Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-02 / 1. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 2. Politika 5 Bugár Béla, az MKP elnöke: „Vannak kis eredmények, de a fajsúlyos döntéseket, sajnos, elodáztuk" Döntő a közigazgatási reform Stabilizációs tényező a kor­mánykoalícióban - a kabinet értékelésekor általában így jellemzik a Magyar Koah'ció Pártját. Hogyan értékeli az MKP szerepét, a kormány munkáját Bugár Béla, az MKP elnöke, parlamenti alelnök? GRENDEL ÁGOTA Kezdjük a negatívumokkal. Ön szerint mi volt az év politikai bot­ránya, amely alapjaiban megren­gette a kormánykoalíciót? Volt néhány. Ha a kormánykoalíció szempontjából nézzük, nem gazda­sági jellegű volt, mint Kanis esete. Botránynak inkább azt nevezném, amikor a DBP és annak elnöke a sa­ját kormánykoalíciója ellen lépett fel, amikor Dzurinda leváltása mel­lett tette le a voksot. Ez volt talán a legkeményebb. Ami pedig a legtöb­bet árt, az az egyezségek meg nem tartása. Sok szlovák kollégánk úgy értelmezi, hogy ugyan leírtunk, alá­írtunk valamit, szerződést kötöt­tünk, de azóta megváltozott a hely­zet. Ez az, ami alapjaiban megren­geti és aláássa a kormánykoalíció stabüitását. A baloldalnak érdeke, hogy szét­essen a koalíció, vagy pedig kap­kod? A Demokratikus Baloldal Pártja sok­kos állapotba került, mert preferen­ciái az utóbbi időben a parlamentbe jutás határán mozognak. Hol alatta, hol fölötte. Ez számukra óriási prob­léma. Azért is, mert ha megvalósul­na a közigazgatási reform, egy cso­mó emberük kikerülne a járásokról. Most sikerült megszavazni, hogy a munkaügyi hivatalok kerületi szin­teken megszűnnek. Ha a köztársa­sági elnök ezt nem adja vissza, on­nan is az ő embereik kerülnének ki. A baloldal egyik traumája, hogy az emberek, akiket különféle érdemek alapján bejuttatnak, elveszítik a lá­buk alól a talajt azzal, hogy nincs munkájuk, s ez óriási feszültséget okoz. Ráadásul a DBP elvesztette Ficót. Aki ha neki megfelelő posztot kapott volna, lehet, hogy még ma is ott van. Ő jóformán minden akart lenni. Ott voltam a koalíciós tárgya­lásokon, amikor azért akartak négy koalíciós alelnököt, hogy Fico lehes­sen az egyik; amikor meg akarták változtatni a legfelsőbb ügyészről szóló törvényt csak azért, hogy Fico lehessen az, mert ő akkor még nem volt 35 éves. Ha azt mondták volna neki, hogy »nem Fogast, téged te­szünk oda, mert te hoztad a legtöbb szavazatot, te leszel a kormány alel- nöke«, akkor a baloldal nincs olyan helyzetben, amilyenbe jutott. Ezért nem tudja a Kanis-ügyet úgy megol­dani, ahogy azt minden alkotmá­nyos tényezőtől elvárnám. Nem az a \\ Dzurindának a kor­mányra kell figyel­nie, mert elveszíti a . . lába alól a talajt. >\ fontos, hogy a sajtó bebizonyítsa: az illető lopott. Ha egy alkotmányos té­nyező nem tud olyan magyarázatot adni az ellene felhozott vádakra, hogy az hihető legyen, akkor távoz­nia kell. Nem úgy, hogy elmegy a minisztériumból, és bevonul a par­lamentbe. Ezek a traumák a balol­dalt belülről rágják szét. Bár inog, de a baloldal egyelőre megvan, viszont az SDK szétesett. Ez mennyire változtatta meg az MKP és a kormánykoalíciót alko­tó pártok viszonyát? Faramuci helyzet alakult ki. Mi a KDH-val nem voltunk elég jó vi­szonyban Camogursky miatt. Igaz, most más vezetősége van, és ez föl­oldotta az EDU-blokkolást, próbál együttműködni. A mi pártunk volt az, amelyik a három koalíciós part­nert abba az irányba vezette, hogy szerződést kössünk velük arról, minden megy tovább, ennek fejé­ben ott lehetnek a koalíciós taná­„A koalíció belső problémái rányomták bélyegüket a kormányzás máso­dik évére is." (Somogyi Tibor felvétele) csőn is. Azóta a KDH műiden képvi­selője ott ül minden szavazásnál. Megnőtt a felelősségük. Az MKP kezdeményezésére született a szer­ződés, amely rendezte a kormány- koalíció és a KDH viszonyát. Más dolog, hogy most tovább bomlik az SDK. Mi arra kértük Dzurindát, pró­báljon meg kétoldalú szerződéseket kötni a Demokrata Párttal, a liberá­lisokkal, a szociáldemokratákkal, a zöldekkel, meg akivel akar. Mikulás Dzurinda, sajnos, többet foglalkozott a pártépítéssel, mint a kormány feladatainak teljesíté­sével. Ez jelentkezett abban is, hogy csak az MKP által javasolt, de a koalíció által prioritásként elfogadott dolgo­kat nem teljesítette a kormány. Most már a kormány munkájára figyel, és komoly tárgyalásokat folytatunk a nyelvi chartáról, s valószínűleg meg is tudunk egyezni. Dzurindának a kormányra kell figyelnie, mert elve­szíti a lába alól a talajt. Leváltása eléggé problematikus lenne. Nem látok olyan alternatívát, aki határo­zottabb lenne. Igaz, Dzurinda bizo­nyos dolgokban határozatlan, nem érez maga mögött mondjuk har­minc-negyven embert, csak külön­böző érdekeket lát. Ha határozot­tabb embert találnánk, el lehetne ezen gondolkodni, csakhogy min­den egyes üyen váltás az instabilitás jele. Márpedig közeledik a 2002-es NATO-döntés, rettentő kemények az elvárások. Esősorban azt várják, hogy növekedjen a lakosság köré­ben a NATO-ba való belépés támo­gatóinak száma - és ez most így van, mert már 50 százaléknál tar­tunk -, fontos a politikai garancia, az, hogy nem lesz változás az irá­nyultságban, tehát hogy továbbra is a NATO-ba akarunk lépni. Minden egyes váltás pont ezt a garanciát ak­názza alá. Mire koncentrál az MKP 2001- ben? Ez az utolsó aktív év, a kö­vetkező már a választási kam­pányjegyében zajlik. 2002-ben már jóformán semmit sem fogunk tudni jóváhagyni. Idén az egyik az alkotmány, és ami ennél sokkal fontosabb, a közigazgatási reform. Ha ezt a két dolgot nem tud­ja a kormány elfogadni, akkor mi­nek vagyunk? Beszélhetünk arról, hogy megvalósíthatók az egyes ága­zatokban - szociális ügyek, egész­ség- és oktatásügy - a reformok, ami mind azzal jár, hogy el kell bocsájtani néhány ezer embert; hogy ezeken a területeken megszo­rító gazdasági intézkedéseket kell bevezetni, de ez nem hozza meg azt, amit ígértünk. A közigazgatási reformmal közelebb kerül például a közigazgatás az emberekhez. Ezért azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, s ha ezt meg tudja valósítani a kor­mánykoalíció - amiben nem vagyok biztos -, akkor többet tett, mint bár­melyik korábbi kabinet. Nem aludtak el egy kicsit az MKP illetékesei, amikor a reformterve­zetet le kellett tenni az asztalra? Sajnos, volt néhány dolog, amiben akadozott az információáramlás a párt és a minisztereink közt, s ez is abba a kategóriába tartozik. Nem arról van szó, hogy kész anyagot kell letenni, különösen akkor, ami­kor a miniszterelnök fölteszi a kér­dést, van-e valakinek más határoza­ti javaslata. Akkor ki kell mondani: határozati javaslatunk az, hogy ezekből a járásokból alakuljon egy megye, vagy ha ez nem megy, mert nem fogadják el, akkor annyit lehet mondani, hogy a határozat néhány része függőben marad, amíg nem egyezünk meg. Hiba volt, hogy Csáky alelnök ezt nem mondta el. Persze, a közigazgatási reform aka­dozik. Olyan törvények késnek, amelyek már rég a parlament elé kerülhettek volna, és nem függenek attól, milyen lesz a közigazgatási felosztás. Mert ha a kompetencia le­kerül, akkor mind a magyar, mind a szlovák megyébe lekerül. Sem a kompetenciák leadásáról szóló, sem az adótörvény nem került a parla­ment elé, pedig mindkettő már egy éve meglehetne. Ez kinek a hibája? Aki igazán elaludt, és nem mérte fel, az Ivan Miklós volt. Ő vállalta ebben a koordinátor szerepét. Ami­kor arról volt szó, hogy a baloldal veszi át, mi ezt megtorpedóztuk, azt mondtuk, legföljebb abba megyünk bele, hogy a négy kormányalelnök vállalhatja, de ha ő ezt egyedül bír­ja, akkor maradjon ő. Ám az nem le­hetséges, hogy megbíz egy embert, aki kormánybiztosként végigjárja az országot, és politikai döntéseket hoz. Ebben Ivan Miklós határozatla­nabb volt, mint egyéb gazdasági megszorító intézkedéseknél. Ha már a megszorító intézkedé­seknél tartunk: beszéljünk a költ­ségvetésről. Hogyan lehet teljesí­teni, túlélni? Lehet, csak szükség van hozzá az ágazatok reformjára. Tavaly is ke­mény gazdasági intézkedések vol­tak, idén még keményebbek lesz­nek. Azért, mert elodáztuk a refor­mokat, illetve elodázták mások. Pél­dául a baloldal. De azt is figyelembe kell venni, hogy tavaly év végén né­hány milliárddal több volt a bevétel az adókból, mint amennyire számí­tottunk. Ezt szétosztjuk azokban az ágazatokban, amelyekben a legna­gyobb gondok vannak; az oktatás­ügy és az egészségügy kap belőle. A privatizációból befolyt pénzből hat egész kétmilliárd megy a reformok­ra, és ha hozzászámoljuk, hogy kü­lönböző privatizációkból még bejön némi pénz, nem lesz annyira szoros a költségvetés, ahogy az most kiol­vasható belőle. De például az ener­giahordozók árának emelése némi­leg független a költségvetéstől. Mert ha mi az Európai Unióba igyekszünk, akkor vagy fokozatosan közelítjük az árakat, vagy a belépés­kor lesz egy hatalmas emelés. A gázt drágábban vészük, mint amennyi­ért eladjuk a kisfogyasztóknak. Eze­ket az áremeléseket végre kell hajta­ni, de mindent meg kell tennünk azért, hogy a fizetéseket is emeljük. Ehhez kell az ágazati reformokat megvalósítani. Magyarországon hatalmas vitát váltott ki a státustörvény, amely bennünket, szlovákiai magyaro­kat is érint. Szlovákiában eddig sohasem me­rült fel a kettős állampolgárság kér­dése. Most kezdik „művileg szítani” néhányan a Magyarok Világszövet­ségében. Szlovákiában nem volt rá igény. Mi a módosító javaslatokat vittük Magyarországra. Először lett érdek az, hogy valaki magyar kül­földön. Az, aki az idei népszámlá­láskor magyarnak vallja magát, kaphat magyar igazolványt, ha nem vallja magát annak, nem biz­tos, hogy kap. Ha netán vízum- kényszer lesz Magyarországon Szlovákiával szemben, aki magyar, előnyösebb feltételekkel kap vízu­mot. De az is lehet, hogy ha valaki kint fog dolgozni, a szociális bizto­sítóba is bejelentkezhet, és egyéb előnyös feltételeket élvezhet. Hadd ne beszéljek a kultúráról, az okta­tásügyről, vagy például a nyugdíja­sokról, akik ugyanolyan kedvezmé­nyekben részesülhetnek, mint a magyarországiak, ha évente több-' szőr átlátogatnak. \\ Miklós határozat- ' lanabb volt, mint egyéb gazdasági meg­szorító intézkedé- . . seknél. \\ Ki határozza meg, hogy ki a ma­gyar? Mi azt javasoltuk, hogy mindazon szlovákiai magyar szervezetekkel, amelyeknek országos szinten van­nak tagjai és esetleg alapszervezetei - Csemadok, Szülői Szövetség, SZMPSZ közösen megalapíta­nánk azt a szervet, amely az ajánlást adja. Ezt ki kell adni annak, aki a magyar nemzethez tartozónak vall­ja magát, ezért fontos, hogy a nép- számláláskor minden szlovákiai magyar magyar nemzetiségűnek vallja magát. Fontos a magyar nyelv ismerete is. Ám ha valaki nem tud magyarul, van még négy-öt feltétel, amelyek közül ha néhánynak meg­felel, megkaphatja a magyar igazol­ványt. Hogyan értékeli a kormány máso­dik évét? Lehetett volna sikeresebb. Külügyi vonatkozásban jó évet zártunk, hi­szen OECD-tagok lettünk, megnyi­tottunk egy csomó fejezetet az EU- val, tízet lezártunk, ezek közül né­hányat, például a halászattal kap­csolatosat könnyű volt, de lehet, hogy a gazdasággal kapcsolatosat nehéz lesz, a környezetvédelmet ne is mondjam. Értünk el sikereket, és ez pozitívum ahhoz képest, amüyen állapotban hagyták az országot Meciarék. Néhány olyan törvényt is jóváhagytunk, amelyek előbbre vit­ték az országot a demokrácia rögös útján. Vannak kis eredmények, de az igazi döntéseket, sajnos, elodáz­tuk. Az egyik a közigazgatási re­form. A koalíció belső problémái rá­nyomták bélyegüket a kormányzás második évére is. RÖVIDEN Bugár Schuster köszöntőjéről Pozsony. Bugár Béla szerint Rudolf Schuster a munkanélküliségre, és egyéb súlyos problémákra keresett megoldást újévi köszöntőjé­ben, szerinte azonban túl kemény volt az államfőnek az a megfo­galmazása, hogy a kormánykoalíció lenézi a lakosságnak azt az akaratát, amelyet a novemberi népszavazáson kinyilvánított. „Igaz, hogy a kormánykoalíció nem használta ki a felkínált alkalmat, a le­nézés azonban túl kemény kifejezés” - véli az MKP elnöke. (TA SR) Fejetlen prágai nagykövetség Pozsony. A külügyminisztérium még nem jelölt új embert a prágai szlovák nagykövetség élére. Mint ismeretes, az eddigi nagykövetet, Jozef Stankot ma nevezik ki védelmi miniszterré a leköszönő Pavol Kanis helyébe. A csehországi szlovák diplomáciai képviseletet át­menetileg Frantisek Rüzicka ügyvivő vezeti. (TA SR) Halál hódeszkázás közben Pozsony. Hódeszkázás közben érte a halál Szilveszter napján azt a fiatal lengyel férfit, aki a kis-fátrai Vrátna síparadicsomban akarta köszönteni az újévet. A fiú elesett, s a mentőorvos és a helikopteres mentők sem tudták megmenteni az életét. Halálának oka eddig is­meretlen. Két másik lengyel turista, egy 19 éves fiú és egy 30 éves nő életét csak a mobiltelefon és a hegyimentők gyors beavatkozsa mentette meg. A két lengyel Szilveszter napján futólécen vágott ne­ki a Kis-Fátrának, de a hirtelen időváltozás és a köd majdnem vég­zetessé vált számukra. A hegyi mentők a nőt fagyási sérülésekkel a zsolnai kórházba szállították. (TA SR) Schuster teniszben győzött Kassa. Rudolf Schuster államfő betegségéből való felépülése óta első ízben teniszezett szombaton, a kassai fedett teniszpályán. Schuster megszokott partnereivel játszotta a páros mérkőzést - rövidített idő­ben. A játékot az államfő személyi orvosa is engedélyezte. (TA SR) Klórszivárgás a vasúti kocsiból Plavec. Az Ólublói járában lévő Plavec vasútállomásán vasárnap klórszivárgást észleletek egy félreállított vasúti tartálykocsiból. Négy járás - Ólubló, Eperjes, Sabinov, Poprád - tűzoltói igyekeztek megfé­kezni a szivárgást, végül is sikerült rögzíteniük tartálykocsi hibás sze­lepét. A lakosság és az utasok nem kerültek veszélybe. (TA SR) Ötven illegális bevándorló eltűnt Ankara. Illegális bevándorlókat szállított az a grúz teherhajó, ame­lyik tegnap süllyedt el Törökország partjai közelében. A bevándor­lók közül körülbelül ötvenen eltűntek. Áz Anatolia hírügynökség jelentése szerint a Páti nevű hajó indiai és pakisztáni bevándorló­kat szállított, akik a görögországi Pireusz kikötőjébe akartak eljut­ni.-A katasztrófát a térségben pusztító vihar okozta: a hajó sziklá­nak ütközött, majd elsüllyedt. A megmentett emberek beszámolói szerint (eddig 32 embert sikerült kimenteni a tengerből) körülbe­lül 80 utas volt a Páti fedélzetén. (MTI) Az államfő Meciarról és Dzurindáról Pozsony. Rudolf Schuster szerint Vladimír Meciarnak, a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének vissza kellene vonulnia. „Az ország szempontjából az volna a jó, ha távozna a politikából” - nyilatkozta az államfő. Egyúttal azonban „enyhített” szavain, mondván, Meciarnak kell eldöntenie, megy-e vagy marad. Az el­nök ismételten elsietettnek minősítette a Mikulás Dzurinda kor­mányfő nevével fémjelzett unió megalapítását, (ú) Svédország a soros elnök - első alkalommal Csak egy telefonhívás MTI-JELENTÉS Stockholm. Az új évezred első nap­jától Svédország az Európai Unió soros elnöke. A skandináv ország 1995-ös csatlakozása óta első alka­lommal tölti be ezt a tisztséget. Stockholmban hivatalosan semmi­féle bejelentésre nem került sor. Va­sárnap este Hubert Védrine francia külügyminiszter telefonon felhívta svéd kolléganőjét, Anna Lindhet, hogy átadja neki a képzeletbeli sta­fétabotot, és sok sikert kívánjon az elkövetkező hat hónapra. Az AFP je­lentése szerint január 9-én Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és az unió biztosai az ilyenkor szo­kásos protokolláris látogatásra a svéd fővárosba utaznak. Nyolc nap­pal később, január 17-én Göran Persson svéd kormányfő Strasbo- urgba látogat, ahol beszédet mond az Európai Parlament képviselői előtt. A tervek szerint 2001 első hat hónapjában közel 80 miniszteri ta­nácskozást tartanak majd, a svéd el­nökség idején esedékes két csúcsta­lálkozót pedig március 23-24-én és június Í5-16-án rendezik majd Stockholmban, illetve Göteborg­ban. A múlt év második felében Francia- ország töltötte be az EU soros elnöki tisztét, Svédországtól pedig július elsejétől Belgium veszi át. Ausztria tegnap adta át a stafétabotot Romániának Új EBESZ-elnölc MTI-HÍR Bécs. Ausztria átadta tegnap az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezet (EBESZ) soros el­nökségét Romániának. Az EBESZ- t, amelynek 55 európai, észak­amerikai, valamint közép-ázsiai tagországa van, a konfliktusok megelőzésére, a válságok megol­dására és az emberi jogok tisztelet­be tartása feletti őrködés céljára hozták létre. November 27-én tért vissza tagjai sorába Jugoszlávia, amelynek tagságát 1992-ben, a bosznia-hercegovinai konfliktus idején függesztették fel. Az EBESZ elődje, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ), 1975. augusztus 1-jén szü­letett, amikor Helsinkiben 35 részt­vevő ország (33 európai állam, to­vábbá az Egyesült Államok és Ka­nada) állaim és kormányfői aláír­ták a Helsinki Záróokmányt. Ez nem szerződés vagy egyezmény, hanem magatartási normákat tar­talmazó állásfoglalás volt, s hosszú ideig szolgált tárgyalási keretként a kelet-nyugati párbeszédhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents