Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-19 / 15. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 19. KOMMENTÁR A Vörös Tehén vaj a TÓTH MIHÁLY Sokat elárul rendszerváltásunk minőségéről, ahogy módosult a politi­kai elit viszonyulása a pártállami titkosrendőrség munkatársaihoz. 1989. november 17-ének első évfordulóján még közmegegyezés volt arról, hogy az StB-vel együttműködők fontos tisztségekben való jelen­léte biztonsági kockázat. 1993 januárjának első napjaiban az önálló­ság ünneplői jószerével még ki se józanodtak a pezsgőzés mámorá­ból, már azt olvashatták a HZDS lapjában, hogy vége a lusztrálásnak. Lorenc tábornokról terjedelmes fejtegetés jelent meg a Republikában; kévésén múlott, hogy a generálist, a bukott rendszer utolsó StB-főnö- két nem avatták szentté. Van már négy éve, hogy a sajtóban legfeljebb az apró hírek között jelenik meg utalás arra, hogy volt egy Cég, amely mindenkiről mindent tudott. Meciar egyetlen pártnak se tehet szem­rehányást azért, hogy ezek bármelyikének vezetője nagyon ütötte a vasat, amiért a nemzeti erők általános bűnbocsánatot hirdettek. Jel­lemző, hogy politikai pártjaink többsége visszavonta a csehországi Necenzurované noviny, leánykori nevén a Rudé krávo előfizetését, amelyet a Morva folyótól nyugatra minden párt és vezető politikus já­rat, noha a lap StB-s listáját, hivatalosan nem ismerik el. Hogy a Vörös Tehén tejéből milyen hőálló vaj köpülhető, azt az bizonyítja a legjob­ban, hogy a Cég szétkergetése óta egészen magas tisztségekbe került StB-s múltú személyek a legtűzőbb „napra” is kimerészkedtek. A Me­ciar által preparált tejipari termék csak akkor indul „olvadásnak”, ha azt némely pártirodákban nagyon akatják. E héten valaki, aki nagyon óhajtotta, hogy a hőálló vaj cseppfolyóssá váljék, a sajtónak „leadta a drótot”, rámutatva, hogy Vladimír Bencek, akit a nemzetbiztonsági hivatal vezetésével bíztak meg, az StB magas beosztású munkatársa, hivatásos tisztje volt. Törhetjük a fejünket, ki megvetendőbb, az-e, aki fizetést kapott az elfajzott állam védelméért, vagy az, aki „csak” hall­gatott és - jelentett. Akik szorgalmazzák Bencek hivatalban maradá­sát, azzal érvelnek, hogy a nemzetbiztonsági hivatal megbízott ve­zetője rejtjelszakemberként működött. Figyelemre méltó, hogy Loren- cet is hasonló beosztásból emelték ki Husákék; mielőtt StB-főnök lett, a számítástechnikában jeleskedett. 7-8 éve úgy véltem, addig kibírha­tó a besúgók jelenléte, amíg kitüntetést is nem kapnak azért, hogy be­súgtak. Egyelőre csak magas beosztásba helyezik őket. JEGYZET Túl szabadok lennénk? JUHÁSZ LÁSZLÓ Mikor már végképp azt hittem, immunissá váltam mindenfajta hülyeséggel szemben, és engem már semmi meg nem lep, ismét hoppon maradtam. Már megint nem hiszek a szememnek: azt ol­vasom az erdélyi Krónika című lap hasábjain, hogy - muszáj szó szerint idéznem „A túlságosan szabad sajtó elleni küzdelem fon­tosságát hangsúlyozta Székely­udvarhelyen Bayer Zsolt, a Duna Televízió kulturális és szórakoz­tató műsorainak új vezetője és Csermely Péter, a Magyar Televí­zió hírigazgatója.” Na, erre tesse­nek csomót kötni! Újraolvasom, megéri:, ,A túlságosan szabad sajtó elleni küzdelem...” Be is in­dult rögtön az agyam, elképzel­tem, hogy a sajtószabadságot vizsgáló washingtoni szervezet, a Freedom Forum éves országérté­kelésében új kategória bukkan fel az eddigiek között: nem sza­bad sajtó, korlátozottan szabad sajtó, szabad sajtó, túl szabad saj­tó... Már emlékszem, maga Gres- pik László is valami ilyesmit szaj­kózott szánalmasan egy interjú­ban, amikor Havas Henrikék a jó édesanyját említették az egyik „túl szabad” kereskedelmi csa­torna „túl szabad” műsorában. Jó, Grespik véleménye nem mér­vadó, de hogy már a Dunán is ez folyik, meg a királyi egyesen - szigorúan a közszolgálatiság je­gyében -, az már egy kicsit dur­va. És még egy idézet, ugyanon­nan: A két igazgató állást foglalt „a kereskedelmi adók által kilú­gozott, diktatórikus reflexekhez hozzászokott” médiakörnyezet ellen. Ezt én - bevallom - nem értem, grespiki nyakatekertség- gel fogalmaztak az urak. Én úgy tanultam, a diktatúrában szoktak harcolni a sajtó bármiféle sza­badsága ellen. Ahhoz azonban, hogy a sajtó túl szabad, nem tu­dok hozzászokni. Örülnék, ha azt is elmondták volna, kinek kelle­ne korlátozni a sajtó túlzott sza­badságát, vagy egyszerűsítsük, a sajtószabadságot. Ha ez a kor­mány feladata, a demokrácia lab­dája máris a másik oldalon van. Bajban vagyok. Eszembe jutott egy-két jelző az említett közszol­gálati tévés urakkal kapcsolat­ban, melyet szívesen a nevük elé biggyesztettem volna, de már nem merem. Hátha a következő dörgedelmük majd a mi, túlságo­san szabad lapunk ellen irányul. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fuhnek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Hiába mondtuk Klaus úrnak, hogy a tévéjáték nem játék... (Agócs Ernő karikatúrája; TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A HZDS-ben minden valószínű­ség szerint rövid időn belül sze­mélycserék várhatók, egyelőre csak járási és kerületi szinten. Többek szerint Meciar a neki nem tetsző személyeket akarja eltávo­lítani a régionális szervek éléről. A párt szóvivője visszautasítja a vádakat, szerinte Meciar csak a párt legfelső vezetőségének ösz- szetételébe szólhat bele, a régió­kig nem ér el a keze. A régióve­zetők közül a besztercebányai Pa- vol Cupka áll a legrosszabbul. Több képviselő szerint viselkedé­sével és agresszív hozzáállásával befeketíti a párt nevét. Ezenkívül a lap információi szerint anyagi gondok is vannak a héttérben, hi­szen Cupka a besztercebányai sörgyár tulajdonosa, s hosszabb ideje már nem adott be, semmi­lyen pénzt a pártkasszába. A ke­rületeket nézve a HZDS vezetősé­ge a kassaival és a pozsonyival a legelégedetlenebb. A CAN-szindróma a megkínzott, megalázott, zaklatott és elhanyagolt kiskorúak szindrómája Ami már nem lehet tabutéma: gyermekldnzás a családokban Az elmúlt évszázad rengeteg változást hozott a gyermekek társadalmi helyzetével, szük­ségleteivel, igényeivel és joga­ival kapcsolatban. Ez nem­csak pozitívumokat, hanem sok esetben jóval több szen­vedést is jelent - egyrészt a háborúk sújtotta területeken, másrészt a fejlődő országok nyomorában, sőt olykor a leg­nagyobb jólét közepette is. SZENTGÁLI ANIKÓ A gyermekek számára a legna­gyobb veszélyt - ami a múlt század második felében egyre erőteljeseb­ben jelentkezett - a kínzás, az elha­nyagolás, a nemtörődés, tehát a bántalmazás legkülönfélébb fajtái jelentik. A volt Csehszlovákiában - akárcsak a többi országban - elter­jedt tévhit volt, hogyha a szülők­nek vannak gyerekeik, jól viselik gondjukat. Viszonylag sokáig az úgynevezett kemény nevelést tar­tották az egyik leghelyesebb mód­szernek, mely a testi fenyítést sem nélkülözi. A nyüvánosság csak ki­vételes esetben értesült a gyerme­kek ellen elkövetett erőszakról, gyilkosságról, szexuális zaklatás­ról. A második világháború után jobban odafigyeltek a kiskorúakra, igyekeztek többet törődni velük, próbáltak eltávolítani számos ked­vezőtlen egészségügyi és szociális körülményt, amely fejlődésüket negatívan befolyásolhatta. A nyu­gati társdalmakra építő mai társa­dalmunk pedocentrikus, azaz a gyermekekre összpontosít, védi és magasan értékeli őket. Az új kor azonban mindig jár új tényezőkkel, új problémák és kérdések merültek fel. Ezeket a gyermekek és az ifjú­ság speciális egészségügyi zavarai­ként szokták említeni. Ide tartozik az ún. CAN-szindróma is. A CAN-szindróma a megkínzott, megalázott, elhanyagolt gyermek szindrómája. Olyan kedvezőtlen tünetek, körülmények összességé­ről van szó, melyek a gyermekek különböző fejlődési szakaszaiban, bizonyos állapotban, valamint tár­sadalmi helyzetben figyelhetők meg. Ezek a tünetek általában szándékos bántalmazás eredmé­nyei, és legtöbbször a gyermekhez legközelebb álló személyek - ne­velők, szülők - idézik elő. A CAN- szindróma legszélsőségesebb for­mája a gyermek teljes megsemmi­sítése, azaz meggyilkolása. A CAN- szindróma szakirodalmi definíció­ját 1992-ben az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága ajánlásá­ra fogalmazták meg. Egyszerűen mondva olyan nem véletlenszerű cselekményről van szó, mely egy adott társadalomban elfogadhatat­lan, megbotránkoztató és elutasí­tott. Ide tartozik az erőszak vala­mennyi formája, a gyermekekkel való manipuláció, megalázó hely­zetek teremtése, izolálás, a nevelés elhanyagolása, a rossz életkörül­mények, helytelen egészségügyi el­látás, hiányos táplálkozás stb. Min­dez nagatívan befolyásolhatja a gyermekek testi, lelki és társadalmi állapotát, valamint fejlődését. A múlt évszázadban főleg a gyer­mekek fizikai kínzásának szentel­tek figyelmet, természetesen a CAN-szindrómát is elsősorban ez jellemezte. 1946-ban Ccaffey, majd 1953-ban Silvermann külön­böző bonyolult sérüléseket írtak le: borda- és lapockatörés, belső vérzés stb., és a Non Accendintal Injures (NAI) - azaz nem baleset által előidézett sérülések - kifeje­zést használták. 1962-ben az E- gyesült Államokból származó Henry Kempe ezeket a tüneteket a Battered Child Syndrome-nak (BCS), vagyis a „megvert gyer­mek szindrómájának” nevezte. Az ő érdeme, hogy a jelenséget egyre tágabban értelmezték, a közvéle­Az örökbe fogadot­tak és a fiúk veszélyeztetettebbek. mény is felfigyelt rá, és rövid időn belül a BCS-t a CAN, tehát a Child Abuse and Neglect syndrome (a megkínzott, megalázott, elhanya­golt gyermek szindrómája) vál­totta fel. 1992-től az Európa Ta­nács javaslatára intenzívebben foglalkoznak a jelenséggel. Nem­csak tudományos, szociológiai és egészségügyi kutatásokat végez­nek, hanem létrejöttek az első ügynökségek, a 24 órás ügyele­tek, a gyermek krízisközpontok. Szlovákiában a szakemberek negy­venszer kevesebb, a CAN-szindró- mának megfelelő esetről tudnak, mint más összehasonlítható or­szágban. Az USA-ban 1993-ban 2 200 000 esetet jelentettek be, és csak az áldozatok 3,14 százaléka 18 év körüli, a többiek sokkal fia­talabbak voltak. A vizsgálat során azonban csak egymillió esetben si­került bizonyítani a CAN-szindró­ma meglétét. A legtöbb amerikai tanulmányban feltüntetett statisz­tikai adatok szerint ezerből 6-16, százezerből ezerhatszáz gyerek CAN-szindrómában szenved. Nagy- Britanniában 1992-ben 4200 eset­ben sikerült bizonyítani a gyerme­keken elkövetett szexuális zaklatást, ami a bejelentések 0,034%-ának fe­lel meg. A CAN-szindróma előfordulását a szakemberek különböző szem­pontból vizsgálták. Az áldozatok egyharmada hat hónapos vagy még kisebb csecsemő, egyharma- duk nem töltötte be harmadik életévét, és csak egyharmaduk idősebb háromévesnél. A statiszti­kai adatok szerint a koraszülött gyerekeket háromszor gyakrab­ban kínozzák. Az örökbe fogadot­tak és a fiúk veszélyeztetettebbek. A CAN-szindrómában szenvedők 30-50%-át megkínozták, 20-30 százalékukat szexuálisan zaklat­ták, 10 százalékukat lelkileg kí­nozták, az áldozatok felét elha­nyagolták, magukra hagyták. A támadók, az elkövetők - megdöb­bentő módon - nemcsak a szociál­isan hátrányos helyzetűek közül valók: minden társadalmi réteg­ben előfordulnak. 44%-ban a szü­lők, 30%-ban a szülő élettársa, 6%-ban valamelyik rokon, 30%- ban idegen személy, kor szerint pedig általában a harmincévesnél idősebbek, túlnyomórészt férfiak idézik elő a szindrómát. A meg­kínzott gyermekek kétharmada hiányos családból, egyharmaduk teljes családból származik. Min­den társadalmi rétegben vannak ugyan, akik kínozzák hozzátarto­zóikat, a munkanélküliek, az alko­holisták esetében, a stresszhely­zetben levőknél nagyobb az előfordulási arány. Ide tartoznak még a lelki betegek, az agresszivi­tásra hajlamos egyének, a neuroti­kusok. Ébből a szempontból szin­tén „veszélyesebbek” a fiatalkorú szülők, akik érzelmileg nem ké­szültek még fel erre a szerepre, a különleges életvitelű emberek, a szektatagok stb. A szakemberek megkülönböztet­nek különösen veszélyeztetett gyermekeket is. Olyan fiatalkorú- akról van szó, akik furcsák, külö­nösek, és éppen furcsaságuk miatt nehéz a bizalmukba férkőzni, kiis­merni és nevelni őket. Az ilyen gyerekek általában untatják, fá­rasztják, ingerük, kimerítik, sőt bosszantják nevelőiket. Pedig csak türelemre, odafigyelésre, különle­ges bánásmódra és szeretette van szükségük. Az erőszakot szinte Az áldozatok akaratlanul is elárulják: otthon zsar­nok uralkodik felettük. „kiprovokálják” a hangoskodó, ki­abáló, nyugtalan, rosszalkodó, fo­gyatékos, impulzív, nehezen össz­pontosító, beteg gyerekek, vala­mint a koraszülöttek és a nem kí­vánt gyerekek - akiknek egyetlen bűnük, hogy rossz időben, vagy rossz helyre születtek. A nőies lá­nyok pedig éppen nőiességükkel provokálják az őket szexuálisan zaklató férfiakat. Korunkban nem okoz problémát az információk áramlása, és egyre gyakrabban értesülünk az élet árnyoldalairól is. Olyanokról, me­lyek sokáig tabunak számítottak, és el kellett hallgatni őket. Ilyen volt a gyermekkínzás problémája is, ami sajnálatos módon éppen a családokban fordul elő leggyakrab­ban. Nem lehet azonban mindent eltitkolni! Az áldozatok, a gyerekek családon kívül, egy szélesebb szo­ciális környezetben apró jelzéseket adnak embertársaik felé, akaratla­nul is elárulják: otthon egy zsarnok uralkodik felettük. Furcsán visel­kednek, fájdalmaik vannak, vissza- húzódóak stb. A gyermekek ellen elkövetett erőszak, a gyermekkín­zás súlyos társadalmi és szociális probléma, és közvetetten mind­annyian részesei vagyunk, ha sem­mit sem teszünk a nyilvánvaló erő­szak ellen. Ne legyünk süketek és vakok, tegyünk meg mindent a gyerekek jobb jövője érdekében! OLVASÓI LEVÉL Ez az egyenjogúság? Unokám minden hónapi kálváriá­ját írom meg önöknek. A kislány Prágában végzett, egy cseh cég budapesti fióküzemében mene­dzser. Minden hónapban meg kell újítania az ott-tartózkodási engedélyét. Ez imigyen zajlik le: reggel 8-tól este 6-ig sorban áll. Ha szerencséje van, akkor beke­rül, ha nem akkor 2-3 napig is el­tarthat. Oroszokkal, ukránokkal, arabokkal stb. Kérdem én, a sok magyar politikus (nem az itteni­ekre gondolok, mert azok hősök, hanem az anyaországiakra), mi­nek hangoztatja frázisait a hatá­ron túli magyarok érdekében, mi­kor olyan az adminisztrációjuk, hogy az idegen nemzetiségűekkel egy szintre állítja a magyarokat? Kettős állampolgárságról beszél­nek, közben az én unokámat lep­rakivizsgálásra küldik csekély 6000 forintért. A politikusoktól kevesebb nagy szavakat várunk, de gyakorlatban több emberséget remélünk. Az MVSZ aktivistái is inkább ilyen dolgokkal foglalkoz­hatnának, mint egymást nyírják. Murár Kata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents