Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-08 / 5. szám, hétfő

10 Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 8. Martina Moravcová Sydneyben és Valenciában is bebizonyította, hogy nem kell még a visszavonulással kacérkodnia; decemberben az Év sportolójának választották Igen kemény fából faragott úszókirálynő Jó pár éve a világ élvonalába tartozik, saját bevallása sze­rint azonban „nyugdíjaztatá­sa” a közeljövőben nem jöhet szóba. Sikereit tízesé­vel, ha nem százasával kell számolni. Szlovákiában alig akad ember, aki ne ismerné Martina Moravcovát. PETER SAJDÍK A Sport című napilap olvasói sze­rint az elmúlt évszázad legjobb ha­zai sportolója. A szakértők persze másként látják. Szerintük a laikus olvasóknak könnyebb élő személyi­ségeket dicsőíteniük, mert ők a je­lenkorban érik el sikereiket. Megint más szempont, hogy a különböző sportágakat csak nagyon nehezen lehet egy kalap alá venni, meg az­tán húsz-harminc évvel ezelőtt egé­szen más volt a konkurencia, mint manapság. A doppingvizsgálatok is más szinten leiedzettek, mint ma. Érvek - pro és kontra - bőven akad­nak. A szakmai zsűri végül nem is őt választotta az évszázad legjobb­jának, a sorban a negyedik helyre került. A pöstyéni születésű úszó­nőt nem zavaija különösebben ez a tény. Mmt mondta, csak ankétről van szó. Számára az elért eredmé­nyek többet érnek. Ez az állítás ne­hezen hihető, hiszen egy sportoló attól sportoló, hogy hajtja a küzdőszellem, a győzni akarás. Az ankétokban is. Kárpótlásul Martina lett az Év sportolója. A tavalyi idényt a rövidpályás világ- bajnokságon kezdte meg, ahonnan egy arany-, két ezüst- és egy bronz­érmet hozott haza. Következett az Európa-bajnokságjmhol ugyanilyen zsákmányt szerzett. Helsinkiben az ő jóvoltából égett le a rendezőség. A 200 méteres gyorsúszás döntőjét újra kellett indítani, mert elrontot­ták a rajtot. Bár Moravcová volt az egyeden, aki nem ugrott időben a medencébe, s ezzel csak a hatodik helyen ért célba, többen is rekla­máltak a szervezőknél. Ezért újra­indították a finálét, amelyben Szlo­vákia legeredményesebb úszónője ezüstérmes lett. Az év legfontosabb kihívása a sydneyi olimpia volt. Négy évvel korábban, Atlantában idegileg nem bírta a megterhelést és érem nélkül maradt. Most min­den erejével azon volt, hogy bebizo­nyítsa, nem fél az ötkarikás játékok­tól. Elsősorban az amerikaiaknak akarta megmutatni, képes dobogós helyezést elérni, mert a tengerentú­li sajtó egyik számban sem tartotta éremesélyesnek. Pedig Martina a dallasi fpiskola diákjaként öt évig „győzködte” az amikat a tudásáról. Sydneyben öt számban volt érde­kelt, s valamennyiben bejutott a döntőbe - kétszer pedig érmet is szerzett. A nagy meglepetést a 100 méter pillangón szolgáltatta. Ebben a számban mindenki a negyedik Martina egy csendes­óceáni szigetre utazott pihenni. helyet jósolta neki, ám ő, fittyet hányva a prognózisokra, a második helyen végzett. Ez volt az első olim­piai érme. A következőt 200 gyor­son harcolta ki. Az ausztrál O’Neill mindössze nyolc századdal előzte meg. „Biztosan jobb érzés olimpiai bajnoknak lenni. Olyankor világ­szerte megtanulják az ember nevét. Ahogy múlik az idő, egyre jobban fáj az a nyolc század. A szereplé­semmel azonban maximálisan elé­gedett vagyok. Szép helyezést ké­szültem elérni Sydneyben, az ér­mekkel túlszárnyaltam terveimet. A 100 méter pillangón elért ered­ményem utáni öröm semmihez sem fogható. Csodálatos játékokat ren­deztek az ausztrálok. Fantasztikus hangulat uralkodott az olimpiai fa­luban, a városban és a medencé­ben. Soha nem láttam még ilyet” - áradozott a kétszeres olimpiai ezüstérmes úszónő. A kenguruk földjén elért sikereinek köszönhetően hazatérte után a szlovákiai sajtó egyik központi alakja lett. Az idény azonban ko­rántsem ért véget, a XXVII. Nyári Ohmpiai Játékok után a Világ Kupa még hátra volt. A 24 esztendős „dí­va” természetesen ott is tarolt. Köz­ben saját rekordjait (jelenleg a 179.-nél tart) sorra javította. Az idény kicsúcsosodását a valenciai rövid pályás Európa-bajnokság je­lentette. Pár nappal a kontinensvia­dal előtt megbetegedett, s ezzel veszélybe került az indulása. Volt már ilyenre példa, nem is olyan ré­gen. Egy évvel korábban a konti­nensviadalra nem tudta összeszed­ni magát. Akkor olyan pletykák ter­jedtek el, hogy a tiltott szerek hasz­nálatának szüneteltetése miatt gyengült le. Ezek a spekulációk so­ha nem igazolódtak be. Most, hála az antibiotikumos kezelésnek,sike­rült leküzdenie a betegséget. A kö­zönség feltehetően megbocsátott volna neki, ha ezek után üres kézzel tér haza, ám Martinát keményebb fából faragták. Három aranyérmet zsebelt be és megdöntött egy Euró- pa-csúcsot. „Jól be voltam melegít­ve, most már a mélypontot, azt a bi­zonyos nagy fáradtságot várom, aminek ilyenkor állítólag el kell jön­nie.” Hogy ennek elejét vegye, a csendes-óceáni Réunionba utazott pihentetni az izmait. Martina Moravcová 1993, 1995 és 1998 után 2000-ben negyedszer is megkapta az Év sportolója kitünte­tést. A díjátadást külön az ő kedvé­ért tették a lehető legkésőbbi időpontra, mivel meg kellett várni a valenciai viadal végét. Ma már tudjuk, érdemes volt. A sorozatból egyedül az Évszázad sportolója cím maradt ki, egyedül ebben a „számban” maradt le a dobogóról. Idén már januárban rajtkőre áll a Világ Kupán, majd következik a ja­pán Fukuokában megrendezésre kerülő világbajnokság és a szoká­sos év végi rövid pályás Eb. Ezúttal Belgiumban. S hogy később mi lesz? Meglátjuk. Attól nem kell tartani, hogy nem látjuk viszont a medencében. „Olimpiai szereplésemmel maximálisan elégedett vagyok" (Archív felvétel) IKMMáeCH Zigmund Pálffy után Pavol Demitrát is kiütötték; a St. Louis Blues második legeredményesebb játékosának több mint egy hónapig kell kerülnie a jeget Ezredbúcsúztató szemfényvesztés a világ legprofibb bajnokságában ÖSSZEÁLLÍTÁS Egy nappal az új év(ezred) előtt ko­moly sérülést szenvedett az észak­amerikai profi jégkorongliga egyik legjobb szlovák légiósa, Pavol De- mitra. A St. Louis Blues rettegett támadóját, akit az ellenfelek „mes­terlövészként” emlegetnek, Phoe- nixben szereplő honfitársa, Rados- lav Suchy találta arcon. A hoki kemény sport, különösen az NHL-ben fordulnak elő komoly bal­esetek. Természetesen a szlovák já­tékosokat sem kerülhetik el. Decem­ber 18-án Zigmund Pálffyra volt so­ron, s a bajnokság akkor legeredmé­nyesebb hokisát három hétig nem láthattuk a jégen. December 30-án Pavol Demitra következett. A Phoe­nix elleni találkozó második harma­dában emberelőnybe került a St. Lo­uis. Radoslav Suchy, az ellenfél védője éppen ki akarta ütni a koron­got a harmadból, amit sikerült is véghez vinnie, ám hokibotjával ar­con ütötte Demitrát. „A palánk mel­lett a korcsolyámmal állítottam meg a korongot és a lehető legmesszebb­re szerettem volna elütni. Nem lát­hattam Pal’ot, hiszen hátulról érke­zett. Rettenetesen érzem magam, mert bár nem szándékossan ütöttem szemen, én okoztam a sérülését. Saj­nálom” -'mondta a vétkes. A Blues második legproduktívabb játékosát azonnal kórházba kellett szállítani. A szemvizsgálat nem iga­zolta be a korábbi aggodalmakat: Demitra szemét nem érte maradan­dó károsodás. Az orra tövében vé­römleny keletkezett, amely nyomást gyakorol a szemére, ezért az orvos csak a daganat lelohadása után tud­ja megállítani a diagnózist. Az első vélemények szerint négy-öt nap kényszerszünetet igényelt volna a sebhely begyógyulása. Mára kide­(Archív felv.) Az utóbbi két évben beválasztották az All Star-csapatba riilt, nem napokban, hanem hetek­ben kell gondolkodnunk. A sors fur­csa fintora, hogy Demitrával szinte egyidejűleg Szlovákiában is hasonló sérülést szenvedett a Dukla Trencín korongozója, Oto Hascák. Mind­össze két nappal előzte meg Demit­rát. Hascáknak az egyik edzésen ta­lálták el a szemét. Ugyanolyan sze­rencséje volt, mint amerikai kollégá­jának, maradandó károsodást nem szenvedett. Húsz évvel ezelőtt Dárius Rusnák is megjárta a poklok poklát: „Nekem a szemlencsém sérült meg, amitől rö­vidlátó lettem, azóta kontakdencsét kell hordanom.” Szerencsére Demit- rának semmi üyesmitől nem kell tar­tania, de feltehetően eltart egy ideig, amíg lelküeg is összeszedi magát. Kár érte, mert az utóbbi időben sze­met gyönyörködtető játékkal káp­ráztatta el a csapat szurkolóit. Utol­só 19 mérkőzésén 30 pontot szer­zett, összesen pedig 19 gólt és 19 gólpasszt tudhatott magáénak. Rá­Sorsa akkor fordult jobbra, amikor a St. Louishoz igazolt. adásul december 20-án a New York Rangers ellen elérte pályafutása má­sodik tengerentúli mesterhármasát. Az USA Today című, amerikai napi­lap egyebek mellett ennek köszön­hetően választotta a hónap játékosá­nak. „A sérülés utáni első gondolata­im olyanok voltak, hogy örülök, ha látni fogok. Aztán lassan elkezdtem a visszatérésemmel foglalkozni. Minden egyes javulásra utaló jellel közelebbnek éreztem a pillanatot, amikor újra jégre léphetek. Szeret­tem volna minél előbb visszatérni a barátaim közé. Azt hiszem, Palo is valami hasonlót érezhet, de ő könnyebb helyzetben van. Sérülése nem olyan súlyos, mint az enyém volt” - vélekedik Dárius Rusnák. Pavol Demitrát 1993-ban, a 9. kör­ben draftolta az Ottawa a 227. helyről. Három év alatt nem sok si­keres mérkőzést könyvelhetett el klubjában. Sorsa akkor fordult jobb­ra, amikor a St. Louishoz igazolt. Fokozatosan a csapat sztáijává nőtte ki magát, s bár a hátvédek egyre nagyobb figyelmet szenteltek neki, nem hordott védőmaszkot. „A játékosokra bízzuk, milyen sisakot viselnek. A legjobb belátásuk sze­rint kell dönteniük” - mondta a Blu­es edzője, Quenneville. Demitra most úgy döntött, ezentúl csak védőüveggel ellátott sisakot hord majd. Dárius Rusnák is ezt tette: „Azelőtt heti nyolc-tíz öltéssel vé­geztem, mert á hokibotok csak úgy repdestek a szemem körül. Hogyha Palo viselte volna a védőmaszkot, nem fordulhatott volna elő ilyen baleset.” Ilyenkor persze mindig fel­merül a kérdés, miért hazardíroz­nak a játékosok a testi épségükkel. A szlovák holdlegendának erre is megvan a válasza: „Olyankor a töb­biek úgy néznek a másikra, mint egy gyáva nyúlra. Velem is így volt, de idővel megszoktam. Nem hi­szem, hogy a tekintélyem ezzel csorbát szenvedett volna. Aki azt ál­lítja, hogy a szemvédő zavaija a lá­tást, mellébeszél. Szokás kérdése az egész.” A St. Louis-i szlovák légió legkiemel­kedőbb tagját az utóbbi két esz­tendőben beválasztották az All Star- csapatba. Komoly erőfeszítésébe fog kerülni, ha harmadszor is részt akar venni a gálán. A klub vezetősége La- dislav Nagyot hívta meg Demitra he­lyére. És ez hízelgő a szlovák hokiis­kolára nézve. (p. s.)

Next

/
Thumbnails
Contents