Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-04 / 3. szám, csütörtök
10 RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 4. A három legnagyobb probléma a járásban a munkanélküliség, a mezőgazdsági termelés lebénulása és a közúthálózattal kapcsolatos közlekedési gondok Pázmány, vagy Pázman, ez itt a kérdés! GAÁL LÁSZLÓ Vágsellyei járást általában mint kicsi és jelentéktelen járást mellőzik a kormányban és a minisztériumokban, pedig a járási székhely a maga 25 ezer lakosával nagyobb, mint Galánta vagy Dunaszerdahely, és főleg a Duslo vegyiüzem jóvoltából, ipari szempontból is jelentős erőt képvisel - Ezt Szeles István elöljáró mondta a járási hivatalban tartott találkozón Csáky Pálnak, amikor a kisebbségi és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes Peczár Károly irodavezető és Miklósi Péter szóvivő kíséretében tavaly decemberben munkalátogatást tett a járásban. Amikor a magasrangú vendég arról érdeklődött, mi jelenti a legnagyobb problémát a járásban, az elöljáró a munkanélküliséget, a mezőgazdsági termelés lebénulá- sát és a közúthálózattal kapcsolatos közlekedési gondokat említette. A munkanélküliség, országos probléma, amihez a járásban legfőképpen az járult hozzá, hogy a legtöbb lakos a mezőgazdaságban dolgozott, ez az ágazat pedig katasztrofálisan visszaesett. A korábban ott dolgozók szakmai képesítés hiányában nehezen tudnak másutt elhelyezkedni. A megoldás az lenne, ha külföldi tőkével olyan termelőüzemet lehetne létesíteni, ahol betanított munkások helyezkedhetnének el. Az igazi megoldás azonban az volna, ha mezőgazda- sági terményfeldolgozó üzemek létesülnének, hiszen a mezőgazdasági termelés visszaesését nem az okozta, hogy ne lenne hol és mivel termelni, hanem az, hogy a termékeket nem tudják értékesíteni. Még szerencse, hogy Vágsellyén ott a Duslo Rt. vegyiüzeme, amely azon kívül, hogy közvetlenül 3000 alkalmazottat foglalkoztat, a különféle bedolgozó magáncégek és szolgáltatások formájában a járás mintegy felének ad megélhetési lehetőséget. S jóllehet, ez egy vegyiüzem esetében paradoxnak számít, még környezetvédelmi szempontból is nagy segítséget jelent, mert míg a Vágsellyétől délre eső községekben épülő szennyvízcsatorna-hálózatot egy Vágsellyén megépülő közös víztisztító állomásra kívánják rákapcsolni, az északabbra fekvő települések rendszere a Duslo víztisztítójára kapcsolódik majd rá. Közlekedési szempontból az egyik legngyobb problémát a Vágtornóc és Vág- sellye közötti, rendkívül balesetveszélyes útszakasz jelenti. A Nyitrai kerületi hivatalban a területrendezési tervek között már ott van egy javaslat a Vágsellyét elkerülő új főút megépítésére, ehhez azonban egy új hídra is szükség lenne, ami rendkívül költséges építmény. A miniszterelnök-helyettes felajánlotta, mepróbál közbenjárni, hogy a nemzetközi ISPA program keretében a város támogatást kapjon a hídépítéshez. Míg a járási hivatalban az elöljáró a járás jelentőségét hangsúlyozta, a város egyetlen magyar tannyelvű alapiskolájában az igazgatónő szinte szégyenkezve ismerte be, hogy a majdnem felefele arányban szlovák és magyar lakosságú huszonötezres városban tavaly szeptemberben öszesen 11 (tizenegy!) gyereket írattak magyar iskolába, és úgy nyitottak első osztályt, hogy a környező falvakból is járnak ide gyerekek. A pedagógusok azonban nem hagyják ennyiben a dolgot, a járási hivatallal, a Csemadokkal, az MKP-val és az óvodákkal együttműködve kívánják felkeresni és megszólítani a magyar szülőket, hogy magyar iskolába írassák gyerekeiket. Jelenleg a magyar gyerekek 22 százaléka jár szlovák alapiskolába. Az egyik módszer, amellyel próbálják megszólítani a szülőket, az hogy az óvodásokat is meghívják az iskola télapóünnepségére, de személyesen is fel kívánják keresni a szülőket, hogy rábeszéljék őket a magyar oktatásra. Ám nemcsak a behatással van gond, az iskola épülete sem megfelelő, főleg ami a tornatermet illeti. Valójában tornateremről nem is beszélhetünk, mert azt bemutatandó, egy fűtetlen pincehelyiségbe vezették a vendégeket, ahol a labdajátékok közül legfeljebb az asztaliteniszt lehet művelni. A pincehelyiség felújítása sok pénzbe kerülne, de azt megfelelő tornateremmé még nagyon sok pénzzel sem lehetne alakítani. A pedagógusok szerint az igazi megoldás az lenne, ha a magyar iskola egy másik, tornateremmel is ellátott épületbe költözhetne, hiszen a városban sajnos egyre csökken a gyerekek száma, így a meglévő hét iskolaépületet is a jelenleginél hatékonyabban ki lehetne használni. De van az iskolának más gondja is, amelynek megoldásához nem pénzre, hanem egy kis jóakaratra lenne szükség. A vágsellyei alapisA jelenleg tornateremnek használt helyiség sokkal inkább megfelelne pinceklubnak Pázmány Péter neve államnyelven, az iskola falán kola ugyanis idén tervezi megünnepelni a magyar alapiskola visz- szaállításának ötvenedik évfordulóját, és ebből az alkalomból szeretné felvenni Pázmány Péter nevét. A neves jezsuita hittudós és későbbi esztergomi érsek a 17. század első éveiben működött Vágsellyén. A névválasztással nem is lenne semmi gond, a probléma annak helyesírásával van. A szlovák helyesírási szabályok szerint ugyanis a hivatalos államnyelvben Pázmányt Pázman-ként kell írni. A róla elnevezett vágsellyei főutca neve az alapiskola falán látható utcanévtáblán is így szerepel: „ulica P. Pázmana”. Csakhogy az iskola tanárai nem Pázman alapiskolában, hanem Pázmány Péter Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában szeretnének tanítani. Ha nem viselhetik a névadó eredeti nevét - ahogyan egyébként az ösz- szes történelmi dokumentumban szerepel - inkább nem vesznek fel semmilyen nevet. S mivel az iskola hivatalos elnevezéséhez az oktatási minisztérium jóváhagyása is szükséges, megkérték a miniszterelnök-helyettest, járjon közben az érdekükben, amit ő meg is ígért. Csáky megjegyezte, az iskolák feladata, hogy olyan képzett embereket neveljenek, akik a majdani európai uniós piacon versenyképes munkaerőt jelentenek, és nem kényszerülnek csak kiszolgálói munkakörökbe. A színvonalas képzéshez a vágsellyei alapiskolában egyebek mellett a jól felszerelt számítógépes tanterem is hozzájárul. A járási állami levéltárnak nem a névválasztással, hanem a levéltári anyag megőrzésével van gondja. Az intézménynek helyet adó egykori kastély épülete ugyanis olyan siralmas állapotban van - az iratok leváltárnak egyáltalán nem megfelelő nedves helyiségekben vannak -, hogy ha azt hamarosan nem újítják fel, félő hogy három járás, a Vágsellyei,a Dunaszerdahelyi és Galántai járás itt tárolt teljes levéltári anyaga megsemmisül. Már folyik az épület állagmegőrzése, elvégezték a falak szigetelését, kicserélik a födémeket, hogy ott rendes levéltári berendezést építhessenek ki, ám a dokumentumok megőrzésének legbiztosabb módja az lenne, ha az egészet mikrofilmre játszhatnék, de ehhez is sok pénzre lenne szükség. Az önkormányzatok általános problémái kerültek terítékre azon a vágfarkasdi megbeszélésen, amelyen a járás csaknem mind a 13 településének polgár- mestere részt vett, az államigazgatást pedig Szeles István, a Vágsellyei Járási Hivatal, és Peter Missík, a Nyitrai Kerületi Hivatal elöljárója képviselte. A legsúlyosabb problémaként már hagyományosan a munkanélküliség merült A miniszterelnök-helyettes a számítógépes tanteremben a jövendő versenyképes szakemberek közöt fel, s ezzel kapcsolatban a polgár- mesterek a közhasznú munkák intézményének erre az évre való meghosszabbítása mellett álltak ki. A zsigárdi polgármester például kerek száz közhasznú munkásnak adott munkát, és nemcsak ut- casöprögetést végeznek, hanem maradandó értékeket hoznak létre azzal, hogy a községi beruházásban készülő objektumok építésében is részt vesznek. Mivel a magasrangú vendég a kisebbségekért felelős posztot tölti be, természetes, hogy a roma kérdés is terítékre került. A miniszterelnök-helyettest láthatóan meglepte az a polgármesteri indítvány, hogy a roma kérdést leginkább úgy lehetne megoldani, ha a romáknak valahol a falu szélén, esetleg a falun kívül külön romatelepet létesítenének. Arra a felvetésre, hogy ez nem lenne-e diszkriminatív megoldás, a javaslattevő válasza az volt, hogy ez nem légből kapott ötlet, Ausztriában ez már működő és jól bevált megoldás. A miniszterelnök-helyettest valószínűleg a polgármestereknek az iskolákkal kapcsolatos állásfoglalása is meglepte. Arról társalogva, hogy az alapiskoláknak a községek hatáskörébe kellene átmenni, Csáky elmondta: a kormánynak is ez a célja, de szerinte tisztességtelen lenne, ha az objektumokat a jelenlegi lepusztult állapotukban adnák át a községeknek, hiszen a legtöbb iskolaépületet tatarozni, javítani kellene. Szerinte előbb az állam végezze el a szükséges javításokat, és úgy adja át a községnek az iskolákat. Ezzel azonban a polgár- mesterek nem értenek egyet, ők a hatáskörökkel együtt az iskola- épületeket is minél előbb át akarják venni. Akár lepusztult állapotban is, azzal a feltétellel, hogy a kormány majd biztosítja a felújítás nayagi feltételeit, ameny- nyi arra éppen telik. Mert ha arra várnának, hogy az állam előbb minden iskolaépületet rendbe hoz, akkor azok öt év múlva sem kerülnének községi kezelésbe. A legsürgősebb javításokat pedig már ma is a község végezteti, hiszen a tárcának nincs arra pénze. A polgármesteri találkozó baráti légkörét az is bizonyítja, hogy a becses vendég nem mindennapi ajándékot vihettet haza. Borsányi Gyula peredi polgármestertől egy palack olyan díszcsomagolású peredi kékfrankost kapott, amelynek címkéjén a peredi templom és Csáky Pál arcképe látható. A tabló is arról tanúskodik, hogy az iskola egyéniségeket is nevel. A sikeres résztvevők között ott van Botka Ferenc, a járási székhely jelenlegi alpolgármestere, valamint Gyurovszky László parlamenti képviselő is. (A szerző felvételei)
