Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-16 / 12. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 16. KOMMENTÁR Kisipar - nagy teher PÁKOZDI GERTRUD Derűlátó volt a Szlovákiai Iparosszövetség elnöke. Év eleji optimista nyilatkozatában már-már elégedetten nyugtázta, jelentősen csökkent a jogi személyek jövedelemadó-kulcsa, és egy éve a természetes sze­mélyek is kevesebb jövedelemadót fizetnek. Az átalányadó-fizetés ja­vított változatának bevezetését is a kis- és középvállalkozók iránti se­gítőkészség megnyilvánulásai közé sorolta. Ha ilyen jó mederben ha­ladnak a dolgok - gondolhatja a kívülálló -, a kis- és középvállalko­zóknak nincs okuk annyi panaszra, amennyit hallunk tőlük. Látszólag csak azért nem kezd valamilyen iparos vállalkozásba a munkanélküli­ségtől erősen sújtott térség állástalan kőművese, agrotechnikusa stb., mert nincs hozzá mersze; könnyebb felvenni a segélyt és kis kockázat­tal feketén munkát vállalni. Elméletben mindenkinek van annyi meg­takarított pénze, amennyi elegendő egy kisvállalkozás beindításához. Ha nincs, bemegy a bankba és különösebb huzavona nélkül kap hi­telt. Elméletileg... Nem állítható, hogy a kormány közömbösséggel szemléli az iparosok, kis- és középvállalkozók vergődését, hiszen a jö­vedelemadó mérséklése, és az átalányadó bevezetése tény. Ám a kor­mány megszorító intézkedéseit az ádagbérből, ádagnyugdíjból és át­lagsegélyből élők mind nagyobb tömegén kívül leginkább a kisiparo­sok érzik. Az üzemanyag- és energiaár-emelések, a növekvő különbö­ző befizetési kötelezettségek elsősorban a kisiparosokat lehetedenítik el. Pedig ha ez a réteg nem fejlődik, a munkanélküliség nemhogy nem csökken, hanem a még mindig nagy adó- és járulékterhektől sújtott vállalkozók nagy hányada is lehúzza a rolót, s a munkanélküliek tá­borában köt ki. A kormány ez év kezdetén is rangsorolta legközelebbi fő teendőit. Ezek egyike: a vállalkozói környezet javítása. Kérdés, mennyire vonatkozik majd ez a kisiparosokra. Sokan kíváncsiak rá, az elengedheteden reformlépések megtétele mellett törvényhozásunk­nak lesz-e ereje és ideje a hazai vállalkozói réteget fejlődésében segítő adó-, vám- és hitel-hozzájutási feltételek megteremtéséhez. A koalíci­ós pártok háza táján történteket, az alkotmánymódosítás, a közigaz­gatási reform stb. körüli huzavonát figyelve félő, erre megint nem jut idő, és elmarad a polgári társadalom alapját alkotó, magát önerőből fenntartó vállalkozói réteg létszámának gyarapodása. JEGYZET Vigyázz az orvosokkal! SÓKI TIBOR Az angol egészségügy sohase tar­tozott a nemzet büszkeségei kö­zé. A rendelők ugyan tiszták, kel­lemesek, civilizáltak, de nem tesz jót a hírnevüknek, ha az ember­nek napokat kell várnia, hogy az orvos elé jusson. Mostanság kü­lönösen rájár a rúd a fehérköpe­nyesekre. Ä lavinát Harold Ship- man, avagy „Dr. Halál” esete in­dította el, áldozatainak száma feltételezések szerint körülbelül háromszázra tehető (ilyen telje­sítményért egy hóhér is életmű­díjat kaphatna). Hogy miért ir­totta Shipman az idősödő angol hölgyeket oly szorgalmasan, azt talán soha nem tudjuk meg. Pél­dája mindenesetre rámutatott egy lényeges dologra. A brit szi­geteken az orvosok mindenek fö­lött álltak, senki sem ellenőrizte őket, mint ahogy máshol sem. Ez tette lehetővé, hogy a haláldok­tor évtizedeken át működhessék, pedig az elhalálozási statisztikák minden kategóriájában konku­rencia nélkül vezetett. Az ő keze alatt halt meg a legtöbb páciens, ő ölte meg a legtöbb idős beteget, és sorolhatnám a végtelenségig. Megkésett reakcióval a kormány most elrendelte egy, az egészség­ügyet felügyelő szervezet létre­hozását, azóta hullanak a fejek. Több tíz orvos volt kénytelen fel­adni hivatását eddig alkalmazott módszerei vagy igencsak gyanús eredményei miatt. Az „áldoza­tok” egyike Janusz Wszebrovsky (nem skót származású) nőgyó­gyász, aki szó szerint erőszakkal ráncigálta ki a gyerekeket a nők­ből. Néha a férjeknek és a nővé­reknek kellett lefogniuk a szeren­csétlen anyákat, hogy le ne esse­nek a szülőasztalról. Wszebrows- ky páciensek garmadájának oko­zott indokoladan fájdalmat éve­ken keresztül, s ha nincs Ship- man, talán ma is nyugodtan mű­ködhetne. És ezek csak a legkirí­vóbb esetek. Az ilyenek mellett szinte említésre sem érdemes az az orvos, aki nem tisztította mű­szereit, s páciensek tömegét fer­tőzte meg anélkül, hogy bárki megállította volna. Ez nem vet valami jó fényt a brit egészség­ügyre, még a schusteriáddal fűszerezett szlovákkal összeha­sonlítva sem. De egyet nem lehet letagadni. A kenőpénzt, és az anyagi javak hasonló, csúszós faj­táját az angol orvosok nem isme­rik. Kizárólag ezt a mi tájainkon eltanulhatnák tőlük. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Önnek nincs szüksége asszisztensre? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES ' Roma műsorvezetőt keres a Szlovák Televízió híradója. A cseh lap sze­rint az SZTV vezetésére a képvi­selők gyakoroltak nyomást, amely nem utasítja el a kezdeményezést, ám eddig nem sikerült megfelelő személyt találniuk. A pályázatra 20- an jelentkeztek, kettőt kiválasztot­tak, az együttműködés azonban nem a kívánt irányban fejlődött. Az Inforoma igazgatója, Klára Orgová- nová szerint időbe telik, amíg a megfelelő embert megtalálják. THEGUARDIAN Közép- és Kelet-Európábán nem csak Csehországra jellemző, hogy az állam beavatkozik a sajtószabad­ságba. A lap Szlovákiát is említi, ahol a kormányváltás után éles csa­ta folyt az állami televízióban, ami­kor az autoritativ Vladimír Meciart támogató újságírókat az intézmény új vezetése elbocsátotta. Magyaror­szágon pedig azzal vádolták meg Orbán Viktor kormányát, hogy a közszolgálati médiáért felelős taná­csot saját embereivel tölti fel. Ellenőrzési jelentés készült a magyarországi állami vezetők 1999-es külföldi utazásainak költségeiről Torgyán szolgálati úton-útfélen Magyarországon a legaktuá­lisabb botrány a minisztériu­mok állami vezetőinek kül­földi szolgálat útjai körül pattant ki. A budapesti Kor­mányzati Ellenőrzési Hivatal a múlt héten nyilvánosságra hozta az 1999-es miniszteri utak statisztikáját. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az összefoglaló ellenőrzési jelentés tárgya - a dokumentum címe sze­rint - a minisztériumok állami ve­zetőinek külügyi tevékenységével kapcsolatos utazások és azok költ­ségeinek bemutatása, valamint az utazások eredményessége volt. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Ellenőrzési Főosztálya a többi kö­zött megállapította, a Torgyán Jó­zsef vezette földművelési tárca út­jai voltak a legköltségesebbek. Egy korábbi kormányrendelet ér­telmében „a külügyminiszternek többek között össze kell hangolnia a kormány tagjainak az ország kül­politikai érdekeit érintő tevékeny­ségét. A külügyminiszternek e- gyütt kell működnie más miniszte­rekkel a szakmai jellegű nemzet­közi szervezetekkel való kapcso­lattartásban, és biztosítania kell az érintett miniszterekkel együtt a kormány külpolitikai és külgazda­sági céljai megvalósulásának össz­hangját.” A jelentés szerint éppen ez az összhang hiányzott a minisz­teri utakkal kapcsolatosan. A kül­ügyminisztérium rendelkezésére álló információk a minisztériumok fogadási és utazási terveiről hiá­nyosak. A kormányrendelet értel­mében félévenként kell benyújtani látogatási és fogadási terveket, a vizsgálat azonban kiderítette, a tervekben túl gyakori a változás. A vizsgált 15 minisztérium 1999- ben intézményi szinten külföldi ki­küldetésre 2,35 milliárd forintot költött. A közveden vezetői kikül­detési költségek abszolút értékben legmagasabbak a Külügyminiszté­riumban (KÜM), ahol 43,4 millió forintot utaztak el a munkatársak, a gazdasági tárca (GM) vezetőinek külföldi útjai 31 millióba kerültek. A harmadik a földművelési tárca (FVM) 28,7 millióval. A lista végén az oktatásügyi tárca 7,2 milliója, az Egészségügyi Minisztérium 6,2 milliója és az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium (ISM) 5,15 milliós út­iszámlája szerepel. Delegációval együtt a legmagasabb kiadás a Torgyán vezette földművelési és vidékfejlesztési tárcánál mutatko­zott, ahol 82,3 millióba kerültek az utak, ők a külügynél is drágábban utaztak, hiszen Martonyiék mind­össze 71,2 milliót költöttek. A 982 vizsgált úton 1035 állami ve­zető vett részt. A legtöbb útja a Kül­ügyminisztériumnak volt, 182, majd sorrendben a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériuma (117), a Miniszterelnöki Hivatal (MÉH - 95) és a Gazdasági Minisztérium (91) követi. A legtöbbet Martonyi János külügyminiszter utazott, 43 kiutazásra 103 napot fordított, a legkevesebbet az oktatási minisz­ter, aki 1999-ben mindössze 1 na­pot töltött külföldön, azt is a szom­szédos Ausztriában. A miniszteren- kénti 47 napos átlagot túllépte Tor­gyán József, aki 90 napot töltött külföldön. A politikai államtitká­rok közül a legtöbbet a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára, Őry Csaba utazott, 14 úton 94 napot volt távol. Az állami vezetők utazási költségei minisztériumonként 5 156 000 fo­rint (ISM) és 43 414 000 forint (KÜM) között szóródnak. Szemé­lyenként 10 millió feletti kiadása Martonyinak és Torgyánnak, vala­mint az FVM politikai államtitká­rának volt. A kiadások 56%-át, kö­zel 300 milliót a menetjegy, 19%- át, közel 103 milliót a napidíj, 18%-át (93 millió) a szállás, 2%-át (12 millió) az ajándék és 4%-át (23 millió) az egyéb költségek te­szik ki. A kiutazások 54%-a (532 út) az EU-ba irányult, 31%-a (305 út) más európai államokba, el­sősorban a szomszédos és visegrá­di országokba. Észak-Amerika a harmadik legkeresettebb úti cél volt, ebből a KÜM 62 úttal részese­dett, a Honvédelmi Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal e- gyenként 9-10 útja irányult ide. Ázsia részesedése 45 úttal közel 5%, több minisztérium képviselői utaztak Kínába is. Közép- és Dél- Amerikába 14-et, Afrikába 18-at, Ausztráliába 6 utat jeleztek. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy előfordult bizonyos ország gyakori meglátogatása ugyanazon személy részéről, rövid időn belül. (FVM politikai államtitkára, Sza­badi Béla: Thaiföld-Laosz, január 21-31-ig, Thaiföld-Japán március 6-tól 13-ig, Thaiföld-Vietnam má­jus 1-től 9-ig, Thaiföld-Szingapúr május 29-től június 6-ig.) Az egy állami vezetőre jutó közvetíen költségátlag 2 056 000 forint volt. A legmagasabb egy vezetőre jutó költsége a külügyminiszternek volt (4,3 millió). Egy állami vezető Torgyán helyettese öt hónap alatt hatszor járt Thaiföldön. egy útjának közvetíen költsége de­legáció nélkül átíagosan 264 000 forint, mely mutató az FVM-ben a legmagasabb (522 000 forint). A legdrágábban az FVM politikai ál­lamtitkára, Szabadi Béla utazott. Egy útjának közveden költsége 1 288 000 forint, ami négyszerese egy átlag miniszteri útnak. Kiadá­sainak 70%-át 7 db repülőútjának menetjegyköltsége tette ki, mivel a kormányrendelettel ellentétben első osztályon utazott. Szabadi ké­sőbb egy tévényilatkozatban el­mondta, nem tudott róla, hogy nem illeti meg az első osztály. A kiutazások eredményességét vizsgálva kiderült, nehéz az össze­sítés, hiszen a kormány részére el­küldött úti jelentések 30 évig nem nyilvánosak. A minisztériumok külkapcsolataikban nagyfokú ön­állóságot élveznek, gyakorlatilag csak tájékoztatási kötelezettségük van, engedélyt senkitől sem kell kérniük. A Torgyán József vezette FVM-mel kapcsolatban a jelentés rámutat: az utazások jelentős része (40%) az EU-országokba irányult, szintén jelentős az egyéb európai országok része (19%), kiemelkedően magas az ázsiai arány (20%) és kisebb az észak-amerikai utazások aránya. „Az ázsiai utaknál feltűnő a 6 thai­földi út, amit sem a hagyományos, sem újkeletű politikai kapcsolata­ink, sem gazdasági kapcsolataink intenzitása nem indokol, illetve nem jutottunk a vizsgálat idején olyan információ birtokába, amely egyértelmű indokul szolgálhatna” - emeli ki a jelentés. A vizsgálatot végző hivatal többek között javasolta a kormánynak, nyújtson be törvényjavaslatot a köz- tisztviselők jogállásáról szóló tör­vény olyan kiegészítésére, amely „felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben határozza meg a köz- tisztviselők ideiglenes (három hó­napot meg nem haladó) külföldi ki­küldetésére, az ezzel kapcsolatos költségek (napidíj, utazási és szál­lásköltség, egyéb költségek) megté­rítésére, valamint az eljárási rendre vonatkozó szabályokat.” Egy továb­bi javaslat szerint a kormánynak a látogatási, a fogadási terv, az úti je­lentések készítésének kötelezettsé­gét ki kellene terjesztenie az állami vezetők teljes körére, azaz a kor­mány tagjaira, a politikai és köz- igazgatási államtitkárokra, a helyet­tes államtitkárokra és a tárca nélkü­li miniszter hivatalának vezetőjére, úja elő az úti jelentések meghatáro­zott elvek szerinti elkészítését. A mi­niszterek részére egyebek közt azt javasolják, hogy a tárcák vezetői maradéktalanul tartsák be az állami vezetők és egyéb köztisztviselők külföldi kiküldetésével kapcsolatos szolgáltatások (utazási jegyek, szál­lás) megrendelése során a közbe­szerzésről szóló törvény előírásait, és maradéktalanul tartassák be a vonatkozó kormányrendeletnek a repülőgéppel történő utazásra vo­natkozó előírásait. OLVASÓI LEVÉL Miért magyar iskolába? Kislányom magyar óvodába jár, de a magyar és a szlovák óvoda egy udvarral rendelkezik. A minap, míg a kicsit vártam, megfigyeltem a szlovák ovisokat, amint a tanító né­nivel beszélgettek. Már amelyik, mert a legtöbbjük csak hallgatott, vagy a cipője orrát bámulta, esedeg kavicsokat rugdosott. Némelyik magyarul próbálta közölni monda­nivalóját, amit a tanító néni türel­mesen lefordított, mégis elfogott a düh, látva a kicsik félelmét, szoron­gását, zavarodottságát. Legtöbbjük szüleit ismerem, velem jártak egy iskolába, magyar (!) iskolába. Értel­miségiek, de gyermekeikből mégis zombit nevelő szülők lettek (idézve Győry Attila írót). Vajon miért? Mi­ért kell azt a kicsi gyereket megfosz­tani a mesék világától, a versektől, a mondókáktól? Hogy megtanuljon szlovákul? Nem! Ebben a korban' bemagolja, de érteni aligha érti. S a tapasztalat az, ha már szlovák ovi­ba járt, hát menjen csak szlovák is­kolába, hiszen a drága szüleik csak­is az érvényesülést tartják szem előtt, és lám épp ennek lehetőségét vágják el ezzel a hibás döntésükkel. Amikor ezt látom, legszívesebben vasra veretve, napi nyolc órára ki­lökném őket egy idegen országba, idegen nyelvűek közé, élvezzék hát a boldogulás gyönyörét! Hallgassák a hőn áhított mesét idegen nyelven, élvezzék a rettegést, amikor rájuk kerül a sor a válaszadásban, tűrjék, hogy nap mint nap megalázzák tár­saik. És mindehhez vágjanak jó ké­pet, hiszen minden értük történik. De csapjon szülei fejéhez egy vázát az, aki üyen helyzetben azt hallja tőlük, hogy mi lesz ebből a gye­rekből ilyen rossz bizonyítvánnyal. Végül, hogy a fent feltett kérdésre válaszoljak, azért íratom magyar is­kolába, mert magyarnak születtem, mert évek múlva is nyugodtan sze­retnék a szemébe nézni, mondván, a lehetőségek, a boldogulása kapu­ját én megnyitottam számára, rajta áll, hogy belép-e rajta. Kedves szülők! Gondolkodjunk, mielőtt gyermekünk jövőjét romba dönt­jük. Megfizethetünk érte! V. Katalin Nagymegyer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents