Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-13 / 36. szám, kedd

Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 13. Kiállítás: Szentendrei művészek Pozsony. Lukoviczky Endre és Bálint Ildikó szentendrei képző­művészek képeiből nyílik kiállí­tás ma délután 16.30-kor a Ma­gyar Intézet székházában. Az alkotók munkáját Kubicka Ku- csera Klára művészettörténész méltatja, (ú) Jodie Foster helyett Liv Ullmann Liv Ullmann norvég filmszí­nésznő és rendező „ugrott be” amerikai pályatársa, Jodie Foster helyére, s elvállalta az idei Cannes-i Filmfesztivál zsűrielnöki tisztét. Gilles Jacob fesztiváligazgató vasárnap este közleményben hozta nyilvános­ságra a happyendes megoldás hírét. Az Oscar-díjas amerikai filmcsillag január közepén mondott igent a felkérésre, de egy héttel ezelőtt egy David Fincher-filmben számára fel­ajánlott főszerep kedvéért - mint mondta - fájó szívvel le­mondott a megtisztelő felkérés teljesítéséről. Liv Ullmann, Ing­mar Bergman rendező múzsája, több filmjének páratlan tehetsé­gű főhőse a közlemény szerint örömmel vette a felkérést, amely lehetővé teszi számára, hogy „azt tegye, amit a legjob­ban szeret: filmeket nézzen reg­geltől estig”. Az 54. Cannes-i Filmfesztivált idén május 9. és 20. között rendezik meg. A ta­valyi filmszemlén Luc Besson francia rendező elnökölt. (MTI) New Yorkban lép fel az Astorka New York. A szlovák kultúra hónapja alkalmából holnap és szombaton a New York-i La MaMa színházban vendégszere­pei a pozsonyi Astorka. A társu­lat Rudolf Sloboda Armagge- don a hegyen című darabját mutatja be Juraj Nvota rendezé­sében. (SITA) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő 11 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: A vihar 19 KIS SZÍNPAD: Inkognito 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrieije 10 STÚDIÓ: A fekete La­dy, avagy játsszunk Shakespeare-t 19.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10,14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Számkivetett (amerikai) 15,17.45,20.30 OBZOR: A sejt (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Acid House (angol) 15.15, 17.30 Gombolkozók (cseh) 20 CHARLIE CENTRUM: Ghost Dog-A szamuráj útja (amerikai) 17, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (amerikai) 17.30 Táncos a sötétben (dán-svéd) 18, 20.15 A vörös bolygó (amerikai) 18 Két nap a völgyben (amerikai) 20 Sárkány visszatér (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: A sebezhetetlen (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A hatodik napon (amerikai) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Számkivetett (amerikai) 15.30, 18, 20.30 IMPULZ: Briliáns csapda (amerikai) 17.15, 19.15 CAPITOL: Jég és föld között (amerikai) 15.45, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A vörös bolygó (amerikai) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Hana és fivérei (szlovák) 16.30, 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: A hatodik napon (amerikai) 18 PÁLYÁZAT A Selye János Kollégium ezúton ér­tesíti a szlovákiai magyar tudóso­kat, kutatókat, egyetemi tanárokat és végzős doktoranduszokat, hogy február folyamán még lehetőség van megpályázni a magyarországi Domus és Bolyai ösztöndíjak elnye­rését. A Domus Ösztöndíjat február 15-ig, a Bolyai Ösztöndíjat február 28-ig lehet megpályázni, a meg­adott feltételek mellett, külön űrla­pon. A kiosztásra kerülő közel 300 ösztöndíj elbírálása tavaszra várha­tó. Űrlapok és további információk a Selye Kollégiumban (telefon: 0819/ 7713819) és a Magyar Túdományos Akadémia internetes oldalán (www. mta.hu) kaphatók, (szabó) Jan Svankmajer cseh filmrendezőnek (középütt) Gary McVey, az Ameri­kai Filmalapítvány vezetője (balra) és Andrzej Wajda lengyel filmrendező (jobbra) adta át a Szabadság Díjat a Berlinálén. (CTK/AP-felvétel) Ha L. Erdélyi Margit egyik-másik gondolata vita tárgyává válna, sokakat érintő szakmai diskurzus keletkezne Pedagógiáról minden szinten A könyv első része valószínűleg az óvónőknek, óvópedagógiai szakembereknek lesz hasznos olvasmány. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) L. Erdélyi Margit Iskolai gon­dolatok címmel kötetbe so­rolt írásainak egy részével az elmúlt években már találkoz­hattunk: hallhattuk előadáso­kon, olvashattuk a Katedra cí­mű folyóiratban vagy éppen­séggel e lap hasábjain. A duplicitás azonban ez alka­lommal erény. VAJDA BARNABÁS Mert karrierjének egy bizonyos pontján a szakember megérdemli, hogy a „terepen szerzett” tapaszta­latokból született írásait ő és az ol­vasók könyv formájában is együtt lássák. Ekképpen rajta keresztül az egész szakmát is megbecsülés éri. Van egy egyetemi docensünk, aki gazdag tapasztalatokkal rendelke­zik oktatási rendszerünk minden szintjén, az óvodától az alap- és kö­zépiskolán át az egyetemig. Nem ő az egyedüli, de nincs is sok ilyen, ugyanis egyetemi oktatóink karrier­jéből egyik-másik lépcsőfok általá­ban ki szokott maradni. Alapvetően ebből ered szerzőnknek a már első pillanatban feltűnő széleskörű tájé­kozottsága és óriási szakmai tapasz­talata, amelynek a segítségével ott­honosan mozog az oktató-nevelő (sőt: oktatókat nevelő) munka min­den területén, módszertani, nyelvi és irodalmi kérdésekben egyaránt. A könyv három nagyobb fejezetben, nem idő-, hanem tematikai rendben tálja elénk a szerző 1987 és 1999 között született gondolatainak ke­resztmetszetét: óvodára vonatkozó esszéit (pl. Nyelvművelés az óvónő­képzésben), könyvekkel és olvasás­sal kapcsolatos írásait (pl. Thomas Gordon könyvéről), valamint okta­tási és nevelésszervezési elképzelé­seit (pl. Változik az iskola). Ismerve Erdélyi Margit széleskörű érdeklő­dését, nem csodálkozunk a könyv­ben gyakorta felbukkanó művészeti és pszichológiai vonatkozásokon sem, pl. a viszonylag nagy számú Freud-reminiszcencián. Sokszínű ezeknek az írásoknak a palettája; „egy állandó mozgásban lévő élet­L. Erdélyi Maróit ISKOLAI GONDoUtOK Lí’iun» Aunuu anyag” tanulságai, a puszta reflexi­ótól a gondolatfelvetésen át a meg­érett, kidolgozott tantételig, a tudo­mányos szakszókincs használatától a publicisztikán át a csipetnyi hu­morig. Ez utóbbira álljon itt a min­den óra elején nyelvhelyességi ötpercet tartó „egyszeri” kolléga esete: „Nem tudom ... mivel ma­gyarázni a táblán fityegő, általa fel­írt példamondatot: »Be jössz?«; se több, se kevesebb, amikor éppen az igekötők helyesírásáról van szó.” A könyv első (és egyben legterjedel­mesebb) része valószínűleg az óvó­nőknek, óvópedagógiai szakembe­reknek vagy általában az iskola előt­ti felkészítésben érdekelteknek lesz hasznos olvasmány. Dicséretes és felemelő az a szakmai méltóság és szeretet, amely L. Erdélyi Margit írá­saiból az óvónénik felé sugárzik. Ke­vesen tudják így megmutatni a szakma szépségét. A második rész­ről keveset lehet mondani, és nem­csak azért, mert ha írnék róla, az a recenziók recenziója lenne, hanem azért is, mert e helyütt szívesebben olvastam volna inkább a Drámajá­ték a pedagógiában-hoz hasonló írásokat. Tudomásom szerint ugyanis Erdélyi Margit egyike a leg­tapasztaltabb elméleti és gyakorlati drámapedagógus szakembereink­nek, ezért ide vonatkozó konkrét út­mutatásai alighanem másoknak is felkeltették volna az érdeklődését. A harmadik rész néhány írása viszont annál tanulságosabb és érdekfeszí- tőbb. Sőt megkockáztatom, ha egyik-másik gondolata vita tárgyá­vá válna - ez a szerző kinyüvánított szándéka -, alighanem sokakat érintő szakmai diskurzus keletkez­ne. Néhány írás „a ma pedagógiai vitáihoz is adalék lehet” - mondja szerzőnk az előszóban, és de jó len­ne, ha tényleg így lenne! (Csak köz- bevetőleg jegyzem meg: Vannak vi­táink? Vannak építő megbeszélé­sek? Mostanában például van ko­moly szakmai vita az új érettségi­ről?) A Változik az iskola című írás például, amely az iskola demokrati­zálódásának egyes fázisairól, a de­centralizálódó társadalom és a de­centralizálódó iskola összefüggései­ről íródott 1993-ban, még ma is na­gyon aktuális. A legizgalmasabb benne az, hogy bizonyos változá­sok, amelyeket a szakirodalom alapján Erdélyi Margit nyolc évvel ezelőtt fölvázolt, lassan bár, de kez­denek megvalósulni. Hogy én a könyv harmadüt részét nagyszerűnek tartom, az szubjektív vélemény, a könyv szerkezete azon­ban fölvet néhány szerkesztési - te­hát többé-kevésbé objektív mércé­vel mérhető - kérdést is. Önmagá­ban az, hogy a szerkesztés nem idő­rendi, hanem tematikai kritériumok alapján történt, rendben van, habár a sorrendbe állított munkák önma­gukban is érdekes képet adhatná­nak egy entellektüel szellemi fejlő­déséről. De ha már így van, akkor miért került a versmondás technikai és módszertani problémáit taglaló rész (Versmondásunk esztétikája) az alapvetően óvópedagógiai jelle­gű első részbe, amikor a versmon­dás - legalábbis azon a szinten, amelyen szerzőnk taglalja - nem óvodásoknak való tevékenység. Ugyanúgy hosszas töprengés után sem jöttem rá, vajon mflyen szer­kesztési elv alapján került ugyanide a Morzsák a tanításból, hisz az üyen típusú óralátogatás nem óvodai mű­faj. Ezeket az írásokat vagy másho­va (pl. a második részbe) kellett vol­na helyezni, vagy legalább az első fejezet végére illeszteni őket, mint az nagyon helyesen történt az Ör- kény-drámák didaktikai kérdéseivel foglalkozó írással, így különítve el lazán egymástól a nem szervesen összetartozó témákat. A meselé­nyek hatósugara ellenben, amely ki­mondottan azoknak az óvópedagó­gusoknak jöhet jól, akik a gyermek- nevelés alapos-rendszeres lélektana iránt érdeldődnek (márpedig ez a modern óvópedagógia fő iránya), mit keres a második rés2ben? Mind­ez természetesen semmit sem von le az írások értékéből: az Örkény-ta- nulmány ma is irányadó a jó peda­gógusok felkészülésekor, a Mor­zsák... olvasásakor pedig minden tanár visszarévedhet kezdő éveinek baklövéseire - nagyszerű érzés ol­vasni, újraolvasni őket. Csak sajná­latos, hogy ez a - véleményem sze­rint - szerkesztési pontatlanság nem használja ki az írások-tanulmá- nyok egymáshoz való viszonyából eredő plusz hatásokat, és nem eme­li a tartalmilag egyébként kiváló írá­sok értékét, holott a szerkesztésnek ez is a feladata lemre. Azt hiszem, szerzőnk tipikus példá­ja annak, amikor egy kiváló szak­ember feszegeti szakmájának kere­teit és érvényesülési módot keres magának. Talán a sajátos helyi adottságokból - oktatási intéz­ményrendszerünk tökéletlenségé­ből - adódik ez, de az is lehet, oka az a maximalizmus, amit a külhoni magyar tudósok gyakran így fogal­maznak meg: Nekünk kétszeresen bizonyítanunk kell! Akárhogy van is, L. Erdélyi Margit meglátásait nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, mert nem vagyuk olyan helyzet­ben, hogy elfecséreljük a jó és építő gondolatokat. (L. Erdélyi Margit: Iskolai gondo­latok. Lilium Aurum, 2000) Újabb középiskolás és egyetemista alkotók jelentkeznek a Szőrös Kő irodalmi folyóiratban Vigadó váteszelc, levél a „freudítókhoz” LAPAJÁNLÓ A Szőrös Kő téli számának borítója Urbán Tibor képzőművész alkotása­ival ismertet meg bennünket. Be­mutatkozik illusztrációival a galán- tai Hlavaty Kitti. A lap Buchlovics Péter egyik versével indul, melyből érzékelhető, hogy a szerző minden idegszálával átéli és értékeli a társa­dalmi történéseket, azok bizarr vol­tát. A Vendégoldalakon erdélyi, vaj­dasági és magyarországi fiatal köl­tők kaptak helyet: Nagyálmos Ildi­kó, Kollár Árpád, Haraszti Ágnes, Sopotnim Zoltán és Pollágh Péter. Lesz ifjú költő, akit jókedvre derít, akad, akit felbosszant majd Z. Né­meth István róla készült irodalmi paródiája, amely a szerzői mártírok­ra épít. Jády Mónika két novellája után új verssel jelentkezik Lengyel Adrián, Öllős Edit, Lőrincz László, Adamcsek Csaba, Pálmay Katalin, Méry Mária és Rencés Róbert. A szám második felét az irodalomról szóló írások töltik ki. Kocur László Mórocz Mária Survive című próza­kötetét vizsgálja Mintha (túljélnél című tanulmányában. Németh Zol­tán további betekintést enged mű­helymunkájába: Tálamon Alfonzról készülő monográfiájából ezúttal A pikádorok ivadéka című szöveget közöljük. Kozsár Zsuzsa Gál Sándor és Duray Miklós mesekönyvét recenzálja. Pollágh Péter Kantár Csaba Rozsdát jövendölve, Juhász Katalin pedig Vankó Attila Indigó cí­mű első verseskötetéről mond véle­ményt. Érdekes színfoltja a lapnak a szegedi egyetemi hallgató Nagy Ka­talinnak a Mórocz Mária fent emlí­tett kötetéről készült, esztétikai­könyvészeti szempontú elemzése, melynek a szerkesztő A jó illusztrá­ció nem pusztán dekoráció címet adta. Megszólal a Besztercebányán tanulmányokat folytató Radván- szky Henriett is, aki az egyetem által rendezett tudományos konferencia eredményeiről, „interkulturális in­terpretációiról” értekezik. Az irodal­mi életnek azonban csupán egyik részét alkotják a rendszeresen meg­születő és megjelenő művek. Ugyanolyan érdekes maga az alko­tási folyamat is - munkájáról és ter­Szőkös Kő 1 KŐHALOM, MI V6S'/li'í' veiről ezúttal a több irodalmi díjat is magáénak tudó Polgár Anikó vall. Ízelítőt kapunk a Csehy Zoltánnal közösen készített Illatos kenőcsök háza című kötetből, amely a témái­ban is hihetetlenül gazdag középko­ri latin költészetnek a keresztény vallásos érzülettől áthatott versei­ből válogat. A Szőrös Kő téli száma visszatér a nyári gombaszögi Fiatal írók Táborának eseményeihez a műfordítói versenyt vezető Hizsnyai Tóth Ildikó értékelésével és a „freudítókhoz” írt levelével. Pénzes Tímea Vigadó váteszek című Írásá­ban a 2000. év fontosabb irodalmi eseményeit veszi sorra, egyben cá­folva azt a hiedelmet, mely szerint az írónak csak az írás fontos - a mel­lékelt képanyag bizonysága szerint is szeretnek szerzőink a közönség elé állni, ezt támasztja alá a tavalyi év során idehaza, Magyarországon és Erdélyben tartott, nagyszámú kö­zönséget vonzó és sikeres Szőrös Kő-találkozók egész sora. (-ári)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents