurinda. Aki megtekinti a mostani parlamenti iszapbirkózást, az szinte minden ellenzéki képviselő felszólalása során meggyőződhet a kormányfő igazáról. A közeljövő egyik sorsdöntő kérdése, vajon az ország polgárai közül hányán ismerik föl, hogy a báránybőrbe bújt vicsorgók valójában nemzetállami rögeszméjükhöz és a tékozló központi államhatalomhoz ragaszkodnak. Mennyien tudatosítják, hogy ezek a megdohosodott eszmék nem lehetnek egy civilizált ország rendezőelvei. És vajon hányán kábulnak el az ellenzékiek szirénhangjaitól. Immár két hete tartalmas vita helyett átlátszó kampányolás és szócséplés zajlik a törvényhozásban, mialatt az alkotmánymódosítást szorgalmazók tábora bizonytalanodik el, elsősorban az SDL és a KDH nem véletlen manőverezései miatt. Emiatt is napról napra növekszik az esélye annak, hogy végképp megfeneklenek az amúgy is nyögvenyelősen megkezdett reformok. S akkor hiába szónokolnak majd Dzurindáék makrogazdasági sikerekről, az ország megnövekedett nemzetközi tekintélyéről, a bankszféra konszolidációjáról. Ezek az érvek nem hatják meg a munkanélküliek és az egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülök ma sem gyérüló táborát, mert ők ezekből a kétségtelen eredményekből semmit sem éreznek. S ha a helyzetük jövőre sem változik, akkor másfél év múlva Pozsonyban is lesöprik ezt a sokpárti kormányt, akár csak nemrég Bukarestben. És Szlovákiában valóban tarolni fog a nacionalizmus és a populizmus, mert az ellenzék soraiban nem körvonalazódik a Ion Iliescuhoz hasonló pragmatikus politikus, aki államfőként ugyan nem lett sem demokratább, sem magyarbarátabb, ám volt kellő politikai éleslátása és kurázsija olyan európai léptékű törvények keresztülvitelére, amelyekkel egyelőre eloszlatta a romániai magyarság és az európai szervek kételyeit. Fico és a HZDS mai vezetői még csak apró jeleit sem mutatják az ilyesfajta pragmatizmusnak, ami talán az utolsó intő jel a kormánykoalíciónak: ha továbbra is berezelnek saját vélt bátorságuktól és mindezt tétlenséggel álcázzák, akkor nemcsak a saját sorsukat pecsételik meg, hanem hosszú időre az országét is. A szerző a Csallóköz lapigazgatója JEGYZET Szeretem a focit MOLNÁR NORBERT Szeretem biz’a, és az sem tántorít el, hogy tájainkon mostanában inkább szenvedik, mint játsszák. És szurkolok. Még a Sierra Leone-Bourkina Fasso meccsen is az egyik valami miatt szimpatikusabb, mint a másik, fogalmam sincs, miért. De semmiképpen sem azért, mert elkötelezett Sierra Leone-érzelmú lennék, vagy mert utálom Bour- kina Fasso népét, mivel mondjuk bajom van a múltjával. Egyszerűen nekem valaki vagy szimpatikus, vagy nem. Középút nincs, a gyönyörben sem. De, hogy nekem megmondja valaki, kinek drukkoljak, az mindenek csim- borasszója. Nekem, önálló gondolkodású embernek, akinek még érzelemvilága is van. És a nekem most azt jelenti: mindenkinek. Szergej (oroszból átírtam) Roziik akaija nekünk megmondani, hogy kinek drukkoljunk. Az alkotmánymódosítás parlamenti vitájában közölte, a szlovákiai magyarok nem a szlovák, hanem a magyar csapatoknak szorítanak. Nem tudom, mit akart ezzel bizonyítani, talán, hogy nem vagyunk lojálisak. Én márpedig lojális vagyok. Csak éppen az állammal, nem a szlovák nemzettel szemben. Akik annyit sem akarnak megengedni, hogy mi, nemzetiségiek is államalkotók vagyunk, de azért sem hajlandók semmit sem tenni, hogy otthon érezzük magunkat, elégedettek legyünk kietlen kis hazánkkal. Nekem a Szergej ne mondja meg, kinek szurkoljak. Drukkoltam én már az ausztráloknak, amikor a Népstadionban játszottak, igaz azért, hogy pofont kapjon a magyar foci. Mert egy alapos verést megérdemel. Amúgy meg igaza van Duka Zólyomi Árpádnak: Szergej rögzít- tesse alkotmányba, hogy ebben az országban kinek szabad drukkolni. Akkor nem lesz baj. Majd titokban dobban a szívem, ha Kovács Ági aranyat nyer az olimpián. Végülis, Orwell is így képzelte. A Nagy Testvér megmondja, mire gondolj, mit érezz. Majd ülök kis szobámban, s várom, hogy a nyelvrendőrség után jöjjön a gondolatrendőrség, aztán majd elvisz az érzelemrendőrség. Kistestvér, én akkor is szeretem a focit. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz üaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Felügyelőbiztos kirendelésével végződhet a Magyarok Világszövetsége tavaly májusi küldöttgyűlésének törvényességi vizsgálata. A Legfőbb Ügyészség pert kezdeményezett a Fővárosi Bíróságon a szervezettel szemben, miután a törvényesség helyreállítása ügyészi eszközökkel nem biztosítható. A tárgyalás első napját március 27- ére tűzték ki. A per kimenetelétől függően, ha a bíróság indokoltnak látja, felügyelőbiztost rendelhet ki, de meg is szüntetheti az MVSZ-t. Az ügy előzménye: a világszövetség elnökségi tagjainak egy csoportja a tavaly májusi küldöttgyűlésen és az azt követően a szervezetben eluralkodó „törvényen kívüli állapotok” miatt ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett. Az MVSZ azonban a többszöri ügyészi felhívás ellenére sem tudta bemutatni azokat a fontos dokumentumokat, amelyek a régiók küldötteinek jogszerű megválasztását, vala- Arra vár, hogy valamelyik párt megszólítsa őt a választások előtt (Lubomír Kotrha karikatúrája) mint a küldöttgyűlés határozatképességét alátámasztották volna. HÉTVÉG(R)E Határokon átnyúló összeborulás Túléltük a Bálint-napot is. Knazko művészminiszter egy rózsaszállal kedveskedett a kabinet hölgytagjainak, Bugár Bélától meg „I love you” feliratú csokiszíveket kaptak az újságírók. Egy ünnepet letudtunk, készülhetünk a húsvétra. Ha kolbász nem is, legalább hús talán lesz elegendő. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az igencsak jól sikerült tavalyi békéscsabai kolbásztöltés után a bálszezon szolgáltatott apropót, hogy ezúttal Szlovákiában találkozzon Orbán és Dzurinda. Először úgy volt, Dunaszerdahelyen hálóznak egyet. Miki és Viki magasságban illik egymáshoz, ez tudvalevő, mégsem együtt táncoltak volna, hiszen bizonyára lett volna ott egy-két Új Nő. Állítólag már a kormányőrök is a helyszínen voltak, amikor a miniszterelnökök helyett csak a hír jött: senki nem tudja, miért, ők nem. A báli buli azonban nélkülük sem (havi)laposodott el, és a két kormány feje Pozsonyban a Nemzetiben ünnepelte a Mól és a Slov- naft olajozottan prosperáló együttműködését. Aztán Dzurinda, amint kiheverte a gála fáradalmait, már repült is Stockholmba, hogy Göran Persson soros svéd eu- ro(kormány)elnöknek elmondhassa, mennyire szeretnénk már EU-tagok lenni. Ja, meg NATO-ta- gok is, persze. Egyelőre. Annyira azért nem sietünk, hogy szomszédainkhoz hasonlóan visszavonnánk az egyes csatlakozási fejezetek alkalmazására korábban kért átmeneti időszakokat. Figer főtárgyaló szerint „nem fontolgatunk ilyen lépéseket”, főnöke, Kukán miniszter meg erre másnap azt mondja, „ezen még el kell gondolkodnunk”. Mi meg fontoljuk meg, mit gondolunk minderről. A csatlakozásra mindenesetre még várnunk kell egy kicsit. Várandós a parlament is. Az alaptörvény módosítása nem és nem akar megszületni, pedig már vajúdik egy ideje a T. Ház. Egyelőre kétséges, mikor sír fel a pici, babarózsaszín, illatos, újjászületett alkotmányunk. Preambuluma éktelenkedik csak kiműtetlenül, mint valami nem kívánt féregnyúlvány. A kereszténydemokraták meg kötik az ebet a karóhoz, nehogy az anyának joga legyen eldönteni, megtartja-e a gyerekét vagy sem! A héten az is kiderült, Meciar kézi vezérléssel irányította a hözödöszö képviselőit, hogyan húzzák az időt. Bár nem hiszem, hogy az ellenzéki padsorokban ülő honatyák és -anyák ne tanultak volna eleget a Mestertől ahhoz, hogy magabiztosan hamu- káljanak a parlamentben. Megtehetik, a FOCUS közvélemény-kutató intézet szerint még mindig a Mozgalom a legnépszerűbb párt Szlovákiában. Nem értem a dolgot, igazán emelkedhetne a kormánykoalíció támogatottsága is, hiszen a héten is olyan népszerű intézkedést hoztak, hogy csak. Ha a parlament is úgy akarja, megemelik a családi pótlékot. Nem is akármennyivel: 40, sőt 70 koronával is többet költhe- tünk gyerkőceinkre a jövőben. Ez azért nem semmi, 570 vagy akár Az alaptörvény módosítása nem és nem akar megszületni. 800 korona is ütheti gyermekeink markát havonta. Persze most megint rosszmájú vagyok, hiszen 150 ezerrel több gyereknek csur- ran-cseppen egy kis lé. És a hangsúly most azon van, hogy kis. Ebből azért már lehet gyereket nevelni, nem? No jó, választ inkább nem várok. Martonyi János magyar külügyminiszter bezzeg valószínűleg választ várt arra a kérdésre, miért kellett várakoznia a miniszterelnök fogadószobájában. Persze nem volt nagy gond, a miniszter kedélyesen eldiskurált a csinos protokollos kislánnyal. Az idő ilyenkor - a kellemes társaság ellenére - bizony, ólomlábakon jár, a kormányfő meg BMW-n, csak nem elég gyorsan. A kormányszóvivő persze kész volt a válasszal: Martonyi érkezett korábban, ő arról nem tehet, Dzurinda a parlamentben volt, és én tudom rosszul, a miniszterelnök nem is késett, és különben is. Martonyi egyébként minden lehetséges témát érintett Harnával, Kukannal vagy Dzurindával, és minden segítséget megígért, legyen az magyar kar, határátkelők, regionális együttműködés, euroatlanti integráció, státustörvény avagy főkonzulátus Békéscsabán. Hátha előkelőbb helyszínen kerülhet majd sor a legközelebbi idő- és kolbásztöltésre. Majd’ elfelejtettem a jó hírt! Ötszáz Volkswagent adunk el Kínának. Ez azért nem semmi, népautót a népköztársaságnak, ez a beszéd. És mindjárt ötszáz darabot! Csak tudják hova tenni. A grandiózus tranzakciót lebonyolító Schus- ternek igaza van, nem kell itt emberi jogok megsértését felemlegetni, vigyék a kocsikat, oszt csókolom. Schuster csak igazán tudhatja: kleine Fische, gute Fische. MAGYAR TÜKÖR Nem találtatunk könnyűnek FORRÓ EVELYN A kérdezőbiztos kétszer csenget. Vagy többször, ha nem talál minket otthon. De bármi történjen, egyszer megszámláltatunk, ez törvény előírta kötelességünk. Az már nem, hogy felekezetűnkről, vallásunkról, tósebbségi létünkről vagy éppen nemlétünkről valljunk. Névtelenség biztosítva, se név, se lakcím, csak úgy, kvázi. Legalább a település, nagyvárosban a kerület. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy minden titokban marad? Annál is inkább, mert név, lakcím szerinti lista alapján igyekeznek megszámolni minket. A dolog nem úgy zajlik, hogy kapja magát a kérdezőbiztos (őt azért ne bántsuk, keményen megdolgozik azért a kicsi pénzéért), na, itt egy ház, vajon laknak-e benne, igen, hányán is, egy, kettő, sok... Van még kérdésem: ugye nem gondolják, hogy felizgatom magam azon, mit tudnak meg rólam? Azt már nem! Igen, én vagyok én, olyan, amilyen, olyan gondolkodással, foglalkozással, családi állapottal, bétéstől, hitetlenül, és egyáltalán. Az sem érdekel, sem ideológiailag, sem statisztikusi-szak- mailag, hogy miért kérdezik. Mindazonáltal az adatvédelmi biztos, igenis, védjen meg, jól teszi, hogy minden létező panaszt megvizsgál. A kérdések megalkotói, megrendelői pedig ne méltatlankodjanak, ne görcsöljenek ettől. Tisztelettel, inkább aziránt érdeklődnék, odafenn elgondolkodtak-e már azon, hogy az emberek miért aggályoskodnak, mitől tartanak? Miért alakult ki bennük a kétely, hogy mit is akarhatnak a kérdésekkel, mi van emögött? Ha rászánják egyszer magukat az okok esetleges firtatására, ha kérhetnénk, ne abból induljanak ki, hogy az ország lakosságának jó része üldözési mániában szenved. Jut eszembe, azt sem kell bevallani, ha valamilyen fogyatékosságunk van. A szerző budapesti tudósítónk OLVASÓI LEVÉL Utazzunk gyalog? Az áremelések során a Szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat sem tétlenkedett. Nemcsak az egyszeri utazásra szóló menetjegyek, hanem a havi diákbérletek árát is alaposan feltornázta. S hogy a dolog még lehangolóbb legyen, ez utóbbi döntést a logika leghalványabb jele nélkül igyekszik átültetni a gyakorlatba. Egyes járatokon megdöbbentő emelést szabadítottak rá az anyagiak terén e régióban sem dúskáló kedves, ám mindezek után kedvetlen szülőkre. Néhány napja központi eligazításra az egész országból összetrombitálták a közlekedési vállalat kirendeltség-vezetőit. A „csúcstalálkozó” eredményei egyelőre a nullával egyenlőek. Mostanában a munkájukat lelkiismeretesen végző, de a felsőbb utasításoknak megfelelően több pénzt inkasszáló buszvezetők is kénytelenek betölteni a villámhárító szerepét. Van elég gondjuk a túlnyomórészt lestrapált járművekkel, most még ez a jegyárkor is. Lehet bennük bármennyi lelkesedés, több dolgot nagyon nehéz megmagyarázniuk az utazóközönségnek. Például azt, hogy a bodrogközi tanulók közül a bélyi alapiskolába járó battyániak havijegye 85, a bácskaiaké 86, az ágcsemyő- ieké 100, a nagytárkányiaké 108, a kistárkányiaké 153 százalékkal drágult. A szomorú csúcstartók a dobrai iskolalátogatók. Ók eddig havonta 26 koronát fizettek, februártól 84-et kérnek tőlük - tehát az emelés 223 százalékos! Valaki megindokolja a megmagyarázha- tatlant? Természetesen a legjobb az lenne, ha mindenütt betartanák a törvényerejű rendeletet, olyan „népszerű” területen is, mint az áremelés. Gilányi Sándor Bodrogköz
