Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-18 / 14. szám, csütörtök
6 Politika ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 18. Megelőzte harmadszori leváltását, inkább önként távozik a Nemzeti Onkológiai Intézet igazgatói székéből Stefan Korec Véghezvitte a terveket, majd bedobta a törülközőt Stefan Korec fiatalon hagyta el az országot, ám a rendszerváltást követően a szíve hazaparancsolta. 1990-ben pályázati nyertesként a pozsonyi onkológiai intézet igazgatója lett. Kilencvenhá- romban a HZDS-kormány egészségügyi minisztere menesztette, de 1994-ben a Moravcík-kormány ideje alatt újra megpályázta az igazgatói posztot. Azért, hogy befejezze a megkezdett munkát. PÉTERFI SZONYA Nem kapott rá esélyt, ismét csomagolnia kellett, ugyanis az újabb HZDS-s miniszter újra menesztette. Sőt, az új igazgató az intézeten belül nem is talált Önnek megfelelő beosztást. Nem keseredtem el, hiába szorgalmazta a családom, menjük vissza Amerikába. Itt akartam bizonyítani, égett bennem a tettvágy. Átléptem ugyan a határokat, a brünni Masaryk Onkológiai Intézet igazgatóhelyettese lettem. Az 1998-as választásokat követően harmadszor is részt vett a pályázaton, és ismét beült az igazgatói székbe. A volt egészségügy miniszter a bársonyszéket latrinával kombinált villamosszékhez hasonlította, s úgy tűnik, az Ön ülőalkalmatossága sem volt más. A múlt időt azért használom, mert február 9-én önként távozik poszljáról. Belefáradtam a szélmalomharcba. Harminc éve dolgozom a szakmában, hazámban az USA-ban szerzett tapasztalatokat szerettem volna foganatosítani. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai rákbetegeket gyorsabban, jobban, célszerűbben lehetne kezelni. A rendelkezésre álló anyagiak elosztásán is sokat kellene javítani. Többször közöltem az új egészségügyi miniszterrel, hogy lépéseit nem helyeslem. Míg Roman Kovác a felettesem volt, nyilvánosan nem beszélhettem a hibákról. Most viszont „szabad” vagyok. És feltárhatom az igazságtalanságokat és ésszerűtlenségeket. Többes számot használ... Igen, mert tulajdonképpen három dolog bőszített fel. Az onkológiai intézet azért lett nemzeti, hogy a rászorulókat a legjobban felszerelt kórházban, a legkorszerűbb műszerek és eljárások segítségével kezelhessük. A pozitronos kamerát mégis a Heyduk utcai onkológia kapta. A 220 millió koronás műszert az állam (állítólag csak „kölcsönbe”) átadta egy magán-kft.-nek. írásban is tiltakoztam az eljárás ellen, ám a miniszter azzal érvelt, az intézetünkben nincsenek meg a feltételek a műszer üzemeltetéséhez. Hagyta csak volna rám! Nem titok, hogy az egészségügyi miniszter felesége a Heyduk utcai kórház alkalmazottja. Roman Kovác nem ezért segíti az egyházi kft.-t? Meggyőződésem, ' hogy a szlovákiai rákbetegeket gyorsabban, jobban, célszerűbben lehet- > > ne kezelni. Ki ismeri döntéseinek mozgatórugóit? A tények önmagukért beszélnek. Nálunk öt szakrendelő gárdája tudta volna hasznosítani a korszerű műszert. Sikerült elérnie, hogy az emlőrák megelőzésére és gyógyítására a kormány 54 millió koronát különített el. A szakértői csoport tervezete 4 űj mammográf megvásárlását, 4 régebbi műszer korszerűsítését irányozta elő, összesen 44 millió koronáért. Filmvásárlásra pedig 10 milliót tervezett. Az elképzelések az idén valósulnak meg, de már másképpen. Ez a második szívfájdalmam. A minisztérium főszakértője jóváhagyta a mammográfok optimális elosztását, hiszen nagyon jól tudja, hogy hány műszer elöregedett, sőt veszélyes. A szakemberek sem tagadják, hogy a vizsgálatok számának megduplázása sem lenne elegendő, de legalább elmozdulnánk a holtpontról. A minisztérium hivatalnokai másképp vélekedtek, s az előző miniszter által jóváhagyott tervezetet megváltoztatták. Hat hétig kilincseltem, hogy bejussak a miniszterhez, de nem fogadott. Valakik eldöntötték tehát, hogy 44 millióért - három évre elegendő - filmeket vásárolnak, a műszerezettség javítására pedig csak 14 milliót szánnak. Megszüntetik ugyan a filmhiányt, de félő, hogy megbízható mam- mográfhiány miatt a vizsgálatok ideje elhúzódik. Ha igaz, a módosítás ötlete a Heyduk utcáról indult. Nem tudom, én a minisztérium főszakértőjének véleményét tartottam fontosnak és mérvadónak. És a harmadik fájó pont? Az utolsó cseppet az jelentette, hogy a minisztérium a „végső kórházak”, azaz a legjobban felszerelt egészségügyi intézmények műszerezettségének javítására szánt pénzből az onkológiára 74 millió koronát különített el. Véletlenül megtudtam, hogy a Nemzeti Onkológiai Intézet (NŐI) 34 millió koronát, de a Heyduk utcai ma- gán(egyházi)kórház 40 milliót kap. Es az omladozó, korszerűtlen pozsonyi Egyetemi Kórháznak - mellesleg Tibor Sagát be akarta zárami -, 87 millió jut! Ezt követően levélben mondtam fel, a miniszter persze nem marasztalt. Az is lehet, hogy ha nem mentem volna önként, harmadszor is leváltott(ak) volna. Stefan Korec: Emelt fővel távozom Irány Csehország? Dehogy. Megyünk vissza Amerikába. Nem harcolok tovább, szél ellen nem lehet... Járási onkológus leszek egy romantikus kis államban. Bár az említett dolgok nem nagyon szivárogtak ki, voltak,_ akik bírálták. Azért, mert Tibor Sagát megbízásából véghez vitte a legdrágább onkológiai szerek központi beszerzésének és megvásárlásának tervezetét. Arról volt szó, hogy a méregdrága orvosságokat egyenesen a gyógyszergyár képviselőjénél rendeljük meg. Nagy tételekben, mert csak így szorítható le az áruk. Elértük, hogy 40 millió koronával olcsób(Somogyi Tibor felvétele) ban jutottunk a gyógyító mérgekhez. Ez nem azt jelenti, hogy készpénzt kaptunk volna, hanem azt, hogy a „nyereséget” gyógyszerbe fektettük, 220 millió koronát érő gyógyszerekért mi 180 milliót fizettünk. Mi a gond? Az, hogy a vásárlást a NŐI bonyolította le, és nem az egyes kórházak. Az esetleges provízió elmaradásáról lehet szó? Nem állíthatok olyat, ami bizonyíthatatlan. Tény, hogy a lépésünk egyeseknek nem tetszett. De nem voltak elégedettek a forgalmazók sem, hiszen kimaradtak az üzletből, ám nem tapsoltak a gyógyszer- gyárak képviselői sem, mert az árak módosítása, leszorítása miatt kevesebb nyereséget könyvelhettek el. És persze megorroltak a minisztérium hivatalnokai is, akik szintén kimaradtak a „buliból”. Vannak, akik a versenytárgyalás elmaradását kifogásolják. A közbeszerzési törvény lehetővé teszi, hogy ha kizárólag egy cég gyárt egy bizonyos orvosságot, nem kell versenytárgyalást hirdetni. Hét világhírű gyártóval vettük fel a kapcsolatot, és 9 gyógyszer vételéről egyeztünk meg. A tervezet koordinálásával és megvalósításával a volt miniszter bízott meg. A kórházak tudták, hogy mennyi citosztatikumra van szükségük? Nem fordulhatott elő, hogy sokat rendeltek, és a drága orvosság kárba vész? Eddig senki sem mérte fel a gyógyszerigényeket. Ezért az onkológiai részlegek csak hozzávetőleges számítások szerint jelezték szükségleteiket. De hogy követeléseik ne szárnyalják túl az anyagi lehetőségeinket, csak annyit tervezhettek, amennyit képesek lettek volna megfizetni. Persze, nem fizettek a szállítmányért, de elismerem, hogy a kommunikáció zavaros volt. Tudom viszont, hogy a kedélyek megnyugodtak, jelenleg még elegendő gyógyszer áll az onkológusok rendelkezésére. Úgy tűnik, nem jól készítették elő a terepet, miközben a hivatalos iratokban is több pontatlanság fordul elő. Való igaz, az időhiány miatt nem vettünk figyelembe néhány apróságot. És nem tudatosítottuk, hogy darázsfészekbe nyúlunk. De ez mind nem lényeges. Egy valami fontos: a rendelkezésre álló anyagiak célszerű felhasználásával több gyógyszert vásároltunk. Ezért tiszta lelkiismerettel és emelt fővel távozom. „Mikor viselkednek majd úgy a politikusok, hogy mi, fiatalok, ne kényszerüljünk Szlovákia elhagyására, hogy a színvonalas életet ne a határon túl legyünk kénytelenek biztosítani?" Mikulás Dzurinda a világhálón válaszolt a polgárok kérdéseire (CTK-felvétel) illető főiskola akadémiai önkorÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Két évvel az első hasonló párbeszéd után, kedden ismét a számítógéphez ült Mikulás Dzurinda, hogy interneten válaszoljon az állampolgárok kérdéseke. Áz alábbiakban a másfél órás kérdezz-felelekből közlünk részleteket. A kérdések nyelvezetén a lehető legkevesebbet változtattunk, és a bennük felbukkanó esetleges pontatlanságokat sem javítottuk ki. Emlékszem, a választások előtt duplájára emelt fizetéseket emlegetett, nem pedig kétszeres árakat. Európai uniós csatlakozásról volt szó, nekünk meg lassan már a Csehországba utazáshoz is vízumra lesz szükségünk. Érvényes a kormányprogram és az SDK választási programja is. Tavaly az OECD tagjává váltunk, és jelentős mértékben felzárkóztunk azokhoz az országokhoz, amelyek az Európai Unióval való tárgyalásokban jócskán Szlovákia előtt járnak. Csehországgal szembeni vízumkötelezettségről szó sem lehet, sőt Szlovákia igyekszik tartani a lépést a visegrádi négyekkel. Miniszterelnök úr, az ön véleménye szerint, vajon ki hozza össze Migit Bugival?? Meciar? A Devin Bank? Mert a tárgyalások aligha. Én. Gondolja, hogy képes rá? Igen. Hiszen már vannak tapasztalataim e téren, ilyen például az állami költségvetésről szóló törvény. Úgy gondolom, mindkét úr pártjának ott kellene lennie a kormányban a következő parlamenti választások után is. Mikulás Dzurinda az interneten Azt mondják, gondol a fiatalokra is. Hogyan éljen meg egy fiatal főiskolai tanársegéd 8000 bruttóból, egy doktorandusz pedig 6750 bruttóból? Ha takarékoskodik is, háromezer koronás albérlete mellett nem hogy cipőre, sörre sem marad pénze. Köszönöm. Fokozatosan kiegyensúlyozzuk ezeket a dolgokat. Amikor tavaly felemeltük az állami alkalmazottak bérét, elsősorban a pedagógusokra gondoltunk. Messze nem vagyunk még elégedettek, ám az elmúlt két évben leraktuk a jelenlegi, deformált bérrendszer megreformálásának alapjait. Tisztelt miniszterelnök úr, aggodalommal figyeljük a magyar koalíció fokozódó követeléseit, amelyek túllépnek a Szlovák Köztársaság érvényes jogrendjének keretén. Például karokat csak az mányzata hozhat létre, a magyar koalíció viszont egyebek mellett ezzel a követelésével (amelyet a kormánynak címeztek!) tudatosan blokkolja az alkotmánymódosítás elfogadását. Ki üt már végre a kezére a telhetetlen politikai zsarolóknak? Nem beszélnék zsarolásról. A politika az érdekekről szól. A kormány- programban a kisebbségi pedagógusképzés minőségének javítása mellett köteleztük el magunkat. Jelenleg is tárgyalunk e kötelezettség megvalósításának módjairól. Egy biztos, a megoldás az érvényes jogrend keretein belül születik meg. A karral kapcsolatban csak annyit jelenthetek ki, hogy megvalósulása esetén a kormány kiveszi a részét annak finanszírozásából, ám a döntés teljes mértékben az akadémiai tanács hatáskörébe tartozik. Tisztelt miniszterelnök úr, megoldja már végre az Ön kormánya a privatizációval kapcsolatos valamelyik ügyet, és bíróság elé állítanak végre valakit? Dolgozunk a megoldáson. Sok céget sikerült megmentenünk, mint például a pöstyéni gyógyfürdőt, a Nafta Gbelyt vagy mondjuk a Keletszlovákiai Vasművet. Lezártuk több privatizőr ügyének vizsgálatát, az ő ügyeik jelenleg a vádemelés stádiumában vannak. Őszinte leszek, nekem is úgy tűnik, hogy mindez nagyon sokáig tart. De az is az igazsághoz tartozik, hogy nem válthat) uk le az összes nyomozót, valamennyi ügyészt, sem az összes bírót. Tudatában vagyok, hogy a múltbeli Ssz- szefonódások hátráltatják és nehezítik ezeknek az ügyeknek a kivizsgálását. Ha viszont kivárunk, és ki kell várnunk, lezárhatjuk ezeket az ügyeket. Tisztelt miniszterelnök úr, a villamos művek vezérigazgatója, Pilár úr egy cikkben elmondta, hogy 2000 januárja és októbere között a villamos művek 9,12 milliárd koronás hasznot hozott. Biztos vagyok benne, hogy a gázművek, az állami biztosító, a távközlés és mások is így vannak ezzel. Közben pedig mindannyian egybehangzóan állítják, az áremeléssel az általuk nyújtott szolgáltatások költségeit a bevételek szintjére akaiják hozni - ez a fentiek tükrében nonszensz. Megmagyarázza nekem ezt az ellentmondást? Egy biztos, nem szabadna előfordulnia olyasminek, hogy - például a gázárakon keresztül - az állam magáncégeket támogat. Nem szabadna előfordulnia, hogy az SPP olcsóbban adja a gázt, mint ahogy vásárolja. Ez csak az árszabályozás fokozatos feloldásával érhető el. Ezzel párhuzamosan viszont mihamarabb létre kell hoznunk egy működőképes szabályzószervet, amelyik biztosítja, hogy e cégek monopolhelyzetével ne éljenek vissza. Ez nem válasz. Én úgy gondolom, hogy az. Nem. Ha nyereségük van, nem érvelhetnek a költségek növekedésével. Ez nem igaz.' Akkor mi az igazság? A negatív gazdasági eredményekhez hasonlóan, e monopóliumok invesztíciós lemaradása is probléma. Példaként megemlíteném, ahhoz, hogy az SPP az állami költség- vetés részére adózhasson, kölcsönt kell felvennie. Fel tudnék sorolni olyan magáncégeket, amelyeket az elmúlt években az állam több száz millióval támogatott olyan módon, hogy olcsóbban adta nekik a gázt, mint ahogy az SPP vásárolta. 1. Miniszterelnök úr, mi lesz a déli autópályával? Azt hiszem, egy üyen autópálya sokat segítene a keleti régiónak. 2. Hogyan képzeli azt, hogy a fiatalok új lakásokat fognak vásárolni, amikor esélyük sincs arra, hogy a munkájukkal ennyi pénzt keressenek? Az autópálya az ismert útvonalon halad majd. Azaz a Vág mentén, Kiszucán, a Szepességen, Eperjesen át Kassára, azzal, hogy egészen Ukrajnáig meg lehessen hosszabbítani. Szlovákia déli részét az autóutak kiépítésével és a városokat elkerülő utakkal javítjuk. Nyitrát és Pozsonyt is ilyen, autópálya-szerű úttal kötöttük össze. Idén Újbánya és Zsarüóca körül épül majd elkerü- lőút. így haladunk majd egészen Kassáig. A második kérdésével kapcsolatban: amint befejezem önökkel a beszélgetést, az építésügyi minisztériumba megyek, ahol Harna miniszter úr részletesen tájékoztat a 2000-ben átadott lakások számáról, arról, mit kell tennünk, hogy teljesítsük a 2001-re előirányzott lakásátadási terveket. Egyelőre annyit mondhatok, hogy az elmúlt két év alatt a tervezettnél ezer lakással többet adtunk át. Konkrétan: 1999-ben több mint 10 000 lakást adtunk át, tavaly 12 500-nál is többet, idén pedig 15 500-at szeretnénk. A helyzet ezen a téren is, talán lassan, de javul. Jó napot kívánok, miniszterelnök úr, üdvözletemet küldöm Macedóniából. Meg szeretném kérdezni, mikor viselkednek majd úgy a politikusok, hogy mi, fiatalok, ne kényszerüljünk Szlovákia elhagyására, hogy a színvonalas életet országunk határain túl legyünk kénytelenek magunknak biztosítani. Most nem az aktuális szükségletekre, hanem főleg a kilátásainkra gondolok. Köszönettel, Jaroslav Tuzinsky, pü- lanatnyilag gostivarai lakos. Éppen az elmúlt két év bizonyítja, hogy, mondjuk, 2004-ben Szlovákia az EU-ban lehet. A műszaki egyetem diákjainak egy hasonló kérdésre nemrég azt válaszoltam, nincs értelme Európába futni, hiszen hamarosan Szlovákia is Európában lesz. Ez már nem közhely. Ebben a félévben megnyitunk minden EU-csatlakozáshoz szükséges fejezetet. Február 12-én Stockholmba utazom, és remélem, jó híreket hozhatok majd ezzel kapcsolatban. Cjéel)
