Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-29 / 23. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 29. r Február 4-én nem rendeznek bajnoki találkozókat az NHL-ben, mert sokkal fontosabb esemény várja az észak-amerikai profi jégkorongliga legjobb játékosait Mérkőzés, amelynek minden résztvevője sztár A 35 éves Mario Lemieux kilencedszer fog szerepelni az All Star-gálán (Archív felvétel) Az észak-amerikai profi hokiligában valóságos népünnepélynek számít az évente megrendezésre kerülő All Star- mérkőzés. A csillagok csatája tömegeket vonz, természetesen nemcsak a lelátókra, hanem a képernyők elé is. MAREK SVÁTEK Az NHL amerikai és európai elit alakulata ezúttal Denverben méri össze tudását (február 3., 4.). A városban a bajnokság egyik legjobb csapata székel, a Colorado Avalanche, amely idén négy játékosát küldte a „legek” válogatottainak kezdőcsapatába: Patrick Roy-t, Joe Sakicet, Ray Borque-ot (ők hárman az amik színében szerepelnek), illetve Peter Forsberget (Európa csapatának egyik legismertebb tagját). Az amerikaiak alaphatosát Chris Pronger (St. Louis, hátvéd), Theo Fleury (NY Rangers, támadó) és Paul Karyia (Anaheim, támadó) egészíti ki, míg a „világválogatottban” Peter Forsberg mellett Pavel Bure (Florida), Jaromír Jágr (Pittsburgh), Nicklas Lindström (Detroit), valamint Sandis Ozolins (Carolina) kapott helyet; a kaput Dominik Hasek (Buffalo) védi majd. Immár 51. alkalommal rendezik meg az NHL gálaestjét. Az ötlet ugyan nem 1947-ben született, de ettől az évtől jönnek össze rendszeresen a közönség kedvencei; mindössze 1966-ban, 1979-ben, 1987- ben és 1995-ben maradt el a show. Az első All Star-találkozóra még a fentinél is korábban került sor. A történet egy bajnoki összecsapásra nyúlik vissza: 1933. december 12- én a Toronto a Bostont fogadta. Eddie Shorcot, a vendégek játékosát a mérkőzés egyik percében elgáncsolta ellenfele, mire a bostoni védő az első útjába kerülő kanadait fellökte. Áldozatának, Ace Baileynek semmi köze nem volt az előző esethez, de pont ő járt a legrosszabbul: olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy abba kellett hagynia a sportolást. Két hónappal később a Toronto vezetősége jótékonysági mérkőzést rendezett, amelyen a klub az NHL sztárválogatottját fogadta. A rendezvény bevételét (23 ezer dollár) Baileynek ajándékozták. A következő All Star-meccset is tragikus balesetek előzték meg: 1937-ben a Montreal váratlanul elhunyt játékosa, Howie Morenz tiszteletére hívták össze a bajnokság krémjét, 1939-ben pedig a vízbe fulltadt Babe Siebertre emlékeztek egy gálaesttel. Csak 1947-től kezdték el rendszeresen összehívni a legjobbakat. Eleinte az All Star-csapat mindig a legutóbbi bajnok ellen lépettjégre, ám ez egy idő után unalmassá vált, mert a Stanley Kupát elhódító együttes legjobbjaira az NHL válogatottja is lecsapott, így az ellenfél nem állhatott ki a létező legerősebb felállásban. 1975-től az akkori két főcsoport, a walesi és a campbelli csapata csapott össze. Az utolsó módosítást az 1997/1998-as idényben eszközölték a szervezők: azóta Amerika sztárjai a többi kontinens csillagai ellen állnak ki. A közelgő 51. találkozó legalább három szempontból érdekes: 1. tizenkét év elteltével újra egy formációban szerepelhet a három orosz nagyágyú, Bure, Fjodorov és Mogilnij, 2. 19. alkalommal szavaztak a szurkolók bizalmat Ray Borque-nak, 3. újra felveszi a kesztyűt Mario Lemieux. Az orosz trió azért is érdekes, mert a kilencvenes évek elején hazájukban hozzájuk fűzték a legnagyobb reményeket. Moszkvában úgy gondolták, Mihajlov, Petrov és Harlamov, esetleg a Makarov, Larionov, Krutov felállás utódai lehetnek. Bureék a CSZKA színeiben hívták fel magukra először a figyelmet, ahol Viktor Tyihonov edző bátran szavazott nekik bizalmat Larionov, Krutov, Fetyiszov és Makarov mellett. Az 1989-es ifjúsági vüágbajnoksá- gon a Szovjetunió harcolta ki az aranyérmet - mondanunk sem kell, elsősorban Bureék jóvoltából. A torna legeredményesebb játékosa Pavel Bure volt, aki nyolc góllal és hat gólpasszal járult hozzá csapata első helyéhez. A vébé után a három játékosnak elváltak útjai, s ezzel szertefoszlott az oroszok álma, hogy Makarovék után lesz, aki átvegye a stafétabotot. Elsőként Alekszandr Mogilnij pakolt össze: 1989 májusában az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Buffalo Sabreshez került. Tengerentúli pályafutása során kizárólag a 89-es számú mezt viselte, de nemcsak a külföldre kerülésének dátuma miatt, hanem azért is, mert még abban az esztendőben a Buffalo a 89. helyről draftolta. Aleksz remekül mutatkozott be az NHL-ben: első mérkőzésén, a Quebec ellen már 20 másodperc után betalált az ellenfél kapujába, s a szezon végéig még tizennégyszer volt eredményes. Szergej Fjodorov sem bírta sokáig odahaza, 1989-ben ő ő is útra kelt, s a draftoláson még jobb klubhoz került, a Detroit Red Wingshez. Egy év alatt a csapat meghatározó egyéniségei közé küzdötte fel magát, az 1990/1991-es idényben 77 találkozón 31-szer volt eredményes, emellett 48 gólpasszt adott. Egészen más körülmények között telepedett le a tengerentúlon Pavel Bure. A játékosbörzén kétségbe vonták a jelenlétét, mert az NHL előírásai szerint csak olyan jégkorongozó vehet részt a draftoláson, aki legalább tíz bajnoki mérkőzésen szerepelt. Bure azonban mindössze öt találkozón lépett jégre. A Vancouvernek végül sikerült elsimítania az ügyet, mert előkerült egy dokumentum, amely igazolta, hogy Bure az előző idényben tizenegy összecsapáson játszott. Kiutazása nem kevésbé volt botrányos: a CSZKA Moszkvához még érvényes szerződés kötötte. Az oroszok mindent megtettek azért, hogy megőrizzék legféltettebb kincsüket, ám az NHL, a Vancouver és a nemzetközi szövetség vezetőihez intézett levelük nem talált megértésre. Bure végül a politikai helyzet átrendeződésének köszönhette, hogy nem kellett hazatérnie. Tizenkét éve egyszer sem lépett közösen jégre a Bure, Fjodorov, Mogilnij hármas. Február 4-én megszakad ez a hosz- szú sorozat. A tavalyi All Star- mérkőzésnek éppen Pavel Bure volt a legnagyobb alakja: mesterhármasa mellett még egy gólpasszt is sikerült adnia. Nem kisebb figyelem kíséri majd Mario Lemieux „visszatérését’1A Pittsburgh Penguins tulajdonosa három év szünet után lépett újra jégre, s bár csak néhány hete kez- . dett el újra játszani, a közönség máris a kegyeibe fogadta. Az All Star-csapatba azonban ezúttal nem a szurkolók, hanem a bajnokság főkomisszáija, Garry Bettman jelölte. A 35 éves Lemieux küencedik alkalommal vesz részt a gálán, 1985- ben, 88-ban és 90-ben a mérkőzés legjobb játékosának kiáltották ki. Ráadásul 1988-ban 3 góllal és ugyanennyi gólpasszal eredményességi csúcsot javított. A nézők bizonyára Ray Borque-ot is örömmel látják viszont a csillagok összecsapásán, nemcsak kiváló teljesítményei miatt, hanem azért is, mert már tizenküencedszer érte az a megtiszteltetés, hogy a legek között szerepelhet. Ennél többet egyedül a legendás Gordie Howe ért el (23), ám a rekord valószínűleg még sokáig megdönteden marad. Tizenhárom játékos most kap először lehetőséget. Köztük az Ottawa Senators szlovák reménysége, Marián Hossa (az NHL-ben játszó honfitársai közül még a Los Angeles támadójának, Zigmund Pálffynak jutott hely). Rajtuk kívül olyan nagy és ismert egyéniségeket láthatnak a nézők a világválogatottban, mint Sundin, Kovaljov, Náslund és Num- minen. Amerikai részről Blake, Mclnnis, Amonte, Hull és Robitaille is ott lesz a kispadon és a jégen. A denveri Pepsi Arénában tehát bőven akad majd érdekesség. Február harmadikán ügyességi teszt váija a játékosokat, az All Star-mérkőzés pedig egy napra rá következik. Szlovákia férfi kézilabdacsapata egy lépéssel közelebb került a 2002-ben rendezendő svédországi Európa-bajnoksághoz; a továbbjutásért júniusban küzdenek meg a fiúk Rég nem alkotott ilyen jó szellemű társaságot a válogatott JÁN PLESNÍK Hosszú idő után végre van minek örülnie a szlovák férfi kézilabdaválogatott szövetségi kapitányának. Slavomír Sipos védencei Bártfán 31:17 arányban legyőzték Bulgária együttesét, ami azt jelenti, hogy továbbléptek a 2002- es svédországi Európa-bajnoksághoz vezető úton, ám még egy szakasz hátra van. Hozzá kell tennünk, az első selejtezőcsoportban kedvező ellenfelekkel hozta össze a sors a csapatot, mert Finnország, Belgium és Bulgária egyaránt a legyőzhetők kategóriájába tartozik. Ennek ellenére a továbbjutás nem volt sima ügy: Belgiummal még megküzdöttek a fiúk, ám Finnország ellen idegenben csak egy 27:27 arányú döntetlent tudtak kicsikarni, a bolgároktól pedig, szintén odakint, vereséget szenvedtek - igaz, a bánfai visszavágón meggyőző fölénynyel verték a balkániakat. „Már nyáron megkezdtük a felkészülést, hiszen tudtuk, hogy a kontinensviadalra a többiek is ki akarnak jutni. Az edzőtáborban ideális körülmények között edzettünk, a szállás és az étrend színvonala is nőtt a korábbi évekhez képest. A franciák elleni előkészületi mérkőzéseken rengeteget tanultunk, decemberben a tisza- újvárosi tornán másodikok lettünk. Úgy gondolom, s remélem, ezzel nem vagyok egyedül, hogy a válogatottban évek óta nem jött össze olyan jó társaság, mint most” - értékelte Szlovákia felkészülését Gabriel Schmiedt csapat- kapitány. Állítását megerősíthetjük, a szakkommentátorok körében is az a vélemény járja, hogy már régen nem volt ilyen jó válogatottja az országnak - emberileg is. Stefan Katusákkal, a nemzeti csapat másodedzőjével erről is beszélgettünk: .Általában mindenki szívesen működik együtt olyan kollektívával, amelynek tagjai szót értenek egymással. Ez a csapatsportokban elengedhetetlen követelmény. A szlovák férfi kézilabda-válogatottban valóban jó parti jött össze, Slavomír Sipos szövetségi kapitánnyal e téren nagyon meg vagyunk elégedve. Kár lenne, ha nem tudnánk élni ezzel az előnyünkkel. Úgy érzem, ez a csapat tényleg viheti valamire.” A Szlovák Kézilabda Szövetség elnökváltása után érezhetően oldódott a feszültség az edzők és a szövetség munkatársai között. A válogatottban is fellélegeztek? Szemmel láthatóan javult a viszonyunk, bár azért még lenne mit helyre rakni. Amit a szakmai stáb és a játékosok is örömmel fogadtak az az volt, hogy Pavol Derfényi, a szövetség új vezetője valamennyi hazai mérkőzésünket eljött megnézni, sőt, az edzésekre is lejárt és állandóan érdeklődött a csapat felől. Azt, hogy a fiúk is pozitívan értékelik a hozzáállását, Gabriel Schmiedt szavai igazolják a legjobban. Csapatkapitányunk azt mondta, a bártfai mérkőzésen érte is hajtottak. Úgy gondolom, ez a bizalom legmagasabb fokának a kifejezése volt. Védencei közül kivel volt teljes mértékben elégedett? Először is a kapusunkkal, Richard Stechllel, neki nagyon sokat köszönhetünk, de ugyanúgy kalapot kell emelni az egyik legjobb támadónk, Martin Valent vagy a Való testvérek előtt is. A védelemben Frantisek Capka jeleskedett. Aztán volt mérkőzés, amelyen John Trabelssie és Peter Hlavtúr nyújtott kimagasló teljesítményt. Igazából a többiekre sem lehet panasz, Martin Martanoviccsal, Gabriel Schmiedttel és Radoslav Antallal is elégedettek voltunk. Min kell még csiszolni ahhoz, hogy 2002-ben, az Európa-baj- noksságon is eredményes legyen a csapat? Elsősorban a védelem munkáján kell javítani. Voltak pillanatok, amikor remekül helytálltak a fiúk, ám stabil teljesítményről még aligha beszélhetünk. Jobb képességű csapatok bizonyára hamar ráéreznének a gyöngénkre, s a legjobbak már vannak olyan dörzsöltek, hogy ki is használják a lehetőséget. Ä csatárok munkája érezhetően javult, azonban a támadások felvezetése még hagy némi kívánnivalót maga után, tehát ezen a téren is lesz még mit tennünk. Szükségünk llene egy jó karmesterre is, aki irányítaná az offenzívát, helyzetbe tudná hozni a társakat. Milyen feladatok várnak a kollektívára a közeljövőben? A társaság fele külföldi bajnokságokban játszik, tőlük meg kell válnunk egy időre. A hazaiak február 7-én csatlakoznak klubjukhoz, ekkor kezdik meg a felkészülést a cseh-szlovák bajnokság tavaszi sorozatára, amely áprilisban zárja kapuit. Akkorra tervezzük a következő felkészülési szakaszt, természetesen néhány barátságos mérkőzéssel fűszerezve. Hogy milyen ellenfelekkel, azt csak akkor döntjük el, ha megtudjuk, kivel kerültünk egy csoportba a selejtező második felvonásában. Néhány válogatott már jelezte szándékát, köztük Hollandia is, amely oda- vissza alapon állna ki ellenünk. Hogy elfogadjuk-e az ajánlatukat, csak a sorsolás után döntjük el. A júniusi selejtezőre alaposan fel kell készülnünk. Gabriel Schmiedt, a csapat egyik legjobbja akció közben (Archív felvétel)
