Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-08 / 32. szám, csütörtök
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 8. GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK A Slovalco 2000-es eredményei Garamszentkereszt. A garam- szentkereszti Slovalco alumíniumkohó 2000-ben 12,3 milliárd koronás forgalmat bonyolított le, ami 2,4 milliárddal több, mint 1999-ben; a cég bruttó nyeresége 1,56 milliárd koronára rúgott, ez 1,1 milliárddal haladja meg az 1999-es eredményt. Az aluminiumkohó termékeinek 86 százalékát exportálja: a legfontosabb piacnak Olaszország számít, majd Magyarország, Lengyelország és Csehország következik a sorban. (CTK) Az Erste növelné ügyfélszámát Prága. Az osztrák Erste Bank a jelenlegi 8 millióról 10 millióra akarja növelni ügyfelei számát, s a piacokon, amelyeken jelen van, részesdését 25-30 százalékra erősítené. Andreas Treichl vezérigazgató egyúttal cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a cseh Ceska Spofitelna (CS) és a Szlovák Takarékpénztár (SLSP) átvétele negatív hatással járna a cég eredményére. (MTI) Többet termelt a cseh Budvar Prága. A Ceské Budéjovice-i Budvar sörgyár 2000-ben 2,669 milliárd korona forgalmat bonyolított le, ez 11,4 százalékkal több, mint 1999-ben. A világhírű cég 1,347 millió hektoliter sört gyártott, ez 7,1%-kal több, mint az előző évben. A világ 60 országába exportáló cég idei terve 1,463 millió hektoliter sör előállítása. Csehországban a tavaly az év sörének címét elnyerő Budvar a felfutó termelés következtében bővítette alkalmazottai létszámát, mégpedig az 1999-es 571 főről 2000-ben 623 főre. (ÓTK) Bajor marhahús Oroszországnak München. Bajorország 40 millió márka értékben 10 ezer tonna marhahúst exportál Oroszországba. Az egyezményben opció szerepel további 10 ezer tonna exportjára is. Az export megkönnyíti a helyzetet a túltelített bajor marhahúspiacon. Mióta ugyanis a kergemarhakór megint felütötte a fejét, a lakosok nem nagyon vesznek marhahúst a hentesnél. A túlkínálat viszont az árakat lenyomta. A bajorok 16-18 hónapos marhák húsát adják el Oroszországba. Ezek kutatók szerint nem olyan veszélyesek, mint a nagyobb marhák. (NGO) Élesedik a vámvita Varsó. A lengyel kormány ülésén döntés született esetleges retorziós intézkedések bevezetéséről a lengyel mezőgazdasági termékek egy részére elrendelt magyar vámszigorítás miatt, de a CEFTA-egyezménynek megfelelően a kormány előzetesen konzultálni fog a magyar féllel. A mezőgazdasági minisztérium szóvivője megerősítette, hogy a magyar lépést a lengyel fél a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) megsértésének tekinti, amelyet nem lehet a korábbi lengyel eljárással igazolni. Magyarország február 6- tól felemelte a Lengyelországból importált sajtok, tejpor, burgonya, egyes zöldségféleségek, cukor, liszt és édesipari termékek vámját. (MTI) Nem kap hitelt a Gazprom London. Az EBRD bejelentette, hogy mindaddig nem dönt a Gazprom által kért hitelről, amíg a vállalat nem teszi átláthatóvá működését. A Gazprom tavaly 250 millió dolláros hitelt kért az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól csővezetéképítésre, ám a bank igazgatósága nem bírálta el a kérést. Az EBRD nem sokkal azután fogalmazta meg fenntartásait, hogy egy a Gazprom-részvé- nyek mintegy 10 százalékával rendelkező befektetőcsoport bejelentette, független audi- torral szeretné megvizsgátatni a cég könyveit, mert nem elégedett a Gazprom nyereségével és külföldi befektetési gyakorlatával. (NGO) Fegy ve r ke rés ked ő k Oroszországban Moszkva. Oroszország tavaly csaknem 4 milliárd dollárért exportált fegyvereket. Ez volt a legnagyobb éves orosz fegyverexport-érték az elmúlt évtizedben. A teljes kivitel egyhar- madát India vásárolta meg. Oroszország - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország mögött - a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre, jóllehet a jelenlegi éves export értéke eltörpül az egykori Szovjetunió által a 80- as években exportált, évi 20 milliárd dollár körülire becsült érték mellett. (MTI) A Sabena váratlan sztrájkja Brüsszel. A Sabena belga légi- társaság tegnap kénytelen volt törölni európai járatainak nagy részét a pilóták váradan munkabeszüntetése miatt. A pilóták azért sztrájkolnak, hogy garanciákat kapjanak további foglalkoztatásukra. (MTI) Nyereség a buszközlekedésben Pozsony. A Szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat (SAD) tizenhét állami vállalata tavaly 191,3 millió koronás veszteséget halmozott fel az államilag dotált közlekedésben, az államtól ugyanakkor 1,085 milliárd koronás támogatást kaptak. A vállalatnak a távolsági járatok és a turistautak nyereségesnek bizonyultak, így összességében 51 millió koronás nyereséggel zárhatták az évet. (SITA) Hétezer állattenyésztő tüntetett Németországban Brüsszel és a „rakoncátlan" Írország - szoktatják a tagjelölteket is a multilaterális gazdaságpolitikai koordinációhoz Dorgálni akar az Európai Unió Az ír fővárosban azon keseregnek, hogy az EU az egyik legkisebb országon akar példát statuálni (Archívum) A brüsszeli bizottság ajánlással fordult az EU pénzügyminiszteri tanácsához: nyilvánosan „feddje meg” Írországot, mert annak gazdaságpolitikája túlzott inflációt gerjeszt, s nem igazodik az eu- rózóna követelményeihez. A példátlan példastatuálás hírét Dublin értetlenkedve fogadta, és hátsó szándékot vél felfedezni benne. ÖSSZEFOGLALÓ „A puszta irigység vezérli őket” - felháborodásában nem talált ennél diplomatikusabb szavakat Charlie McCreevy ír pénzügyminiszter, meghallván, mire készülnek ellene európai uniós kollégái. Hogy igaza van, azt többen vitatják, indulatainak hőfoka azonban érthető, hiszen nagy a valószínűsége, hogy február 12-ei ülésén az EU pénzügyminisztereinek tanácsa - eddig precedens nélküli módon - gazdaságpolitikája megváltoztatására fogja felszólítani az ír kormányt. Abban ugyan nem igazítanak el az unió szabályai, hogy mi következik akkor, ha a megfeddett tagország a továbbiakban sem változtat magatartásán, de egy üyen „ajánlás” már önmagában megszégyenítő a kollektív nyomásgyakorláson alapuló integrációs politikai közegben. „A tagállamok kötelesek gazdaság- politikájukat közösségi ügyként kezelni” - rögzíti az EU alapszerződése, s ez a követelmény az euró beveEgyes elemzők szerint Dublin csapdába ejtette magát. Zetése óta egyre erősebb. Az integráció jelenleg azt a kört próbálja négyszögesíteni, amelyben a frankfurti Európai Központi Banknak (ECB) az egész unióra kiterjedő egységes monetáris politikájával szemben nem áll hasonlóan egy központból irányított gazdaságpolitika. Áthidaló megoldásként az unióban jelenleg a „gazdaságpolitikák koordinációja” zajlik, aminek centrumában a 15 pénzügyminiszter által évente jóváhagyott Átfogó gazdaságpolitikai irányvonal (BEPG) című dokumentum áll. A BEPG az unió egészére nézve tűzi ki az aktuális fő gazdaságpolitikai célokat, de az egyes tagállamok számára is konkrét javaslatokat tesz. A kormányok évente kötelesek megküldeni a brüsszeli bizottságnak középtávú gazdaságpolitikai tervüket - az eurózóna tagjai úgynevezett stabilitási, az azon kívüliek pedig konvergenciaprogramjukat -, amelyek elemzése után ismét a minősített többségi szavazással működő pénzügyminiszteri grémium ítéli meg, hogy az egyes tagok mennyiben tar- tották-tartják magukat a közösen lefektetett követelményekhez. „Írország 2001-re szóló költségvetési tervei ellentmondanak az unió tavaly elfogadott átfogó gazdaságpolitikai irányvonalának” - állapította meg a bizottsági kommüniké, egyszersmind a pénzügyminiszteri tanács intézkedését javasolva. Az értékelés azért is okozott meglepetést, mert éppen azt a tagállamot pellengérezi ki, amely sok tekintetben uniós mintagyereknek számít. Írország az államadósság GDP-hez mért 39%-os arányával dobogós helyen áll az EU-ban, példamutató 4,7%-os költségvetési többlete is, arról nem is beszélve, hogy 10,7%- os növekedésével messze a többi tagország előtt jár. A kilencvenes évek elején még rekordméretű, 15%-os munkanélküliség jelenleg az EU-ban a legalacsonyabb, 3,6%- os. A súlyos kifogás azonban az inflációs rátát éri, amelynek tavalyi 5,6%-os értéke több mint kétszerese volt az uniós átlagnak, s ráadásul nem lassul, hanem gyorsul. Erre az évre Dublin eredetileg 6,5%os gazdasági növekedést és 2,8%- os inflációt irányzott elő, amit tavaly decemberben 8,8, illetve 4,5%-ra módosított, ám a bizottság ezt megalapozatlannak ítéli. , A magasabb infláció a megemelkedett olajáraknak és az euró gyengeségének tulajdonítható” - replikázik McCreevy, aki szerint országának egészségügyi rendszere, infrastrukturális beruházásai, szociális kötelezettségei igénylik a beharangozott költségvetési többletforrásokat. Egyes elemzők szerint viszont Dublin csapdába zárta magát: a szak- szervezetekkel kötött megállapodás révén a kormány mesterségesen alacsonyan tartja a béreket, hogy az ország vonzó maradjon a konjunktúrát fűtő külföldi befektetők szemében, a növekedés gyümölcseit tehát más módon - adócsökkentéssel, állami költekezéssel - kell feltálalnia a szépen hízó vállalati profitokat elégedetlenül szemlélő lakosságnak. „Az unióban nálunk a legalacsonyabb a társasági adó, 10%, ezt irigylik” - kesergett az ír pénzügyminiszter. Írország védelmére kelt Robert Mundell Nobel-díjas közgazdászprofesszor is, aki szerint az ír kormány helyes eszközzel tartja fenn a tartósan gyors növekedést. Miközben az ír fővárosban azon keseregnek, hogy az EU rajtuk akar példát statuálni, Brüsszelben azt mondják: ez kell ahhoz, hogy szükség esetén nagyobb tagállamot is meg lehessen majd rendszabályozni. „Olyan nincs, hogy egy ország élvezi a közös valuta előnyeit, de nem akar részesedni a hátrányaiból” - vélekedett Pedro Solbes főbiztos. Írország esete újból ráirányítja a figyelmet arra, hogy müyen ellentmondásokkal küzd az ECB, amikor a meglehetősen heterogén gazdaságokból álló euróövezet számára egységes kamatlábakat kell megállapítania, hiszen a mindenkire ráhúzott frankfurti monetáris egyenruhát 12 országban 12-féle gazdaságpolitikával kell „megtámasztani”. Miközben a túlpörgetett dublini motort az ECB által diktáltnál magasabb kamatlábakkal kellene hűteni, Berlinben azt vetik a frankfurti bankárok szemére, hogy nem segítik alacsonyabb kamatlábakkal a lomha német gazdaságot. Nem meglepő, hogy német politikusok próbálták megakadályozni az uniós átlagnál gyorsabban növekvő és magasabb inflációjú Görögország belépését az eurózónába, már csak azért is, mert az eurókamatlábakat konszenzussal megállapító, tagállamonként egy-egy képviselőből álló ECB-kormányzótanácsban így még nagyobb számbeli fölénybe kerültek azok az országok, melyek 10%-nál kevesebbel járulnak hozzá az uniós összteljesítményhez. Az sem véletlen, hogy Brüsszel nemcsak arra reagált rendkívül idegesen, amikor tavaly néhány tagjelölt ország - Észtország, Bulgária, Szlovénia — megpendítette, hogy már az uniós csatlakozás előtt az euróval váltaná fel nemzeti valutáját, hanem általában sem lelkesedik az új tagok gyors pénzcseréjének gondolatáért. „Az euró átvétele az egységes piacba való illeszkedés végpontja. A felzárkózási fázisban lévő új tagoknak előbb bizonyítaniuk kell, hogy tartósan képesek gyakorolni a szigorú gazdaságpolitikai önfegyelmet, amit a gazdasági és monetáris unió megkövetel. - írta egy tavalyi bizottsági dokumentumban Günter Verheugen bővítési főbiztos. Az érzékelhető óvatosság mellett azonban az EU szoktatni is kívánja a tagjelölteket a multilaterális gazdaságpolitikai koordináció gondolatához. A svéd elnökség tervei szerint az idén tavasszal összehívnák a tagságra aspirálók pénzügyminisztereit és jegybanki vezetőit, hogy az uniós miniszteri tanácshoz hasonlóan vessék alá magukat egymás kritikájának. (A HVG alapján) Az írek inkább Brüsszeltől függnek Dublin az 1973-as belépés óta elszánt híve az EU-nak: az írek zöme inkább Brüsszeltől akar függni, mint Londontól, s nem véletlen, hogy Írország a britekkel ellentétben alapító tagja volt az euróövezetnek. Az ír gazdasági csodának is könyvtárnyi az irodalma: míg a nyolcvanas években a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) Írországban nem érte el a közösségi átlag 70%-át, a tavalyi 119%-kal a ország Luxemburg után a második leggazdagabbnak számított. Lehet, hogy éppen ez a baj: „Az ír kormány túlgyőzte magát, és erre már tavaly is figyelmeztettük” - jegyezte meg Pedro Solbes egykori spanyol pénzügyminiszter, aki jelenleg a brüsszeli bizottság gazdaságpolitikai tárcájáért felel. Az EU tagországainak csaknem 400 millió euró mezőgazdasági támogatást kell visszafizetniük a közös kasszába Szabálytalanul használt agrárpénzek Bizalmatlan vásárlók MTI-JELENTÉS MTI-JELENTÉS Münster. Hétezer állattenyésztő tüntetett a németországi Müns- terben, hogy a közigazgatás felelőseinek figyelmét a szarvas- marhák BSE-megbetegedése miatt a tenyésztők elé tornyosuló nehézségekre irányítsa. Észak- Rajna-Vesztfália állattenyésztőinek szakszervezete azt követeli, hogy a vásárlók bizalmának visszaszerzése végett szállítsák le a jelenlegi 24 hónaposról 18 hónaposra azt a korhatárt, amely fölött a vágóhídra küldött szarvas- marhákon kötelezően elvégzik a BSE-mentességet igazoló vizsgálatot. A tüntetők szidalmakkal és füttykoncerttel fogadták Baerbel Höhn tartományi mezőgazdasági minisztert, aki megjelent, hogy tárgyaljon velük, és kiállt az EU által javasolt, 400 ezer németországi szarvasmarha levágására vonatkozó terv mellett. Brüsszel. Az Európai Unió csaknem 400 millió euró mezőgazdasági támogatást fizettet vissza a tagországokkal a pénzek felhasználásában, illetve a felhasználás ellenőrzésében elkövetett szabálytalanságok miatt. Az Európai Bizottság intézkedése Ausztria, Belgium, Finnország és Luxemburg kivételével valamennyi EU-tagországot érinti. A visszafizetendő összeg legnagyobb részét, 331,1 millió eurót, Spanyolországnak kell visszatérítenie. Franz Fischler mezőgazdasági biztos szóvivője azt mondta: a mostam döntésnek semmi köze ahhoz a múlt heti intézkedéshez, amelynek értelmében az unió az idén 971 mü- lió euróval növeli a szarvasmarhák szivacsos agysorvadásának (BSE) terjedése elleni harcra szánt összegeket. Két különböző költségvetési tételről van szó. A visszafizetendő összeg többletforrást sem jelent az uniós agrárköltségvetés számára, mert az üyen jellegű bevételekkel a tervezéskor már eleve számolnak. A szóvivő cáfolta, hogy Spanyolország esetében azokkal a visszaélésekkel is kapcsolatban állna a bizottsági döntés, amelyek ügyében Loyola de Palacio asszony, a bizottság alelnöke, korábbi spanyol mezőgazdasági miniszter esetleges politikai felelősségének kérdése is felvetődött. Spanyolországi vizsgálatok szerint 1997-98-ban, Palacio minisztersége idején nagy összegű uniós támogatásokat fizettek ki törvénytelenül lentermesztőknek és - feldolgozóknak. Palacio neve azzal kapcsolatban merült fel, hogy az ügyletekben olyan helyi tisztségviselők is érintve voltak, akiket ő nevezett ki. Az alelnök asszony határozottan cáfolta, hogy bármilyen felelősség terhelné, A brüsszeli bizottság rendszeresen, szükség esetén évente többször is ellenőrzi a közös mezőgazdasági politika keretében kifizetett támogatások felhasználását, amely teljes egészében a tagországok hatáskörében van. Az ellenőrzések eredményétől függően hozhat a keddihez hasonló döntéseket, és - mint illetékesei közölték - idén is várhatók még további ilyen intézkedések. Tavaly a bizottság 626 millió eurót fizettetett vissza a tagországokkal. A közös mezőgazdasági politika évi költségvetése jelenleg körülbelül 42 milliárd euró.
