Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-24 / 19. szám, szerda

r Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 24. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 3. számában feltett kérdésre összesen 503 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát G. Tóth Károly felsőpéli, Tégen Erzsébet köbölkúti és Lengyel Magda padányi olvasónk nyer­te. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 2000. december 16-án. SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 __________________KOMÁROM__________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10 MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: A Grincs (am.) 15.30 A vörös bolygó (am.) 18, 20.30 MLADOST: Táncos a sötétben (dán-svéd) 15,17.30, 20 KASSA CAPITOL: A vörös bolygó 15.45,18, 20 ÚSMEV: Titánok évadja 16, 18.15, 20.30 DRUZBA: Million Dollar Hotel 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A hatodik napon (am.) 17,19 LÉVA - JU­NIOR: X-Men - A kívülállók (am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Blöff (am.) 17.30, 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: X-Men - A kívülállók 18 FELHÍVÁS Január és február havának mezs­gyéjén, mint minden esztendőben, ez idén is fontos családi történés és jelentős, többnyire akár sorsfontos­ságú döntés előtt áll a szlovákiai magyar szülők zöme: elérkezett az iskolakötelessé cseperedett gyerme­kük iskolai behatásának ideje!Jól­eső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a számszerű adatok tanúsága szerint -1998 óta - évről évre újra emelke­dőben van a szlovákiai magyar isko­lába beíratott gyerekek száma. Ez is jelzi, hogy a Csallóköztől a Bodrog­közig a magyar szülők többsége ma­gyar tannyelvű iskolába íratja gyer­mekét, aki így a leghatékonyabban: az anyanyelvén sajátíthatja el életre szóló ismereteinek legszilárdabb alapjait. Ez utóbbi több szempont­ból is lényeges. Jelesül például azért, mert a bizonyított elemzések sokasága igazolja, hogy minden gyermek csak az anyanyelvén képes a legalaposabban elsajátítani az is­kola oktatta ismeretanyagot; ezzel szemben az anyanyelvi - családi kö­zegből kiragadott gyermek - teljesí­tőképessége csökkenése és sokirá­nyú elbizonytalanodása révén - akár halmozottan hátrányos hely­zetbe is kerülhet. Nemkevésbé pre­cíz statisztikai adatok összegzik, hogy a magyar tannyelvű iskolák ta­nulóik további érvényesülése szem- ponijából is kiváló eredményeket tudnak felmutatni, ami beszédes számokkal bizonyítja a szlovákiai magyar oktatási intézmények ma­gas szintű szakmai nívóját. Mindezt szem előtt tartva ezért ilyenkor, az iskolai beiratkozások időszakában hatványozottan érvényes Illyés Gyu­la intelme, miszerint: az a magyar, aki vállalja. Tovább fűzve e gondola­tot: a (tanjnyelv haza is. Haza a ha­zán belül; testvéri szövetsége az azo­nos anyanyelvűeknek; meghatároz múltat és emlékeztet; vállalása nem­csak meghatározó, hanem jellemet formáló. Úgy különít el, hogy össze­kapcsol, hiszen Kölcsey írta unoka­öccsének a múlt század derekán: idegen nyelvet tudni hasznos és szép, az anyanyelvet felső fokon mű­velni kötelesség. És mert az anya­nyelv alapvető és elemi emberi jog, rajtunk múlik, hogy a szlovákiai ma­gyar iskolák tanulóinak jövőbeni létszámát alakítva vajon élni tu­dunk-e vele?! A behatások ideje re­mek alkalom arra, hogy „vissza­üzenjünk” Illyés Gyulának: vigyázva iskoláinkat vállaljuk intelmét. A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége Mától a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotában lévő kiállítótermei­ben tekinthető meg a Padovai Városi Múzeum anyagából rendezett Alb­recht Dürer és köre című kiállítás. Képünkön: Albrecht Dürer Férfifürdő, fametszet 1496-ból. (Reprofotó) Márai Sándor szerint Ferenczi Sándor azt tudta, amit csak a költők tudnak: kitapintani a lélek titkait A pszichoanalízis magyar atyja In memóriám Ferenczi Sándor MÉSZÁROS JUDIT SZERKESZTÉSÉBEN Érdekes, tanulságos és akár forráskiadványnak is tekint­hető emlékkönyv jelent meg Ferenczi Sándorról (1873- 1933), a neves lélekelemző- ről. A könyvnek azok örülhet­nek legjobban, akik a pszi­choanalízisre úgy tekintenek, mint irodalmat (is) befolyá­soló szellemi irányzatra. VAJDA BARNABÁS Ugyanis a könyv arról az emberről szól, aki Sigmund Freud személyes ismerőseként, ugyanakkor számos magyar hó bizalmas barátjaként a mélylélektan legtekintélyesebb ter­jesztője volt a korabeli magyar iro­dalmi közéletben. A kötetben kortársak (Rab Gusztáv, Márai Sándor, Ignotus, Karinthy, Kosztolányi, Lévy Lajos stb.) és mai­ak (Judith Dupont, André Haynal, Bánfalvi Attila, Hidas György stb.) emlékeznek arra a magyar pszichiá­terre, aki az Osztrák-Magyar Mo­narchia keleti feléből a legszorosabb baráti és szakmai kapcsolatban állt Freuddal, a pszichoanalízis nagy te­oretikusával. Nem túlzás azt mon­dani, hogy tulajdonképpen Feren- czinek köszönhető, hogy a pszicho- analitika Magyarországon gyorsab­ban elterjedt, mint Európa más or­szágaiban. Fáradhatatlanul publi­kált, előadásokat tartott, s elérte, hogy 1913. május 19-én Budapesten megalakult a Magyarországi Pszi- choanalitikai Egyesület. A Freuddal való első személyes találkozásukat követő tíz év alatt (1918-ig) leg­alább nyolcvan dolgozattal járult hozzá Ferenczi a pszichoanalitikai elméletnek a pedagógiában, a kri­minológiában, a szociológiában és az irodalomban való érvényesítésé­hez. Éppen e szoros kapcsolat miatt tekintenek rá néhányan úgy, mint önállótlan Freud-követőre. Holott Ferenczinek hosszasan kellett har­colnia saját tanaiért is, és a jelen könyvnek éppen az az egyik legna­gyobb erénye, hogy ezeket az elmé­leteket (pl. a Thalasszát), amelyek­kel Ferenczi kilépett bécsi mesteré­nek tudományos árnyékából, rész­leteiben is megismerhetjük. A Mészáros Judit szerkesztette könyv másik nagy pozitívuma, hogy rámutat Ferenczi szerepére a XX. század eleji magyar irodalmi életben, tudniillik elmegyógyász orvosunk tevékenységének fontos irodalomtörténeti vonatkozásai vannak. A társadalmi élet esemé­nyei hánt fogékony lélekbúvár rendkívül élénk kapcsolatokat tar­tott fenn a kor hóival. Kávéházi asz­taltársaságokból, elődadásokról, matinékról szinte minden nevesebb író ismerte őt, különösen a Nyugat környezetében. Ferenczi 1912-től rendszeresen publikált a Nyugat hasábjain, és a modem magyar iro­dalom szempontjából nem mellé­kes, hogy népszerűsítő hásai éppen itt, e nagy hatású folyóhatban je­lentek meg. Emellett Freud munká­it is magyarra fordította, s a fordítás önmagában figyelemre méltó iro­dalmi tett, hiszen lényegében ben­ne teremtette meg a pszichoa­nalitikai szakkifejezések első ma­gyar megfelelőit. A 1920-30-as évek Magyarorszá­gán nem volt szokatlan, hogy neu- raszténiás betegeket pszichoanaliti­kus kúrának vetettek alá. Feren­czinek több művész páciensét is­merjük - bár ez természetesen nem jelenti, hogy automatikusan művé­szi programjukká is tették volna a pszichoanalízist. Ady Endrének pél­dául sem betegségén nem segített, sem költészetére nem hatott. Ezzel szemben jó néhány hónk egyértel­műen és nyilvánvalóan a pszi- choanalitika hatása alá került - kö­szönhetően éppen Ferenczinek -, így Babits, Kosztolányi, Csáth, Jó­zsef Attila, Nagy Lajos számos műve hordozza magán Freud és Ferenczi tudományos tanainak jegyeit. A leg­népesebb tábort azok alkotják (Ka­rinthy, Márai, Németh László), akik részletesen ismerték a ffeudi tano­kat, irodalomkritikáikban nem rit­kán használták is a lélekelemzés meglátásait, de számukra a freudiz­mus csak viszonyítási alap volt, semmiképpen sem abszolút tör­vény. Emberi kápcsolatainak minő­ségét az jellemzi legjobban, hogy halálakor, 1933-ban - sok más hó­val együtt - még Karinthy is szép nekrológgal búcsúzott baráljától, pedig ő aztán korábban tényleg so­kat gúnyolódott a pszichoanalízi­sen. („A tan szerint az embernek al­só és felső tudata van, esze nincs. Ennek belátása állítólag gyógyítja az idegességet.”) Aktuális ez a könyv, hisz mostaná­ban volt százéves a pszichoanalízis. Úgy tűnik, egy egész évszázadig tar­tott, hogy irodalomban elfoglalt he­lye és hatása kezdjen letisztulni. Kétségtelen, volt néhány objkektív akadálya annak, hogy a pszichoana­lízisről már korábban érdemi vita induljon. És nemcsak arra gondo­lok, hogy 1945 után jó néhány szá­zad eleji, „polgári” dologról nem es­hetett szó; azt is meg kell hagyni, hogy magán a pszichoanalízis moz­galmán belül is volt egy irányzat (Emest Jones körül), amely igyeke­zett Ferenczi személyiségének és munkásságának jelentőségét csök­kenteni. Az vitathatatlan, hogy an­nak a két tényezőnek, hogy Fe­renczi folyamatos kapcsolatban állt mind Freuddal, mind a magyar iro­dalmi-művészi elittel, rendkívüli hatása lett a modem magyar iroda­lomra. De még mindig csak az esz- mélésnél tartunk, s még ma sem könnyű megmondani, az irodalom mely szeletét kell vagy érdemes a pszichoanalitika szempontjából vizsgálni. Az író kapcsolatait? A műveket és a bennük található fre- udi hatásokat? Egyáltalán: lehet-e, szabad-e a lelki élet kórtana szem­pontjából értékelni hodalmi műve­ket? Úgy tűnik, főleg francia hatás­ra, körvonalazódik egy olyan lélek- elemző irodalomértelmezési hány, amelynek kulcsa a lélek nyelvének pontosabb megismerésében rejlik, de gyakorlati haszna „nem a meg­értési technikák szaporításában, hanem a megértés megértésében van” (Bókay Antal). Ennek letisztu­lásához idő kell még, de az már ma biztos, hogy bár Magyarországon kívül - például a Berlinben 1920 óta működő nemzetközi intézetben - szám szerint sokkal több magyar analitikus élt és dolgozott, olyan nagy hatása a kortárs magyar iro­dalomra, mint Ferenczinek, senki­nek sem volt. A Ferenczhől szóló könyvek kiadása akkor gyorsult fel, amikor a lélekelemzők köreiben fel­értékelődött a Freudnál sokkal gya­korlatibb lélekelemzést végző Ferenczi szerepe - és ezáltal maga a szakma bizonyította, hogy Ferenczi nem a Freud-címszó függeléke, ha­nem önálló fejezet. Természetesen az ő két fejezetük szorosan össze­tartozik. Manapság „a Doktor” nél­kül (így hívták őt budapesti kávéhá­zi körökben) nem lehet beszélni Freudról, és fordítva. Például azért nem, mert majd kétezer darabból álló levelezésük a freudizmus törté­netének egyedülálló dokumentu­ma. Ez az oka annak, hogy ez után az emlékkönyv után még inkább ér­deklődve várjuk - ahogy a könyv utal is rá -, mikor jelenik meg végre a teljes Freud-Ferenczi-levelezés magyarul. (In memóriám Ferenczi Sándor. Szerkesztette: Mészáros Judit. Jószöveg Műhely Kiadó.) A Csemadok kezdeményezésére együttműködési megállapodást írtak alá a határon túli magyar kulturális szervezetek Biztosítani a működés anyagi feltételeit ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Csemadok kezdemé­nyezése nyomán született meg az az együttműködési megállapodás, melyet a Kárpát-medencében mű­ködő magyar kulturális és közmű­velődési szervezetek - a Szlovákiai Mágyar Társadalmi és Közművelő­dési Szövetség (Csemadok), a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövet­ség (KMKSZ), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ), a Horvátor­szági Magyarok Demokratikus Kö­zössége (HMDK), a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Burgenlandi Magyar Kul- túregyesület, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Köz­ponti Szövetsége, továbbá a Ma­gyar Művelődési Intézet (Buda­pest) és a Magyar Kultúra Alapít­vány (Budapest) - képviselői írtak alá hétfőn Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában tartott konferencián - közölte a Csemadok tegnap tartott sajtótájé­koztatóján Kvarda József, a szövet­ség elnöke. A konferencián részt vett Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, va­lamint a Külügyminisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma és az Illyés Közalapít­vány képviselője is. Szabó Tibor üdvözölte a kezdeményezést, melynek célja, hogy koordinálja a A javaslatot még ebben a félévben szeretnék elkészíteni. Kárpát-medencében működő kul­turális egyesületek tevékenységét, elősegítse az értékek cseréjét, lehe­tőséget adjon arra, hogy a térség magyar szakemberei közös találko­zókon adhassák át egymásnak ta­pasztalataikat. A csehországi ma­gyarok képviselői nem voltak jelen a budapesti konferencián, de Kvarda József tájékoztatása szerint idővel ők is csatlakozni kívánnak a dokumentumhoz. A Csemadok életében az elkövetke­ző időszak legfontosabb eseménye az Országos Tanács februári, II. értekezlete lesz, amelyen egyebek között a működési szabályzat mó­dosítására is sor kerül. Mivel a szö­vetség főtitkári posztját csak főállás­ban lehet betölteni - ez pedig anya­giak híján jelenleg nem megoldható -, az elnökség központi koordiná­tornak nevezte ki Görföl Jenőt, aki­nek feladata a központ adminisztra­tív ügyeinek gondozása, valamint a központ és az alapszervezetek kö­zötti kapcsolattartás. A sajtóban megjelent, a szövetséggel foglalko­zó írások kapcsán Kvarda József el­mondta: meglepetés számára, hogy vitát kell folytatni a Csemadokról. Véleménye szerint nincs krízis a Csemadokban. Cáfolta azt a néze­tet, hogy a központi vezetés irányí­tani akaija az alapszervezetek mun­káját. Szerinte nem irányításról, ha­nem a tevékenység összehangolásá­ról, koordinálásáról van szó. Miklósi Péter, a nyugati régió alel- nöke elismerte: a Csemadok részé­ről sem volt jó megodás, hogy a legutóbbi közgyűlés óta nem tar­tottak sajtótájékoztatót, így az sem igazán jutott el a köztudatba, hogy az azóta eltelt időszak alatt az el­nökség hat ülést tartott. A hallga­tás egyik oka az, hogy a jelenlegi vezetés bonyolult viszonyokat örö­költ, és addig nem keresték a nyil­vánosságot, amíg ezek a kérdések nem tisztázódtak. Meggyőződése azonban, hogy mindenképpen nyitniuk kell a szlovákiai magyar sajtó felé. Továbbra sem megoldott a szövet­ség működéséhez szükséges anya­gi források biztosítása. Köteles László, a keleti régió alelnöke kö­zölte: javasolni fogják a kisebbségi kulturális szervezetek állami támo­gatásáról szóló törvény elfogadá­sát. A törvényjavaslatot - az SZK Kulturális Minisztériuma Kisebbsé­gi Kultúrák Főosztályával együtt­működve - még ebben a félévben szeretnék elkészítem, (me)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents