Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-14 / 37. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 14. KOMMENTAR Nemzeti elmebaj BUCHLOVICS PÉTER f Az a véresszájú cirkusz, amit a HZDS és az SNS az alkotmánymó­dosítás kapcsán művel, már egyáltalán nem nevetséges, de halálo­san fárasztó. Egyetlen észérvük sincs, ugyanakkor a napnál is vilá­gosabb, miért éppen a közigazgatási reformot érintő cikkelyeket, a nemzetközi egyezmények, kötelezettségek prioritását taglaló pasz- szusokat és az ombudsman intézményét támadják leginkább. A mostani területi felosztás mind gazdaságilag, mind a szavazóbázist tekintve nekik kedvez a legjobban; reformokra kötelező alkot­mánytörvényt pedig már csak azért sem akarnak, hogy tovább zsa­rolhassák és manipulálhassák a közvéleményt. Kisebbségi alkot­mánytörvényt pedig ebben az országban és ebben a parlamentben még egy Bibó István se tudna elfogadtatni. Ombudsman se legyen, mert ahhoz úgy is csak a magyarok meg az entellektüel futóbo­londok rohangálnának, fityiszt az önkormányzatoknak, nem pedig pénzt és jogköröket; erős államot, pária alattvalókat! Ez az ő álla­muk, rikoltják veszettül, ők hozták létre, a többiek kussoljanak a partvonalon, vagy tűnjenek el a homokozóból. Ettől a bagázstól még egy Goebbels is tanulhatna, de talán még ő is elpirulna, ha a HZDS héjáinak szónoklatait hallaná. Nemzetről és hazáról beszélnek, ám az embereket csak rezsimfüggő játékszernek, hejszlovák lózungokkal kábítható kísérleti alanynak nézik. Erkölcs­ről papolnak, miközben a fél ország röhög azon a dilettáns igyeke­zeten, amellyel Malíkovát és az elnökség viselt dolgait takargatják. Most pedig, a hacacáré kellős közepén Schuster elnök, a nagy békí­tő is megszólalt. Azt mondta, jó lenne, ha az ellenzék kritikáját is figyelembe venné a kormánykoalíció. Vajon mire gondolhatott a főnök? Mert magyarfaláson, hisztérián és a következő választások­ra hajazó önző célokon kívül nem nagyon hallani mást az ellenzéki padsorokból. Ám az még szomorúbb, hogy egy-két kivétellel szinte senki se akad a mélyen tisztelt koalíciós partnerek között, aki nyíl­tan a védelmébe venne bármilyen kisebbséget, netán rendre utasí­taná ezt a fasisztoid csordát. Pedig nem lehet hosszútávon és bün­tetlenül Slotával poharazgatni idehaza, ugyanakkor européert ját­szani Brüsszelben. Ők nemzetet, hazát védenek. De vajon őket ki tudja megmenteni - saját maguktól? JEGYZET Nagy nap ez a mai JUHASZ KATALIN Gyűrűzik lassan befelé minden­féle, mi meg próbálunk értelmes arcot vágni hozzá, és most nem a poltitikára, hanem a kereskede­lemre gondolok, ezekre az új mi­csodákra, a gyrososbódékra, a fogfehérítőkre, a hamburgernek titulált sonkás zsemlére, vagy a rikító mobiltelefontokokra. Van, ami gyorsan elpárolog (tamago- csi, kék inghez sárga nyakkendő, holdjáró cipő), ám van, ami tar­tósnak tűnik, hozzá kell szok­nunk. Ilyen a mai nap, a Bálint- nap, vagy mondjuk elegánsab- ban: Valentin-nap, a szereleme­sek és az ajándékbolt-tulajdono­sok napja. Amerikából indult hó­dító útjára az ötlet, az amerikai­ak szeretnek mindent szépen a maga napján csinálni. Amikor jó­sorsom két hétre New Yorkba so­dort, reggelente egy manhattani virágbolt mellett jártam el, mely­nek kirakatában rendszeresen cserélgették a feliratokat: tit­kárnők napja, elváltak napja, fél- lábúak napja, viperatartók napja, a figyelmesebbje így hetente leg­alább kétszer vásárolhatott alka­lomra virágot. Képzelem, mi le­het arrafelé Valentin-nap előtt, ha itt nálunk is ennyire rámoz­dult a piac a piros szívre, mint szimbólumra. Kedvenc nagyáru­házamban például külön részle­get rendeztek be a giccses alkal­mi ajándéktárgyakból, lépten- nyomon Valentin-napi diszkóba, bálba invitálnak a plakátok, a naprakész női magazinok cse­pegnek az érzelmektől, nem be­szélve az ifjúsági lapok és té­véműsorok fiatal fogyasztókért vívott vicces versengéséről. Gyor­san kapcsolt a hazai egészségügy is: immáron három hete fut hor- rorisztikus elnevezésű Valentin- napi vércsepp akciójuk, melynek során fiatal első véradókat sze­remének toborozni a kórházak. Egy virágbolt pedig, itt Kassa- külsőn, még ama bizonyos man­hattanit is túldobta legújabb ötle­tével, melynek köszönhetően gyártó, eladó és vevő egyaránt jól jár. Tehát: húsvéti plüss kiscsibe hurkapálcikára erősített papírszi­vet tart a kezében (?), melyen természetesen Valentine’s Day fe­lirat díszeleg. Holnapután csak ki kell csavarni a kezéből (?) eme üzenetet, és legott belehelyezni a Happy Easter-t. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, . a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES A cseh liberális lap szerint Torgyán József karrierje azért ért „dicstelen véget”, mert a miniszter csak a csa­ládjával törődött, s az általa irányí­tott agrártárca mély válságba ke­rült. „Amikor Orbán Viktor magyar kormányfő bejelentette, hogy Tor­gyán távozik miniszteri tisztségé­ből, senki sem lepődött meg. Ma­gyarország fellélegzett” - írja a le­golvasottabb cseh napilap. Az újság szerint a miniszter távozását a Fi­desz vitte keresztül, mert a Torgyán- nal való közös kormányzás „a vá­lasztók szemében kompromittálta a pártot”. Miután a cikk felsorolja Tor­gyán néhány botrányát, leszögezi: „Nincs azon semmi csodálkozniva­ló, hogy a családdal való törődés mellett Torgyánnak nem maradt ideje a tárcára, s az a szakértők sze­rint mély válságba került. Ám ez a minisztert nem akadályozta abban, hogy tisztségében csak az élvezete­ket hajszolja.” A lap arra is rámutat, hogy Torgyán minisztériumi mun­katársai példát vettek főnökükről, s ők is szórták az állami pénzeket. A sürgősségi kormányrendeletekre Romániában a rendkívül lassan dolgozó, kétkamarás parlament miatt van szükség- Látod, látod, Jóska bátyám, kellett neked a világ bajával törődni, amikor a magyar mezőgazdaságot sem tud­tad orvosolni! (Agócs Ernő karikatúrája) Vihart kavar a státustörvény Romániában a magyar nem­zeti kisebbség jogaival - akárcsak érintőlegesen is - összefüggő törvények parla­menti elfogadtatása kavarja a legnagyobb vihart, s bizo­nyul a legnehezebbnek. HUNOR PRESS Jó példa erre egyebek között az oktatási törvény, valamint legúj­abban a közigazgatási törvény, amelynek úgyszintén alig néhány cikkelye függ össze a kisebbségi jogokkal. Utóbbi hosszas viták után, úgy tűnik, ugyancsak révbe jut, bár végleges formája még mindig nem elfogadott. A tör­vényt ugyan rendre megszavazta a szenátus, majd a képviselőház - utóbbi idén január 18-án 211 igen szavazattal, egy tartózkodás mel­lett a két kamara által kidolgo­zott szöveg azonban több ponton nem egyezik, így még hátravan az egyeztető bizottsági vita. Szeren­csére a magyarságot - és általá­ban a romániai nemzeti kisebbsé­geket - leginkább érintő, az anya­nyelvhasználatot a közigazgatás­ban szabályozó cikkely mindkét ház változatában egyező, az újabb vitában tehát erre nem tér­nek vissza. Mivel a kisebbséginyelv-haszná- latot a közigazgatásban, a két­nyelvű helységnévtáblák elhelye­zését a nemzetközi szervezetek is sürgették, az 1996-os hatalom- váltás után sürgősségi kormány­rendeletet hoztak e jogok szava­tolásáról. A sürgősségi kormány- rendelet a Hivatalos Közlönyben való közzététele után nyomban érvénybe lép, és törvényerővel hat parlamenti szavazás nélkül is. Utólag természetesen a tör­vényhozás fóruma megvitatja, módosíthatja, illetve el is utasít­hatja azt, ám ameddig erre nem kerül sor, előírásait alkalmazni kell. A sürgősségi kormányrende­letekre Romániában a rendkívül lassan dolgozó, kétkamarás par­lament miatt van szükség, ahol a törvények megszavazása évekbe is beletelhet. A dokumentumot azonban csak elvétve alkalmazták, s még a ma­gyar polgármesterek is idegen­kedtek gyakorlatba ültetésétől. A leggyakoribb érv a román lakos­ság érzékenysége, illetve az volt, hogy a sürgősségi kormányrende­let sorsa bizonytalan, a parlament könnyen elvetheti azt, márpedig a kétnyelvű táblák kihelyezése, a közigazgatási két- vagy több- nyelvűséghez szükséges infrast­ruktúrák megteremtése rendkívül sokba kerül. Később a nacionalis­ta pártok alkotmányossági óvást is emeltek ellene, az Alkotmány- bíróság pedig kétféleképpen is ér­telmezhető ítéletet hozott az ügy­ben, így végül is a kormányrende­let inkább csak papíron létezett, mint a valóságban. A tavalyi, novemberi választások után a kisebbségi kormányalakí­tásra kényszerülő Társadalmi De­mokrácia Pártja végül is a parla­menti támogatás fejében enge­dett az RMDSZ-nek ilyen vonat­A kisebbségi rendelke­zés vihart kavart a kor­mánypárton belül is. kozásban is. A két tömörülés kö­zött aláírt kétoldalú protokollum rögtön az elején leszögezi, végle­gesítik a helyi közigazgatási tör­vényt, ideértve az arra vonatkozó rendelkezéseket is, amelyek - a szenátusi változatban - lehetővé teszik a kisebbségi nyelvhaszná­latot több mint húszszázalékos kisebbségi lakossági részarány­nál. Ez csaknem megfelel a sür­gősségi kormányrendeletnek, a különbség mindössze árnyalat­nyi, de azért jelentős: a kormány- rendeletből hiányzik a „több mint“ szópáros. A közigazgatási törvényt az új kormánypárt - amely korábban, ellenzékben még maga sem értett egyet az anyanyelvhasználattal - mindennek értelmében megsza­vaztatta a törvényt a képvi­selőházban is, miután a szenátus­ban már tavaly elfogadták. A vita azonban nem volt mentes a bot­rányoktól. A Nagy-Románia Párt képviselőházi csoportja tiltako­zása jeléül elhagyta a testület ülését, miután a honatyák meg­szavazták az anyanyelvhaszná­lattal kapcsolatos cikkelyt, s nem vettek részt a törvény további vi­táján, s megszavazásán sem. Sze­rintük ugyanis a szóban forgó cikkely hivatalos nyelvvé lépteti elő a magyart. A kisebbségi rendelkezés vihart kavart a kormánypárton belül is. a Társadalmi Demokrácia Pártja két ismert szenátora, a Szocialis­ta Munkapártból átkerült Adrian Paunescu és a volt parasztpárti George Pruteanu különvélemé­nyének adott hangot a kérdés­ben. Paunescut kihallgatáson fo­gadta az államfő, akinek úgyszin­tén felhívta figyelmét a magyar nyelvhasználat „veszélyeire”. „Nincs nagyobb szégyen annál, mint tinta útján elveszíteni azt, amit véráldozattal szereztünk meg” - jelentette ki. A kisebbségi rendelkezés ellen tiltakozott nyolc nagyváros, közöttük Bras­só, Kolozsvár, Déva, Temesvár polgármestere is, legutóbb pedig a Közalkalmazottak Országos Szakszervezete nevében Valeriu Suciu elnök helyezett kilátásba általános sztrájkot a közigazgatá­si törvény gyakorlatba ültetése esetére. Áz érdekvédelmi testület tiltakozó levelet juttatott el Octav Cozmanca közigazgatási minisz­terhez is, amelyre azonban eddig nem kapott választ. Funar nagy népgyűlést tervez Kolozsváron február 17-re vagy 18-ra, amelyre meghívta Ion Iliescut és Adrian Nastasét is, Corneliu Vadim Tu­dor pedig többlépcsős tiltakozó akciót szervez. A nacionalista körök erőfeszítései azonban valószínűleg eredmény­telenek maradnak. Octav Coz­manca szakminiszter, Nicolae Va- caroiu, a szenátus elnöke, Adrian Nastase kormányfő az anyanyelv­használat mellett foglalt állást, A nacionalisták erőfeszí­tései valószínűleg ered­ménytelenek maradnak. Ion Iliescu államfő pedig nemré­giben kijelentette, a törvénycik­kely „minden szempontból he­lyes”. A román államfő hozzátet­te, aláírja majd a törvényt, amely pillanatnyilag a két ház szöveg- változatát egyeztető bizottságnál van. A törvény elfogadásának kor­mányzati részről minden bi­zonnyal nem lesz lényeges akadá­lya. Kissé lehangoló azonban, hogy védelmezői kivétel nélkül fontosnak tartják: a hivatalos ál­lamnyelv mindenképpen a román marad, a magyar nyelv tehát to­vábbra is másodrendű szerepet tölthet majd be. Nagy kérdés az is, mennyire veszi majd komolyan a kormány a kisebbségi cikkely al­kalmazását, bünteti-e majd azo­kat a polgármestereket, akik meg­tagadják gyakorlatba ültetését. Ez egyben a romániai demokrácia választóvize is lehet. OLVASÓI LEVÉL Szlovák szappanopera Hajdan, a szocialista világban a falusi ember csak a tévében vagy az újságokban találkozott reklám- hadjárattal. Jó bornak nem kell cégér, szóltunk ilyenkor, és átkap­csoltunk. Ma a postaláda telítve van reklámmal. A legtöbb előadásra invitál, ahol olyat látha­tunk, amit eddig még nem, sőt a megjelenteknek ajándékkal ked­veskednek. Elsősorban párokat várnak, ismerve az asszonynép határozatlanságát. A sok invitálást megunva elhatároztam, én is el­megyek, hadd lássak csodát. Egy fiatalember - előnyére legyen mondva, mintha egy divatszaküz- letből lépett volna lti - ünnepélyes képpel fogadott, hellyel kínált. Az asztalon lepellel letakarva egy ha­lom. Izgalom ült ki az arcokra, de a leleplezésre még várni kellett. Elsőként a fiatalember önmagá­ról, azután egy X nevű külföldi cégről mesélt nekünk. Utána kér­dések özöne következett: Ki volt már beteg, mibe kerül a gyógy­szer, mennyibe az utazás, a reha­bilitáció stb. A fiatalember értette, amit csinált, lassan ura lett az előadáson lévők lelkületének, s akkor - mintegy fokozva az álla­potot - lassan, szertartásosan le­húzta a leplet, és láttatni engedte a cég kincseit, amit értünk kísérle­tezett ki, hogy minden betegség távolról elkerüljön bennünket. Al­kalmas ez a fejbúbtól a talpig min­den részünk bajának gyógyításá­ra, sőt a baj megelőzésére. A má­gikus csendben egybefonódtak a várakozó tekintetek. A már-már transzba hozott közönségé és a fi­atalemberé. Végre kimondta. Te­kintsük mint égiek ajándékát a kedvezményes 24 ezer koronát. Ahogy mi halálsápadtra váltunk, úgy pirult ki az eladó arca. Egyen­ként asztalhoz szólított, s meg­kezdődött az alkudozás. Enged az árból, kölcsönre is lehet! Számba vettük alacsony fizetésünket, mely csak a havi rezsire elég. Feli- déződött bennünk az egész évi pluszmunka eredménytelensége a földeken, a falusi paraszt fájdal­ma, mikor a megtermelt zöldség a földön rothadt, mert 3 koronáért sem kellett a paradicsom, a ká­poszta, a dinnye. Külföldi behoza­tal miatt kárba veszett. Megtört a varázs, megközelíthetetlenek let­tünk. A fiatalember nem értette, mit tett, hogy elvesztette hatalmát a hipnotizált, bólogató tömeg fel­ett. Arcára először döbbenet, majd ijedelem ült ki. Uram isten, hiába utazott ennyit s dolgozott meg kö­römszakadtáig! Gyöngyözni kez­dett a homloka, amikor sorsolás útján egynek-egynek ajándékot adott. Embert megtörve így rég nem láttam, még álmomban is kí­sértett. Nagy Hona Királyrév Tisztelt Olvasók! Drozd László olvasói levelére olyan sok visszhang érkezett, hogy azokat holnapi számunkban egy teljes oldalon közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents