Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-08 / 5. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 8. KOMMENTÁR Talj ánul tanulnak TÓTH MIHÁLY A napokban várhatóan számos szigorú kommentár és kroki, elemzés és széljegyzet kap nyomdafestéket Anna Malíková strasbourgi útjáról. Különböző kaliberű tollakat mártanak majd epébe. Arról, hogy ele­fánt csengetett be a porcelánboltba, arról, hogy nemzetközi kapcsola­taikat ápolva az SNS vezetői Mórictól Slotáig mindig sasszeműek vol­tak; Zsirinovszkijjal kezdve, Le Pennel folytatva és Seseljjel se fejezve be mindig rátrafáltak olyan politikusokra, akiket magukra valamit is adó klubokban nemkívánatosnak minősítenek. Politikai arculatjaví­tásra készül a nemzetiek üdvöskéje, és ebben az Európa Parlament Nemzeti Szövetség Klubja olasz tagozata nyújt segítséget. Sok víz le­folyik még a Kysuca patakon, sok mindent meg kell még nemzetközi fórumokon az SNS vezetőinek magyarázniuk, amíg Bécstől nyugatra bármelyik szalonképes párt képviselői hajlandók lesznek egy levegőt szívni azokkal a politikusokkal, akik a cigánykérdés megoldásában a kis udvar - nagy ostor politikáját tekintik követendőnek. Azt már nem is részletezem, hogyan akarnak velünk, magyarokkal elbánni; nem, mert mi, ha bölcsen politizálunk, a romáktól eltérően képesek le­szünk magunkat megvédeni. Lelke legmélyén minden szalonképtelen párt vágyik a szalonképessé válásra. Vagy mert felismerte, a légkör vi­lágviszonylatban nem kedvez a radikalizmusnak, vagy mert az arcu­latjavítás ezüsthidat jelent a kormányzati részvétel felé. Figyelemreméltó, hogy amíg az SNS vezetői olasz védnököket talál­tak a szalonképessé válás útjának egyengetésére, addig Malíková pártjának magyarországi megfelelője saját nemzetéből próbál meríte­ni. Az SNS számára nem volt más megoldás; törekvéseinek támogatá­sára ma már a szintén arculatjavítással kísérletezgető HZDS se hajlan­dó. Csurka István pártja, a MIÉP viszont „saját forrásból” próbál merí­teni. A szalonképtelenek klubjába igyekezve két olyan pártot próbál trójai falóként felhasználni, melynek nincs szüksége arculatjavítást célzó plasztikai műtétre. Az egyik az RMDSZ, a másik az MKP. A tá­mogatás eszközeként Csurka lapja, a Magyar Fórum szolgál. És az eredmény: a 2000. esztendőben egyetlen RMDSZ-politikus se tisztel­te meg cikkével, nyilatkozatával a MIÉP Fórumát. Ezzel szemben volt az MKP-ben vezető politikus, aki vagy tudatosan, vagy tapasztalatlan- ságból áldozott Csurka szalonépessé tételének oltárán. A nagyszom­bati rabbival szólva: mecsoda különbség! Prágai mementó ■ SZILVÁSSY JÓZSEF Mindaz, ami az elmúlt héten a Kavcí horyn, a Vencel téren és szom­batra virradó éjszaka a cseh parlamentben történt, ott lappang Po­zsonyban is. Bármennyire is fájdalmas leírni, tény: a különbség legin­kább az, hogy a cseh társadalomnak jóval nagyobb a morális és intel­lektuális ereje meg a civil kurázsija áhhoz, hogy bátran kirikoltsa: meztelen a király. A csehek hócipője a két évvel ezelőtti választások után kezdett megtelni, amikor a szociáldemokrata Milos Zeman pak­tumot kötött Klausszal. Aki ugyebár Thatcher asszony legjobb közép­európai tanítványának vallja magát. Mégis alkura lépett a baloldallal. Szavai szerint az ország működőképessége érdekében, valójában sa­ját céljainak valóra váltásáért. A házelnök-pártelnök ugyanis nyilván­valóan arra törekszik, hogy az ODS a két év múlva esedékes választá­sokon abszolút többséget szerezzen, mintegy fél évvel később pedig ő legyen a cseh államfő. Elérkezettnek látta hát az időt a közszolgálati tévé lenyúlására. Ezzel telt be a politikusokból kiábrándult polgárok keserű pohara; a nép nemcsak a sajtószabadság védelmében, hanem a gátlástalanul nyomuló politikusok eEen is tüntet. Miután a prágai parlament a tévé vezérigazgatóját lemondásra szólította fel, Klausék utóvédharcukban a tiltakozó tévéseket igyekeznek lejáratni. Holott ők nyilatkozatok sokaságában szögezik le: nem kívánnak sem a politikai érdekcsatározások alanyaivá, sem eszközeivé válni. Független újság­írók szeremének maradni. Ám főleg az ODS képviselői már-már goebbelsi aljassággal sározzák be őket, azt szajkózva, hogy a tiltakozó tévések valójában a négypárti ellenzéki koalíció és Havel államfő sze­kértolói. Nehogy már a tévécsatának erkölcsi győztese legyen. Mindeközben felötlik, hogy a mi keserű poharunk is csordultig tele a marakodó kormánykoalícióval, politikusok harácsolásaival. Aggasz­tóan növekszik nálunk is a közéleti manipulátorok és talpnyalóik szá­ma. És vészesen fogynak a tárgyilagos híradások. És a független új­ságírók. Ezért ami Prágában történik, az legalább önvizsgálatra kész­tethetne minden politikust és toliforgatót. Talán még nem késő. A szerző a Csallóköz lapigazgatója » Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: • 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Professzor úr, magának a tippelésben sose lesz szerencséje, mert intelligens. Ha nem így lenne, már milliókat nyert volna. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ BLIKK Zámbó Jimmy rajongói közül sokan szeretnék megszerezni az énekes hajkoronáját. A lap szombati száma még azt írta, minden jel szerint ezt már valaki vagy valakik meg is tet­ték. Kedden reggel a Honvéd Kór­házba szállították Jimmyt, ott elő­készítették az életmentő operáció­ra. Azonnal leborotválták a haját, hiszen agyműtétet akartak végre­hajtani rajta. Miközben több rajon­gója jelentkezett még a rendőrségen is, hogy megvásárolná és ereklye­ként őrizné a Király hajfürtjeit, ke­resni kezdték a hajkoronát. A hajko­rona azonban eltűnt. Az ügyvédje, dr. Szőgyényi József is érdeklődött a Honvéd Kórház parancsnokánál, aki ígérte, kézbe veszi az ügyet. A kórház műtősei állították, ők a holt­test mellé tették a hajfürtöket, a boncmester szerint azonban egyet­len tincs sem érkezett meg a boncte­rembe. Az ügyvéd végül megkereste Edit asszonyt, a művész özvegyét, és kiderült, a hajkorona nála van. A pártok a rendelkezésükre álló eszközökkel megpróbálnak a lehető legnagyobb befolyást szerezni a tévében Harc a cseh közszolgálati tévéért Abban a pillanatban, amikor az úgynevezett ellenzéki szer­ződés alapján együttműködő Cseh Szociáldemokrata Párt és a Polgári Demokratikus Párt által ellenőrzött Cseh Te­levízió Tanácsa a 33 jelölt kö­zül Jir í Hodacot nevezte ki új vezérigazgatóvá, nyilvánvaló­vá vált, hogy a cseh közszol­gálati tévében vihar lesz. KOKES JÁNOS Az 53 éves Hodac ugyanis tavaly áp­rilistól augusztusig a Cseh Televízió hírszerkesztőségének az igazgatója volt, s bár végül maga mondott le befolyásos tisztségéről, távozását nem lehet önkéntesnek minősíteni. A közvetlen előzmény; Václav Klaus és Müos Zeman élesen bírálták Roman Prorokot, a vasárnap déli vi­taműsor akkori vezetőjét azért, ho­gyan vezeti a műsort, illetve hogyan válogatja meg annak szereplőit. A kifogások és bírálatok nem először hangzottak el, hiszen az egykoron népszerű vitaműsorban szerepelni rangot jelentett, amit egyetlen vala­mirevaló politikus sem hagyhatott figyelmen kívül, s ezért sokan kí­vántak megjelenni a vasárnapi ebédhez felszolgált műsorban. Míg korábban a televízió vezetése a poli­tikusok bírálatait, kifogásait vissza­utasította, most Hodac úgy döntött, meneszti Prorokot. Bár a menesz­tést szakmai hibákkal indokolta, mindenki tudta, hogy ez a politiku­sok beavatkozásának következmé­nye. Szakmai körökben Prorokot ki­tűnő újságírónak tartják, ezért me­nesztése hatalmas port vert fel. Bár Hodac cáfolja, hogy a kiváltó ok a vezető politikusok tiltakozása lett volna, senki sem hisz neki. Az addig sem idilli helyzet a hírszerkesztő­ségben ezután annyira elmérgese­dett, hogy végül Hodac úgymond önként távozott a televízióból. Hodac tehát elment, de a tény, hogy aránylag könnyen hajlandó volt en­gedni a politikusok, elsősorban Klaus nyomásának, a televíziósok körében nagyon keserű szájízként maradt vissza. A hírszerkesztőség volt vezetője addig sem volt közked­velt ember, de ezután az incidens után általánossá vált a vélemény, hogy nem erős vezető és nem meri, vagy nem is akarja kivédeni a politi­kusok támadásait. A televíziós tanács, amelynek tagja­it politikai kulcs alapján a képviselő­ház választotta meg tavaly, kétség­telenül ismerte ezeket a tényeket, s ezért - legalábbis pszichológiai szempontból - egyáltalán nem mondható szerencsésnek, hogy de­cemberben a vitatható érvek alap­ján visszahívott Dusán Chmelícek helyére éppen Hodacot választotta meg új vezérigazgatóvá. Az előbbi­ek ismeretében tudhatták, hogy ez a döntés legalábbis súlyos belső kon­fliktust eredményez a legbefolyáso­sabb cseh közszolgálati médiában. Hodac kinevezésével a televíziós ta­nács tehát nemcsak nem vette figye­lembe azt, milyen közegben kell majd Hodacnak dolgoznia, hanem mellőzte azt is, hogy olyan embert állított a tévé élére, akit a szélesebb értelemben vett szakma sem tartott megfelelőnek és pártok felettinek, ami egy közszolgálati intézménynél alapfeltétel. A Cseh Televízió Taná­csa, s politikai szinten a Polgári De­mokratikus Párt, azt állítják, hogy a konfliktus azért robbant ki, mert az új igazgató át akarta vüágítani a médium gazdálkodását, mert abból különféle érdekcsoportok profitál­nak. Nem vitás, hogy az évi négy-öt milliárd koronás költségvetéssel gazdálkodó televízió sok mindenkit eltart. A napi 48 órás műsor, hiszen mindkét csatorna gyakorlatilag megszakítás nélkül üzemel, renge­teg pénzt emészt fel, amiből a kultu­rális, szórakoztató, publicisztikai és más műsorok készítői egész jól megélnek. S hogy ezen a téren a kü­lönféle művészeti és szórakoztató­ipari érdekcsoportok között harc fo­lyik az érvényesülésért, vagy más­képpen fogalmazva a keresetekért, az nem újdonság, s nem hiszem, hogy ezen a téren lehetséges elérni a teljes egyetértést. Minden megol­dásnál lesznek elégedetlenek és elé­gedettek. A pénzekről műidig lehet vitatkozni, de nem szabad elfelejte­ni azt a tényt sem, hogy a cseh tele­vízió már évek óta a cseh filmgyár­tás legnagyobb támogatója, vagy hogy az új körülmények között is ki­tűnő dokumentumok születnek. Ta­gadhatatlan, hogy az indulatok el­szabadulásában ezek a szempontok sem mellőzhetőek, bár ebben az esetben nem meghatározóak. S hogy a pénz valamilyen módon je­len van, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a helyzet megol­dásaként Klaus és pártja azt javasol­ták, hogy magánosítsák a közszol­gálati televíziót. Talán nem érdekte­len megemlíteni, hogy a kilencve­nes évek közepén már történt erre kísérlet, de akkor a honatyák elve­tették. A javaslatot egyértelműen el­utasították, mert a többség meg van győződve arról, hogy a közszolgála­ti médiára szükség van. Figyelemre méltó viszont, hogy Klaus javaslatát elfogadhatónak tartja Jana Bobo- síková, a televízió hírszerkesztősé­gének Hodac által kinevezett új igazgatója. Hodac mellett - és szo­katlanul élesen - szót emelt Vladi­mír Zelezny, a Nova televízió nagy­hatalmú főnöke is, aki a lázadó szer­kesztőket terroristákhoz hasonlítot­ta. Zelezny tagadta, hogy érdekelné őt a közszolgálati televízió esetleges magánosítása. Ebből is látható, hogy kihasználva az alkalmat, a háttérben nagyon befolyásos erők is megpróbálják melegíteni saját leve­süket. Zeleznyvel kapcsolatban még valami: néhány évvel ezelőtt a Nova azzal vádolta meg Klaust, hogy vü- lája van Svájcban. Klaus ezt tagad­ta, bíróság elé vitte ez ügyet, s 100 millió koronás kártérítést követelt. Később a felek bírák nélkül is ki­egyeztek. Az egyezség nem nyilvá­nos, azt azonban mindenki észre­vette, hogy a Nova hírműsorai azóta Klausra és pártjára nézve igen ked­vezőek. A közszolgálati televízióért is már évek óta kemény harcot folytatnak a pártok és a politikusok. A televízió, ezt hol jobban, hol rosszabbul, de megpróbálja kivédeni. Bár, ami a híradókat és a publicisztikai műso­rokat illeti, még messziről sincs ide­ális állapot a televízióban, az azon­ban elmondható, hogy ez a közszol­gálati média igyekszik tárgyilagos és lényegében objektív lenni. A Me- ciar érában naponta látott, teljesen egyoldalú szlovák tévéhíradók pél­dául Csehországban már évek óta elképzelhetetlenek. Ami a mérvadó parlamenti pártokat illeti, lényege­sebb kifogásai csak a kommunista pártnak lehetnek, amelynek képvi­selői kevesebb teret kapnak a hír­műsorokban vagy a publicisztiká­ban, mint a polgári pártok, vagy mint ami az ország harmadik leg­erősebb pártját megületné. Ez volt az oka annak, hogy a kommunisták a mostani vitában az egyik felet sem támogatták, hanem mindkettőt bí­rálták. Kétségtelen azonban, hogy a pártok a rendelkezésükre álló esz­közökkel állandóan megpróbálnak a lehető legnagyobb befolyást sze­rezni a televízióban. Mindezt ter­mészetesnek is lehetne tekinteni, ha a játszma műiden téren korrektül folyna, de sajnos nincs így. A televí­ziót felügyelő parlamenti tanácsnak kilenc tagja van, de közülük négyet a szociáldemokrácia, hármat a pol­gári demokrácia nevezett ki, míg a Szabadság Uniónak és a keresztény- demokrata néppártnak egy-egy képviselője van, a kommunistáknak pedig egy sem. Ez nem felel meg a parlamenti erőknek, s a tanács ezen összetételét a Zeman-Klaus megál­lapodás tette lehetővé. A törvény szerint a testületben a különféle tár­sadalmi rétegeket képviselő szemé­lyiségeknek kellene ülniük, de he­lyettük ismeretlenek vannak benne, akik mögött csak pártjaik állnak. A probléma gyökereit tehát itt kell ke­resni, illetve még ennél is mélyeb­ben; a Cseh Televízióról szóló tör­vényben (s általában a médiatörvé­nyekben), amelyek kezdetlegesek, számos problémát nem szabályoz­nak és különféle értelmezésre ad­nak lehetőséget. Ezért mondta Ha­vel elnök, hogy a törvény szellemé­re, s nem csak a betűjére kell figyel­ni. Az új törvényekről a pártok azonban már évek óta csak vitatkoz­nak. Társadalmi válságnak kellett kirobbannia, hogy a kormány végre papírra vesse az új törvény javasla­tát, s azt gyorsított eljárást kérve a parlament elé terjessze. Az új televí­ziós, ületve sajtótörvény(ek) elfoga­dása lényeges lépés lenne a problé­ma tartós rendezése felé. A szerző prágai munkatársunk Új vezetésről álmodnak a sztrájkoló tévések (CTK-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents