Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-24 / 19. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 24. CD-RECENZIÓ Két gimnazista: „Elég az unalomból!" Somogyi Tibor illusztrációs felvétele JUHÁSZ KATALIN ár már réges-rég átléptünk az új évezredbe, érthető okokból eddig kevés 2001-es keltezésű hanghordozóra bukkanhatunk a lemezboltokban, melyek többsége amúgy is a karácsony utáni pangás időszakát éli. Nincs tülekedés, sorbanállás, csupán a fa alatt talált megle- petés-cédéket igyekeznek néhá- nyan becserélni, ám blokk hiányában ez keveseknek sikerül. Ha valaki mégis meggyőzi a zord eladót, íme néhány ötlet, mire érdemes becserélni a mamától kapott Elton Johnt. Sex and the City A borítón az áll, hogy „Music from the HBO series”, azazhogy egy sorozat zenéje egy nálunk csak kevés kiváltságos számára hozzáférhető csatornáról. Áll még más is a borítón, egy miniruhás szőke démon, félreérthetetlen pózban csábít lemezvásárlásra, ruháján pedig az Empire State Building, teljes szépségében, hogy gond nélkül beazonosíthassuk a „szitit” is. Tehát New Yorkban vagyunk, a városok városában, amelyet háromszor annyian laknak, mint Szlovákiát, úgyhogy sokminden történhet arrafelé, érdemes odahelyezni egy tévésorozatot, mivel díszletre sem igen kell költeni. Megfordítva a CD-t immár négy csábos amazont látunk, a fiúk már teszik is kosarukba a terméket, függetlenül attól, ismerik-e a sorozatot. És helyesen teszik. Ebben a rovatban sorszor értekeztünk már arról, hogy felesleges rohanni a moziba, mielőtt egy- egy film „szaundterkjét” megvennénk, hiszen ravasz árukapcsolás áldozataivá válhatunk. Fussuk át a dalok előadóit, aztán döntsünk a filmsztárok segítsége nélkül, a moziban sokszor úgyis csak másodpercekre csendülnek fel azok a bizonyos betétdalok. A filmzene-szerzés mint foglalkozás mára szinte teljesen kiveszett a kommersz műfajból, a rendezők eredeti zenéknél sokkal jobban szeretik a kész számokat, melyeket a szükséges helyre lehet vágni, aztán persze kiadni válogatás- lemezen. így történik ez ebben a tévésorozatban is. A válogatók a női hangokra helyezték a hangsúlyt, csupán háromszor hallunk férfi előadót, nyilván jót tesz ez a koncepciónak. A szövegek egytől egyik a testiségről szólnak, azt ragozzák ide-oda, nem túl eredeti módon, de ne feledjük, hogy Amerikában vagyunk. Tom Jones, a nagy nőfaló kezdi a sort a Sexbomb című tuti slágerrel, melynek Peppermint Jam remixe került ide, elég korrekt változat, bár a rádióban hallható azért kompaktabb. Joan Osborne, akinek ma már kijár a sztár-státusz, közepes dalt adott a szerkesztőknek, de mentségére legyen mondva, hogy soha nem dolgoztat mással, saját maga írja a számait, ami ritkaság a hozzá hasonló sztárok között. Bette Milder a lemez első csúcspontja, hangja utánozhatatlan, nem érzelgős, hanem érzelmes, nem őszintéskedő, hanem őszinte. A dal producere egyébként Don Was, a műfaj egyik óriása. Apropó: a stílusokat tekintve igazi decens kavalkád található a lemezen, a szimpla RŐnŐB - tői a szambába oltott reggea-ig, bár ennyire nem széles azért a paletta, a két szélsőséget választottam ki. Akadnak nálunk teljesen ismeretlen nevek (Reiss, Aimee Mann, Elan Atias) és befutottak is (Moloko, Missy Elliot, Dust Brothers), a sorozat fő témáját pedig e- gyik nagy kedvencem, a Groove Armada produkálta, a rájuk jellemző műgonddal és oldottság- gal. A stúdiók mágusai pedig hangkulisz- szák segítségével azon előadóknak is karaktert teremtenek, akiknek amúgy nincsen. (London Records/ Warner 2000) Tata Bojs - Futuretro Cseh testvéreinknél érdekes dolgok történnek, sajnos azonban az évek során olyan messze kerültünk egymástól, hogy alig érzékelünk valamit ezekből. A Tata Bojs-t például alig egy éve fedeztem fel magamnak, (addig azt hittem, valami fiúcsapatról van szó), annak ellenére, hogy első lemezük 1991-ben jött ki, odahaza tele vannak velük a rádiók, koncertjeik telt házasak, egymás után nyerik a díjakat és dobogós helyeken végeznek az évvégi ösz- szesítéseken. Mindezt persze alapos utánanézés eredményeképp közölhetem veletek, mely utánanézést a tavalyi, Futuretro című lemez inspirálta. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor valamiről sejtitek, hogy nagyon jó, épp ezért halogatjátok az empirikus megbizonyosodást saját igazatokról, például kaptok egy drága és finom csokit, aztán hónapokig csak nézegetitek, míg végül felbontjátok és elmajszoljátok. Nos, így vagyok én egy bizonyos márkájú krémlikőrrel, a Raffaello-val, és pár témával, amiről írni szeretnék, teszem azt az új Guy Ritchie-filmmel, ami annyira zseniális, hogy lassan két hónapja halogatom a kritika megírását. A Tata Bojs pedig akkora meglepetést okozott nekem az elmúlt évben, hogy először napokig kóvályogtam, aztán már éjjelente is ezt hallgattam, alvás közben, végül lázasan propagálni kezdtem őket ismerőseim közt, akik ugyanúgy reagáltak, mint én. Ez a trió besorolhatatlan, hiába keresem rajtuk a fogást, nem találom. Olyan zenéről van szó, amiben kompakt módon benne vannak a kilencvenes évek, az összes fellelhető stilus, mintha egy ügyes vegyész hozta volna létre egy kémcsőben, melybe a végén egy kis Becherovkát is csempészett. Egy számon belül hallható itt gitárzúzás, cselló, acid house, electro és pop, a zene és a szöveg egyaránt tele van humorral, azaz kísérleti, alternatív az anyag, de a fiúk nem veszik magukat halálosan komolyan. A lila ködök szerencsés elkerülése közönségsikert is hozott nekik, a popularitás azonban nem megy a színvonal rovására, ha úgy tetszik, a hallgatók és a kritikusok egyaránt meg lehetnek elégedve. Ha a Tata Bojs kezdetei után nyomozunk, vissza kell mennünk egészen 1983-ba, amikoris két harmadikos gimista, Marek Doubravka és Milan Cais úgy döntöttek, elég az unalomból, zenekart kell alakítani. Első koncertjüket kettesben tartották a tornateremben, majd verbuváltak magukhoz még egy tagot, mondván, két ember még nem zenekar. Ezt követően szabadjára lett engedve a képzelet, vegyültek a stílusok mint egy jó babgulyás hozzávalói, 1991-ben pedig megjelent az első lemez, egy kis földalatti kiadónál, melyekből odaát szerencsére van elég. A nagy befutás 1997-ig váratott magára, ám hőseink nem bánkódtak a meg nem értettség miatt, hiszen maguknak zenéltek, nem a piacnak. A Futuretro sorrendben a hatodik lemezük, érett zenekart hallhatunk, akiktől semmi sem idegen, ami új. Szándékosan kerülöm a zenei tárgyú szakszavakat, írhatnám azt, hogy gyomorba vágó basszus, sam- lerek, bigbeat, hegedűfutamok, acid, ám mindez mit sem érne. Meg kell hallgatni. Amikor a slide-gitár szépen elvegyül a hát- borzongatóra kikevert basszusokkal, vagy amikor a szólista arról énekel, hogy egyik reggel fotelként ébredt, melybe a húga beleült, és azt mondta: Bátyó, te egy poros, régi, színehagyott sárga fotel vagy - nos ekkor felesleges minden szó. (Noise Records/ Warner 2000) Az itt olvashatóhoz hasonló (esetleg még J.K.-étól is zseniálisabb!) recenziót Ti is küldhették a Nagyszünetbe. Ha egy kiváló rendezvény, vagy egy csapnivaló film megihlet, ha egy jó koncerten vesztek részt, vagy a kezetekbe akad egy fantasztikus könyv- ugyanígy megírhatjátok véleményeteket róla, hogy mi, többiek se tévelyegjünk a reánk zúduló információ- és rendezvényáradatban! Ml ONE? - ÉRSEKÚJVÁRI GIMILAP Mire jó a krimi? Tizenegy dolog, amit sose tudnék a film nélkül: 1. Bármely ajtót pillanatok alatt ki lehet nyitni egy hitelkártyával vagy gémkapoccsal, kivéve, ha gyerek van bezárva a szobába és ég a lakás. 2. A rendőrfőnök mindig néger. 3. Ha üldöznek egy nagyvárosban, bármikor találsz egy fölvonulást, ahol elvegyülhetsz. 4. Bárki könnyedén le tud szállni egy Boeing 767-essel, ha irányítják a toronyból. 5. Ha újra kell tölteni a fegyvert, mindig van nálad lőszer, még akkor is, ha eddig nem volt. 6. Huszonhat embert lősz le a fegyvereddel, amibe hat töltény fér. 7. Egyetlen autós üldözésnél, bombarobbanásnál, vulkánkitörésnél vagy idegen lények inváziójánál sem kap senki sokkot. 8. Mindig találsz egy láncfűrészt, ha szükséged van rá. 9. A nyomozás során szükséges legalább egy sztriptízbárba is bemenni. 10. Egy elektromos kerítés, amely földhöz tud vágni egy dinoszauruszt is, semmi sérülést nem okoz egy nyolcéves gyereknek. 11. A férfi nem mutat semmi fájdalmat a legkegyedenebb kínzás közben sem, de nyög, ha egy nő tisztítja a sebét a kezén. X.Y. osztály humoristája G. tanár úr:- Tanár úr, kicsi a kréta.- Nyálazd be az ujjadat és új azzal! Feljött a hetes a krétával:- Szia szivi, hoztad a krétát, az se semmi! Házi feladat javításakor, egy gyereknek sok a hibája:- Ha édesapád meglátja, leszakítja a fejedet. Olyan leszel, mint a paradicsom. Egy új anyag, a maradékos osztás magyarázása:- A példa végén kijön a maradék, nem az lesz a maradék, hanem az a másik lesz a maradék. Értitek? Le akatja törölni a táblát (vizes a szivacs)... Mérgesen: - Ki a hetes? Mindjárt megiszod a levét!- Most már jöhetsz a táblához picim! De tanár úr, nem értem! Ne „nyögjé” má’ annyit! Akkor gyere te, szívem egyeden királynője! De én se’ értem! Te vagy a csülag a beborult égen! Minden órán odaszól az egyik lánynak: Micsoda kertésznadrágod van, kérlek szépen! A kapát az ajtó előtt hagytad? Micsoda szoknyád van! Az apád egész éjjel vasalt, mi? Óra végén: Kérdés volna-é? Sose gondoljátok, hogy már kiöregedtetek az álarcosbálokból - az ember „még" középiskolás fejjel is bolondozhat! A tréfa megéri! ÖSSZEÁLLÍTÁS jra itt vagyunk, a farsang kellős közepén, „nyakunkba szakadt” a báli szezon. Abban ugye egyetértünk, hogy a karnevál az nem egy sima házibuli, vagy szülinapi buli, mégis csak emlékezetessé kellene tenni valahogyan. A suli jelmezbálján illik új jelmezben megjelenni. Ha egy kicsit körülnézünk a szekrény alján, a polcok mélyén, egy-egy nyári blúzból, bermudából, fürdőruhából, ingből, bolondos csíkos zokniból, sísapkából vagy színes harisnyanadrágból ödetes farsangi kosztümöt készíthetünk - egyetlen öltés nélkül is. Jó szolgálatot tesznek a színes szalagok, hajba, nyakra, derékra, karra, lábra kötve, a karcsú alakot érvényesítő tornatrikót öltve, egy vidám sminkkel kész is a farsangi öltözet. A siker titka, hogy minél bátrabban válogassuk össze a színeket. A fiúk se viszo- lyogjanak, ha a lányok mókás maszkot festenek arcukra, inkább egy-egy lánnyal összebeszélve készítsenek páros szerelést. Ha már semmi jobb sem jut az eszetekbe, akkor vásároljatok a boltokban kapható rémpofát (de ez már tényleg az utolsó eshetőség legyen!). Ettől sokkal jópofábbakat készíthettek azonban otthon, a tükör előtt. Nem kell hozzá egyéb, csak a mama sminkkészlete és vendéghaja (most, hogy ezt leírtam, nem szeretnék a szeme elé kerülni!). Az alaposan letisztított, majd jól bekrémezett bőrre vigyük fel a festéket. Kis fantáziával pülangó, bohóc, oroszlán, kalóz lehet bárki. Egyeden mérce a lelkesedés. Ez a mulatság a fiúknak is megéri azt a néhány kellemetlen és csiklandós percet^ amit a sminkelés okoz. Sőt! Az ő munkájukat még inkább „díjazza” a hölgytársulat - hiszen bekalkulálja a hozzá nem értést, s éppen ezért fátylat borít az esetleges apró hiányosságokra. MAG Y.jZÜN FI' A mellékletet szerkesztette: Malik Éva Levélcím: Nagyszünet, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
