Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-15 / 11. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 15. Adam Malysz az első lengyel, aki megnyerte a síugró négysáncversenyt; még senki sem ért el összetettben ezer pontnál többet, de legfőképpen nem egy tetőfedő Ha hazavinné a fődíjat, a vámosok kizsebelnék „Nincsenek szárnyaim, egyszerűen csak technikailag jól kivitelezettek az ugrásaim." (Archív) Csupán 169 centi magas, és ha rááll a mérlegre, szerény 53-at jelez a mutató. A Besz- kidek lengyel oldaláról származik, Wisla városában született. Huszonhárom éves, nős, és egy három éves kislány édesapja. Az 1. lengyel, aki összesítésben megnyerte a síugró négysáncversenyt. Adam Malyszról van szó. ÖSSZEÁLLÍTÁS Ez a szerény, halk szavú lengyel fiatalember nem csak a laikusokat lepte meg elsőségével; a szakemberek tátott szájjal figyelték, hogy utasítja maga mögé vetélytársait. Nemcsak az első hellyel szerzett meglepetést, hanem elsősorban a stílussal, ahogy kiharcolta a győzelmet. Pedig nem is tartozott az esélyesek közé. Sem Oberstdorf- ban, sem Garmisch-Partenkirchen- ben, sem Innsbruckban, sem Bis- chofshofenben. Leginkább az utóbbi két év Világ Kupa versenyén diadalmaskodó Martin Schmittől várta el mindenki, hogy nyerni fog. Azért is, mert eddig nem sikerült neki (1999-ben a 4., 2000-ben a 3. lett összetettben), idén viszont remek formában kezdett és vezette is a VK pontversenyét. Oberstdorfban a második fordulóban rekordnak számító 133 métert ugrott, s ez a teljesítménye sokat ígért a maradék három viadal előtt. „Rendben voltak a kísérleteim, Adam azonban egyszerűen fantasztikusakat ugrott, ezért megérdemelte a győzelmet” - értékelte lengyel ellenfele teljesítményét a német Schmitt. Nemcsak neki, hanem Andreas Widhölzlnek és Jane Ahonennek is illett volna beleszólnia az első hely sorsába. Két helyszín után a japán Noriaki Kaszai vezette a mezőnyt, ám ennek senki sem tulajdonított nagy jelentőséget, mert az ázsiai síelő teljesítményei már az elején sem voltak kiegyensúlyozottak. A négysáncverseny egyik különlegességének a kieséses rendszer számít. A selejtezőből 50 induló jut tovább az első körbe, a döntőben viszont már csak a fele, azaz 25 versenyző vesz részt. Egyforma pontszám esetén az alacsonybb rajtszám dönt arról, hogy az első fordulóból ki kerül a fináléba. Malysz a selejtezők során hívta fel magára először a figyelmet, ugyanis mind a négy helyszínen a legjobb eredménnyel lépett tovább, ami a sportág 49 éves történetében eddig senkinek sem sikerült. Oberstdorfban a harmadik helyen végzett, de a második fordulóban Martin Schmitt (133 m) után az övé volt a legjobb ugrás (132,5 m). Garmisch-Partenkirchenben ugyancsak hamadik lett, ám 129,5 méteres kísérletével pályacsúcsot javított. Innsbruck előtt öt pont hátránya volt a japán Kaszaijai szemben, míg Schmitt tízzel, Hannavald tizeneggyel volt lemaradva. A lengyelek trénere, Apalonius Tajner ekkor azt mondta: „Csak egy hhibát kell elkövetnie és miénk a pálya.” így is lett, bár hozzá kell tenni, nem a japán hibájából, hanem saját képességének köszönhetően tarolt Ausztriában Malysz - „természetesen” pályacsúccsal. Teljesítménye a pontozóbírókat is lenyűgözte: egyikük a maximális 20 ponttal jutalmazta mutatványát, összesen pedig 259,2 pontot kapott, megelőzve ezzel a finn Ahonent, aki harminchattal kapott kevesebbet. Bischofshofenben, a záró viadalon 274,8-cal végzett az élen. A síugró négysáncversenyt összesítésben 1045,9 ponttal nyerte meg, a második Ahonent 104,4-gyel előzte meg, ami újabb megdöntött rekordot jelent (eddig 99-nél állt meg a mérce még 1988-ban, amikor Nykánen nyert Weissflog előtt). Hogy minek köszönhető a civilben tetőfedőként dolgozó Malysz a sikere? Tehetségének. Már tizennyolc évesen három viadalt megnyert. Amikor Holmenkollenben az eíső lett, a Nagy Öreg Weissflog éppen búcsúzott a versenyzéstől. „Gyerekkoromban csodáltam We- issflogot. Különösen arra a fellépésére emlékszem, amikor összecsomagolt, otthagyta a négysáncot, hogy megtanulja az új ugróstílust.” Aztán három nehéz év következett Malysz karrierjében, amely során egyetlen valamire való eredményt sem tudott elérni. Ezért komolyan nekiállt edzeni, s ennek előbb- utóbb meg kellett hoznia a gyümölcsét. Bár ő azt állítja, nem készült többet, mint a korábbi években, sőt... Azt azonban elismeri, hogy a hozzáállása megváltozott. Különösen új edzőjének, Apolonius Tajner- nek köszönhetően, aki szakemberrekkel vette körül magát. Ezek a munkatársai (pszichológus, fiziote- rapeuta, erőnléti edző) olyan programot dolgoztak ki Malysz számára, amelynek köszönhetően a lengyel versenyző rengeteget fejlődött. Főleg az összpontosításán, a forma- időzítő-képességén kellett csiszolni. Malysz repülés közben remekül tartja a sítalpakat a levegőben, nem dől előre annyira, mint a többiek, ezért nagyon szép testartása van, amit a bírók külön értékelnek nála. Malyszt Bischofshofenben pszichológusa mindenhova elkísérte, hogy a külső nyomásból a lehető legkevesebbet érezze. Bár fő támogatója az a Red Bull, amelynek reklámszlogenje szerint ez a varázsital „szárnyakat ad”, Malysz nem hajlandó egyetérteni ezzel a gondolattal. „Nincsenek szárnyaim, egyszerűen csak technikailag jól kivitelezettek az ugrásaim.” Adam Malysz az első lengyel síelő a négysáncverseny történetében, aki megnyerte az összetett versenyt. Ez idáig egyedül a bajuszával hívta fel magára a többiek figyelmét, mostantól viszont mindenkinek vigyáznia kell majd ezzel a szerény lengyel fiatalembernél. Azt, hogy továbbra sem szállt a fejébe a dicsőség, a következő történettel illusztrálhaljuk. A négysáncverseny egyes állomásai győztesének egy-egy Audi személyautó kulcsa ütötte a markát. Tehát Malyszét is. A lengyel síelő azonban nem volt hajlandó hazakocsikázni. „Igaz, hogy nemrég eladtam az autómat és a családom most gyalog kénytelen közlekedni, de ezért az Audiért any- nyi pénzt legomboltak volna a vámosok, hogy abból már nyugodtan vehetnék egy másik kocsit. Ha a szervezők nem segítenek ki, nem tudom, nem tudom...” A lengyel síiskola ismét bebizonyította, számolni kell vele. Új nagyhatalom van a láthatáron. (-PP-) Szlovákiában sem mindig tisztességes eszközökkel szerződtetnek új játékosokat az élvonalbeli labdarúgócsapatok: Vladimír Bednár az osztrák Sturmmal tolt ki Diplomáciai csetepaté az átigazolási láz kellős közepén ÖSSZEÁLLÍTÁS Bár a labdarúgó-bajnokságok nagy része Európa-szerte téli álmát alusz- sza, a csapatoknál nem állt meg az idő. Szlovákiában sem. És ezzel nemcsak a játékosokra gondolunk, akik ilyenkor gyűjtenek új erőt a tavaszi szezonra, hanem a klubvezetőkre is. A futballdiplomácia képviselői a kulisszák mögött ádáz harcot vívnak újabb és újabb szerzeményekért - néha nem a legfinomabb eszközökkel, amihez az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA) biztosan lesz egy-két szava. A Szuperliga egyesületei közül a pozsonyi Slovan szolgáltatta a legnagyobb meglepetéseket. Az égszínkékek már tavaly jelezték, hogy komoly változásokon megy át a keret, konkrét nevekkel azonban mind ez ideig nem szolgáltak. Az alapozás megkezdésekor Stanislav Jarábek edzőnél még egy újonc sem jelentkezett - leszámítva a katonaságról visszatérő Bieliket, valamint Slobo- dát és Demetert, akiket az ifiből küldtek a felnőttekhez; viszont nem hiányoztak olyanok, akiktől már- már megválni készült a csapat:: Tiu- bor Jancula a Mainznál volt próbajátékon, egyelőre azonban nem egyezett meg a németekkel. Lubo- mír Mészáros szintén Németországban járt, de nem tudta eladni magát. Müan Timko Angliában szeretett volna kérőt találni - nem járt sikerrel és Tomás Bemady kapus, illetve Müos Sobona sem kelt el. A bevásárlásnál már több szerencséje volt a Slovan vezetésének. Az első nagy fogásnak az eperjesi Vladimír Bednár bizonyult. A 21 éven aluli válogatott stabil tagját eredetileg a Sturm Graz szerette volna megvenni, ám az osztrákok nem tudtak olyan feltételeket biztosítani neki, amilyenekért hajlandó lett volna A nem éppen fiatal Radim Necastól szinte csodákat várnak az égszínkékek. (Archív) szerződést kötni. A Sturm állítólag nem kínált neki autót és lakást, ami manapság természetes velejárója a klubcseréknek. A baj csak az, hogy a graziak előszerződést kötöttek Bed- nárral, és az első részletet már ki is fizetták a Tátrán Presov kasszájába. Hogyan fordulhatott mégis elő, hogy a pozsonyiaknak írt alá? Erre a kérdésre valószínűleg az UEFA keresi majd meg a végleges választ. Ha viszont megtalálja, félő, hogy Bednár számára kellemeden következményei lehetnek az ügynek. A kassai Onoffej-Kelemen páros és a nyitrai Eduard Hrncár szerződtetése már nem volt ennyire zűrös. A legeslegnagyobb fogás a múlt hétre maradt: Radim Necas személyében cseh légiósa is lesz a pozsonyi együttesnek. A legfrissebb szerzeményt, aki korábban a Skoda Xant- huiban, a Chebben és Jablonecben is játszott, a Slaviától vette meg a Slovan. Jozef Svoboda, a pozsonyi klub vezérkarjának tagja szerint korrekt és gyors tárgyalásokat folytattak a prágaiakkal Necas átigazolásáról. A kulisszák mögött azt beszélik, a Slovan még nem állt le. Nevekről azonban, egyelőre, mélyen hallgat a téglamezei klub. A másik pozsonyi élvonalbeli csapat, amelyik hamar üzletelni kezdett, a Petrzalka volt. Először is Dusán Galis személyében új edző vette át az irányítást, röviddel később pedig a ligetiek elcsábították a Drnovice kispadján fagyoskodó Vladimír Hindert is. Az Artmedia vezetősége a Slovanhoz hasonlóan az eperjesi Tartran néhány játékosát is kiszemelte, köztük Július Lelkest, aki szinte az első hívársa igent mondott. Vladislav Sabol, a kelet-szlovákiai csapat elnöke nem volt elragadtatva ettől a húzástól. Anton Soltis távozásába azonban beleegyezett. Az ünnepek között a fővárosi csapat még Bédivel, Ra- tajjal (Ruzomberok), Paíízek kapussal (Drnovice) és Bednárral (Nováky) erősítette a sorait. Az őszi bajnok Inter egyszerre három szerzeményt mutatott be az újságíróknak: az eperjesi Miroslav Drobnákot, az olimpiai váloogatot- tban szerepelt Peter Petrást, valamint az ultrán Alekszej Derpapát, aki az FC Nyikolajevből érkezett. Egyelőre itt szakadt félbe a sárga-feketék bevásárlási láza. Pedig amióta Jozef Barmos lett a klub menedzsere, mindenki azt várta, hogy néhány zsolnai futballistát is leszerződtet a címvédő, hiszen Barmos korábban a közép-szlovákiaiak trénere volt. Marek Mintáit állítólag tényleg szívesen látta volna Jozef Bubenko a keretben, ám az MSK túl sokat kért érte. Hasonló okokból maradt Kassán Miroslav Sémán kapus, akire a Slovannak fájt a foga. Ami pedig az Inter legattraktívabb játékosát, Németh Szilárdot illeti, úgy tűnik, egyelőre minden marad a régiben. Frantisek Sulka klubelnök szerint egyik ajánlat sem volt annyira kecsegtető, hogy hajlandóak lettek volna megválni Szilitől. A többi klub háza táján egyelőre csend honol. Talán épp a vihar előtt? A Ruzomberok már korábban beharangozta, hogy szívesen látná a csapatban az afrikai Niagot, aki mostanáig a Trebisovot erősítette. A zsolnaiak második ligás játékosokat szerződtettek: Friga Bánfáról érkezett, Laurinecnek pedig lejárt a katonasága. A trencséni Dukla egyelőre a puhói Sloipcát és a Dubnicában szereplő Svikruhát szemelte ki. A nagyszombati Spartak egyelőre súlyos anyagi gondokkal küszködik, amit ugyan nem akar kiárusítással orvosolni, így aztán új szerzeményekre nem tud anyagiakat teremteni, (pp)
