Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-13 / 36. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 13. ■■■■■I KOMMENTÁR WKBKtä Világbanki éberség PÁKOZDI GERTRÚD A Világbank Szlovákiára vonatkozó, múlt héten jóváhagyott segítség- nyújtási stratégiája értelmében 2001-2003-ban jelentős világbanki hitelre tehetünk szert. A stratégia célja az ország támogatása a gazdasági növekedés gyorsításában és állandósításában. Jóllehet a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap gyakran hangoztatja, elégedett a kormány reformelkötelezettségével, az, hogy a hitelprogram három változatát dolgozta ki, éberségéről tanúskodik. A legmerészebb verzió szerint 765 millió dolláros hitelt meríthetnénk világbanki forrásokból, az alapváltozat szerint pedig 415 milliárdnyit. Persze a Világbank nem humanitárius segélyegylet. Érthető, hogy megszabja a hitelmerítés feltételeit. Mindenekelőtt a reformok folytatását vátja el. Különösen a bankrendszer és a vállalati szféra megreformálását, abban bízva, hogy ezek sikeressége elősegíti a munkanélküliség csökkenése szempontjából elengedhetetlen gazdasági fellendülést. A nagyobb csomagból akkor meríthetne Szlovákia, ha felgyorsítaná a szociális szolgáltatások finanszírozásának reformját, a közszolgáltatások és az infrastruktúra privatizálását. Ha megrekedne a reformok folytatása, 35 milliós hitelre számíthatnánk. Érthető, hogy a kormány a legnagyobb összegű hitelcsomag-változatot célozza meg, ami Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes szerint nem jelentené feltétlenül a lehetséges hitelkeret teljes kimerítését. A Világbank tehát körültekintő. Tisztában van vele, hogy nem szavatolt a költséges reformok folytatása, de az, hogy a kormánynak sikerült stabilizálnia a makroökonómiai mutatókat, megalapozottabbá teszi a Szlovákia iránti bizalmat. Már „csak” az a kérdés, hogy a külföldi tőke beáramlását is bátorító világbanki bizalomkinyilvánítás járulékos lehetőségeivel mennyire tud élni az a kormány, amelynek programjában hangsúlyozottan szerepel a Világbank által is szorgalmazott reformok folytatása. A bankrendszer átalakítása ugyan felgyorsult, de hátravan még az egészségügyé, a nyugdíjrendszeré, az oktatásügyé stb. A Világbank a kedvező feltételekkel nyújtott hitel folyósítását nem köti politikai áramlatokhoz. Számára mindegy, hogy melyik garnitúra folytatja, csak folytassa a reformokat, és lépései kiszámíthatóak, demokratikusak legyenek. Sajnos a szlovákiai politikai színpad történéseit és a valós gazdasági eredményeket közelről figyelő hazai választópolgár a kiszámíthatóságot illetően borúlátóbb, mint a Vüágbank elemzője. Nagyon elszomorító lenne, ha az előbbi gyanakvása igazolódna be. • JEGYZET kifogyott a „bölcs” szavakból. Új paripára ült, a magyar kártyát húzza elő. Rossz lóra tett, mert hárman sokan lesznek egyre, és az országban egyre kevesebben ijednek meg a szélsőséges pártok által hangoztatott magyar veszélytől. Dusán Capkovic, a Smer iskolaügyi és kulturális szekciójának vezetője, nyelvi és kulturális gettó kialakulásától félti Dél- Szlovákiát. Az említett területen legalább két nyelven értenek a polgárok, hogy feljebb mennyin, embere válogatja. A Capkovic-fé- le kijelentéseket olvasva úgy érzem, mintha egyesek politikai tőkét akarnának maguknak vagy pártjuknak kovácsolni. Pedig a politikában csak rövid távon alkalmazható sikeresen a nemzeti, faji indulatok szítása. Úgy tűnik, a Smer ismét keresi a helyét a hazai politikai palettán; vagdaló- dzik, hogy újabb szimpatizánsokat szerezzen. Ha azt gondolják, tehetik, mert a vidék politikailag éretlen, s a Pozsonyon kívül élők még mindig nem látják a politikai összefüggéseket, tévednek. Ha ezt Fico így gondolja, nem tudom, ki lát messzebbre Pozsonytól, ő-e vagy politikai ellenfelei, akiket lebecsül (t). Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Fico is beáll a sorba? FARKAS OTTÓ Egyre nyilvánvalóbb, hogy igaza lesz az Egyesült Államokban oktató Papp Tibornak, az SDL tanácsadójának, aki Ficóról elmondta, kiválása után is barátok maradtak, mégsem szimpatizál a pártjával, mert Ficót nem a megfelelő (szak)emberek veszik körül. A politológus közölte a pártelnökkel, nem is hajlandó segíteni neki. Előnyére válhatott volna a Smemek, hogy »parlamenti választások után „idejében” megjelent a politikai palettán, de nem így lett. Fico jól megfigyelte Meciar politikai húzásait, vidéki látogatásain hasonlóan nyüatko- zik. Azt mondja, amit a polgárok hallani akarnak. Az elmaradott régiókban előszeretettel hangoztatja, hogy a honatyák „csak húsz kilométerre lámák” Pozsonytól, s a fővárosi szociális viszonyok ismeretében szavaznak. „A képviselők nem járnak vidékre, fogalmuk sincs arról, müyen nyomorban élnek a Gömörben” - mondta Rimaszombatban. Fico mára- Nem a ház bámulatos, hanem az, hogy ebben az országban valószínűleg soha senki sem fogja megkérdezni, honnan vették rá a pénzt. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ BLIKK A Zámbó testvérek a hét végi családi „csúcson” nem tudtak meg többet Jimmy haláláról, mint amennyit eddig elmondott nekik sógornőjük. Edit ügyvédje megmutatta ugyan a Jimmy halála miatt indított állam- igazgatási eljárás jegyzőkönyvét, de azt nem volt hajlandó átadni nekik, hogy áttanulmányozhassák. Hiába számítottak a Zámbó testvérek arra, hogy többet tudnak meg Jimmy haláláról, mint amiről eddig értesültek. Zámbó Tihamér megerősítette, alig tudtak beszélgetni, hiszen alighogy megjöttek, többen is érkeztek a csepeli házba, például Edit első házasságából származó fia, Zsolt és barátnője, Zámbó Edit jogi képviselője, aki abba a királyi székbe ült, amelyben eddig egyedül Jimmy pihenhetett. Az ügyvédnő kérésükre megmutatta az államigazgatási eljárás jegyzőkönyvét, de a testvérek hiába kérték, hogy adja oda nekik a 6-7 oldalas iratot. Az ügyvédnő azt ígérte, hétfőn átadja nekik. A sokszor unalomig ismételt tényeken kívül újabb meggyőző érveket kellene hangoztatnunk Villanykörtével elsőst fogni? Végéhez közelednek az idei beíratások. Elérkezik a számvetés ideje, amikor felmérjük, hogy szeptembertől hány elsős lesz a magyar iskolákban, és az idén mit tettünk a vonakodó és kételkedő szülők meggyőzése érdekében. SZILVÁSSY JÓZSEF Bármennyire érthetetlen is sokunk számára, el kell fogadni tényként, hogy továbbra is akadnak olyan szülők, akik különböző okok, még mindig tapasztalható riogatások miatt hetekig törik a fejüket, milyen tannyelvű iskolába írassák be gyermeküket. A végső döntés joga természetesen az övék, ám okos érvekkel sokat lehet tenni a magyar nemzetiségű gyermekek jövője érdekében. Nyilvánvalóan a leghatásosabb érv továbbra is az adott magyar tanítási nyelvű iskola színvonala, oktatási és pályaválasztási eredménye, ám csakis akkor, ha minderről kellő időben és módon a leginkább érdekeltek, vagyis a szülők is értesülnek. Egyebek között az ilyen célirányos tájékoztatás elősegítése érdekében született meg néhány éve a Rákóczi Szövetség beiratkozási programja, amelyhez a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is segítő kezet nyújtott. Csak tisztelettel és elismeréssel lehet szólni Halzl Józsefnek, a szövetség elnökének és munkatársainak magyarságunk boldogulásáért végzett tevékenységéről. Úgy vélem azonban, eljött az ideje annak, hogy mindenféle kozmetikázás nélkül felmérjük, vajon egy-egy iskolában, régióban mennyit sikerült valóra váltani a létrehozók nemes szándékából. Magyarán, mennyire hatásos a beiratkozási program. Főleg az aktivisták érvelése. Tárgyilagos felmérések híján csupán magánvéleményekre hagyatkozhatni, amelyek szerint a legtöbb érdekelt szülő viszonylag keveset tud a magyar tanítási nyelvű iskolák eredményeiről, mert ezeket a legtöbbször még mindig képtelenek vagyunk megfelelően propagálni. Az utóbbi idők példamutató kivétele Csáky Pál kormányalelnök kezdeményezése volt, aki nemrég három kiváló tanulót látott vendégül, méghozzá nevelőtanáraikkal és az iskolaigazgatókkal együtt, hogy az ország nyilvánossága előtt az európai diákolimpiákon elért sikereik révén adják hírül, a szlovákiai és a külföldi elitiskolákkal összemérve is kiemelkedő eredményeket ér el a komáromi Selye János és a pozsonyi Duna utcai Gimnázium. A jól sikerült rendezvény előtt vajon hányán tudtak minderről? Néhány napja a KosA legtöbb érdekelt szülő keveset tud a magyar iskolák eredményeiről. suth Rádió Határok nélkül című műsorában pedagógusszövetségünk egyik vezető tisztségviselője bírálta az előző és a mostam kormányt, hogy mostohán bánik az oktatásüggyel, s emiatt a hazai - köztük a magyar - iskolák számítógépes felszereltsége siralmas. Jórészt okkal, de... Éppen aznap délután beszélgettem a somoijai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium pedagógusaival, akik Strassbourgból érkeztek haza, ahol a helyi, továbbá egy- egy németországi és morva gimnázium tanáraival együtt kapcsolódtak be közösen az Európai Unió Szókratész-progamjába. Áz ottani eszmecsere során kiderült, hogy a négy iskola közül a somoijai gimnázium diákjainak van a legtöbb és legjobb lehetőségük az internetes hozzáférésre, ami nyüvánvalóan világlátásukban és felkészültségükben is kidomborodik. Mindez pedig annak az eredménye, hogy a gimnázium volt növendékei hat éve saját zsebükből, az iskola vezetőségének hathatós közreműködésével létrehozták és működtetik a Pro Ratio Alapítványt, amely a szponzori és egyéb támogatások révén mára már annyira tehetős, hogy minden növendéknek és tanárnak külön elektronikus postája van, és szabad idejükben barangolhatnak a világhálón. A helyieken kívül ki tud vajon erről a példáról, amely bárhol követhető? S nem lenne-e kívánatos, ha minderről az elsők között éppen a pedagógusszövetség ületékesei szereznének tudomást? A minap egy szülővel beszélgettem, aki boldogan újságolta, hogy közgazdasági egyetemet végzett fia nem munkanélküli, és nem volt kénytelen megelégedni a végzettségének nem megfelelő első munkahellyel. Annak is köszönheti a jó távlatokat kínáló állását, hogy magyar iskolában érettségizett. Ugyanis egy prágai székhelyű, amerikai érdekeltségű cég Budapesten is szeretne letelepedni, és konzultánsként menedzseri felsőfokú képesítéssel rendelkező, angolul, magyarul, csehül vagy szlovákul egyaránt tökéletesen tudó pályázót keresett. S talált is egy szlovákiai magyar személyében, akit az amerikaiak előnyben részesítettek azokkal a pályázókkal szemben, akik ugyan más feltételnek megfeleltek, ám a magyart csak konyhanyelvi szinten beszélték, mert szlovák iskolában érettségiztek. Sokasodni fognak az ilyen példák is, mert azáltal, hogy egyre inkább megnyílik a visegrádi négyek előtt az Európai Unió kapuja, mind több új életpálya lehetősége tárul fel a kellő anyanyelvi műveltséggel és szakképesítéssel rendelkező szlovákiai magyar fiatalok előtt is. Folytathatnám a sort számos friss ténnyel és történettel, amelyek a fentiekhez hasonlóan arra figyelmeztetnek, hogy a beiratkozási program hosszabb távon csak akkor lesz sikeres, ha a lelkesedés és a nemes szándék szakmai igényességgel párosul. Mert ma is helytállóak Comenius tanai arról, hogy az anyanyelvi oktatás a legszilárdabb alapzat a kellő szaktudás és a műveltség megszerzéséhez. Ám ha csak ezt ismételgetjük, akkor bizonyos idő múltán a legnemesebb eszme is unalmas közhellyé silányulhat. Jelképes értéke van annak, ha a magyar iskolába jelentkezett elsősnek takarékos villanykörtét, mesekönyvet ajándékozunk. Az sem mellékes, hogy indokolt esetben fedezik utazási költségeik egy részét. A beiratkozási program azonban semmiképpen sem szorítkozhat csak ezekre a kezdeményezésekre. Vannak már színvonalas tudományos műhelyeink, ahol pontos felmérések készültek arról, hogy a beíratás előtt müyen szempontok alapján döntenek a szülők, müyen kételyek gyötrik sokukat. S ezek alapján képesek kimunkálni a meggyőző válaszokat is, ha felkérik őket erre. Ezúttal is csaknem minden azon múlik, valóban akarunk- e, képesek vagyunk-e elmozdulni a túlontúl kitaposott ösvényről. Ebben az elhatározásban a Rákóczi Szövetség és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége vezetőségének döntő szerepe lehet. A szerző a Katedra főszerkesztője VISSZHANG Honnan jöttünk, kik vagyunk? Szeretnék néhány gondolatot fűzni az Új Szó 2001. február 9-én megjelent „A fiatal fa még hajlítható” c. írásához. Teljes mértékben egyet tudok érteni azokkal a gondolatokkal, amelyeket a szlovák nyelv elsajátításának fontosságáról írt. Nekünk, szlovákiai magyaroknak szinte létszükségletünk a szlovák nyelv elsajátítása, hacsak nem akarjuk kis falucskánkból ki nem mozdulva leélni életünket. Azzal is egyet kell értenem, hogy a modern Európa felé haladó Szlovákia egyes köreiből ránk zúdított szlovák nacionalizmusra nem lehet válasz a magyar nacionalizmus. A többségében magyarok átlal lakott területeken a szlovák nyelv elsajátításában elsődleges szerepük az alap-, ill. középiskoláknak van. Az, hogy ezt a szerepüket mennyire tudják, ill. nem tudják betölteni, más kérdés, de tény, hogy elég gyakran hagynak kívánnivalót maguk után. De a feladat megoldását nem az Ön által javasolt magyar iskolák elsz- lovákosításában, vagy pedig a magyar gyermekek szlovák iskolába való tömeges behatásában kell keresni! Ön szerint mit érezhet egy magyar gyermek, amikor az írás és olvasás alapjait egy számára idegen, érthetetlen nyelven kell elsajátítania? A magyar iskolák elsődleges feladata - a megfelelő műveltség biztosítása mellett - megmutatni azt a gyermekeknek, kik vagyunk, honnan jöttünk, és mit tettünk ezért a világért, megismertetni velük a magyarság értékeit, a magyarság helyét! Ön szerint ezt egy szlovák iskola képes objektívan teljesíteni? Képes elősegíteni azt, hogy a gyermek megfelelő képet alakítson ki magáról és nemzetéről? Mert szerin- ten nem. A másik dolog, ami miatt nekikezdtem az írásnak, egy gondolata volt, amit sértőnek éreztem nemcsak magamra, hanem az egész szlovákiai magyar (főleg főiskolás) diákságra nézve: „...a diákok a magyar alapiskola elvégzése után bírják a szlovák nyelvet, s egyenértékűek (!!!) legyenek szlovák osztálytársaikkal”. Én magyar alap- és középiskolába jártam, most Nyitrára járok a Konstantin Egyetemre. Az egyik szakomat kizárólag szlovákul, a másikat félig szlovákul, félig magyarul tanulom. Mégsem érzem magam alacsonyabb szintűnek, értéktelenebbnek, mint szlovák csoporttársaim, vagy a szlovák alap- és középiskolát végzett magyar tanulók (esetleg az Ön gyermekei)! Az én volt gimnáziumi osztályomnak több mint 3/4-e tanul valamelyik szlovákiai főiskolán szlovákul! Azt hiszem, az Ő nevükben is írhatom, hogy Ők sem érzik magukat értéktelenebbnek másoknál, sót elismerést érdemel az, hogy a nem anyanyelvükön folytatott egyetemi, főiskolai tanulmányaikat ugyanolyan sikerességgel végzik el, mint szlovák társaik. A nagy gondolkodók évszázadokkal ezelőtt kifejtették az anyanyelven való művelődés fontosságát. Ezek a gondolatok nem vesztették érvényüket napjainkban sem, csupán annyival módosultak, hogy egyetlen haladó ember sem érvényesülhet csupán egy nyelv tudásával. A mi helyzetünk megköveteli ezen kívül a szlovák nyelv elsajátítását is, amire nagy hangsúlyt kell fektetni, saját érdekünkben. De egy dologra figyelni kell. Igaz, a fiatal fa még hajlítható, de nem a végtelenségig. Egy bizonyos pont után lehet, hogy nem egyenesedik vissza! Bodó Richard Csilizradvány
