Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-12 / 35. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 12. KOMMENTÁR Óvatos önzetlenség TÓTH MIHÁLY Az alkotmánymódosítási vita egyik figyelemreméltó tárgyköre a képviselők mentelmi jogának korlátozása. Szinte biztos, hogy a honatyák érinthetetlenségének mértékében nem következik be érdemleges változás. Azért érdemes a kezdeményezés sorsának további alakulását figyelni, mert két tényező játszik fontos szerepet. Az egyik az a tény, hogy a jogok megnyirbálását kezdeményezők elveszített népszerűségük visszaszerzésében reménykednek, mert a hatalmi felfuvalko- dottság évadján a szerénység mindig becses jószág. A másik, az előbb említettel ellentétes irányba ható tényező, hogy a gazdasági királycsi- nálónak bizonyult parlamenti tagok jelentős része számára nehezen elviselhető, hogy miközben az általuk „megcsinált” újgazdagok élik világukat, azok, akik számukra a privatizációs törvények megalkotásával, a volt állami vagyon sorsa figyelemmel kísérésének elmulasztásával, az ellenőrzés teljes fellazításával a boldogulást lehetővé tették, megrekedtek a még csak nem is különösen jól megfizetett hivatalnokok státusában. Persze ha „megfizetettségrőr beszélünk, a honatyákat nem az átlagkeresetet (már bocsánat a kifejezésért) élvezőkkel vetjük össze, hanem a privatizátorokkal, akiknek többségét csak egyetlen tulajdonság, a gátlástalanság kvalifikált tulajdonossá. A népszerűség-visszaszerzésben rejlő lehetőség és a hoppon maradt királycsináló vértolulásos közérzete - ez előre megjósolható - majd ellentétes irányba hat a mentelmi jog érdemleges megnyirbálása megszavazásának vagy elutasításának eldöntésekor. Az emberek döntő hányada a mentelmi jog érvényre jutásában csak a felületet látja: a törvény- hozás tagját nem vonhatják felelősségre, ha részegen vezet autót, ha erkélyről a nép közé pössent, ha felpofozza a pincért... Nincs kizárva, hogy az ilyen vétségek elkövetőitől a parlamenti többség még hajlandó is lenne megvonni a mentelmi jogot. Azokat azonban aligha lenne hajlandó a jogszolgáltatás kezére adni, akik szívesen a markukat tartják, mert úgy szavaztak, mondjuk, egy gazdasági törvény meghozatalakor, hogy az az újgazdagéknak is tessék. Alig egy hónapja, hogy kínos helyzetbe került egy miniszter „rongyos” néhány milliós vagyon gyanús körülmények közötti megszerzése miatt. Ez a miniszter több mint 11 éve ott van a politikacsinálók első vonalában, és tanúja volt, hogy a privatizálok az övénél nagyságrendekkel gyanúsabb körülmények között hogyan szereztek milliárdokat. A volt miniszter nehezen emészti meg, hogy miközben őt vesszőfutásre kényszerítették, őket a kutya is csak tessék-lássék ugatja meg. Ez az egyik fő oka annak, hogy Szlovákiában a honatyák fölöttébb óvatosan önzetlenek. A mentelmi jog érdemi módosítására pedig aligha számíthatunk. JEGYZET Nagy utazás helyett JUHÁSZ KATALIN Péntek óta próbálom kiverni a fejemből a dolgot, elegánsan elsik- lani mellette, napirendre térni fölötte, le se fügyülni... Sajnos, nem megy. Pedig mondogatom magamban már januártól, hogy ez van, ez egy ilyen ország, hosz- szúkás alakú, a főváros nyugaton van, a hazai magyarság bástyái pedig Pozsony száz kilométeres körzetében... Mégsem tudok belenyugodni abba, hogy csupán jelenlegi lakhelyem földrajzi fekvése miatt csúszom le havi rendszerességgel engem érdeklő kulturális, társadalmi és egyéb rendezvényekről. Autóm nincs, bár ha lenne, se tudnám teletankolni, vonatra nem futja, a stoppo- lásból már kiöregedtem. Szóval, maradok a fenekemen, és figyelem a híreket, körbetelefonálom az ismerősöket, igyekszem begyűjteni az információkat ahhoz, hogy végül ki tudjam jelenteni: úgysem érte volna meg a dolog, nem vesztettem sokat. Na, elárulom, mi fáj: a Havas-iskolába vágyom. Abba a bizonyos, sokat hirdetett zsurnaliszta-gyorstalpalóba, ahol hétvégenként, hatvan elméleti és száz gyakorlati órában elsajátítható az egyetemi tananyag kivonata. Gyorstalpalni mindig is imádtam, alig bírtam disztingváltan végigunatkozni az öt évet a bölcsészkaron, mit nem adtam volna azért, ha kivonatoz- zák nekem a tananyagot...! Ja, apropó: a dunaszerdahelyi gyorskurzus nem ingyenes, a tandíj magyarországi viszonylatban nevetségesen alacsony, mi, keletiek azonban ki vagyunk re- kesztve, mivel egy ismerősöm kiszámolta, mennyibe fájna a tíz hétvége utazással, szállással, étkezésekkel. Be kellett látnunk, hogy ami nem megy, az nem megy. Na, ennyit akartam közölni, tanulság levonása nélkül. Most, hogy kint van, talán megkönnyebbülök. Bár a szombati Új Szó címlapján az a fotó a magyarázó Havassal és az őt figyelmesen hallgató hallgatókkal azért nagyon fájt nekem... * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz Üace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Boldogok a szegények, mert nem kell félniük a kergemarhakórtól. (Peter Gossányi rajza) HETI GAZDA(G)SÁG Hitel a reform fej ében A múlt héten kétéves tárgyalássorozat lezárásaként a Világbank bejelentette: 2003-ig hitellel támogatja a szlovákiai reformokat. TUBA LAJOS A CAS nevű program keretében a kormány 20 milliárd koronát kérhet kedvező feltételekkel. Ehhez azonban véghez kell vinnie a maga által vállalt feladatokat, ellenkező esetben az összegnek még a tizedével sem számolhat. A hivatalos kormányképviselők egyelőre optimisták; a hír bejelentésekor közölték, a lehető legtöbbet szeretnék igénybe venni a kedvező hitelből. A részvények 25 százalékának eladásával megkezdődött az Általános Hitelbank állami többségének privatizálása. A megegyezés szerint az ezt megvásárló két nemzetközi intézmény egyelőre 629 koronát fizet részvényenként (összesen 2,04 milliárdot), azzal, hogy ha a többségi részvénycsomag ennél magasabb árfolyamon kel el, a különbséget 15 százalék híján ők is térítik. A múlt héten a stratégiai csomag eladása is megkezdődött, a külföldi gazdasági sajtóban megjelent hirdetésre március közepéig jelentkezhetnek az érdeklődők, a pénzügyminisztérium nyárra szeretné maga mögött tudni az akciót. Ez egyben azt is jelentené, hogy magunk mögött tudjuk a hazai bankrendszer konszolidálásának legkockázatosabb szakaszát. A Devin Bank állami mentőövéről talán már néhány napon belül döntés születik, a kormány pozitív hozzáállását bizonyára segítené, ha június végéig valóban felemelnék az alaptőkéjét egyről négy milliárd koronára. A privatizált Szlovák Takarékpénztár bejelentette, hogy hamarosan kivonul a vállalati hitelek piacáról, és valódi takarékpénztárként csak a „kis ügyfelekkel” foglalkozik majd. Tavaly jelentősen megugrott az intézmény által folyósított fogyasztási hitelek összege, 25 ezer ügyfél 1,7 milliárd koronát kölcsönzött ily módon. Befejeződött a Polnobanka 2 müli- árd koronás alaptőke-emelése, ezt gyakorlatilag teljes mértékben a fő- részvényes olasz UniCredito állta, amelynek részesedése ezzel 88,5 százalékra nőtt. Az alaptőke emelésével a pénzintézet lényegében fedte a korábbi gazdálkodásából fennmaradt veszteséget. Folyik a Szlovák Biztosító privatizálására érkezett hét ajánlat értékelése is; a bizottság a közülük kiválasztandó érdeklődők számára újabb időpontot tűz ki a már kötelező érvényű ajánlatok megtételére. Valódi takarékpénztárként csak a „kis ügyfelekkel” foglalkozik. A pénzhez kötődik az a hír is, hogy a pénzügyminisztérium és a vagyonjegyes privatizáció első hullámából származó befektetési alapok között a hírhedt Magula-éra óta folyó vita lezárultával (a pénzügyminisztérium visszavonta feljelentéseit) 14 alap újra megjelenik a tőkepiacon. Ez azt jelenti, hogy részvényeseinek lehetőségük lesz eladni a három éve blokkolt értékpapírjaikat. A vállalati szférában újabb lépés történt a Szlovák Gázművek magánosítása felé: a számvevőszék megkezdte a vállalat gazdálkodásának és privatizációs felkészültségének ellenőrzését. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank pedig jelezte, hogy 150 miliő euróval (6,5 milliárd korona) szintén beszállna a magánosításba. A Nemzeti Vagyonalap szóvivője szerint viszont a bank éppen olyan feltételek mellett jelentkezhet a részvényekért, mint a többi érdeklődő. A privatizációs ütemterv következő fontos időpontja április elseje, amikor is a céget részvénytársasággá kellene alakítani. Körvonalazódik a megoldás a garamszentkereszti alumínumkohó évek óta húzódó ügyében is. Valószínű, hogy az állami bankokkal szemben fennálló és már elveszettnek hitt adósságait a cég a legjobban menő leányvállalata, a 15 milliárd koronás forgalmú és tavaly másfél milliárd koronás nyereséget produkáló Slovalco eladásával egyenlíti ki. Ezzel pedig lehetővé válna egy újabb, teljesen feleslegesen állami tulajdonú cég magánkézbe adása. Újra napirendre került a Szlovák Államvasutak kérdése. A vállalat arra hivatkozva, hogy az állam nem dotálja a veszteséges személyszállítást, milliárdos adósságokat halmozott fel a közszolgáltatóknál. Emiatt azonban jelenleg épp a Szlovák Villamos Művek részleges privatizálása került veszélybe, így az állam kénytelen lesz a közösből másfél milliárd koronát törleszteni a vasút adósságából. Végezetül egy hír a vagyonalapi kötvények tulajdonosainak: Darina Huttová, az RMS Slovakia igazgatója megerősítette, hogy március elsejétől újra lehet kereskedni ezzel az értékpapírral. Február közepétől pedig a vállalat kirendeltségein lehetőségünk lesz a kötvényünk nyilvántartási számának kikérésére. A vagyonalap pedig közölte, hogy idén is lehetőséget ad a cégeknek a korábban felhalmazott adósságaik kötvénnyel történő törlesztésére - ez várhatóan újra megnöveli a vagyonalapi kötvények iránti keresletet. TALLÓZÓ VASÁRNAPI HÍREK Három éve végzett géppisztolyos gyilkosa Fenyő Jánossal, a Vico Rt. elnökével. Ä merénylet ügyében mindeddig eredménytelenül vizsgálódó rendőrség nemrég hatodszor is kérte a Legfőbb Ügyészségtől a nyomozás határidejének meghosszabbítását, most újabb négy hónappal. A hivatalos indok szerint további nyomozati munkára van szükség. Kovács Lajos ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság osztályvezetője megerősítette, hogy két férfit vettek őrizetbe vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények miatt. A rendőrség összefüggésbe hozta személyüket a Fenyő-merénylettel, bár azzal még nem gyanúsítják őket. Szerencsés esetben két hónap alatt eljuthatnak a nyomozók a merénylet megbízóihoz is. FÁZ Legalacsonyabb osztályú német állami temetésnek nevezi hétvégi számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung azt a körülményt, hogy pénteken csődeljárást volt kénytelen kezdeményezni maga ellen az 1956-os emigráns magyar zenészek által alapított marii Philharmonia Hungarica. Wolfgang Sandner, a tekintélyes konzervatív újság szakírója felidézi a 80 tagú együttesre vonatkozó hangzatos politikusi kijelentéseket, köztük Manfred Kanther szövetségi belügyminiszterét, aki alig öt évvel ezelőtt leszögezte: szívén viseli a nagy hagyományokkal rendelkező zenekar fennmaradását. Emlékeztet Rita Süssmuth volt Bun- destag-elnökre is, aki mindennemű totalitarizmus elleni tanúságtételnek nevezte a marii együttest. „Nem volna meglepő, hajó néhány kortársunk Magyarországon és Európa keleti felében arra a következtetésre jutna, hogy az efféle szavak legfeljebb az európai tudathasadás korából fennmaradt relikviának tekinthetők, amelyek betöltötték propa- gandisztikus szerepüket, és mára fölöslegessé váltak” - fogalmaz Sandner. Egyúttal kételyeinek ad hangot, hogy az illetékesek valóban mindent megtettek-e az egykor kultúrpolitikai szempontból lelkesen üdvözölt, ám később már csak terhesnek tekintett zenekar dicstelen végének megakadályozásáért. A FÁZ cikkírója a zenészek fizetésének december elején történt megvonását oroszországi módszerhez hasonlítja: a fizetésképtelen Moszkvának szokása ugyanis, hogy nem fizeti ki a közalkalmazottak járandóságát. Ez ráadásul ellentétben áll Michael Naumann kulturális államminiszter ígéretével, mely szerint a központi juttatásokat egyetlen „összállami érdekeket szolgáló” intézmény - köztük a marii zenekar - esetében sem fogják megvonni. „Erről már régen nem esik szó, miként arról sem, hogy mit jelent a német zenekari hagyományokat külföldön oly hosszú időn át képviselt marii együttes vége a regionális zenei életre és Németország mint a zene országa tekintélyére nézve. A politikusok érvelése, hogy az európai helyzet megváltozott, s már nincs bázisa egy »emigráns zenekarnak«, több szempontból is semmibe veszi a realitást” - hangsúlyozza Sandner. AZ EU ALAPFOKON Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet ONDREJCSÁK RÓBERT A második világháború utáni Európa nyugati felének gazdasági talpra állításában meghatározó szerepe volt az 1947 júliusában meghirdetett Marshall-tervnek. A programot meghirdető amerikai kormány azonban a maximális hatás elérése érdekében ragaszkodott ahhoz, hogy a segélyben részesülő országok összehangolják gazdasági tevékenységüket, valamint hogy egy állandó felelős szervezet jöjjön létre. Ennek megfelelően 1948 áprilisában az ú jjáépítési program megvalósítása céljából létrejött az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation for European Economic Cooperation - OEEC). Az OEEC legelőször kidolgozta a rendszert, amely alapján a pénz elosztásra került a szervezet tagországai között. A segélyt a fizetési és a kereskedelmi hiány alapján osztották szét. Miután az akció sikerrel zárult, a szervezet széles körű tevékenységbe kezdett, bár mindvégig kormányközi testület maradt. Ennek ellenére feladatainak sikeres elvégzése érdekében szükséges volt néhány állandó intézmény létrehozása. Ezek közül az irányító testület a Miniszterek Tanácsa volt, amelyben mindegyik tagállam rendelkezett egy-egy képviselővel. A döntések elfogadásához - Nagy-Britan- nia örömére s az akkor még nemzetek fölöttiségét hirdető Franciaország bánatára - az összes tagállam egyhangú jóváhagyása szükségeltetett. A testület, munkájának hatékonyabbá tétele céljából bizottságokat és tanácsokat hozott létre. Mivel a szervezet feladatai egyre szerteágazóbbá váltak, decentralizációja elkerülhetetlenné vált, ami viszont nagyszámú elkülönült ügynökség létrehozását eredményezte. Ezek közül a legfontosabb az 1950- ben alapított Európai Fizetési Unió volt, amely az Európán belüli sokoldalú kereskedelmet és a kifizetéseket intézte. Az OEEC-nek fontos szerepe volt a második vüágháború utáni Európa kereskedelmének liberalizálásában, és megmutatta, hogy lehetséges az együttműködés, amely ráadásul előnyös is. Ennek ellenére a szervezet működése túlságosan kormányközi jellegű volt az európai integráció „atyjainak” föderalista, nemzetek fölötti elképzeléseihez képest, így Jean Monet és társai egy új szervezet létrehozása mellett döntöttek (Montánu- nió). Az OEEC 12 évig működött, 1960-ban, az Európai Gazdasági Közösség létrehozása után Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetté (Organisation for Economic Cooperation and Development - OECD) alakult át. Az új helyzetben az OECD életrehí- vásának egyik legfontosabb oka a fejlettségi különbségek csökkentése volt, amelynek érdekében hosz- szú távú gazdasági kérdésekre összpontosító koordinációs tevékenységet folytatott. Ennek megfelelően az alapításkor az európai országokon kívül taggá vált az USA és Kanada, 1964-ben Japán, majd azóta a föld összes fejlett országa.
